Isabella szemszöge:

Ahogy Harry kimondta, hogy 'tűz', az ágyúk fülsüketítő zajjal sültek el. A sorhajókapitány hajóját eltalálta, és pár perccel később törmelékek és fadarabok repültek minden felé. Ahol a golyó célt ért, tűz ütött ki és emberek repültek el onnan. 

Ziháltam és arcomat Harry mellkasába temettem, próbálva nem nézni a lángokat a sorhajókapitány hajóján. Harry megcirógatta fejemet és én könnyes szemekkel néztem fel rá. 

"Ne öld meg őket, kérlek hagyd őket elmenni." könyörögtem, mire állkapcsa megmerevedett. 

"Nem hagyhatom őket elmenni, újra követni fognak." mondta és én felzokogtam. Nézve a hajót a folyamatosan felcsapó lángokkal úgy éreztem, tennem kell valamit. 

"Harry kérlek, talán tudnál..." kezdtem, de valami a hajóra vágódott és a padlóra repített Harryvel együtt. 

Pontosan rajtam landolt, én pedig nagy szemekkel néztem rá. 

"Mi volt ez?" kérdeztem, miközben ő átkozódott. 

"Ők is tüzelnek. Harcolnunk kell velük." morgott és újra lábaira állt és engem is magával húzott. "Liam! Ha tovább harcolnak készülj fel a teljes támadásra! Nem hagyhatjuk nekik, hogy megsértsék a hajónk." mondta Harry, Liam pedig bólintott, majd rohant tovább. "Zayn! Nézd a vitorlákat és bizonyosodj meg róla, hogy van e tiszta terület, amerre távozhatunk!" kiáltott, Zayn bólintott és ment is a vitorlákhoz. "Louis! Niall! Fogjatok neki a sérüléseknek, utána menjetek az ágyúkhoz!" parancsolta a két kalóz pedig tette amit kért. Harry felém fordult és szorosabban fogta a kezemet. "Maradj mellettem és megvédelek." mondta magabiztosan és én bólintottam, majd követtem őt a hajó széléhez, ahonnan a folyamatosan száguldó golyókat nézte. 

"Ha rosszabb lesz, a kabinomba viszlek. Nem akarom, hogy megsérülj." mondta és sóhajtottam. 

"Harry, azt hittem nem fogod megölni őket." mondtam, mire egy fáradt pillantást vetett rám. 

"Sosem mondtam ezt. Nem is mondtam neked, hogy ez a tervem. Csak magam mellett tartalak, hogy biztos lehessek abban, hogy biztonságban vagy és semmi sem történt veled. Ezen kívül te akartad nézni ezt, nem?" kérdezte és én homlokomat ráncoltam. 

"Nem hittem, hogy tényleg meg fogod tenni... ezt. Mit fogsz csinálni?" kérdeztem és egy sóhajt eresztett ki. "El kell süllyesztenünk a hajót." 

"MI? És mi van az emberekkel? Meg fognak halni!" tiltakoztam ő pedig megfogta mindkét kezem szorosan, s a korláthoz tolt ismét. Teste fenyegetően simult enyémhez, a sokktól ziháltam. 

"Szeretnéd inkább, ha ez a hajó süllyedne el, és mind meghalnánk? Vagy harcolni tovább és megélni még egy napot?" morgott. Kinyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de semmi sem jött ki. 

"Igen?" kérdezte durván, csuklóimat szorosabban fogta, mire összerezzentem. 

"É-élni." dadogtam és ő elengedett, szemöldökét ráncolta. 

"Én is ezt gondoltam. Egy szót se szólj többet erről, vagy bezárlak. Érted?" pillantott rám és én lassan bólintottam, nem akartam tesztelni a türelmét ismét. 

"Helyes." mondta, mielőtt megfogta egyik kezem és a fedélzetre húzott. "Mindenki! Csata helyzet, most! A következő 5 percben el kell süllyesztenünk a sorhajókapitány hajóját, vagy mi is elfogunk." kiáltott Harry, hangja hangos és parancsló volt. 

A legénység bólintott és a hajó különböző részei felé rohantak, hogy felkészüljenek a tüzelésre. 

"Ágyúkat készíteni!" kiabált és a férfiak újra feltöltötték az ágyúkat, felkészülve a második körre. "Gyerünk!" kiáltott ismét, keze újra a levegőben volt. A gyomrom összeszorult, ahogy a sorhajókapitány hajóján újra tűz ütött ki, emberekkel körülötte. "Célozni!" ahogy karját lecsapta, az ágyúk lőni kezdtek, a hangos dörgés miatt összerezzentem. 

Néztem, ahogy a kapitány hajója felrobbant, még több törmelék és ember száguldott minden felé. Összerándultam, ahogy elérték a vizet, és süllyedő testük után néztem bánatos szemekkel. 

Folyamatosan a megfulladó embereken járt az eszem, és észre sem vettem, hogy már minket tüzelnek. 

"Bella hajolj le!" kiáltott Harry, magához húzva karjait körém fonta, védve engem miközben a fedélzet másik pontja felé futott, épp időben mikor egy ágyúgolyó arra a helyre vágódott, ahol álltunk. 

Az ereje még így is a földre küldött minket, most én landoltam Harryn. Kinyitottam szemeim, hogy belenézhessek az ő aggódó szemeibe, a szívem kiszámíthatatlanul dobogott. 

"Jól vagy?" kérdezte megmerevedve, én pedig bólintottam. "Remek." mondta megkönnyebbülten, én pedig felálltam és kezemet nyújtottam neki. Önelégülten elmosolyodott mielőtt elfogadta. Nem volt számomra nagy erőfeszítés, gyakorlatilag ő húzta fel saját magát. 

Láttam ahogy összerezzent, nem igazán kedvezett hátának. Megsérült? 

"Jól vagy?" kérdeztem, a túlságosan védelmező oldalam előjött. Nem érdekes hogy ki, ha megsérült, segíteni akarok rajta. Mindig ilyen voltam, de nem tudtam miért. Csak ilyen vagyok. 

"Jól vagyok." mondta összeszorított fogakkal, én pedig megforgattam szemeimet. 

"Ez marhaság." pillantottam rá, sokkoltan nézett vissza rám. Nem hiszem, hogy beszéltek már így vele. "Fordulj meg." mondtam és ő megfogta a kezemet, figyelmen kívül hagyva húzott vissza a fedélzetre. 

"Hagyd békén a dolgot, Bella. Nincs semmi baj. Plusz, vannak sokkal fontosabb teendőink is." morogta türelmetlenül és én megforgattam szemeimet. 

Ahogy elfordult megosztani az emberekkel további parancsait, vetettem egy pillantást a hátára, mielőtt zihálni kezdtem. Hazug!! Nincs rendben, nem csinálhatja ezt egy ilyen sérüléssel!!

Egy darab fa kilógott a hátából, nyilvánvalóan egy törmelék, amikor elestünk. Vérzett, és azonnali ellátásra volt szüksége. Még ha nem is volt egy nagy darab fa, átmehet az egész egy csúnya sérülésbe. 

"Harry, én..." kezdtem, mire keményen tekintett rám. 

"Ne aggódj miatta!" mondta mérgesen és én megsértődtem, mielőtt még több ágyú sült el. Félrenézve láttam, ahogy a sorhajókapitány hajója süllyedni kezd. "Zayn! Döntsd balra a vitorlákat! Elhajózunk! Végeztünk." kiáltott Harry Zaynnek, ő pedig bólintott, mielőtt szabályozta a vitorlákat. "Irányíts minket ki innen. Győztünk!" mondta Harry, a legénység pedig győzedelmesen éljenzett. Elhajóztunk, a sorhajókapitány hajója süllyedt mögöttünk, ahogy egyre távolabb és távolabb haladtunk tőle. 

"Gratulálok Bella. Túlélted az első hajós harcodat." mondta Harry egy önelégült mosollyal, és én sem bírtam ki, én is elmosolyodtam. 

"Köszönöm." mondtam, mielőtt a süllyedő hajót kezdtem bámulni. 

Szomorúság lakozott bennem ahogy felsóhajtottam, mielőtt Harry visszavezetett a kabinjába. 

"Megünnepeljük a győzelmünket, ahogy a károk megoldódnak és minden fel van takarítva!" jelentette be Harry, a legénység pedig bólintott és azonnal dolgozni kezdett. 

Ahogy beértünk a kabinba és becsukódott mögöttünk az ajtó, egy felszabadító sóhaj tört elő belőle. Eszembe jutott a háta, ezért megragadtam vállait, és a hálószobába húztam őt, határozott arckifejezéssel. 

"Öhm... Megkérdezhetem mégis mit gondolsz, mit csinálsz?" kérdezte vidáman és én keményen néztem rá. 

"Csend, most." mondtam és erővel az ágyra ültettem. Homlokát ráncolva tekintett rám, nem tetszett neki, hogy megmondom mit csináljon. 

"Ne ugráltass." mondta gyerekesen, mire szemeimet forgattam. Megragadtam egy darabot a pulóveremből és bevizeztem. 

"Megsérültél, tehát nem érdekel mit mondasz, segítek neked." mondtam miközben visszasétáltam hozzá, ő pedig ingerülten tekintett rám. Nagyon utálja, ha megmondják mit csináljon, ez nagyon édes. Rájöttem, mire is gondoltam, mire megráztam fejemet, próbálva nem arra gondolni, hogy édesnek hívtam őt. 

"Mondtam, hogy jól vagyok, tudok.." kezdte de félbeszakítottam, ujjamat szájára tettem és mereven tekintettem rá. 

"Nem érdekel, mit tudsz csinálni és mit mondasz. A hátadban lévő fadarab mást mond. Szóval legyél jó fiú és hallgass rám." mondtam durván, szórakoztatottság csillant meg szemében. 

"Szóval most parancsokat adsz?" kötekedett én pedig önelégülten mosolyogtam rá. 

"Igen, parancsokat adok, neked pedig figyelned kell." mondtam, szemei elsötétedtek a vágytól. 

"Azt hiszem, meg tudom tenni." mondta szemtelenül és én egy mély levegőt vettem, mielőtt bólintottam. 

Ne hagyd, hogy megkapjon téged, ennyi az egész. 

Megkértem, hogy forduljon meg és meg is tette, így háta szembe volt velem. 

"Ez fájni fog, rendben?" figyelmeztettem. 

"Rendben." morgott és én gyengéden megfogtam a fadarabot, mielőtt próbáltam eltávolítani. 

Egy mély levegőt vett, izmait összeszorította a fájdalomtól. 

"Sajnálom, sajnálom, sajnálom." mondtam gyorsan, kihúzva a hátából és földre dobva a fadarabot. 

Kiengedte a levegőt némi szitkozódással. 

"Kérlek, mondd hogy végeztél." mondta mereven és én sóhajtottam. 

"Még nem. Öhm... tulajdonképpen, é-én... uh..." léptem hátrébb tőle, arcom kipirosodott zavaromban. 

"Mi?" kérdezte, fejét felém fordította. 

"L-le kell venned a pólódat." motyogtam, egy önelégült mosoly jelent meg arcán. 

"Részemről rendben." mondta és egy gyors pillanatban, levette a pólóját és a földre dobta. 

Nyeltem egyet ahogy csupasz hátára néztem, izmai kemények voltak. Meglepően egy tetoválás sem volt hátán, teljesen csupasz volt. Megráztam fejemet, ezzel kitisztítva a gondolataimat, mielőtt sérülésére néztem. 

"Szerencsédre nem nagyon mély." mondtam, a kisegítő anyagot ráhelyezve. 

Összerezzent én pedig sóhajtottam. "Sajnálom, bárcsak ne fájna neked." mondtam, letörölve az összes vért, mielőtt kiöblítettem volna az anyagot. 

Visszasétáltam hozzá és még egyszer használtam a ruhadarabot, hogy elállítsam a vérzést. 

"Tényleg ezt kívánod?" suttogta szerényen és én nyeltem egyet hátát bámulva. 

'I-igen." válaszoltam és ő vett egy mély lélegzetet. 

"Még azok után is, amiket tettem?" kérdezte és én ajkamba haraptam, örültem, hogy nem látott. 

"Nem hiszem, hogy valaha is megsérültél már." mondtam és elpirultam, észrevéve, hogy rosszul fogalmaztam. Meg kell tanulnom jobban megfogalmazni a gondolataimat. Akkor nem kerülnék olyan szituációkba, mint ez. Mielőtt kimagyarázhattam volna magam, Harry felém fordult és megragadta derekam és az ágyra húzott, majd lábát két oldalamra tette, közrefogva engem. 

"Nem hiszed, hogy valaha is megsérültem. Miért van ez?" kérdezte, hangja halk és érzéki volt. Reszketve lélegeztem, készen állva, hogy helyre hozzam a kis bakimat. 

"N-nem, n-nem szeretem, ha v-valaki megsérül." dadogtam. Ideges voltam Harry akciói miatt. 

"Biztos vagy benne? Mert ez nem az, amit mondtál." mondta, közelebb hajolva arcomhoz. Orcáim mintha égnének, olyannyira pirosak voltak. 

"É-én nem..." próbáltam, de ő félbeszakított. 

"Nem azt mondtad, hogy nem akarod, hogy megsérüljek?" suttogta, ajkai fülem mellett voltak, ziháltam. 

"De." fel akartam kelni, de visszanyomott annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni, zöld szemei sötétebbek voltak, ahogy ajkaimra nézett. 

"Ez sokat jelent nekem." mondta boldogan, és nem bírtam ki, hogy ne kússzon mosoly arcomra. Úgy hangzott, mint egy kisfiú, akit megdicsértek, mert valami jót csinált. 

"Be kell fejeznem a hátadat." suttogtam, próbálva kimászni ebből a helyzetből és ő önelégülten mosolygott rám. 

"Ez parancs?" kérdezte, mire bólintottam.

"Igen, az." mondtam és Harry kuncogott, testét közelebb engedte enyémhez, a megdöbbenéstől zihálni kezdtem. 

"Elég rossz, nem teljesítek parancsokat."