21.rész
Taehyung beugrott egy ablakon, én pedig követve őt kiderítettem, hogy a lány öltözőben vagyunk.
-Nem rég volt takarítás, ezért vannak nyitva az ablakok. -kaptam választ a fel nem tett kérdésemre, így ajkaimat szorosan összezárva rápillantottam a fiú, bőrnadrágba bújtatott kerek fenekére és magamban imádkoztam, hogy ne tűnjön fel neki az, hogy figyelem őt.-Ha ide behozunk egy matracot és az elrejtett kajáimat, akkor pár óráig még nyugodtan beszélgethetünk.
-Ezek szerint sokszor szoktál betörni a suliba.-mondatom sokkal inkább kijelentés volt mint kérdés, de V már nem rám figyel ezért nem is tűnt fel neki a gúnyos hangnemem. Az Újabb mondandómat már nem várta meg, helyette kirohant az öltözőből, majd néhány perccel később egy kék matraccal a hóna alatt tért vissza hozzám, amit a tesiteremből szerzett.
A karján lévő izmok megfeszültek miközben próbálta beljebb rángatni, és viszonylag halkan a földre helyezni a következő órákban minket szolgáló szivacstömeget. Csapzott hajába túrva kifújta az eddig bent tartott levegőt, ami közelsége miatt egy pillanatra felmelegítette az arcomat.
-Minden rendben Jungkookie? Kicsit elpirultál.-hallottam meg ez engem borító vastag ködréteg mögül Taehyung mosolygós hangját. Lassan bólintottam, kérdésére ezzel megadva a választ, majd leültem.-Szólj, ha éhes leszel, a szekrényemben van nasi.
Ismét egy bólintás, nem tudtam volna megszólalni, még csak most kezdett realizálódni bennem, hogy itt vagyok vele...az öltözőben.
Mellettem besüppedt a matrac és ezzel együtt megéreztem V szoros ölelését. Szívem hevesen dobogott, a szám pedig újból kiszáradt.
-Az baj, ha megakarlak csókolni?-kérdezte kissé rekedt hangon én pedig gondolkodás nélkül válaszoltam azzal. hogy mélyen a szemébe nézve, rögtön egy vad csókba hívtam, éreztem, hogy most én irányítok, de ez az állapot csak pár másodpercig tartott hiszen V dominanciája fel éledt.
Elfektetett a matracon, majd fölém mászva, át tért ajkaival a nyakamra.
Lágyan megszívta a fülem mögötti vékony bőrt, ami halk nyögéseket váltott ki belőlem.
Néhány perc után lejjebb húzta a vizes pulcsimnak a nyakát, majd végignyalt a kissé kiálló kulcscsontomon. Éreztem, hogy amikor nyelve érinti az erogén zónámat, a vérem nagy része férfiasságomba vándorol, így erőt véve magamon eltoltam magamtól a fiút, és elkezdtem magam megnyugtatni.
Felhúztam az egyik lábam, kezemet pedig ágyékomra vezettem a takarás érdekében. Tae hozzám bújt és beszívva az illatomat egy pimasz mosolyra húzta az ajkát.
-Tetszik a nyakad.-súgta hideg ujjával megérintve a szívásfoltot, amit neki köszönhetek.
-Emlékszel amikor először nálunk aludtál?-kérdeztem a témát terelve miközben lehunyt szemekkel hangosan fújtam ki az elhasználódott levegőt.-Amikor átöltöztél előttem, láttam a hátadon lévő tetoválást, viszont Jimin-nek nem volt ilyen...
-Semmi közöd ahhoz, hogy mit takar az a jel, érted?!-beszédközben megremegett a hangja, majd hirtelen felállt és kirohant az öltözőből, telefonját viszont ott felejtette mellettem, ami szinte rögtön azután, hogy Taehyung távozott egy üzenetet jelzett.
"Hoseok: Jungkook anyja majdnem megölte Namjoont. Kéne egy kis segítség. Hívj, ha ráérsz."
Kezembe véve a telefont olvastam el újra és újra a három mondatot, egészen addig amíg a képernyő el nem sötétedet.
-Te mégis mit csinálsz?-hallottam meg V hangját, mire a telefon ijedtemben kiesett a kezemből és a matracon landolt.
-É...én csak megnéztem az időt. Az enyém lemerült.-az "lemerült" szó után néma csend következett amit a zsebemben lévő telefonom csörgése szakított félbe.
-Szóval lemerült?-húzta fel szemöldökét az előttem álló fiú miközben mélyen a szemembe nézve várta a válaszomat. Éreztem ahogy arcom felölti a jól megszokott pirosas színét, ezért lehajtva a fejem, a pulcsim ujját kezdtem piszkálni.
Hallottam ahogy Tae elindul felém, én pedig félve rápillantva húztam magam össze lehető legkisebbre.
-Ha még egyszer hazudni mersz nekem ott helyben foglak megerőszakolni, értve vagyok?-amikor újból a ruhámmal kezdtem szórakozni, és nem válaszoltam a kérdésére a hajamba túrt, majd megragadva azt hátra rántotta a fejem.
-Értve vagyok?!-kérdezte meg újból, mire válaszul kapott egy bólintást.-Nem hallom.
-I...igen.-mivel a torkom teljesen ki száradt, hangom rekedtes volt, és a kiszolgáltatott helyzetem miatt pedig erőtlenül csenget.
Köszönöm a 6K megtekintés, az 1K csillagot és 64. helyet. Nélkületek ez soha nem lett volna meg,tényleg nagyon köszönöm nektek.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top