Egy év telt el azóta, hogy Harry és Bella elhajózott. Azóta a Belladonna hét tengeren áthajózott, rablóhajók és más zsivány kalózok ellen harcol, és nagy mennyiségű aranyat rabol. Fényűző életet éltek, a legénység szintúgy aranyban nem szenvedett hiányt. A Belladonna rettegett név volt a tengereken, s ha egy másik hajó szembetalálta magát vele, akkor bizony az utasokban minden félelmük összegyűlt. 

Harry kapitány életének minden percét kiélvezte kalózként. Bella kisasszony, ahogy a legénység hívta, Harry oldalán gyorsan megtanulta a kardforgatást, bár még mindig nem akart megölni egy embert sem. Csaták közben ezért választja azt, hogy egyszerűen sebet ejt az ellenfelén és magára hagyja, esetleg majd valaki más megteszi helyette azt, amit ő nem akart. Harry általában véget vetett ellenségei életének.

Louis, Liam, Zayn és Niall ugyanolyan tiszteletet kapott a legénységtől, mint a kapitány vagy a kisasszony. Ők irányították a hajón az életet Harry parancsainak megfelelően. Liam teljesen felépült, a gyomrán lévő seb mára már csak egy heg. Szinte már olyan volt, mintha a palotai eset meg sem történt volna.

A Belladonna Angliába tartott, fedélzetén egy nagyon ideges Harry sétálgatott fel és alá. Egy hajó két hónappal ezelőtt egy levelet hozott Harrynek az angol királytól, jobban ismert nevén III. Edwardtól, Harry ikertestvérétől.

Miután Harry megkapta a levelet, azonnal visszafordult Angliába, lelkesen várva a testvérével való találkozást. Edward a kikötőben házasodott meg, közvetlenül a dokkoknál. Furcsa hely volt ez egy király esküvőjéhez, de a legénység minden egyes tagja tudta jól, miért döntött így a király. 

Harry épp akkor fog megérkezni, mikor az esküvő zajlik. 

Tehát most, harminc perccel az esküvő kezdete előtt, Harry hajlandó volt visszatérni korábbi otthonába. Bella is nagyon kíváncsi volt, és látni akarta édesanyját, valamint Darla ismerős arcát.

Bella mosolyogva figyelte a hajóról Anglia partjait. Harry abbahagyta saját maga ingerlését és kedveséhez sétált.

"Miért van ez a mai napig, hogy állandóan azon kaplak, hogy a tengert bámulod?" kérdezi Harry szórakozottan, közben figyeli, ahogy Bella kacagni kezd.

"Nem számít hányszor látom, mindig elkápráztat." mondta Isabella elvarázsolva, meleg tekintettel figyelte, ahogy a hullámok egyre közelebb tolják a hajót a céljukhoz.

"És nem számít hányszor talállak itt, mindig el fogok csodálkozni, hogy hogy lehet valaki ennyire gyönyörű." suttogta Harry és megcsókolta a hölgy kipirult arcát.

Nem szólt semmit, de nem is volt mondanivalója. Miközben egyre közelebb kerültek a parthoz, Isabella sóhajtott, a szél belekapott a hajába, frissítve azt a hideg óceán szelével.

"Már majdnem ott vagyunk." mondta Harry és Bella bólintott. Követte őt, miközben a hajó másik oldalára sétáltak. Figyelte, ahogy Niall a kormányossal beszél a hajó irányításával kapcsolatban. Az izgatottság felfedezhető volt a legénység minden tagjában, ez volt az első part ahol kikötöttek ebben a hónapban.

"Emberek! Az esküvő után harminc percig maradunk, hogy feltöltsük a készleteinket, utána újra elhajózunk. Van egy ember, aki kihívást jelent nekem az utóbbi napokban." vigyorgott Harry, néhányan a legénységből vele vihogtak. 

Az ember, akiről beszélt egy új kalóz volt a tengereken, a neve Digon kapitány. A kapitány egy tizenhat éves gyerek volt, aki hűn terjesztette, hogy le tudja győzni a Belladonnát. 

Harry viszont nagyon kíváncsi volt, hogy ez igaz-e, vagy sem. 

Megszólaltak az első kiáltások, mikor a hajó fordult egyet a kikötőben, s a dokkok mellé állt. Bella buzgón figyelte, ahogy a hajó egyre lassabb lesz és fából készült dokk az orruk előtt van. 

Sok embert látott a dokkon, és egy színpad szerűség volt felállítva a dokkoktól körülbelül tizenöt méterre, ahol csakis a király és az ő új királynéja állhatott. 

A hajó teljesen megállt miután Louis a vízbe hajította a horgonyt. Harry megfogta Bella kezét és levezette őt a kis hídon ami még épp hogy csak kinyílt. Ők sétáltak le először, kézen fogva, mögöttük a többi négy fiú és a legénység többi része. 

Épp időben érkeztek, hogy hallják a hagyományos 'igeneket'. Miután a király és a királyné is kimondta a bűvös szót, elcsattant köztük a csók. Mindenki tapsolt, fütyült és éljenzett, miközben a királyi pár lesétált a színpadról, mindenkivel együtt nevetve és mosolyogva. Mikor Edward észrevette testvérét, a mosoly az arcán csak még nagyobb lett.

"Megcsináltad!" éljenzett a király boldogan testvére felé igyekezve, mögötte a feleségével. Gyönyörű nő volt, egy kicsit sápadt, de szemei világítóan kékek voltak és arcán kedves mosoly ült.

"Kicsit tovább tartott, mint terveztem." viccelődött Harry és magához ölelte testvérét, Isabella mosolyogva nézte őket, ahogy az ikrek újra egyesítették erőiket.

"Szeretném bemutatni nektek Anglia új királynéját. Philippa királynő Hainaultból." mondta Edward, Isabella meghajolt a királynő előtt.

A királynő fejét rázva felnevetett, mire Isabella összezavarodottan nézett fel rá.

"Egy család vagyunk, nem kell ilyen hivatalosan viselkedned velem. Egy ölelés megteszi, főleg hogy hamarosan sógornők leszünk." Bella mosolyogva megölelte a királynét.

"Edward mesélt nekem rólad és Harryről. Igazán romantikus, ha megjegyezhetem magamnak." kuncogott.

"Én is hallottam, hogy hogyan ismerkedtetek meg Edwarddal, ami szintén nagyon édes." a királyné elmosolyodott.

Egy óra elteltével az esküvő véget ért. Harry egy utolsó ölelést adott öccsének és elbúcsúzott tőle, közben Isabella Philippát ölelte magához, reménykedve hogy még találkozhat vele.

Miután a király és a királyné elmentek, a többi ember is elindult, ahogy Harry legénysége is. A két ember, aki a kikötőben maradt, mindössze Isabella és Harry volt. 

"Szeretnéd látni az édesanyádat?" kérdezte Harry, Isabella izgatottan bólogatott. Azzal elindultak Isabella háza felé, ahova percek alatt odaértek, mivel közel volt a kikötőhöz.

Bekopogva az ajtón, Isabella idegesen várta hogy kinyissák azt. Darla izgalmában felsikoltott, mikor meglátta Isabellát, és azonnal magához is ölelte. Bella felnevetett, az idősödő nő szemében könnyek jelentek meg.

"Miss Perkins, mennyire régen láttam már!" áradozott Darla, Isabella mosolyogva ölelte meg régi szobalányát. 

"Eltelt némi idő, nemde?" 

Darla tekintete Harryre kúszott, a mosoly nem hagyta el arcát.

"Gyertek be! Gyertek be! Szólok az édesanyádnak." rohant el izgatottan Darla, Harry felkuncogott.

"Állandóan buzgó személyiség, ugye?" kérdezte. 

"Mindig ilyen volt." mondta teljes komolysággal, mielőtt Bellából is kitört a nevetés. Percek múlva Isabella édesanyja jelent meg előttük nagy mosollyal.

"Oh kedvesem, hát visszajöttél?" húzta egy szoros ölelésbe lányát. Egy percig állhattak így körülbelül, utána Mrs. Perkins Harryhez fordult.

"Jaj fiam, gyere ide!" ölelte magához őt is, amit Harry meglepetten viszonzott, nem számított ilyen anyai érzelmekre tőle. Bella majdnem felnevetett arckifejezésén, de még időben szája elé emelte kezeit.

"Köszönöm, hogy vigyázol rá." suttogta Harry fülébe a kormányzó özvegye. 

"Ez az egyetlen dolog, amit mindig megteszek. Mindig vigyázni fogok rá." Harry és Mrs. Perkins mosolyogva húzódtak el egymástól.

"Meddig maradtok itt?" kérdezte a két fiatalt, reményei szertefoszlottak, mikor sajnálkozóan mosolyogtak vissza rá. 

"Csak néhány percig." mondta Bella szomorúan, az özvegy sóhajtott.

"Ez rendben van. Addig, amíg láthatlak mindkettőtöket, rendben van. Áldás minden veletek töltött perc." mondta mosolyogva, ami megkönnyebbülést árasztott szét a két kalózban.

"Van valami, amit szeretnék megkérdezni, mielőtt újra elhajózunk." mondta Harry, Isabella édesanyja összeráncolta szemöldökét, nem tudta miről lehet szó. 

Isabella édesanyja bólintott egyet, Harry pedig a fülébe súgott valamit. Az özvegy arcára boldogság és izgatottság ült ki. "Természetesen." válaszolta rögtön, mindketten mosolyogtak, miközben Bella zavarodottan méregette őket.

"Most már mennünk kell Mrs. Perkins. Nagyon örülök, hogy hallhattam a válaszát." mondta Harry udvariasan, Isabella anyukája csak kacagott.

"Csodálatos volt látni titeket! Remélem hamarosan találkozunk!" ölelte meg mindkettőjüket, majd Harry gyorsan kihúzta Bellát a házból, hogy semmit se tudjon kérdezni édesanyjától.

"Mit kérdeztél?" kérdezte Bella Harryt, aki csintalanul mosolygott.

"Még nem mondom el." kacsintott a lányra, aki kínjában felnyögött.

"Utálom a titkokat." érvelt, de Harry csak vigyorgott.

"Úgy érzem, ez tetszeni fog." jegyezte meg. A legénység már a hajón várta a kapitány és Bella érkezését. 

"Mindenki itt van?" kérdezte Harry, a legénység egyetértően bólintott.

"Igen, kapitány!" Harry önelégülten elmosolyodott.

"Akkor induljunk! Van egy hajó, amit el kell kapnunk!" a legénység izgatottan munkához látott, felhúzták a hajóra vezető kis hidat és a horgonyt is. 

A kormányzó elindította a hajót, Bella pedig figyelte, ahogy szülővárosa egyre homályosabb lesz a távolban.

"Viszlát... anya."

***

Néhány nappal később Bella kisasszony és Harry kapitány figyelmesen a tengert fürkészték a fedélzetről.

"Valahol itt kell lenniük." jegyezte meg Harry Bellának, aki észrevett valamit a vizeken.

"Ott!" kiáltott fel nyugat felé mutatva. Harry követve az ujját elvigyorodott. Három kilométerre a hajójuktól ott volt egy másik hajó a Déli Hollók vitorlájával. Megtalálták Digon kapitány hajóját.

Harry szólt a kormányosnak, hogy váltson irányt. Percek múlva a Belladonna szélsebesen haladt a Déli Hollók hajója felé. 

"Emberek készüljetek fel a harcra! Ki kell kerülnünk az ágyúikat és közvetlenül megtámadni a hajójukat. Ha valahogy mégis eltalálják a hajónkat, szükségem van három vagy négy emberre, aki azonnal hozzálát a károk megjavításához." parancsolta Harry.

"Igenis kapitány!"

Ahogy közeledtek, Bella szíve egyre hevesebben dobogott. Volt egy érzése ezzel a csatával kapcsolatban, de nem tudta eldönteni, hogy az érzés kedvező-e vagy sem. Hamarosan láthatta a szemben lévő hajón a harcra kész legénységet. Bella gondolatain elmosolyodott, tudta hogy máris tartanak tőlük, annak ellenére amit a kapitányuk terjesztett.

Három perc elteltével a Belladonna tökéletesen a Déli Hollók hajója mellett haladt. Harry innen már láthatta a másik kapitányt, aki eltökélten parancsolgatott a legénységének.

"Harry, még mindig nem mondtad el mit kérdeztél az anyukámtól." mondta Bella, mire Harry felkuncogott és előhúzta a kardját.

"Ha túléljük ezt a harcot, elmondom neked." mondta, Bella a fejét rázta és keresztezte maga előtt karjait kifejezve elégedetlenségét. Bellának két kardja is volt, így hát mindkettőt előhúzta.

"Még egy ok, hogy életben maradjak, huh?" mindketten elmosolyodtak, készen álltak megtámadni az ellenfél hajóját. 

Végül Harry felkiáltott.

"Gyerünk!"