*Már csak öt teljes napunk van együtt.*
Ezzel a gondolattal ébredtem fel másik nap reggel. Nyújtózkodva néztem körbe, miközben próbáltam rájönni, hogy vajon mennyi lehet az idő. Végül feladtam az értelmetlen tippelgetéssel és inkább a telefonomat használtam az informálódásra.
*Ah, ne már, még csak fél hét?! Mi van velem? Nem szoktam ilyen korán kelni, csak ha nagyon muszáj... Vissza kellene aludnom még legalább egy órára... biztos mindenki alszik még, kivéve Kiki bácsit.* gondoltam magamban, és visszadőltem a párnámra. Lehunytam a szemeimet, majd minden félén kezdtem gondolkozni, hogy elaludjak. Általában ez a módszer működik, de akkor valahogy nem akart összejönni. Tíz percig kínlódtam, végül aztán meguntam. Puffogva kimásztam az ágyból, kirángattam a cuccaim közül egy fekete, szűkebb tréning nadrágot és egy bő, hosszabb fekete "Bulletproof" feliratú pólót, átöltöztem és halkan átsuhantam a fürdőbe. A tükörbe nézve unottan konstáltam, hogy csöppet se lettem szebb az éjszaka alatt, sőt, mivel előző nap a szokásosnál több időt töltöttem a szabadban, a hulla fehér arcom kapott egy kis színt, piros folt formájában az orromon. Megmostam az arcom, kentem az orromra egy kis égés utáni krémet, a hajamat csak átfésültem, és lógni hagytam. Így felfrissülve baktattam át a konyhába, és a hűtő felé vettem az irányt. Kivettem két tojást, egy szelet bacon szalonnát, majd előszedtem egy serpenyőt. A szekrényből kivettem két szelet kenyeret, felvertem az egyik tojást, a másikat pedig beleütöttem a forró serpenyőbe. A bacon-t a finoman megvajazott kenyérszeletek közé fektettem, aztán az egészet beleforgattam a tojásba. Egy pici sót szórtam a tetejére és megsütöttem. Időközben leforráztam egy mentás teafiltert, majd a kész reggelimmel felszerelkezve kisétáltam a teraszra. A friss, enyhén csípős reggeli levegő simogatta a bőrömet és meghozta az étvágyam. Leültem a hintába. Elgondolkozva haraptam bele a kenyerembe. *Vajon milyen idő lesz ma? Milyen programot találjak ki? Hjaj, még mindig hihetetlen ez az egész!* mosolyogtam magamban. *A rengeteg ARMY közül pont velem történik ez. Pedig lehetett volna bárki más...*
- Jó reggelt, Tekla-shi! - Merengésemből egy vidám hang rázott fel, szó szerint megugrasztva. A kenyér is a torkomon akadt. Őrült köhögésbe kezdtem. - Hé, nehogy meghalj itt nekem! Még van öt napunk itt, élned kell! Naaa! - ütögette meg finoman a hátamat a hang tulajdonosa.
- Nhe-nhem aka-harok meghalni! Csak megle-hepődtem... - károgtam rekedten. - Miért nem alszol még? Pedig biztosan fáradtak vagytok mind...
- Á, nem lehet Hobi hyung mellett aludni. Vagy csapkod, vagy horkol, vagy motyog. Meg amúgy is. Nem hagynám ki a lehetőséget, hogy magadban találjalak, és nyugodtan tudjunk beszélgetni. - kacsintott rám, miközben lehuppant mellém. Mi van már, mindenki beszélgetni akar?
- Nem vagy éhes? Csináljak egy szendvicset? Vagy valamit? - álltam fel, de ő visszarántott, majd beleharapott a ketté vágott kenyerem érintetlen felébe. - Hé!
- Majd eszünk a többiekkel is. - kacsintott rám Jimin.
- Ghr... - *Reggeli helyett én egy sétát terveztem be... Ah, mindegy.* - Miről akarsz ennyire beszélni, hogy képes voltál ilyenkor felkelni? - Belekortyoltam a teámba, de rossz döntésnek bizonyult, mert beszélgetőpartnerem pont ezt a pillanatot választotta egy gyanús pillantás megvillantására, amitől ismét köhögni kezdtem.
- Hogy is volt az tegnap a buszban? - Éreztem, hogy vissza kellet volna aludnom... aaa - Mi volt Yoongi hyunggal meg a Jordan csukákkal? - huzogatta a bal szemöldökét.
- Öhm, iiigazán semmi említésre méltó. Miért nem beszélsz te inkább? Mesélj valamit! - tereltem óvatosan, de nem jött be.
- A-a, ne tereld a szót! Hogy is van ez akkor? Igaz, amit a bátyád mondott, hogy hyung miatt kezdted el gyűjteni a Jordan's cipőket? - kérdezte kíváncsian.
- Khm... mondjuk. Nem teljesen, mert a "Converse high" előtt is szerettem ezeket a cipőket, tök kényelmesek. Deee, az igaz, hogy utánna mindenütt ezt a típust kerestem. Szóval, mondjuk, hogy miatta volt. - bólintottam.
- Ez azt jelenti, hogy, tudod... szerelmes vagy belé?
- Jimin! Nem, dehogy! Nem vagyok szerelmes belé! - tagadtam, talán hevesebben, mint kellett volna.
- Biztos vagy te ebben?
- Iiigen... hjaj, nem tudom... nehéz ez. - Sóhajtva kortyoltam a teámból. - Tudom, hogy több száz, ezer lány van, aki rajong érte, és bármit megtenne azért, hogy Yoongi barátnője lehessen. Nem vagyok naiv, nem hiszem azt, hogy csak mert eljöttetek ide, ő hopp, belémszeret. - halványan elmosolyodtam, és megráztam a fejem. - Hagyjuk. Amúgy is, valahogy olyan hihetetlen ez az egész... Hálás vagyok nektek azért, mert áldozatot hoztatok, és eljöttetek ide. - suttogtam, a sírás határán állva.
- Hé, nehogy sírj! - simogatta meg a fejem Jimin. - Mi nagyon szívesen tettük, meg amúgy is, mi ajánlottuk fel. Kellett már ez a kikapcsolódás. De, azt hiszem, nem fog megártani, ha egy kicsit itt is edzünk. A tánc gyakorlása nem kellene elmaradjon. Már hallom is, ahogy a koreográfus leüvölti a fejünket. - sóhajtott szimpadiasan, mire elnevettem magam.
- Hm, szívesen megnéznélek titeket gyakorlás közben.
- Azt meghiszem! Tudod, Suga hyung nagyon sokat szórakozik edzések alatt. Tuti, hogy élveznéd látni. - kacsintott rám. Nevetve meglöktem a vállát, aztán bevörösödve megittam a maradék teám.
- Ami a jövetelünket illeti, elárulok neked valamit. De - emelte fel a mutató ujját. - Yoongi hyung nem szabad megtudja, hogy elmondtam.
- Meg-megígérem.

Halihó emberek! ^^ Mizu veletek?
Iszonyúan sajnálom, hogy így elmaradtam a részekkel... (╥_╥) A nyár kihozza belőlem a maximális lustaságot... 😁😁
A lényeg: remélem, tetszett ez a rész, mert én élveztem megírni. :3

Dalok:
G.Soul - You 💞💞
Donghae & Eunhyuk - Can you feel it ("csoki-csoki-csoki-wa" :"D )
GFRIEND - Me Gustas Tu
Rap Monster - Adrift
MonstaX - Tresspass (<<Excuse my charisma>>) 😄😍😂

U.i.1. : Ne hagyjátok, hogy ellustuljak!!! -_-///
U.i.2. : Kedvenc dalaitok? *-*

Pussz, Mir (*^﹏^*)