Isabella szemszöge:

Mikor felébredtem, rögtön egy csupasz, tetovált mellkassal néztem farkasszemet. 

Harry körbeölelt engem a karjaival. 

Én pedig mellkasához bújtam. 

Egy halk sikolyt engedtem ki, pedig nem akartam, mire kissé megugrott és megdörzsölte szemeit, mielőtt rám nézett, én pedig távolabb húzódtam tőle. 

Túl messzire csúsztam tőle és véletlenül leestem az ágyról, egy halk puffanással érkeztem a földre, közben hallottam nevetését. 

"Valami baj van?" kérdezte vidáman, mély reggeli hangja megnyugtatott. Elpirulva néztem oldalra és ráztam meg a fejemet. 

"Én... Én nem akartam... melletted lenni." mormoltam, és hallottam, hogy nevetett. 

"Zavarban vagy, Bella? Ez bizonyítja, hogy az elméletem igaz volt. Még sosem voltál fiúval." mosolygott önelégülten, mire csak szemeimet forgattam. 

"De igen!" hazudtam és felálltam mellőle. 

"Tényleg?" kérdezte hűvösen és én nyeltem egyet. 

Kérlek mondd, hogy nem akarja bebizonyítani, hogy nincs igazam.

Újra éreztem a kezét a hátamon, és újra távolabb ugrottam tőle, körbefordulva pedig újra ránéztem ideges tekintetemmel. Nagy Cheshire-i mosolyával és alattomos szemeivel köszöntött. 

Ő volt. 

"Azt akarod mondani, hogy már valaki megérintett ezelőtt?" suttogta, én ajkaimat harapdáltam. 

"I-Igen." hazudtam, ő pedig közeledni kezdett felém. 

Hátráltam tőle egészen addig, míg el nem értem a falat, ő pedig csapdába ejtett engem, ahogy két kezét a fejem mellé tette. 

"Azt mondod tudod, hogy milyen jó érzés?" mondta mocskosan és éreztem, hogy arcom pirossá vált. Csendben maradtam miközben ő egyik kezével megfogta a derekam, és durván húzott magához közelebb. 

"Nem vagy tanácstalan, hogy hogyan is működik ez az egész, ugye? Már megérintettek téged, tehát ez könnyű lesz." suttogta rekedten, zöld szemei ajkaimat méregették. 

A pulzusom őrjöngött, ahogy a hazugságom mélyebb bajba sodort. Reszketve lélegeztem, mikor másik keze megtalálta derekamat és hozzám nyomta magát. 

"Miért vagy annyira ideges? Annyira tanácstalan? Ha már megérintettek, és voltál már fiúval, csináltál valamit, nem? Vagy hazudsz?" kérdezte, ziháltam miközben keze fenekemre csúszott és megmarkolta azt. "Hm... valami azt súgja nekem, hogy hazudsz. Teszteljük az elméletem?" morgott sötéten és visszanyomott a falhoz, magát pedig újra hozzám. Egy halk nyüszítést engedtem ki, mikor arcát újra közel hozta enyémhez. "Újnak látszol ebben. Biztos vagy benne, hogy nem hazudsz? Mert ha továbbra is makacs vagy, én folytatom és bebizonyítom, hogy tévedsz." mondta lassan és én ajkaim harapdáltam. 

"Most, most drágám, jobb ha tudod, hogyha harapdálod az ajkaid, az csak beindít engem." mondta rekedt hangon és én nyeltem egyet. 

Kuncogott nyilvánvaló ellenkezésemen és idegességemen, fejemet pedig újra felbillentette, hogy rá nézzek. 

"El tudom érni, hogy jól érezd magad. El tudom érni, hogy kellemes legyen." gügyögött, szemeim kitágultak piszkos szavaira. 

"Továbbra is hazudsz, vagy folytatnom kell?" suttogott, hüvelykujját végighúzta ajkaimon. Az agyam nem működött megfelelően és reszketve vettem levegőt. 

"H-Hazugság." dadogtam, mire önelégülten és győzedelmesen mosolygott, mielőtt én elléptem tőle. 

"Kár! Pedig el akartalak vinni oda." mondta és én ziháltam javaslata miatt. Felnevetett sokkolt arcomon és megrázta fejét. 

"Nézd, ezt csak mondtam, a célom az volt, hogy bevalld, hogy hazudsz." mondta, az én szívverésem pedig lassan helyreállt. 

"Szörnyű v-vagy!" vádoltam, ő pedig önelégülten mosolygott rám.

"Ne hazudj, tudom, hogy élvezted." mondta arcátlanul. 

"Nem." morogtam, mire felhúzta egyik szemöldökét. 

"Tényleg? Most kezdjük újra az egészet?" kérdezte és én nyeltem egyet. 

"Nem. Nem hazudok." próbáltam magabiztosan hangzani, de a hangom kicsinek hangzott. 

Mosolygott küzdésemen, és felém kezdett sétálni. 

Újra. 

"Harry, állj!" mondtam és kezeimet mellkasára helyeztem, hogy megakadályozzam, hogy újra közel kerüljön hozzám. 

"Nem hiszem, hogy ezt akarod. Csak túl makacs vagy." mondta egy halvány mosollyal, én pedig megforgattam szemeim. 

"Nem. Nem tetszik, mikor közel vagy hozzám." mondtam, de tudtam, hogy a fele hazugság volt. 

Tetszett... de utáltam is. 

Nem igazán foglalkozott durva hozzászólásommal. Csak mosolygott rám és megrázta fejét. 

"Hadd bizonyítsam be, hogy tévedsz." 

Mi? 

Nem. Nem. Már megint. 

Nagy kezeivel megfogta az én kezeimet és a falhoz nyomta őket, ott tartva engem. Újra hozzám nyomta magát, mire vettem egy mély levegőt. 

"Megtanítom neked, mi is az az élvezet." morogta kéjesen és én megráztam a fejem. 

Még mondott volna valamit, de ekkor kopogás hallatszott, ami mindkettőnket csendre késztette. 

"Kapitány, néhány problémánk akadt idekint." Louis hangja hallatszott az ajtó túloldaláról, én pedig magamban megköszöntem neki, amiért félbeszakította ezt a... pillanatot... dolgot. 

Harry sóhajtott és szabaddá tett engem, az ajtóhoz sétált és kinyitotta, felfedve egy szomorú arcú Louist. Nem tudom hogy nem vettem eddig észre, de Harry még mindig csak bokszerében volt és elpirultam, elnézve izmos testéről. Nem akartam a teste felé kacsintgatni, de mégis megtettem. Louis felhúzta szemöldökét ahogy meglátott Harryt és engem, de nem foglalkozott vele. 

"Van egy követőnk. Niall vette észre őket ma, kora reggel, és azóta követnek minket." Louis jelentette, Harry maga alatt szitkozódott. 

"Adj nekem két percet. Megyek." mondta Harry határozottan, Louis bólintott és eltűnt, ahogy Harry becsukta az ajtót. 

Öltözni kezdett, összeszedve ruháit a földről. Nem igazán figyeltem, hogyan öltözött fel, amíg el nem készült teljesen. Egy fehér ing ami fel volt vágva néhány helyen, egy laza fekete nadrág és egy fekete öv lógott derekán. Egy sötétzöld bandana volt göndör haja körül és volt egy kicsi arany fülbevaló a jobb fülében. A fegyverét a pisztolytáskájába tette, ahogy kardját és kését is. 

"Ne bámulj, nem túl szép." kötekedett, miközben felvette fekete csizmáit. Elpirultam és elfordultam, de nem tudtam, hogy hova is nézzek. 

"Nincs másik ruhád?" kérdezte én pedig ránéztem afféle 'ez most komoly?' pillantással. 

"Elraboltál az otthonomból. Nem igazán volt lehetőségem összepakolni egy táskát és felhozni a hajóra!" mondtam pimaszul, mire ő megforgatta szemeit. 

"Bocsáss meg, hogy nem nyújtok neked egy üdülő hotelt." mondta, hangja csöpögött a szarkazmustól. Megsértődve fordultam el tőle. 

"Segítek ezzel." mondta hirtelen Harry, én pedig megfordultam, hogy szemtől szembe legyek vele. 

Megfogta a pulóverem karrészét, és mindkét oldalt letépte, felfedve ezzel karjaimat. Ziháltam, miközben a pólóm szegélyét tépte le, elszakítva azt néhány helyen.

"Állj!" kiabáltam, és ellöktem magamtól. Ő csak önelégülten elmosolyodott és az elszakított anyagot az ágyra dobta, az ajtó felé sétálva. 

"Gyere kedvesem, van némi tennivalónk." mondta, én pedig fogaimat csikorgattam. Még mindig parancsolgat nekem. 

Vonakodva követtem őt, csupasz karjaimat összekulcsoltam mellkasom előtt. 

"Ne légy morcos hercegnő, hölgyként kell viselkedned, emlékszel?" ugratott én pedig csak megforgattam szemeim. 

Egyik végletből a másikba, ez a fiú a halálom. 

***

A dokkon álltam, miközben Harry a teleszkóp segítségével bámulta a hajót, ami egyre közelebb került hozzánk. Esküdni mertem volna, hogy már láttam ezt a hajót ezelőtt. 

"Brit hajónak tűnik." morogta Harry és a szám tátva maradt. Talán apa küldött valakit, hogy eljöjjön értem? 

Elmosolyodtam és a korláthoz álltam. Harry érzékelte ezt és megmerevedett mellettem, mielőtt leengedte a teleszkópot és megragadta a karom, hogy ránézzek. 

"Mit tudsz erről a hajóról?" kérdezte Harry, hangja egy új élt ütött meg, amit eddig még nem. 

"Nem látom a hajót, nem tudok túl biztos lenni." mondtam és ő átadta nekem a teleszkópot. 

"Nézd meg." 

Homlokomat ráncoltam követelésére, de megnézve a kíváncsiságom a legjobbat hozta ki belőlem. Amint megláttam a zászlót, zihálni kezdtem az örömtől. 

Felismertem a hajót. 

A sorhajókapitány hajója volt! 

"Mi az?" csattant fel, ravaszul mosolyogtam rá. 

"Akarod tudni?" kötekedtem és visszaadtam neki a teleszkópot, mielőtt arrébb keringőztem. 

Tudtam hogy ezzel felidegesítem, mert nem szereti, ha nem kapja meg, amit akar. És pontosan ez volt az, amiért ezt csináltam. 

Egy kéz megfogta a vállam és maga felé pördített. Dühös zöld szemekkel találkoztam és kuncogtam. 

Ez valóban szórakoztató volt. 

"Mit. Láttál?" morgott lassan, én pedig megforgattam szemeim. 

"A sorhajókapitány hajója. Úgy néz ki, az apám küldte utánam." mondtam boldogan és Harry összeszűkítette szemét. 

"Nem fognak visszaszerezni." mondta és én homlokomat ráncoltam. 

"Miért nem?" kérdeztem és szorítása erősödött körülöttem. 

"Mert nem engedlek- Nekem van egy- kötöttem egy egyezséget, emlékszel? És nem fogom megszegni ezt." mondta, bukdácsolva szavaiban. 

"Ennek nincs értelme." mondtam, ő pedig hirtelen dühös lett. 

"Én csak... nem érdekel, felejtsd el. Megszabadulok tőlük." mondta és szemeim nagyra nyíltak. Nem úgy értette...

Visszasétált és hívta a legénységét. 

"Mindenki készüljön fel egy csatára. Ha közelebb jönnek..." megállt, lesokkolt arcomra nézve, mielőtt befejezte mondatát, amit nem akartam hallani. "Meggyújtsuk az ágyukat."