Előadtam az ötletemet a tesóimnak.
- Jó ötlet. De nem fogok idegen embereket leszólítani, és a kpopról kérdezni őket. - szögezte le Jonathán. Könyörögve néztem rá.
- Légysziiiii! Bármit kérhetsz cserébe! Naaaa!
- Aish, jól van, na... segítek. Cserébe viszont segítesz beköltözni a lakásba. Megegyeztünk ?
- Meg. Kösziii, te vagy a kedvenc bátyám! - ugrottam a nyakába, és az arcára nyomtam egy puszit.
- Ő az egyetlen bátyád, még jó, hogy a kedvenced! Én meg a kedvenc húgod. - jelentette ki Fabe, mire neki is adtam egy puszit.
- Ma ebéd után kezdjük. Oké?
- Persze. Apát is megkérdezed ?
- Természetesen ! Amint hazaért, letámadom. - vigyorogtam.

Ebéd után hazaérkezet apa, s őt is kikérdeztem. Majdnem ugyanazt mondta el, mint apa, leszámítva a "férjes"- ügyet, mert ő "nem akarja, hogy a lánya valami húzott szemű kínaihoz menjen hozzá". Egyetértek vele. Beszéltem én valaha is "húzott szemű kínaiakról" ? Nem.
Persze ezt majd kivágom a teljes videóból.
- Srácok! Ezt vegyétek fel! - dobtam a tesóim felé egy-egy ruhadarabot. A húgomnak a Jimines dzsekim, ami nagy rá, de túléli, a bátyámnak pedig egy Rap Monsteres pólót (ami nekem bő, de pont úgy szeretem, rá pedig tökéletesen passzol). Magamra felvettem egy fekete térdnél hasított farmert, fehér pólót és a Sugás dzsekim. Így, teljes harci díszben, a kamerám és néhány fehér lap+filctoll társaságában elindultunk. Ahogy kiléptünk a házból, belebotlottunk a szomszéd srácba, Tomiba.
- Szia, Tomi. Hogy vagy ?
- Sziasztok. Köszi, megvagyok. Hár ti? Hová indultok? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, én pedig felvázoltam a helyzetet. Azt mondta, szívesen segít, noha nem sok mindent tud a kpop-ról, a BTS-ről pedig még kevesebbet. De néhány szót ő is tudott mondani.
A nap folyamán legalább harminc személyt kérdeztünk meg, ebből kb huszonhét válaszolt, de csak tizenkilencen ismerték valamennyire a BTS-t. Két lány szabályosan letámadott minket, hogy "hurrá, ARMY-k!" és perceken keresztül áradoztak a srácokról. Ők segítettek plakátot készíteni a koncerthez, amiket aztán kiraktunk a város különböző pontjaiban.
Este 8 körül értünk haza, Fabe azon mód bedőlt az ágyba, Jona ment lezuhanyozni, én meg feltöltöttem a videókat a laptopomra, összevágni már nem volt kedvem. A napot néhány (oké, lehet kicsit több) Bangtan Bomb résszel fejeztem be.