Esőcseppek halk kopogása ébresztett. A reggel félhomályban még álmosítóbban hatott, mint általában. Legszívesebben addig aludtam volna, míg a nap fel nem szárítja az esőt, és fel nem ébreszt a sugaraival. De tudtam, hogy ha visszaalszok, akkor tényleg csak a napsugarak simogatására ébredek fel. Ígyhát, jó szokásomhoz híven, korán kimásztam az ágyamból, és becsuktam a nyitva maradt ablakot. Megborzongtam a reggeli csípős levegőtől, és inkább gyorsan magamra kaptam a plüss köntösöm, évek óta az egyetlen hordható anya-féle ajándékomat. Plüss anyagú, türkízkék színű, a kapucnija szegélyén apró szürke csillagokkal. Ó, és cicafülei vannak. *-*
Kihalásztam a ruháim közül egy fekete csőfarmert és egy bő fazonú katonamintás pulcsit, hátán fehér ARMY felirattal. Átöltöztem, a hajamat épp csak felfogtam, és visszadőltem az ágyba, ölemben a laptopommal. Felléptem twitterre. És akkor lefagytam. Sokkolt az, ami ott fogadott. Trendelt a #BTSRomania. Hogy miért? Hamar megtaláltam az okát. A hashtag-re kattintva egy kép fogadott, millió retweettel, kedveléssel, és csodálkozó/döbbent/értetlenkedő/lelkendező kommenttel. A kép engem ábrázolt, háttal a kamerának, mellettem Jungkook és Yoongi, akik, noha mindketten oldallal a kamerának álltak, mégis jól fel lehetett őket ismerni. Jungkook a bevásárlókocsin nyugtatta a kezét, Yoongi pedig épp mondani akart valamit, megérintve a vállamat. A kép az áruházban készült, azon a bizonyos napon. Bepánikoltam. Felugrottam, és félretéve minden félénkséget átrohantam a szomszéd szobába, amin a maknae line és Yoongi osztoztak.
Az ajtón zajosan berontva, mikor három csodálkozó és egy ásító fejjel találtam szemben magam, tudatosult bennem, hogy hova is csöppentem. A pír azonnal elöntötte az arcom, a lábaim remegni kezdtek, és a szemeim elhomályosultak. Leguggoltam, a laptopot az ölemben tartva halkan dúdolni kezdtem a dalomat. Hallottam a fiúk mozgását, a döbbent, ijjedt hangukat, de nem reagáltam. És megint az ölelés rángatott ki a pánikból. Óvatosan mellém tette a laptopot, a karjait körém fonta, pont, mint az üzletben. Yoongi. Éreztem a jellegzetes csoki-menta illatot, az állát a fejemen, és megnyugodtam, lassan a remegés is alább hagyott, ugyan néhány persze még szükségem volt ahhoz, hogy fel tudjak állni.
- Köszönöm. Mindig csak a baj van velem... Folyton ti kell segítsetek nekem. - suttogtam.
- Hé, ez nem igaz. Tudod, mennyit segítettél azzal, hogy eljöhettünk ide? - suttogott vissza. Beleborzongtam a hangjába.
- Épp ez az. Még ezzel is csak bajt okoztam... - A gondolat hatására, hogy kárt tehetek a fiúk karrierjében, belém markolt a félelem, és a szemeim megteltek könnyel. Próbáltam elhúzódni Sugától, de nem engedett, hanem megfogta a kezemet és felhúzott.
- Az SNS trendről beszélsz? - kérdezte már normális hangerővel, mivel a többiek is körénk gyűltek. - Már láttuk tegnap este. És ne félj, megoldjuk. Nem ez az első ilyen esetünk. Volt már rá példa, hogy egy ARMY-val kaptak le minket.
- De... Ez külföldön készült, egy áruházban, egy lánnyal, félreérthető közelségben. Nem ugyanaz, mintha egy reptéren fotóztak volna le. - továbbra is suttogtam, valahogy nem volt erőm hangosan kimondani a szavakat. A csendben még súlyosabbnak tűntek. Féltettem őket. - Mi lesz, ha a rajongók el kezdenek keresni titeket? Én tudom jól, mekkora őrültséget tud okozni valami, ami a kedvenceimmel és a hazámmal kapcsolatos...
- Hé. Ne aggódj. Megoldjuk. - simította meg a vállamat Taehyung. Jimin helyeslően bólintott.
- Megoldjuk. Már beszéltünk a nagyfőnökkel. Tegnap este felhívott minket, és elmagyaráztatta velünk, hogy mi történt.
- Az "elmagyaráztatta" enyhe kifejezés. - vágott bele Jimin szavába Jungkook. - Lényegében annyira kiabált, hogy muszáj volt rászorítani a telefonra egy párnát. Nem hallatszott át? Attól féltünk, hogy felveri a házat.
- Na, ne fokozd már. Ezzel nem segítetesz Tekla bűntudatán. - szólt rá Yoongi, majd hozzám fordulva folytatta. - Megbeszéltük vele. Azt mondta, megoldja ő. Nekünk csak annyi dolgunk van, hogy csináljunk néhány fotót, meg egy videóüzenetet, küldjük el neki, ő pedig elsimítja az ügyet. Szóval ne aggódj. Nem lesz semmi gond. Bang Shin Hyuk tapasztalt ember. - kacsintott Suga, majd bátorítóan rámmosolygott. Óvatosan visszamosolyogtam, majd megszólaltam.
- Rendben. De ezentúl jobban vigyázok. Nem viszlek titeket sehova, és senkit nem engedek a tanyára a családomon kívül. Tényleg, Kiki bácsi nővére ma akar idejönni, szólok a bácsinak, hogy mondja le. - siettem ki a szobából.
- Ugyan már, mit árthatna nekünk egy ahjumma? Had jöjjön. - szólt utánam Yoongi.
- Biztos vagy benne? Mari néni elég érdekes személyiség. - fordultam vissza.
- Persze. Szeretjük az ahjummákat, ugye, srácok? - A fiúk vigyorogva bólintottak.
- Olyan velük, mintha a nagyiainkkal lennénk. - bólogatott Jungkook.
- Hát jó. Én szóltam...

Reggelire frissen sült mazsolás kuglófot ettünk tejjel, kakaóval, kávéval. Utána én vállaltam a mosogatást, Hobi a törölgetést, a többiek pedig elszéledtek. Kiki bácsi kiment, hogy beengedje a pajtába a kutyákat az eső elől, apa meg bevitte Fabellát a faluba egy versenyre. Ó, tényleg, nem is mondtam, Fabe nagyon ügyes matekes, versenyekre is jár. Anya összeszedette a mosnivalót a fiúkkal, közben meg feltörölte az előszobát. Mari néni érzékeny a rendre, noha ő maga is mindig tanyán élt, és tudja, hogy ezt milyen nehéz sokszor megtartani - főleg, ha a szokásos hat személy helyett most tizenhárman laktuk a házat. Persze, mi mindent megtettünk, hogy a nénit rendes, tiszta házban fogadjuk, ezért is ajánlottam fel, hogy elmosogatok, feltakarítok a konyhában meg a fenti folyosón, és sütök valamit, mire megérkezik.
Ahogy Hobi társaságában belemerültem a mosatlan edények halmazába, elkapott egy furcsa érzés, miszerint itt valami nincs rendben. Mintha a fiúk összebeszéltek volna, és most mindegyik el akar tölteni velem egy kevés időt - kettesben. Na nem mintha ez engem zavart volna, csak egyszerűen szöget ütött a fejembe a kérdés, hogy vajon miért teszik ezt? Mert oké, én is szeretek minőségi időt eltölteni az emberekkel - akik egy kicsit is fontosak nekem - és, ugye, ez kettesben a legkivitelezhetőbb, de ez valahogy megijjesztett. Vagy mi. De elhatároztam, hogy nyitottan fogadom mindegyik tag társaságát, és megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy ne dadogjam végig a beszélgetést. Hipotézisemet igazolva, amint kiürült a konyha, J-Hope a mosogató szélére támaszkodott és felém fordult.
- Köszönöm, hogy itt lehetünk. - vigyorgott rám. - Jó döntés volt ezt választani. - *Már megint ez a mondat. Mi helyett választottak engem?! *
- É-én köszönöm, hogy itt vagytok. - mosolyogtam vissza.
- Tudod, nagyon kellemes ez a hely. Olyan... Otthonos. És a családod is nagyon kedves. Ők is ARMY-k? - kíváncsiskodott.
- Nem éppen... Igazából a családból csak én vagyok kpopper. A tesóimat ez nem zavarja, megértik, támogatnak. Ami viszont a szüleimet illeti... Anya nem is akarta, hogy idejöjjetek. Apa győzte meg. - motyogtam.
- Komolyan? Dehát annyira kedvesen fogadtak minket! Mintha mind ismernének... - csodálkozott Hoseok.
- Na igen. Azt hiszem, hogy átragadt rájuk a lelkesedésem, amivel a jöttötöket vártam. - nevettem el magam.
- Hát, akárhogy is, anyukád nagyon kedvesen bánik velünk. Habár minket mindig szeretnek a noona-k. - vigyorgott.
- Noona-k? Anya inkább ahjumma korú. - javítottam ki mosolyogva.
- Na és? Én mindig nooná-nak szólítom. Meg a többiek is. Apukádat pedig hyung-nak. - magyarázta. Hát, nekik mindegy, úgy se értik.
- Oké...
- Te nem akarsz minket oppának szólítani? Hisz Yoongi hyung a szerelmed. Akkor minket is oppának kellene hívnod. Na? - kérdezte szemöldök-emelgetve vigyori arccal.
- Öhm... Mosogassunk, Mari néni mindjárt itt lesz. - fordultam vissza vörös arccal a mosogatóhoz. J-Hope elnevette magát, aztán felvette az elmosott tányért és megtörölte.

A házat frissen sült almáspite illata lengte körbe. Mi a nappaliban ültünk, épp nagyban nevettünk J-Hope 'Like Ooh Aah' táncán, amikor belépett a boszorkány. Khm, bocsánat, Karacs, szül. Heltzor Mária. Azonnal felugrottunk, és köszöntöttük.
- Szervusz, nővérem! Hogy vagy? - ölelte át mosolyogva Kiki bácsi.
- Jobban lennék, ha nem ezen az Isten háta mögötti helyen laknál. - kezdte a panaszkodást Mari néni.
- Mari néni! Örülünk, hogy itt van. - lépett hozzá anya szívélyesen.
- Én is, gyermekem, azt hittem már sosem érek ide. - folytatta a néni.
- Nagyon jól bírja magát, Mari néni. Jó látni, hogy a saját lábán kisétált a faluból. - próbálkozott apa, de a néni erre is panasszal válaszolt. Mindig ez van. Valami hibát mindig talál. Ilyen ő. A mindig vidám, optimista Kiki bácsi szöges ellentéte.
Mari néni hirtelen apáék mögé pillantott, majd undorodva felénk mutatott.
- Ki engedte be ezeket a huligánokat? - kérdezte döbbent, bosszankodó és "mindenbe belekötök" hangnemben, a Bangtan Boys-ra nézve.
- Milyen huligánok, Mari néni? Ők a barátaink. - kelt azonnal a védelmükbe Jonathán.
- A barátaitok?! Hova fajult ez a világ! - emelte fel teátrálisan a tekintetét. - Milyen barátok? Fiúk festett hajjal, fülbevalókkal, ráadásul még húzott szeműek is. Fiúk egyáltalán? - Közelebb lépett, és végig mérte a meglepődött Jimint, bal kezébe fogva az arcát. - Ez fiúnak tűnik. - dünnyögte. - Mi van, ezek nem tudnak beszélni?
- Nem az, hogy nem tudnak beszélni, csak magyarul nem beszélnek, Mari néni. - javtotta ki Fabella. - Amúgy kezét csókolom, néni. - mosolygott édesen.
- Nem beszélnek magyarul? Akkor románok? - kíváncsiskodott a néni.
- Nem, koreaiak. - felelt Kiki bácsi.
- Koreaiak?!
- Igen, koreaiak. Mind a heten fiúk, és nagyon rendesek, Mária. - intett fejével a fiúk felé a bácsi.
- De, mégis, hogy kerültek ide koreaiak? Egyáltalán hol van Korea? - értetlenkedett a nővére.
- Korea Ázsiában van, Mari néni. És ők azért jöttek ide, mert meghívtam őket. - szólaltam meg.
- Ők énekesek, azért ilyen a hajuk, meg azért van fülbevalójuk. - egészített ki anya.
Szegény fiúk mindeközben kínosan mosolyogva néztek ránk, arcukon a 'valakimagyarázzamármeghogymivan' kifejezéssel. Nagyon megsajnáltam őket, és kezembe vettem az irányítást.
- Mari néni, ők itt a Bangtan Boys. Egy dél-koreai fiúbanda, a kedvenceim. A hét végéig lesznek nálunk. - magyaráztam a nénire mosolyogva, magamban mulatva az arckifejezésén. Hát még ha a neveiket is elsoroltam volna!
- Bang- mi? Tudod mit, Adika, nem is érdekel. Miklós, gyere velem, beszédem van veled! - parancsolt rá az öccsére, majd sarkon fordult. - Dél-Korea? Énekesek? Mi lett ezzel a családdal? - dünnyögte fejcsóválva, miközben kisétált a nappaliból, nyomában Kiki bácsival.
- Megfertőzte Tekla és a BTS! - válaszolt nevetve a bátyám, és ezzel mindőnkből kicsalta a nevetést. Kiadtuk a felgyűlt feszültséget, elmúlt a nyomás.
- Srácok, nekem most mennem kell, be kell menjek az egyik munkatársamhoz a kórházba, de ebédre igyekszem itthon lenni. - mondta apa angolul, majd megcsókolta anyát, nekünk intett, és elment.
- Én meg megyek, és elkészítem az ebédet. - hagyott ott minket anya is.
- Megyek veled! - futott utána Fabe.

- Miről beszéltetek az ahjummával? - kérdezte Jimin.
- Á, hosszú. - legyintettem, de a fiúk nem hagyták, hogy csak így átugorjam az eseményeket. - Jó, jó.
Lefordítottam nekik a beszélgetésünket, közben meg folytogatott a nevetés, ahogy eszembe jutott Mari néni döbbent, csodálkozó, elítélő arca. A fiúk megdöbbenve hallgatták a mondandómat.
- Nem semmi egy ahjumma ez, Tek. - fejezte ki döbbenetét Jin.
- Nem semmi? Döbbenetes! Mi az, hogy huligánok?! Kikérem magamnak, én egy tisztességes ember vagyok! - rázta meg a fejét Hoseok.
- Én szóltam, hogy ő egy külön kategória. - vontam meg a vállamat. - De hallgattok ti rám? - tártam szét a karomat, aztán látva a BTS arcát, elnevettem magam. - Nyugi, nem csak veletek ilyen. Amióta csak az eszemet tudom, mindig is így viselkedett. Mindenért panaszkodik, nagyon negatív, és szereti beleütni az orrát más dolgába. De tudjátok mit? Elérjük, hogy elfogadjon titeket - bármi áron.

Bonjour! :D
Hogy vagytok?
Sajnálom, hogy nem hoztam hamarabb a részt, de nem ígérem, hogy a következőt hamarabb hozom, mert a programom már csak zsúfoltabb lesz. :/
No, de remélem tetszett, ha igen, hagyjatok nyomot magatok után, sokat jelentenek a ★-ok és a hozzászólások. ^^
Legyetek jók, hallgassatok sok BTS-t (13+ millió megtekintés a Blood, sweat & tears mv-n! *-* Go, BTS! 🙌), nézzetek jó doramákat, olvassatok, tanuljatok, éljetek! ^^

Kedvencek:
× BTS - Blood, Sweat & Tears
× BTS - 21st Century Girl
" Oh bae, don't lower yourself!
Okay, they can't match up to you!
YOU'RE MINE, YOU'RE BEAUTIFUL ENOUGH, don't worry, don't worry, baby you're beautiful! " 💕💕😭😭
× Pentagon - Gorilla (friss husi, 10-én debütáltak ^^)
× Got7 - Hard Carry
× Wonder Girls - Why So lonely

Ééés, Jiminie 21 éves lett! 💕 Hisz Koreában már 13-a van. :D Boldog szülinapot, ChimChim! 🎂😘😘❤

Mit tesz egyesekkel a pubertás kor! Bezzeg én... Á, hagyjuk.

Pá~
미리 (*^﹏^*)