Egy órát minimum a vízben voltunk, mikor mindenki kellően lehűlt és a tüdeje telement vízzel, annyit locsolta a másik csak akkor jöttünk ki.

Utána végig csöpögtetve az egész hajót, most a végébe ültem le egy hideg sörrel és egy zacskó keksszel a kezemben. Még szerencse, hogy vettem magamnak kaját, mert ha ezeken a barmokon múlik, éhen halok.

Oda sem fordultam, mikor meghallottam, hogy valaki leült mellém.

- Kekszet? - tartottam Zayn felé a zacskót. Óvatosan belenyúlt és kivett belőle párat. Nos, én szabályosan marékkal tömtem a fejem, Zayn pedig percekig nyammogott, egyetlen kekszen. - Mikorra kéne visszamennünk? - kérdeztem.

- Igazából nem vagyunk időhöz kötve - nézett rám. - De azért még ma - nevetett.

- NÁDFEDELES KULIPINTYÓ ÁLL A TISZÁN... - Louis repedt fazék hangja szinte sokkolt minket, értetlenül fordultunk az irányába.

- Asszem Louisnak egy egészen picit a fejébe szállt a Hubi. - húzta el a száját Liam, Louist méregetve, aki ha jól értelmeztem, az árbócon rúdtáncolt.

- Louis - csóválta a fejét Zayn rosszallóan és odament a személyes striper-ünkhöz, pont úgy, mint akivel naponta előfordul ilyesmi. Amit egyébként el is tudtam képzelni. - Légyszíves, hagy békén az árbócot - kérte türelmesen és Louis vállára tette a kezét.

Louis ködös tekintettel megfordult és lelökte magáról Zaynt:

- Nem kell, hogy te rám vigyázz, te takonypóc. Vigyázz másra... Mondjuk Niallre, úgyis annyira jól kijöttök.

- Louis. Pofára fogsz esni - mondta Zayn fogyó türelemmel.

- Óhhh, elnézést kívánok! Csak mert én... - Louis lába valahogyan megcsúszott, hanyatt esett és szabályosan, mint egy darab fa, beleborult a vízbe. Az állam a földet súrolta, Harryével és Liamével együtt, egyedül Zaynnek volt elég lélekjelenléte. Csak megforgatta a szemét, és hátra simította a haját:

- Megmondtam. - sóhajtotta. - Éreztem, hogy ma még kell fürdenem. - és egy újabb emberiséget megszégyenítő fejes.

Zayn bele szarva a fizika törvényeibe, valahogy kivonszolta Louist a vízből.

- OLASZOSAN DZSIGOLÓSAN JÁROM A VILÁGOT... - hümmögött Louis prüszkölve. Zayn leültette és közben a fejét csóválta.

- Kis Grófo nem lenne rád büszke, Louis - mondtam, visszatartott nevetéssel, miközben Zayn mellé álltam.

- Ne mondj ilyet - bökte meg hisztérikusan a mellkasom. - A SZÍVEM! - szontyolodott el Louis. Zayn vette egy mély levegőt és megesküdtem volna rá, hogy magában elszámolt háromig.

- Nem szédülsz?

- Én?! Ne viccelj már!

- Oké, ha bármi van, fáj valamid, szédülsz, hányingered van, azonnal szólj, értetted?

- Persze. Hogyne, Zayn bá'. Pisilni azért kimehetek? Mindjárt szétreped a hólyagom...

- Ha beszámíthatóbb állapotban lennél, már régen fejbe csűrtelek volna. - dörzsölte meg a homlokát. - Na, adjatok nekem is valami ütőset inni... - nyújtotta a kezét Zayn, mire Liam az eslő üveget, ami a kezébe akadt odaadta. Zayn pedig meg sem nézve, hogy mi az beleivott, és fintorogva nézte a flakont: - KI AZ ISTEN FASZA VETT KUBUT?!

- Hehe - vihorászott Louis. - Bocsi, én voltam. Amúgy tudjátok, miért kell összevonni a szemészetet, meg az ortopédiát? 

- Halvány lila gőzünk sincs - mondtam és leülte Louis mellé.

- Azért, mert úgy egyszerre tudják vizsgálni a nézését, meg a járását - röhögött, mire aggódva Harryre néztem. Asszem ma már nem jönnek össze. - Egyébként éppen felesz vagy merszeztünk... - hörgött. 

- Louis, szerintem most... - kezdetem volna bele.

- Niall, drágám, neked van egy aprócska születési rendellenességed... - felhúztam a szemöldököm. - Az, hogy nem tudod befogni a szád. - röhögött.

- Na - dörrent rá Zayn, de Louis csak még jobban elkezdett röhögni. 

Már késő délután volt, mikor úgy döntöttünk, hogy elég lesz Louis hülyeségeiből és vissza kéne mennünk. Zayn felhúzta a horgonyt, meg a vitorlával ügyködött valamit.  A lemenő nap vörösesre festette az egész Balatont, elszórtan még lehetett embereket látni, a part meg éppen éledezni kezdett, ahogy mindenki kereste a helyét éjszakára. Az összes piánk elfogyott, Louis mellett volt is rá szükség, egyrészt, mert elviselhetetlen volt, másrészt, hogy ő ne ázzon el még jobban. Ezzel a koncepcióval az egyetlen probléma az volt, hogy egy egészen kicsit én is illuminált állapotba kerültem. Mondjuk úgy, hogy felfedeztem a külső hasonlóságot Kis Grófo és Louis között. 

Mindannyian épen kiértünk a partra, csodával határos módon. Mire Zayn elintézte a hajóval kapcsolatos dolgait, a nap már szinte lement és egyre nagyobb forgalom lett, Zamárdi teljesen felbojdult. Kábán Louisra néztem, mikor egyik karját átvetette a vállamon és nyomott egy hosszú, nedves puszit az arcomra. 

- Kicsiii Niiiaaall - gügyögte. - Hogy Te milyen édeeees vaaaagy... - nagyjából a többiekkel egy vonalban mentünk a tömegben. Hatalmas hangzavar volt, mikor elmentünk egy-egy bár mellett, a dübörgő zenétől a dobhártyám majd' kiszakadt, a rengetek fény összemosódott előttünk. Az utca tele volt velünk egykorúakkal, mindenki bandázgatott.

- Instant epilepsziás sokk - morogta mellettem Zayn. 

- Naaaa - löktem meg a vállát. - Lazulj el! 

- Ahhoz túl keveset ittam...

- Amúgy srácok, azt ugye vágjátok, hogy amióta itt vagyunk, csak egyszer buliztunk? - húzogatta a szemöldökét Louis. - Bebasznunk már úgy sem kell, azon túl vagyunk. 

Válaszként csak megindultam a rajtam csüngő Louis-val együtt a legközelebbi bár felé. Fizetni szerencsénkre nem kellett, ötünknél, ha egy ezres volt összesen. 

Nem igazán céllal jöttünk, de ha már itt voltunk, szükségem lett volna valakire, aki kiűzi Zaynt a fejemből. Először egyenesen a pulthoz mentünk és pénz híján csorgattuk a nyálunkat a piára. 

- SZÖSSZENCS! - ordította a fülembe Zayn. 

- Mondd, baby - vigyorogtam rá eszelősen. 

- NEM LÁTTAD LOUIST? - kérdezte felém fordulva. 

- Nem - ráztam meg a fejem és megfogtam Zayn puha kezét. - Gyereee...! - húzni kezdtem a tömeg felé. Ennyit a "felejtsük el Zaynt" tervemről. Kelletlenül felállt, szemével Louist keresve. Bátorítóan rászorítottam a kezére, mire ajkai halvány mosolyra húzódtak. 

- ÉS EZT A SZÁMOT ANNAK A PULTNÁL ÜLŐ SZEXISTENNEK SZERETNÉM KÜLDENI!- értetlenül fordultam a számomra ismeretlen hang irányába, ami bár egyik sarkából jött, ahol egy lány a pult felé mutogatott egyenesen Louisra. Még a félhomályban is lehetett látni Lou száz vattos vigyorát.

- Ez meg ki a ... - kérdezte Zayn összezavarodva, összehúzott szemöldökei alól a lányt méregetve.

- Szerintem... - közelebb hajoltam hozzá és egyik ujjam beakasztottam a pólója nyakába. - Most ne ezzel foglalkozz... - Zayn légzése érezhetően felgyorsult, ahogy ujjaimmal a mellkasát szántottam. Kezeit a csípőmre simította és még közelebb vont magához. A farkam csaknem minden lépésnél az övéhez dörzsölődött, mellkasa szinte az enyémnek feszült. Karjaimat a nyaka köré kulcsoltam és néha ujjaim közé vettem egy-egy tincsét. Elsötétült tekintetét az enyémbe fúrta és éreztem, ahogy hosszú ujjaival épphogy feljebb tűri a pólóm alját. Ajkait benyálazta, mire felvontam az egyik szemöldököm. Újra megismételte a mozdulatot, tenyere egészen becsúszott a pólóm alá. Hangosan felmordultam és a nyakának döntöttem a homlokom. Teljesen begerjedtem, kár lenne tagadni, a faszom erőteljesen feszült a nadrágomnak, még alsó sem volt rajtam, reggel nem gondoltam volna, hogy itt fogunk kikötni. Zayn nyakának mennyei illata volt, a nyál majdnem kicsordult a számból. Ajkaim először finoman, csak éppen hogy hozzá érintettem a vékonyka bőrhöz. Zayn megmerevedett alattam, kezei végig csúsztak az oldalamon, egészen a seggemig. Kérdőn emeltem meg a fejem a nyakából, és kerestem a tekintetét. Barna szemei zavarosak voltak, fátyolosan meredt előre. Pár nagyobbat pislogott, hogy némiképp kitisztítsa agyát és tekintetét lassan rám vezette:

- Ne nehezítsd meg a dolgom, baby... 

Louis repedt fazék hangját természetesen ne vegyétek komolyan, mert gyönyörű hangja van.

És kérlek, ezeket a videókat, amiket berakok fentre, ne vegyétek komolyan. 🤣🤣