Másik oldalamra fordulva, nehezen nyitottam ki szemeimet mire szembe találtam magam Taehyunggal. Szívem rögtön heves dobogásba kezdett ahogy sötét barna íriszeibe bámultam. Hirtelen nem tudtam, hogy került az ágyamba hiszen annyira komás voltam, de amikor a sötét szobát vakító fény árasztotta el amit egy hangos dörgés követett, minden eszembe jutott.
-Hány óra van? - kérdeztem rekedt hangon mire a még mindig engem bámuló fiú elmosolyodott és felemelte jobb kezét, hogy megmutassa a csuklóján lévő óráját.-Nem vagy álmos csak, mert hajnali három van és ma még suliba is kell mennünk.
- Nem megyek suliba. - jelentette ki halál nyugodtan és tekintetét elszakítva az enyémtől a hátára fordult, hogy a plafont bámulja tovább. - Nincs ruhám és semmi kedvem az őskövületeket bámulni.
- Bárcsak én is megtehetném ezt.-mondtam mosolyogva a fiú előző mondatán.
- Kitart benne vissza? - vett mély levegőt amit csak kis idő után engedett vissza a szobába.
- Leginkább saját magam. Mindig is megakartam felelni a szüleimnek és ez mai napig sem változott sokat. Úgy érzem, ha nem mennék suliba csalódnának bennem. - mondtam mire válaszként csak egy morgást kaptam. Szívem még mindig hevesen dobogott közelsége miatt, de most, hogy nem néztem igézően szép szemeibe nem kezdtem el dadogni és nem száradt ki se a torkom se pedig a szám. Sokkal bátrabbnak éreztem magam és kezdtem azt gondolni, hogy Taehyung a szemeivel irányítja az embereket vagy, ha őket nem is akkor engem biztos.
  - Min agyalsz új srác?
- Semmin. - motyogtam és éreztem, hogy arcom egyre jobban vörösödik csak, mert belegondoltam mit csinált volna a fiú, ha elmondom neki a gondolataimat.
- Szeretsz gyilkosoknak hazudni ugye? Csak közlöm egy szavamba kerülne és te már öt perc múlva halott lennél, szóval megkérdezem újra. Min agyalsz? - a két szó között hagyott pár másodpercnyi szünetet és ugyan olyan nyugodt hangon folytatta mint ahogy elkezdte. Tudtam, hogy az igazat kéne mondanom hisz hangjából ítélve nem viccelt azzal, az "öt perc múlva halott lennél" dologgal viszont inkább választom a halált minthogy kiröhögjön, így egy olyan dolgot mondtam amin nem most hanem még régebben gondolkodtam.
- Miért Suicide Snakes a nevetek, mert Jennie mondott valami olyasmit, hogy azért mert ugyan olyan gyönyörűnek és veszélyesnek tartjátok magatokat mint a kígyók... - mondatomat egy hangos nevetés zavarta meg ami Taehyungtól származott. Soha életemben nem hallottam még olyan édes hangot mint az övé nevetés közben, egyszerre aranyos és szexi. 
- Akkor a drága Jennie, rossz infókat kapott. Semmi köze a nevünknek a kinézetünkhöz, se a viselkedésünkhöz. Egyszerűen csak menőn hangzik és kész. - mondta amikor csillapodott a nevetése, viszont feltűnt, hogy hazudik.
- Az egy dolog, hogy menőn hangzik, de ez nem az igazi oka amiért ez a nevetek.
- Honnan szedtél össze ennyi bátorságot új srác? - nézett rám egy pillanatra, majd nagy szemeivel újra a plafont kezdte pásztázni - Viszont igazad van, nem azért Suicide Snakes a nevünk, mert menőn hangzik viszont te még túl fiatal vagy ahhoz, hogy megtudd a teljes történetünket.
- Egyidős vagyok veled annyi különbség van köztünk, hogy nem ölök embereket.
- És, hogy én nem félek a vihartól-mondta mire dühös tekintettel néztem volna felé, ha egy igencsak hangosra sikeredett dörgés rám nem hozza rám a szívbajt aminek hatására gondolkodás nélkül bújok a lehető legközelebb Taehyung meztelen felsőtestéhez. A fiú szótlanul átölelt, majd simogató kezeivel nyugtatni kezdett.
- Honnan tudtad, hogy félek a vihartól? - suttogtam mellkasára és próbáltam lenyugtatni heves szívverésem, amit kivételes módon nem Tae okozott.
- Amikor aludtál és dörgött mindig oda bújtál hozzám miközben nyöszörögtél mint egy pár hónapos kisbaba. Egyébként van számodra egy ajánlatom...
- Milyen ajánlat?  
- Azt próbálom elmagyarázni csak te a szavamba vágtál. Szóval...
- Sajnálom. - mondtam amikor eljutott tudatomig, hogy mit is mondott. Lábamat csípőjére raktam mire forró bőröm hatására kirázta a hideg. Ezt a reakcióját nem nagyon értettem így nem is nagyon törődtem vele.
- Egy heted van rá jönni, hogy miért Suicide Snakes a nevünk.
- Mi van, ha nem találom ki? - kérdeztem és próbáltam elrejteni  a hangomban lévő remegést. Keze folyamatosan csípőmön volt néha-néha pedig úgy mozdult, hogy fenekemhez is hozzá tudjon érni.
- Megöllek. - mondta férfias mély hangján, majd megérezhette egyre gyorsabb lélegzetvételemet amire csak egy halk kuncogás volt a válasz. - Túl hiszékeny vagy új srác.
- Egy pisztolyt fogtál a fejemhez és meghúztad a ravaszt, holott én csak megakartam akadályozni, hogy megöld magad.
- Ha meglett volna töltve nem húzom meg a ravaszt.
- Ugye nem haragszol meg, ha ezt nem hiszem el. - bújtam hozzá még közelebb amikor újabb dörgést hallottam, viszonylag halk volt, de attól még rám hozta a szívbajt.
- Érdekel még az ajánlatom?
- Persze csak ne engedj el. - suttogtam amit rögtön meg is bántam és vagy négyszer fejbe vertem magam gondolatban, hogy az illatától ködös gondolataim közepette ezt mondtam a fiúnak aki látszólag egy kicsit meglepődött, mert pár másodpercig meg sem szólalt.
- Szóval - köhintett egyet, majd folytatta - Ha nem találod ki a nevünk okát, akkor elfogom neked mondani és minden kérdésedre választ kapsz, ha utána hajlandó leszel leszállni rólam és a fiúkról. Nem szeretném, ha ártatlanoknak esne baja csak azért, mert azt hiszed, hogy belém vagy zúgva. Első látásra nincs szerelem még akkor is, ha hiszel benne. - utolsó mondatát sokkal inkább magának szánta én pedig azon agyaltam megéri-e nekem, ha megtudom minden kérdésemre a válaszomat és utána békén hagyom őket, vagy veszélyeztetem a saját életemet másokéval együtt.
- Rendben, de mikortól indul az egy hét? - kérdeztem félálomban.
- Mondjuk holnaptól, mert ma találtam ki. - kaptam a választ majd behunytam szemeimet és Tae testéhez bújva kezdtem el zuhanni egy másik világba.

Most nagyon romantikusnak érzem magam pedig az áll tőlem a legmesszebb, mindegy is. Remélem tetszik nektek az új rész, mert nekem igen. A viharos ötlet onnan jött, hogy ma vihar volt és, mert én is félek a dörgéstől.