Isabella szemszöge:

Apám érkezik? 

"Mit próbál megvalósítani? A királyi sereg ellen van! Nem tud nyerni!" mondtam, a király szomorúan nézett rám. 

"Tudom, hogy ő az édesapád, Isabella, de nem fogok visszatartani még egyszer senkit, még őt sem." figyelmeztetett, mire csak bólintottam. 

"Tudom." suttogtam. Lehunyva szemeimet gondolkoztam, hogy apám mit próbálhat véghez vinni. Mindig is egy ambiciózus ember volt, de tényleg elmegy olyan messzire, hogy szembe száll a királlyal, csak hogy elérje azt, amit akar? Ennyire dühös volna?

Egy vállamat érintő kéz hatására szemeim kipattantak, Harry állt előttem egy kis mosollyal arcán. 

"Minden rendben lesz Bella. Nem fog semmit sem tenni." suttogta, próbáltam visszamosolyogni rá, de nem ment. 

Harry ezidáig kiismerhette volna apámat, ezen a ponton képtelenség, hogy megálljon. Most is épp a saját hadseregével tart a király palotája felé. 

"Bármi oka is van, nekünk fel kell készülnünk a harcra." tanakodott Edward, egyetértésképpen bólintottam. 

"Felszólítom a királyi hadsereget." mondta Rob, mielőtt elment volna. 

Sóhajtva sétáltam az ablakhoz és kezdtem vizsgálni a várost, hátha megpillantom valahol apámat. Természetesen sehol sem láttam őt. 

"Isabella." a király hangjára azonnal megfordultam. "Szeretnél velünk harcolni? Úgy értem, ő az édesapád, és nem szeretnélek kényszeríteni arra, hogy ellene harcolj." mosolyogva ráztam meg a fejemet. 

"Nem számít ki ő, a lényeg, hogy rosszat tesz és meg kell állítanunk." vettem mély levegőt. "Harcolni fogok."

Harry és a fiúk mosolyogva néztek rám, Edward bizonytalanul tekintett rám, de bólintott.

Még ha az apám is, nem engedhetem, hogy a félelmem megint megállítson vele szemben. Szeretem édesapámat, de könyörtelen és megszállott lett, amit utálok. Nem számít semmi sem, meg kell őt állítani. 

Harry és a fiúk a királlyal beszéltek, vagy mondhatnám azt is, hogy Harry ikertestvérével. Elszakítva magam a gondolataimból közéjük léptem és hallgattam beszélgetésüket. 

"Will hadserege biztosan nem hivatalos. Talán néhány erős ember és természetes ember. Mégsem becsülhetjük őt alá." magyarázta Edward.

"Én magam nem vagyok a legjobb a harcban, de beleadok mindent, amim van." Harry a szemeit forgatta testvére szavaira. 

"Ha meghalsz Ed, akkor azért a pokolban még megfizetsz." morogta, a király nevetett.

"Nem fogsz tudni semmit sem tenni, halott leszek." viccelődött, Harry fejen pöckölte őt, amitől kuncognom kellett. 

"Senki sem fog meghalni." mondtam, Liam rám mosolygott.

"Mindannyian remek harcosok vagyunk, ráadásul a királyi sereg is velünk van, nem?" Harry bólintott.

"Ha ideér, itt káoszon kívül nem lesz más. Meg kell várnunk, amíg a vár falain belülre érnek, így senki külsős sem tud kárt szenvedni ez miatt a harc miatt. Ez a harc a magas rangúak és a király között zajlik le. A közembereknek erről semmi mást nem kell tudniuk." döntötte el Edward.

"Tudom, hogy ez egy komoly harc, de megtiszteltetés kalózként a királlyal harcolni." vigyorgott Louis. 

"Amint a harc elkezdődik, a leghamarabb le is kell zárnunk azt. Nem tudom hány emberre számítsak Willtől, ezért kell mindenre felkészülnünk. A királyi hadsereg háromszáz embert takar, plusz engem és titeket. Szóval lehetséges, hogy mi leszünk kevesebben." 

"Nem számít, hogy kevesebben vagyunk-e vagy sem. Nekünk több motivációnk van a harchoz és nagyobb szívünk van, mint neki. Nem fogjuk feladni, bármi is történjék." Harry elmosolyodott szavaimon. 

Kopogás hallatszott az ajtón, a túloldalon várakozó személy nem jött be, amíg a király nem válaszolt. Rob várakozott ott ismét.

"A hadsereg készen áll uram, amikor csak szeretnéd." a király bólintott.

Elmondtunk Robnak mindent, ami köztünk lezajlott, figyelmesen hallgatott minket és bólogatott. 

"Mikor akartok elmenni..." Robot kintről érkező lövések szakították félbe.

Mindenki az ablakokhoz rohant, egy hatalmas sereget láttunk. Tudtam, hogy köztük van apám is. Harry védelmezően megfogta a kezemet, nagyot sóhajtottam, miközben Rob suttogott.

"Itt van."