Látni ahogy a szerelmed szenved, borzalmas érzés. Tudni azt, hogy képtelen vagy őt boldoggá tenni, felemészt belülről és szinte szét tépi a szívedet, hogy tehetetlen vagy.

Az elmúlt három hétben mindkét érzés folyamatosan bennem volt. Végig néztem ahogy V folyamatosan Hoseok mellett volt és leste minden kívánságát miközben arcán látszódott az önutálat, szemeiben pedig ott csillogtak a könnyek amikor legjobb barátja íriazeibe pillantva nem látott mást csak ürességet.

-Taehyung, kérlek hagyjatok most magamra.-suttogta a vak fiú így én kiszakadva gondolataim okozta hálómból, kérdőn pillantottam rá Tae-re, hogy mit reagál barátja kérésére,de ő nem mozdúlt.

Néhány másodperc után, szólásra nyitotta szétharapdált ajkait azonban nem szólt egy szót sem, láttam a szemén, hogy jelen pillanatban képtelen lenne ellent mondani a fiúnak éppen ezért, összezárva a száját állt fel a kanapéról,majd bicentett nekem egyet, ezzel jelezve hogy kövessem a példáját.

Feltornáztam magamat, a puha bútordarabról,majd megigazítottam kissé gyűrött fehér felsőmet és összekulcsoltam ujjaimat a mellettem álló Taehyungal, hogy után elköszönve Hoseoktól hagyjuk el a lakását.

-Szerinted minden rendben lesz?-kérdezi tőlem a fiú, néhány perc séta után nekem pedig fogalmam sincs milyen választ adhatnék.

-Nem....nem tudom V,de neki is szüksége van egy kis térre, megkell tanulnia a látása nélkül is boldogulni, hiszen nem lehetünk mindig mellette.-az utolsó szavakat elhaló hangon, szinte már némán suttogtam magam elé, majd meglepetten tapasztaltam,hogy Tae ráhajolva az ajkaimra egy vad csókot kezdeményez.

Szívem hevesen vert, három hét óta, most először érezhettem méz édes ajkainak puhaságát a sajátomon, ami úgy hatot rám mint másokra egy áramütés.
Kezeimmel lassan átkaroltam a nyakát és hagytam, hogy derekamra csúsztatva kezeit húzzon magához a lehető legközelebb, eközben alsó ajkamat a fogai közé csippentette és meghúzva azt vette ajkai közé.

-Tae, az utcán vagyunk-suttogtam amikor levegő hiány miatt kénytelenek voltunk elvállni egymástól,de a fiú még így is apró csókokat és gyengéd puszikat adott kissé megduzzadt, vöröslő ajkaimra.

-Az előbb ez nem zavart-motyogta ismét összekulcsolva az ujjainkat, majd úgy mintha nem történt volna semmi tovább sétált, csókjától elgyengült testemet magával húzva.

-Mert akkor mással voltam elfoglalva-egy huncut mosoly jelent meg az ajkaimon aminek hatására megmutatta nekem jellegzetes téglalap alakú mosolyát, szemin viszont láttam hogy gondolatban nem itt járt, ez pedig elszomorított.

-Kookie, te menj haza, rendben. Nekem még van egy kis elintézni valóm a Skorpiókkal.

-Rendben, de kérlek vigyázz magadra-suttogtam közel hajolva a fiúhi, majd befejezve a mondatomat egy gyors csókot adtam az ajkaira és elköszönve tőle indúltam el haza felé.

Zsebre tett kézzel lépkedtem az utcán, a lábaimat figyelve miközben gondolataim teljesen eluralkodtak rajtam.
Taehyung minden bizonnyal egyedül megy a Skorpiók közé azokat a rohadékokat ismerve pedig biztos lehetek benne hogy támadni fognak. Nem szeretném ha Taenek baja esne, mellette igazán önmagam merek lenni és olyan érzéseket kelt bennem amiről azt sem tudtam hogy léteznek.

Könnyek folytak  végig az arcomon. Ebből tudtam: mégsem volt a legjobb ötlet elképzelni, hogy apa azzal a hírrel állít be miszerint megtalálták V hulláját.

Belépve a házba a néma csendet halk szipogásom zavarta meg ezzel viszont nem törődve, amilyen gyorsan csak tudtam lerugdostam magamról a cipőmet, utána a szobámba sietve az ágyamba kucorodtam és szorosan magamhoz ölelve a takarómat hagytam hogy könnyeim utat törjenek maguknak.

Helló világ👋
Ne haragudjatok a rövid rész miatt ami ráadásul még nem is ér semmit,de hiába van ihletem valamiért képtelen vagyok azt normálisan megfogalmazni szóval tényleg nagyon-nagyon sajnálom ha esetleg valakinek csalódást okoztam volna.
Ha pedig bármiféle észrevételed van a történettel kapcsolatban azt nyugodtan írd meg jelen pillanatban talán ez segítene a legtöbbet az írást illetően

Következő részben tali addig is: viszlát világ👋