És amíg ezt olvasod elengedsz minden szhart és képzeletben egy gondtalan, kellemes nyári estére térsz vissza. Vagyis kezdetben délelőttre. 👌😌🥳

- Hagyjad, ott már néztem!

- Louis. Itt nincs érvényben az, hogy itt már megnézted. Simán lehet, hogy idesodródott. - magyaráztam és továbbra is csináltam, amit az elmúlt fél órában megállás nélkül: kerestem Niall nadrágját. 

Hárman is kerestük, sikertelenül, Harry többnyire csak torka szakadtából röhögött, és kérdezgette, hogy " Akkor te most tényleg totál meztelen vagy?" Niallt egyébként ha valaki messzebbről látta, meg nem mondta volna, hogy nincs rajta semmi, egész nyugisan ácsorgott vagy mellkasig bemerült a vízbe. Ha viszont közelebbről megnézted és mondjuk állt, még a medencecsontja is tisztán látszott, ami ha van rajta nadrág, akkor elfedi. 

- Amúgy ezt egyszer ki kell próbálnotok! - vigyorgott Niall. - Tök fura, nincs rajtam semmi! 

- Óh! Óh! Itt van valami! - örvendezett Harry. - Csak ne egy hulla legyen légyszi! - Áhh! - olyan visított, hogy szerintem még a Holdról is tisztán hallották. - Fújj, fújj, fújj, fújj! Gumi?! Értem már Niall, hogy miért vagy pucér! Ez a te munkaruhád? Kivel dolgoztál ennyire?? Zayn? Mondasz valamit ?

- Pedig úgy emlékeztem, hogy kidobtam - mondta Niall tettetett töprengéssel az álla alá nyúlva, mire elnevettem magam: 

- Hülyék. 

- Naaaa, babyy... - vigyorgott Niall eszelősen rám és nagyon határozottan megindult felém. 

- Maradj. Ott. - kerekedtek el a szemeim. Ez Niall! Meztelenül! Csak jót nevetett rajtam és hátrasimította nedves haját. 

Elhúzott szájjal tapogattam a víz alját és megéreztem valami gyanús anyagot és gyorsan megmarkoltam és kirántottam a vízből. 

- Na - mutattam fel büszkén Niall nadrágját. - Megvan!

-  Gratulálok, Zayn, megszerezted Niall fürdőgatyáját. Nem lehet, hogy végig nálad volt? - vigyorodott el Harry kajánul. - Nyugtass meg, hogy nem azt csináltad, hogy levetted a sajátod és most rajtad nincs semmi!

- Csihadj már, Styles! - forgattam meg a szemem mosolyogva és odanyújtottam Niallnek a nadrágját.

- Köszi - mondta felfelé görbülő ajkakkal. - Pedig megtarthatnád - kacsintott. - Nekem úgysincs szükségem ilyesmire. - vigyorgott.

- Te, Niall ezt most... - kezdett bele Louis. 

- Egy rossz szó és elhajítom valahova az anyámba, aztán meg mehetsz végig meztelenül Zamárdin - tartottam fel a mutatóujjam. Niall válaszul prüszkölt egyet és felém kezdett jönni és ki akarta kapni a kezemből a gatyáját, mire elrántottam magam mellől és föltartottam a magasba.

- Zayn! - nyögte Niall és a vállamra támaszkodva, felfelé ugrálni kezdett, hogy elérje, amit akar. Fülig érő szájjal vettem át egyik kezemből a másikba a ruháját, szórakozottan nézve, ahogy ugrándozik.

- Zayn, légyszíves ne ugráltasd, mert te valószínűleg fele annyit sem látsz a dologból, mint mi - közölte Louis felhúzott orral.

Meg sem hallva, amit mondott tovább szórakoztam és megszállottan figyeltem Niallt, aki össze-vissza röhögött és csapkodta a vállam.

Ez egészen addig elszórakoztatott, míg egy alkalommal szó szerint nekem ugrott, teljes testével az enyémhez csapódott. Pénisze valahova a belsőcombomhoz nyomódott, mire én teljesen lefagytam és kábán engedtem, hogy kivegye ujjaim közül a nadrágját.

- Csak óvatosan, Szösszencs... - suttogtam és összeharaptam az ajkaim.

- Bocsessz - kuncogott Niall és magára rángatta a gatyáját.

- Zayn, nem kell itt színészkedned, már úgyis láttál mindent belőle - röhögött össze Harry Louis-val.

Kimeresztett szemekkel néztem rájuk és mély levegőt véve elszámoltam magamban háromig.

- Ez az, Zayn, nyugodj meg. Nem kell felizgatnod magam mindenen - nyerített Harry Louis vállára csapva a tenyerét.

Niall csak felhúzott szemöldökökkel állt egy helyben, látszott, hogy próbálja elfojtani gyönyörű mosolyát.

Teljesen lesokkolódva indultam ki a part felé, a combom még mindig bizsergett és a szívem csak úgy dörömbölt a bordáimon. 

- Köszi, Zayn! - kiáltott utánam Niall. 

Bölcsen, és tanulva a hibáikból visszaszálltak a vízibiciklire és onnan lökdösték egymást, vagy minden józan észt félretéve ugráltak. 

Talán már este 7 is elmúlt, mikor kitekertek a partra és közös erővel kiemelték a vízből a biciklit, majd kifizették. 

- Arról dumáltunk, hogy mi lelépnénk - hallottam meg Louis hangját magam mögül. 

- Aha, ti menjetek csak - mondta Niall és mikor mind körülvettek, a hátamra simította a tenyerét. - Én maradok - mosolygott. 

- Mehetsz nyugodtan te is, pihend ki magad, folyamatosan dolgozol - néztem fel rá, de csak lágyan megrázta a fejét. 

- Maradok. 

- Na, akkor majd gyertek - kezdett Harry Louis-val együtt a kijárat felé menni. - És nem akarunk titeket meztelenül a hírekben látni mert közszeméremsértést követtetek el! - röhögött.

- Ahhj - sóhajtottam. - Gyökerek.

Mark éppen akkor ért vissza és az arcára kiülő kezdeti értetlen ábrázatát lassan felváltotta a felismerés. Niall csak ült a fűben és fáradtan meredt előre. - Mark - pattantam föl. - Ő itt Niall, az... Öhm... Egyik barátom.

Niall feltápászkodott és mosolyogva nyújtotta a kezét:

- Niall.

- Szia! Mark vagyok.

- Helló, Mark - bólintott Niall és visszahelyezkedett a fűbe. Mark mindenféle ösztönző arckifejezést küldött felém és csak hogy kettesben lehessünk, a parton kezdett sétálgatni.

- Legalább most én kísérgethetlek téged - mosolyodott el Niall édesen és a szemembe nézett. A nevetőráncok aranyosan futottak össze a szeme sarkában, arcán szinte gödröcskék lettek.

Azt a pár órát, ami zárásig volt még hátra, simán átbeszélgettük, Niall néha hozott magának valami kaját, utoljára egy adag sültkrumplit, amit igazából együtt ettünk meg. A parton levő köveken ültünk és csak csöndben néztük, ahogy a nap már lement, de még rózsaszínre festi az eget és a Balaton egész területét.

Szemben szinte tisztán lehetett látni a füredi kikötőt és a hozzá tartozó vitorlásokat.

- Soha nem akarok innen elmenni - motyogta Niall és pár darab krumplit gyömöszölt a szájába. - Annyira tökéletes itt minden.

- Nem tehetjük meg, hogy itt maradunk - ráztam meg a fejem.

- Tudom - motyogta és lehajtotta a fejét. - Csak annyira jó itt lenni, mintha mindent, ami rossz otthon hagytam volna és teljesen gondtalanul lennék itt. Csak azt csinálom, amit szeretek.

- Még van nagyjából két hetünk... - mondtam és az ölembe ejtett kezeimet kezdtem babrálni. - Ha úgy megyünk el, hogy tudjuk, kihasználtuk az időt, amit itt töltöttünk, akkor nem lesz gond.

- Ne mondd ezt - rázta meg a fejét. - Két hét, az borzasztóan kevés.

- Na jó, kérem vissza azt a Niallt, aki állandóan röhögött össze-vissza. 

- Azt üzeni, kér egy pillanatot.

- Mondd meg neki, hogy annyit kap, amennyire szüksége van.

Záráskor Niall türelmesen megvárta, míg elvégzem a feladataimat és már jóval sötétedés után indultunk el.

Mélyen a gondolataimba merülve nyitottam be a szobába, ahol Louis vigyorogva nézte a telefonját az ágyán ülve.

- Helló - suttogtam és összeszedtem a ruháim, hogy átöltözzek.

- Sziaaaa - válaszolt ösztönösen, tekintetét el sem szakítva a képernyőről.

Gyorsan átmentem a fürdőbe és tiszta ruhákat vettem fel, és ahogy hanyatt végigfeküdtem az ágyon a fejem alá tettem a karjaim.

Nagyjából két dologban teljesen biztos voltam.
Az első és legfontosabb, hogy visszavonhatatlanul beleszerettem Niallbe. 

A második, hogy soha sem tudhatja meg az igazat. Még ha ez abba is fog kerülni, hogy sosem lehet az enyém.

Majd egyszer úgy is rájövök, hogy csak a saját hülyeségeim miatt nem mondom el neki.

Btw ma a következő beszélgetés zajlott le köztem és egy nagyon régen ismert tanárom között: 

- Pihenned kéne, meg blablabla.

- CSESZD MEG ÉLNI NINCS IDŐM, NEM HOGY PIHENNI! ( ezt nyilván nem üvöltöttem a képébe)

Gondolom, hogy mindenki boldog, hogy ezt most megosztottam veletek. 

És amúgy mi újság, hogy vagytok?