- Mióta állsz már ott? - kérdeztem gyorsan kapkodva a levegőt.

- Pár perce - kuncogott és odasétált mellém. - Adsz egy harit, vagy csináljak magamnak egyet? - kérdezte és mintha kicsit lebiggyesztette volna az alsó ajkát.

- Veszélyesen élsz, Malik - mondtam és egy szemforgatás kíséretében felé nyújtottam a szendvicsem. Még a szemem is becsuktam, csak ne kelljen látnom, ahogy az én kicsi...

- Nyugodtan, megeheted, csak hülyülök, nem fosztanálak meg a KAJÁDTÓL - nevetett fel a reakciómon. - De azért jó tudni, hogy odaadtad volna - mosolyodott el és kivett ő is egy darab sajtot a hűtőből és azt kezdte rágcsálni. Lazán nekidőlt mellém a pultnak és a kockahasát simogatta. Egy ideig lekötött, hogy a hátán és tarkóján végig gördülő vízcseppeket néztem, aztán láthatóan száradni kezdett a bőre és amint végzett azzal az apró szelet sajttal, összedörzsölte a tenyereit és ellökte magát a konyhaszekrénytől. - Mutasd csak a talpad - kérte hirtelen és szinte a nyakába kapta a lábam. Hüvelyujjával óvatosan végig simított a talpamon és hümmögött párat. - Csodálatra méltó sejtjeid vannak - mosolyodott el. - Én azt hiszem megyek... - fordított hátat nekem. - Jó éjt, Szösszencs...

Miután Zayn felment és magamba tömtem még egy szenyát és is felmentem, halkan beslisszoltam a szobánkba, úgy, hogy ne ébresszem fel Harryt, aki teljesen kiterülve, a hasán fekve aludt. Felvettem egy tiszta boxert és kimerülten végig nyúltam az ágyon. Közepes mennyiségű pia és az igényeimet kielégítőnél kevesebb Zayn-inger. Ez a mai napom.

Szinte le sem ért a fejem a párnára, bealudtam.

Zayn ajkai könnyedén siklottak végig a csípőcsontomon...Ezt biztosan csak álmodom. Nincs ekkora mázlim.

- Ni... - Mondd, szivi. - Ni, Ni, Ni, fel kell kelned, hatalmas szarban vagyunk... - suttogta és ágy meleg ujjait a felkaromra fonta.

- Ha kaja van a dologban vagy meghalt valaki csak akkor érdekel... - morogtam a párnámba és a fal felé fordultam. Zayn finoman megfogta a vállam és a hátamra görgetett, majd teljesen az arcomba hajolt. Meleg, mentolos lehelete nem éppen szolgált az ébresztésemre. Résnyire kinyitottam a szemem és ijedt, fáradtan csillogó tekintetével találtam szembe magam. - Louis felhozta a csajt... - suttogta kétségbeesetten.

- HOGY MI VAN? - krákogtam és egy hirtelen mozdulattal felültem veszélyesen közel kerülve Zaynhez. A paplanhuzat, ami eddig hanyagul a derekamon volt, lecsúszott a földre és ahogy tompán puffant a padlón, meghallottam az első morgást az ajtó felől, amit egy halkabb reccsenés követett.

Riadtan Zaynre néztem.

- Hallod, ha nem jövök ki, szerintem simán rajtam dugja meg - borzongott meg Zayn. - Vagy esetleg bevettek volna harmadiknak - borzadt el még jobban. - Nem is tudom, melyik lenne rosszabb. - a falnak vetette a hátát és lábait felhúzva ült le az ágyamra.

- Csak ne hallja meg Harry - dőltem mellé és megdörzsöltem a szemeim. - Ha akarsz nyugodtan aludj itt, majd én megyek a kanapéra... - dünnyögtem az alvás határán és egy hatalmasat ásítottam.

- Nem... - suttogta a plafon felé fordított fejjel. - Maradj csak, nem foglak kitúrni.

Borzasztóan kényelmetlen volt a kemény fal, ráadásul Zaynnel ketten kuporogtunk a sötétben, egyetlen ágyon. Fordultam egy kicsit, a hátam nekidöntöttem Zayn behajlított térdeinek és mikor láttam, hogy még mindig csak felfelé néz, kicsit fészkelődtem és a hasa és felhúzott combjai közé fektettem a fejem, bele az ölébe. Sokkal kényelmesebb volt. Egyik keze álmosan a hasamra siklott, a másikat pedig néha megéreztem a tincseim között. Szemei csukva voltak, arca teljesen ellazult. Pár óra múlva kelnie kell és ugyanúgy, mintha mi sem történt volna végig kell nyomnia egy műszakot.

Pár sokkal hangosabb nyögést hallottunk és hozzá még megreccsent párszor az ágy. Zayn csak morgott egyet felettem az én szemeim viszont kipattantak. Erre Harry fel fog kelni. Még pár hang és közvetlen mellőlünk hallottuk az ágy csikorgását. Zayn is elhúzott szájjal nézte az egyre jobban mozgolódó Harryt. Összeszorítottam a szemem és csak reménykedtem, hogy visszaalszik és nem foglalkozik a hangosabbnál is hangosabb sóhajokkal.

Harry hirtelen felült és mint aki szellemet lát, úgy meredt ránk. Zayn megfeszülő állkapcsát a vaksötétben is ki tudtam venni.

- Niall...? - morogta nagyon mélyen és rekedten.

- Igen? - kérdeztem halkan és felkeltem Zayn öléből.

- Ki az akin fetrengtél...?

- Zayn - mondta Zayn normál hangerővel.

- Ha ezeket a hangokat nem ti adjátok ki...- összehúzta a szemét. A másik szobából pedig volt szerencsénk tisztán kivenni Louis...hangjait. - Louis?! - Harry szemei elkerekedtek és a fejét a zárt ajtó felé kapta. - Ki az a csávó?! Leütöm a gyereket! - harsogott és egy szál alsóban felpattant az ágyáról és kirántotta az ajtót. - Úgy megverem, hogy infúzión fogja kapni a bundás kenyeret! - mondta és rohanni kezdett, én meg Zayn felébredve a szundításból meg a sokktól utána rohantunk.

- HARRY! - kiáltotta Zayn és próbálta elérni az elszántan rohanó Harryt, aki azzal a lendülettel kivágta Zaynék szobájának az ajtaját.

Ledermedtem ahol voltam, és néztem Harryt, akinek végigfutott az arcán a teljes megsemmisülés és Zaynt, aki véletlen nekiütközött Harrynek és a tenyerét a szeme elé fogva üvöltött:

- A SZEMEM! A SZEMEM! TÖNKRETETTÉTEK A GYEREKKOROM! VÁÁÁÁ! - és így rohangált fel-alá az emeleten, mire inkább gyorsan Harry mellé siettem és összeszorított szemekkel bevágtam előtte az ajtót.

- ITT MEG MILYEN KIBASZOTT ESEMÉNY FENNFORGÁSA FOROG FENN? - dörögte Liam aki megjelent mögöttem ráadásként. - Oké, én nem láttam semmit, mind ez csak egy illúzió, a képzeleted szüleménye, nincs itt három alsógatyás felnőtt férfi, akik közül kettő sokkot kapott, egy meg rohangál, mint akit szembe fingtak... - fordult vissza a szobájába folyamatosan motyogva. - Ez mind nem történt meg...

- ZAYN! - üvöltöttem Zaynnek suttogva. - Be a szobába! Most! - mutattam rá. - Harry! Te is!

És így történt, hogy pár perccel később Harry a fejét a vállamnak döntve könnyek nélkül zokogott, Zayn pedig a másik oldalamon, szintén a vállamon a fejével, szerintem elaludt.

eleanorbn nagyon-nagyon sokkal jössz nekem ezért