23.rész
Hajnali háromkor, még mindig ébren voltam, és a mostanra már mellettem fekvő macskát simogattam.
Egyik kezemmel a telefonom után nyúltam, hogy felhívjam Taehyungot, azonban amikor megkellet volna nyomnom a zöld gombot idegesen hajítottam el a fehér készüléket, ami hangos koppanással ért földet.
-Elegem van.-suttogtam a párnára hajtva a fejem, amit teljesen eláztattak a könnyeim.-Velem kéne lenned, nem pedig embereket ölni.
Halkan felzokogtam, majd a másik oldalamra fordultam és szorosan lehunytam a szemeimet. Talán, ha elalszok, akkor egy jobb helyre kerülök, oda ahol ő is velem van, ahol nem kell attól félnünk, hogy valaki megzavar minket. Csak mi ketten lennénk...egészen addig amíg fel nem ébredek. Ugyanis akkor kénytelen leszek visszatérni a komor valóságba és élni tovább az életemet.
Hallottam, hogy nyílik a szobám ajtaja, ezért reménykedve néztem a be lépő emberre.
"Biztos Taehyung az. Lehet azt hitte, hogy nincs nyitva az ablak és nem akart felkelteni a kopogásával, ezért inkább az ajtón jött be. "
-Jungkook, te még ébren vagy?-az arcomról leolvadt a mosoly amikor megláttam a nappaliból beszűrődő fényben, megvilágított embert.-Becsukom az ablakot rendben? Jéghideg a szobád.
-Ne! Köszi apa, de én, majd becsukom...nagyon melegem volt és...
-Egyszerűbb, ha azt mondod vársz valakit.-mosolyogva megrázta a fejét, majd jó éjszakát kívánt és elhagyta a szobámat.
-Basszus, ez meleg volt.-suttogta egy mély hang, majd annak a gazdája oda jött hozzám és lágy csókot lehelt elnyílt ajkaimra.
-Vérzik a szád.-váltam el Taehyungtól, hogy feltudjam kapcsolni a lámpámat azonban megállította a kezemet.
-Lezuhanyozhatok nálad, nem volt időm haza menni és kicsit megizzadtam.
-Menj csak, adjak ruhát?-kérdeztem, és újból megkíséreltem végre hajtani az előző tervemet. Látni akartam az arcát, tudni akartam, hogy nincs-e baja, de erős szorítása a csuklómon ismét megakadályozott.
-Próbálj meg elaludni mire vissza érek, oké?-a sötétben elindult a fürdő felé, majd magára zárva az ajtót, hallottam ahogy megengedi a vizet.
Taehyung:
Remegve álltam be a meleg víz alá. teljesen át voltam fagyva, és az utolsó pár órában történt dolgok még mindig a sokk hatása alatt tartottak.
Vigyék a műtőbe...Nem biztos, hogy életben marad...Innentől a sorsa bízzuk.-ezek a mondatok mindennél jobban fájtak. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe fogunk kerülni, azonban megtörtént.
A kétségbe esett tekintetek, az orvosok lemondó pillantásai amikor a legjobb barátomról beszéltek, a lövések hangja és a fájdalmas grimaszba torzult arcok.
Mind visszajátszódott bennem, újra és újra.
-Istenem, mit tettem?-fejemet a hideg csempének döntöttem és hagytam, hogy a könnyeim egybe olvadjanak, a rajtam landoló vízcseppekkel.
Sorry, hogy ilyen rövid lett viszont így estére kelve elment az ihlet, és még valahogy össze kell kreálnom egy oldalt a Jikook sztorimba is, hogy holnap ne öljenek meg.
Remélem azért tetszik nektek az új rész.😊🤔
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top