Isabella szemszöge: 

Még mindig Harry negyedében voltam és fel-alá sétáltam a szobájában, s gondolkoztam. Nála jobban még senki sem zavart össze. És alig ismertem... talán két órája? 

Nevetséges volt. 

Fel-alá járkáltam és azon gondolkoztam, hogyan tudtam volna megszökni, amikor az ajtó kinyitódott és felfedte Harryt. 

"Gyere, megyünk enni." mondta, mire én bólintottam, mert nem bíztam a hangomban. Követtem a fedélzetre és rosszul kezdtem érezni magamat. Rum és kosz szag volt. Izzadtság és büdös emberi szag. Undorító volt. 

"Ne aggódj, nem itt fogsz enni, hercegnő." kuncogott, én csak a szemeimet forgattam, de megkönnyebbültem, láttam egy középkorú férfit, aki végigmért, ahogy elsétáltunk Harryvel. De nem fogom ezt elmondani neki, abban a pillanatban haragudtam rá. 

Megkönnyebbültem, hogy Harry nem volt többé mérges, hogy látszólag jó hangulatban volt. Reméltem, hogy nem fogom elrontani. 

Egy átlagos szobához értünk, ahol volt egy asztal és nyolc szék, egy csillárral felette. Gyönyörű volt a többi helyiséghez képest és hálás voltam, amiért odavitt. 

"Hölgyem." mondta és kihúzott nekem egy széket. Próbáltam elrejteni arcom pirosságát, miközben flörtölve mosolygott rám és tartotta a széket nekem. Lassan odasétáltam, ajkamba haraptam, ahogy leültem és ő betolt. Leült velem szembe és olyan volt, mintha valamit mondani akart volna, amikor az ajtó kinyitódott és négy ember jött be rajta. Felismertem köztük Louist. 

Rám mosolygott kicsit, mielőtt leült Harry mellé és óvatosan nézett rá. Egy másik srác, aki Harryvel és Louissal egykorú volt bejött, fekete haja volt és barna szemei, majd leült mellém. 

"Zayn vagyok." mutatkozott be és rám mosolygott, amit viszonoztam. 

"Isabella." mondtam és ő bólintott. 

Egy másik fiatal srác is bejött, kék szemei és szőke haja volt és Harry másik oldalára ült. "Niall vagyok." mondta, észrevehető volt az ír akcentusa. Biccentettem felé, és én is elmondtam a nevem, mint Zaynnek. Az utolsó fiúnak barna haja és barna szeme volt, a másik oldalamon foglalt helyet. "Szia. Liam vagyok." üdvözölt és én enyhén rámosolyogva ismét elismételtem a nevem. 

"Remek. Most már mindenki ismeri egymást." motyogta Harry, Zayn kuncogott mellettem. 

"Nyugodj meg kapitány, tudjuk a határokat." biztosította gúnyosan Harryt, én felhúztam egyik szemöldököm.

Harry kerülte kíváncsi szemeimet és letette ökleit az asztalra. "Nos, itt fogsz enni hivatalosan Bella. Remélem elfogadod." mondta, és a szemöldökömet ráncoltam. Bella? Mióta becézett? És ki ő, hogy megváltoztassa a nevem? 

"Örömmel fogadom el." mondtam összeszorított fogam között, Louis felvont szemöldökkel nézett rám. Nem mondtam semmit a becenévről, mert csak bajba kevertem volna magam. 

Ismét. 

Csak enyhén megráztam a fejem és ő vállat rántott. 

"Szóval Bella, azt akartam, hogy találkozz a legjobb embereimmel. Ezért vannak itt. Arra gondoltam, hogy ha beszélni akarsz valakivel a hajón, akkor velük beszélhetsz." mondta, mire nevetni volt kedvem. Először megtiltotta, hogy beszéljek velük, aztán pedig teljes jogot ad hozzá? Mi járhatott a fejében? 

"Megtisztelve érzem magam." mondtam, nem akartam, hogy a hangom szarkasztikus legyen, de az lett. 

A négy fiú és én nevetésben törtünk ki, miközben ő csak összeszorította állkapcsát és összeszűkített szemekkel nézett rám. 

"Vagy akár be is zárhatlak a celládba, ha jobban szeretnéd." fenyegetőzött, és én sóhajtva lesütöttem a szemem. 

"Nem." motyogtam, mire ő elvigyorodott. 

"Én is így gondoltam." mondta és én idegesen fújtattam. Nem számított, hogy mennyire volt félelmetes néha, idegesítő volt. 

És nagyon jól tudta a köcsög. 

A többiekkel kezdett el beszélgetni, hogy hova mennek és én teljesen elbambultam, csak figyeltem a kaját magam előtt. Egy alma, egy kis zöldbab és sertéskaraj. Egy pohár vízzel. 

Milyen kedves tőle. Jegyeztem meg magamban szarkasztikusan. Befejeztem az evést és azon voltam, hogy elmenjek, amikor Harry hangja kiszakított gondolataimból. 

"Mit csinálsz?" kérdezte, zavartan néztem fel rá. 

"Mire gondolsz?" kérdeztem, mire a kezemre mutatott. 

Még mindig tartottam a késem. Azt hiszem észre sem vettem. Hoppá. 

"Nem vagyok benne biztos, hogy bízhatok benned egy késsel a kezedben, édesem. Add azt ide." mondta, és én úgy döntöttem, nem engedelmeskedem neki. Talán a kapitány volt, de nem voltam az övé, vagy ilyesmi, és nem volt joga irányítani. 

"És ha nem?" válaszoltam, Niall felnevetett. 

"Szereztél magadnak egy harcost, kapitány?" ugratta Harryt és én elvigyorodtam. Harry ismét összeszűkítette szemeit és frusztráltan nyalta meg ajkait. 

"Ha nem adod ide a kést, akkor meg foglak büntetni." morogta és én felálltam, eluralkodott rajtam a bátorság. 

"Erre számítasz, hogy mindent megkaphatsz? Megfélemlítéssel? Nos, ez velem nem fog működni." mondtam és tudtam, hogy ostoba hazugság, halálra ijesztett. Imádkoztam, hogy bevegye a hazugságomat. De... nem sikerült. Elnevette magát a többi sráccal együtt. 

"Wow, nem gondoltam volna, hogy egy nap látok egy lányt szembeszállni veled." mondta Louis és rám mosolygott. 

Elhátráltam az asztaltól a késsel a kezemben, a nevetés abbamaradt. 

"Bella.." figyelmeztetett Harry, felmértem a lehetőségeimet. Vagy megadom magam és hagyom, hogy uralkodjon felettem, vagy elfutok és meglátom mi történik.

A második opciót választottam. 

Kitörtem a szobából, emlékeztem, hogy merről jöttem és az alapján igazodtam el és jutottam a fedélzetre. Gyorsan körülnéztem, amikor meghallottam Harry hangját lentről. 

"Hol van a lány?" 

Basszus, basszus, basszus. Felidegesítettem. 

Hát persze, hogy sikerült. Kalóz, és én megtagadtam a parancsát. Néha olyan idióta voltam. 

Az egyik árbochoz sétáltam, és elkezdtem felmászni. Ha képes lettem volna elbújni előle, ez volt a legjobb lehetőségem. Elértem egy kis vitorlát, a farúdra léptem és elrejtőztem a fekete vitorla mögött. Lenéztem, és minden erőmre szükségem volt, hogy ne sikítsak. Észre sem vettem, hogy milyen magasra jutottam. És rettegtem a magasságtól. 

"Természetesen az idióta agyam első gondolata a mászás volt." morogtam magamnak és lenézve láttam, hogy a fedélzetre lépett. 

Harry idegesen nézett körül és kezeit ökölbe szorította. "Hol van?" kiabált és a másik négy srác vállat rántott mögötte.

"Nincs a fedélzet alatt. Valahol fent kell lennie, Harry." mondta Liam, Harry mély levegőt vett.

"Mi van, ha leugrott?" kérdezte Niall, mire mindannyian lefagytak, még Harry is.

"Nem tett volna ilyet. Nem olyan hülye." suttogta Zayn és én a szemeimet forgattam.

Természetesen nem voltam olyan hülye. Mérföldekre nem volt szárazföld és kizárt dolog volt, hogy annyit bírtam volna úszni. Horkantottam egyet halkan, de azonnal eltakartam a számat remélve, hogy nem hallottak meg. Harry körül nézett, majd fel a vitorlák közé, gondolatban káromkodtam.

Hallotta.

"Isabella?" kérdezte veszélyesen mély hangon és én idegesen nyeltem egyet. A teljes nevemen hívott és tudtam, hogy bajban voltam. A vitorlákhoz sétált és a másik oldalon volt, mint ahol én elbújtam.

Amikor szemei találkoztak enyémekkel, kíváncsiság és jó kedv telepedett arcára.

"És hogy tervezed a lejutást?" kérdezte, én csak néztem.

"Nem jövök le." mondtam makacsul.

"De igen. Nagy bajban vagy." morogta és a szemeimet forgattam.

"Azt hiszem nem kerülhetek bajba, ha nem tudsz elkapni, nem igaz?" kérdeztem okoskodva.

"Felmegyek érted. Rossz kislány voltál." fenyegetőzött, mire én csak vállat rántottam.

"Leugrok." mondtam és nem tudtam komolyan mondom-e.

"Hazug. Rettegsz." csattant rám és én a szemeimet forgattam.

"Nem érdekel. Bárhol jobb, mint melletted. Nem irányíthatsz." kiabáltam, ő mélyen kuncogott.

"Rossz emberrel szórakozol, kedvesem." morgott és hamarabb felmászott, mint hittem.

Basszus.

Kezembe vettem a késem és próbáltam megnyugodni, miközben velem szemben állt.

"Tedd le a kést." fenyegetőzött, de a fejemet ráztam.

"Nem! Csak félsz attól, hogy nem tudsz elkapni, ha nálam van!" vágtam vissza, habár tudtam, hogy nem igaz.

Nyilvánvalóan ő is tudta, mert elnevette magát. "Ne gúnyolj ki. A bátorságod hasztalan." mondta és dühösen néztem rá, miközben a kést szorosabban fogtam.

"Ne is gondolj rá." mondta és mielőtt lett volna időm reagálni, felém jött. Ledöbbenve kaptam levegő után és hátra léptem egyet.

Elvesztettem az egyensúlyom és megcsúsztam, leestem a fa gerendáról. Láttam, ahogy Harry szemei tágra nyíltak, miközben sikítottam, ahogy elkezdtem leesni. Szemeimet szorosan becsuktam és felkészültem a hosszú zuhanásra, amikor egy kéz zárult karom köré és elkapott félúton.

Levegő után kaptam és felnézve Harry fényes zöld szemeit láttam, amik koncentráltak voltak és megkönnyebbült, hogy elkapott. Egy kis ideig egymást néztük és a pulzusom felgyorsult, ahogy engem bámult. Pislogott mielőtt felhúzott, kivette a kezemből a kést és az övébe szúrta.

"Mit gondoltál, mi az ördögöt csinálsz? Ha nem lettem volna itt, hogy elkapjalak, akár..." félbeszakította az idegessége a mondatát. Úgy döntöttem megtartom magamnak az okos gondolataimat és a földet néztem.

"Sajnálom." suttogtam.

Dühösen nézett rám és sóhajtott, mielőtt levezetett mindkettőnket a fedélzetre.

"Kapaszkodj. Most." parancsolta és akkor először hallgattam rá, ki voltam akadva a majdnem leesésemtől. Karjaimmal szorosan átöleltem felső testét és elkezdett leereszkedni velem, amíg el nem értük a fedélzetet.

Amint talajt ért a lábunk a másik négy fiú is ott volt, de Harry nem foglalkozott velük, sarokba szorított és dühösen nézett rám. Felszisszentem erős szorítása miatt és rettegve néztem rá.

"Csak mondd meg, mi a pokol járt az eszedben?" kiabált és én félve megrezzentem.

"É-én.." kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert még őrültebbé vált.

"Te mi?" kiabált, ajkamat beharapva tartottam vissza a sírást.

"Harry.." figyelmeztette Louis, Harry mély levegőt vett, mielőtt elengedett.

A sarokban maradtam, támaszt nyújtott. Harry rám nézett, aztán a másik négy fiúra.

"Menj a kabinomba. Most." parancsolta, hezitálva engedelmeskedtem és visszasétáltam a szobába, amiben egész nap voltam.

Pár perccel később Harry is csatlakozott hozzám, aki ugyanolyan dühös volt, mint korábban. De ezúttal a fiúk nem voltak ott, hogy segítsenek. És ez a gondolat megrémített.

Egy szót sem szóltam, amikor a falnak nyomott és kezei a fejem két oldalán voltak, miközben testét enyém ellen nyomta. Légzése szaggatott volt a dühtől és zöld szemei villámokat szórtak.

"Ez miféle mutatvány volt?" csattant rám és én félrenéztem. "Válaszolj!" kiabált, én újra ránéztem könnyes szemekkel.

"Hogy fognád fel? Képzeld magad a helyembe! Ötletem sincs hol vagyok! Olyan emberekkel vagyok körbevéve, akik elraboltak és alkut kötöttek az életemért és bármit teszel csak rosszabbá teszed az egészet!" kiabáltam, mire ő szemeit összeszűkítette. "Természetesen harcolni fogok! Te nem tennéd??? Mindig is próbálni fogok elszökni tőled! Ki ne próbálna menekülni olyan elől, aki csak kínozza?!" hadartam és kezét számra tette, hogy befejezzem.

"Tudom! Tudom mi történt! Nem kell emlékeztetned!" mondta és én a szememet forgattam.

"Akkor mért csinálod ezt?" mondtam, de szavaim érthetetlenek voltak keze ellen. Azt próbáltam mondani, miért csinálja ezt. És nyilván értette.

Megfeszítette állkapcsát és a fejét rázta. "Nem mondom el... csak tudd, hogy ezért meg leszel büntetve, amit tettél." mondta ravaszul és elvette a kezét.

"Nem csináltam semmi rosszat!" védekeztem és gyakorlatilag úgy nézett rám, mint aki hülye.

"Elfutottál előlem, egy késsel! Megpróbáltál elbújni előlem és próbáltál harcolni velem, vagy legalábbis fenyegetőztél vele. Le is estél! Szerencséd van, hogy időben megfogtalak!" sorolta és én csak sóhajtottam.

Rájöttem, hogy tartoztam neki.

"Köszönöm, hogy elkaptál." mondtam és félre néztem, mert elpirultam. Bármennyire utáltam beismerni, megmentett. Lassan ránéztem és ledöbbenés ült arcán, és ő is kicsit elpirult. Azt hiszem nem megszokott, hogy embereket ment meg.

"Cs-csak ne csináld ezt megint.. később visszajövök. Aludj." mondta, és kisétált zavartan.

Én voltam rá ilyen hatással?

Ami még fontosabb, miért éreztem magam én is zavarban tőle?