- Te, Malik, ideadod egy körre a kocsid? - Harry felkapta a fejét a mondatra, Zayn viszont meg sem mozdult.

- Huuuuu ... - Harry hatalmasokat cuppogott a nyalókával a kezében.

ー Á-á, Szösszencs ー lóbálta meg a mutatóujját, de még mindig nem változtatott a helyzetén. - Én is a kocsihoz tartozom - vigyorgott. ー Vagy velem mész, vagy sehogy.

ー Oké, mindegy, csak add a kulcsot ー Zayn felkapta az asztalról a BMW kulcsát és miután átdobta nekem, a lehető leggyorsabban igyekeztünk az ajtó felé. Mindketten minél hamarabb kettesben akartuk lenni.

- Óvszer van nálatok, fiatalok? - üvöltött utánunk Harry, mire csak vigyorogva megforgattam a szemeim. És a biztonság kedvéért kitapogattam a zsebemben a gumit.

Az udvaron parkoló kocsira néztem. Már volt szerencsém párszor ülni benne. Azt az ikonikus jelenetet, egy hónappal ezelőtt, mikor megláttam Zaynt EZZEL a kocsival, hát... még elég erősen él az emlékeimben. Örökre beleszerettem mindkettőbe.

Beugrottam a kormány mögé, Zayn pedig mellém, és mielőtt beindítottam a motort, áthajoltam hozzá és gyors csókot nyomtam ajkaira.

Egész ügyesen kiálltam az udvarról, és padlógázzal fordultam rá az utcára. Azt nem igazán tudtam, hogy merre megyek, vagy hogy merre viszem Zaynt, csak szükségem volt arra, hogy kettesben legyünk. Távol mindentől.

El kell neki mondanom. Már úgy sem veszíthetek vele semmit. Itt volt rá egy hónapom és nem éltem a lehetőséggel, hogy tudassam vele, mit jelent nekem.

Nem tudom elképzelni, hogy Zayn nélkül menjek el innen. Egyszerűen lehetetlen.

Ráhajtottam az autópályára és és még mindig teljes csendben ültünk egymás mellett. Nem volt kínos, inkább egy kicsit lemondó. Fölösleges szavakkal csak tönkretettük volna.

ー Add a kezed ー suttogtam és megvártam, míg tenyerét bele csúsztatja az enyémbe. Óvatosan ránéztem szomorkás arcára, majd a combomra raktam a kezünket. A hüvelykujjammal finoman dörzsöltem a kézfejét.

Jóval átléptem a megengedett sebességet, mégis meglepődtem, mikor elértük a Völgyhidat. Azt hittem messzebb van.

Támadt egy ötletem.

A nap éppen lemenőben volt, tökéletesnek bizonyult a tervem. Lassítottam, és a híd közepén lehúzódtam a leállósávba és leállítottam a kocsit. Kiszálltam, Zayn pedig szó nélkül követett. Neki támaszkodtunk a szalagkorlátnak és a tavat néztük perceken keresztül. Mindketten éreztük, hogy vagy most örökre megváltoztatjuk a kapcsolatunkat, vagy így marad.

Soha sem mondtam egyetlen embernek sem, hogy szeretem, mert nem éreztem, hogy annyira erős érzelmek fűznének hozzá. Egyetlen éjszaka alatt nem is keletkezhetnek ilyen mély érzések. Vagyis csak akkor, ha nagyon szerencsétlen az illető.

ー Mondanom kell valamit... ーszólaltam meg először és idegesen a hajammal kezdtem babrálni. Zayn szemei kikerekedtek és kezeit a felkaromra simította.

ー Niall - megrázta a fejét és tekintetét belefúrta az enyémbe. ーÉn tudom, de...ne... ne mondd ki... Kérlek...Kérlek, ne...ne... Tudom...Tudom, h-hogy mit a-akarsz mondani... ー Zayn zavarodott volt és esküdni mernék, hogy könnyeket láttam gyönyörű szemeiben. ー És hidd el, hogy én is,... én is ugyanezt érzem... de, ー az ajkaira tapadtam. Zayn testét körbe öleltem és teljesen hozzá simultam. Továbbra is borzasztóan feszült volt, alig tudtam ajkait mozgásra bírni. Éreztem erőteljes szívverését, ami mintha egyre csak gyorsult volna.

- Zayn - tenyereim közé fogtam az arcát. - Engedd, hogy megtörténjenek veled a dolgok, engedd, hogy kimondjam, amit érzek, nem kell rá semmit mondanod, akkor sincs semmi baj, ha te még nem érzed ezt, csak engedd, hogy ... - elakadtam. És a leggázabb az volt, hogy én is könnyezni kezdtem. - Engedd, hogy szeresselek. Bízz meg bennem, és bár fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom, csak...csak bízz meg bennem - ismételtem magam.

- Niall... Egyáltalán nem arról van szó, hogy én nem bíznám rád még az életemet is, mert igenis rád bíznám. Csak úgy érzem, jogod van tudni valamiről, ami számomra nem változtat a tényen..., hogy mennyire... közel kerültél hozzám. És előtte még... - Zayn elhallgatott és nagyon lassan meleg tenyereit az arcomra simította. Tekintete kavargott, barna szemei sötétek voltak, és nagyon csillogtak. Ajkait benyálazta és szemeit az utolsó pillanatig nyitva tartva összeérintette a szánkat. Nyelve óvatosan kereste az enyémet, közben ujjaival az arcom simogatta. Lassan elváltunk egymástól és apró mosollyal az arcomon vártam, hogy elmondja, ami ennyire nyomasztja.

ー Szóvalhhh... ー hosszasan lecsukta a szemeit és nehézkesen újra beszélni kezdett. Ajkait fájdalmasan összepréselte és feltűnően kerülte tekintetem. ー Tudod... Emlékszel még arra a napra, mikor idejöttünk? ー kérdezte félve.

ー Kristálytisztán ー bólintottam.

ーÉs az éjszakára emlékszel? ー ujjaival a nyakam kezdte simogatni.

ー Kurvára nem. A sárga földig ittuk magunkat ー kutattam az emlékeimben. ー Miért?

ー Az van... Hogy...Hogy én emlékszem...Mindenre emlékszem... - suttogta elgyötörten.

ー De mire, Babe?

ー Lefeküdtünk.

ー Mi? ー nevetni kezdtem. ー Neeeem... Az más kérdés, hogy ahogy megláttalak ágyba akartalak vinni, de... ーelkerekedett a szemem és tátott szájjal a hatalmasat nyelő Zaynre néztem. - Zayn...? - suttogtam, mikor hirtelen megállt a ereimben a vér. Ahogy próbáltam visszaemlékezni, minden egyszerre ugrott be. Ahogy aznap reggel ragadt az arcom, ahogy álmomban szeretkeztünk, ami nem is álom volt. Gyanús képkockák kerültek a helyükre. Idegen alsó volt rajtam. Zaynen pedig az enyém. - Nem lehet... - suttogtam. - Nem... Zayn, mondd, hogy ez nem igaz... - pedig ezt akartam, nem? De miért így, könyörgöm...

Zayn állkapcsa megfeszült, ahogy ránéztem. Próbáltam nem arra gondolni, hogy ha ezt hamarabb tudom, mennyi mindent csinálhattunk volna még, és hogy mi a faszért nem mondta el. Na, vajon mi a helyes eljárás, mikor megtudod, hogy egy hónapja szexeltél életed első szerelmével, és te az ég világon nem emlékszel semmire, de ő végig a tudatánál volt.

Hogy lehettem ekkora balfasz? Nem tudtam Zaynre nézni. Egyszerűen úgy éreztem, mintha elárult volna, képtelen voltam egy másodpercnél tovább látni őt.

- Miért nem mondtad ezt el eddig? - kérdeztem tőle lassan.

- Nézd, Szösszencs, baromi féltem a reakciódtól, az első két hétben még nem is tűnt fontosnak, úgy néztél rám, mint aki helyben leteper, kibaszottul élveztem. Nem sejtettem, hogy beléd fogok...

- NE! Most én nem engedem meg, hogy kiejtsd azt a kurva szót a szádon! Féltél a reakciómtól?! Tényleg?! És ha most nem jössz velem, akkor szépen hazahúztam volna a gecibe, úgy, hogy ezt nem is tudom? - hátráltam tőle egy lépést.

- Bocsáss meg, Niall... - Zayn közelebb szeretett volna jönni.

- Maradj ott. Kérlek! Nem akarok több mindent a fejedhez vágni - sóhajtottam. - Az lesz a legjobb, hogyha visszamegyünk. Mindjárt besötétedik - a kezeim remegni kezdtek a dühtől. Fintorogva néztem végig rajtuk és próbáltam visszatartani a könnyeimet.

- Nem vezethetsz így... - suttogta Zayn, miközben beült mellém.

Ránéztem.

Sűrűn pislogott, és néha hatalmas könnycseppek folytak végig az arcán. Jézusom... Ennek nem így kéne lennie...Az ajkait olyan erővel harapta össze, hogy egy egyre nagyobb vérfolt jelent meg az alsó ajkán.

- Vérzik a szád... - ráztam meg a fejem. Hátha kicsit kijózanodok.

- Érzem... - mondta fojtott hangon és a szájához nyúlt, miközben újra beindítottam a kocsit és a koromsötét úton hazafelé vettem az irányt.

És most én szépen lassan eltűnök.

Olvassa még egyáltalán valaki ezt?