Isabella szemszöge: 

Lehajtott fejjel sétáltam, a kezeim meg voltak láncolva, két oldalamon őrök álltak. Harryt nem láttam azóta, hogy tegnap este elvitték őt. Az egyetlen ember így, akivel hajlandó voltam beszélni, az Darla volt. Anyámat még egyszer sem láttam eddig.

Darla mindenben mellettem állt, felismerte, hogy apám nem helyesen cselekedik. De röviddel ezután magamra hagyott, mondván, hogy mást is el kell látnia. Ötletem sem volt ki lehetett az, de hagytam, hogy egyedük hagyjon a várbörtönben, ahová apám dugott be engem. 

Végigvezettek engem a városon, az emberek döbbenten és összezavarodva néztek rám. Valószínűleg nem értették, miért cipelik végig a kormányzó lányát megláncolva a városon. Az egyetlen jó dolog ami tegnap este történt velem az az, hogy végre lezuhanyozhattam. De ez az egyes egyedüli jó dolog volt abban, hogy vissza kellett térnem ide. 

Még a Harrytől kapott ruháimban megérkeztünk a főtérre, ahol az akasztófák álltak. "Miss, kérem ne mondja, hogy ez önnek van felállítva." nézett rám aggódóan az egyik városban élő polgár.

"Nem, nem nekem van." mondtam szomorú mosollyal, ő ugyan bólintott, de látszólag továbbra sem értette, mi folyik itt. 

Az akasztófák előtt álldogálva egy őr elém lépett és lenyomva az ülőhelyemre, levette a láncokat a kezemről és a faszékhez kötözte őket. Könnyek szöktek a szemembe, miközben felnéztem, a város háromnegyede a főtéren állt, és nem értette mi történik. 

"Miért van a kormányzó lánya megkötözve?"

"Mikor tért vissza?"

"Mi történik?"

"Kit fejeznek le?"

A lakók kérdései hangot adtak a főtérnek. Egy könnycsepp végigfolyt az arcomon, mikor megláttam, hogy az akasztófa mögött megjelentek az őrök, magukkal cipelve valakit. 

Harryt. 

Kezeit maga előtt megláncolták, lábait szintén, épp hogy apró lépésekkel tudott járni. Fejét lehajtotta, nem figyelt senkire, aki őt bámulta. 

"Mi folyik itt?" hallatszott még egy kiáltás, fogaimat összeszorítottam, hogy ne kezdjek el sírni. Tudtam, hogy amint Harry meghal, összetörök. Nincs értelme most sírnom, ha később úgy is fogok. 

Apám felállt az emelvényre, minden jelenlévő ráfigyelt. Felemelte a kezét, mire a tömeg elcsendesedett. "Egy olyan bűnöző miatt vagyunk itt, aki túl sok gondot okozott az elmúlt években a királynak, és mivel végre elkapták, most megbűnhődhet tetteiért." mondta apám, az emberek sugdolózni kezdtek, nem tudták kiről van szó.

"Itt is van." lépett Harry is az emelvényre, csak néhány lépésre volt apámtól. Szomorúság csillant meg szemeiben mikor rám nézett, remegni kezdtem. A nyaka köré kötötték a kötelet. 

"És büntetésképp a lányom, aki eme kalózzal barátkozott, végignézi a halálát." az emberek csendesek maradtak. "Hóhér, innentől rád bízom." sétált le apám az emelvényről. Az emelvény mellett más fontos emberekkel, vigyorogva nézte a történéseket. 

Hogyan lehet ez a könyörtelen ember az apám? Undorodom tőle. Többé már nem az apám. Utálom őt. Utálom! 

A hóhér szorosabbra húzta a kötelet Harry nyaka körül, amitől Harry aprót felnyögött. Bánatos zöld szemei egy percig se hagyták el az én kék, aggódó szemeim. 

"Szeretlek Bella." mondta épp oly hangosan, hogy hallhassam, nem tudtam többé nem sírni. 

"Én is szeretlek Harry." mondtam, a hóhér kirúgta a széket Harry lábai alól, s a kötéllel a nyaka körül lentebb esett. 

Harry fulladozni kezdett, a láncok miatt kezével sem tudott segíteni magán. A könnyeim megállás nélkül hullottak, zokogtam. 

"Harry!" sikítottam, de képtelen voltam mozogni. Harry vergődött, de egyikünk sem volt képes megakadályozni a történéseket. 

Hallottam apám nevetését, az emberek aggódva nézték a történéseket maguk előtt. Harry arca a lila színt kezdte felvenni, képtelen voltam őt tovább nézni. 

Egy perc múlva viszont a kötél elszakadt és Harry a földre zuhant, levegőért kapkodva. Nagy szemekkel néztem az íjvesszőt, amint az beleállt a fába. 

Lassan fordultam meg, nem hittem a szemeimnek, mikor kb. húsz lépésnyire négy alakot fedeztem fel, s közülük mindegyik arcát egy vigyor díszítette. 

"Louis?" kiáltottam fel, Harry legjobb barátai álltak ott. Harry hangomra rögtön feléjük kapta a fejét, arca legalább annyira döbbent volt, mint az enyém. 

"Nem hagyhattuk, hogy lefejezzék a kapitányunkat, nemde?" nevetett Louis. 

Apám dühöngve nézte őket, még jobban idegesítette, hogy kalózok akadályozták meg a terveit. A város lakói széthúzódtak, ezzel utat formálva Louisnak, Niallnek, Liamnek és Zaynnek, akik hozzám és Harryhez igyekeztek. 

A jelen lévő őrök harcolni próbáltak ellenük, a tömeg pánikba esett, mikor a kalózok előhúzták kardjaikat és a két őr felé közelítettek akik engem "őriztek". A másik kettő, akik Harryt figyelték, megpróbáltak mögéjük settenkedni, de ezt a tervet kettészelte Niall és Zayn szemfülessége. 

Hogyan élték túl? Semmi ötletem sincs, de talán ez érdekel most a legkevésbé. Itt vannak és megmentették Harryt. Örömkönnyekkel teltek meg szemeim, még így is, hogy az őrök körbevették őket. 

Niall abbahagyta a harcolást és Harryhez sietett, hogy levegye a kötelet a nyakáról. A figyelmem visszaterelődött magamra, mikor Louis nagy mosollyal állt előttem. 

"Életben vagy." suttogtam, közben ő véglegesen kiszabadított az ülőhely fogságából. 

"Nem gondolhattad komolyan, hogy ilyen könnyen meghalunk!" viccelődött, majd kezemet megfogva felsegített. 

Futni kezdtünk, Harryék kis késéssel csatlakoztak hozzánk. 

"Állítsátok meg őket!" ordított apám idegesen, amitől csak elmosolyodtam és megállva a futásban hátra fordultam, az öt kalóz viszont tovább rohant. 

"Sosem fogsz tudni megállítani minket. Amit csinálsz, az gonosz. Már nem vagyok többé az a félős kislány aki eddig voltam és soha többé nem fogod elvenni tőlem a szabadságom." apám felém kezdett haladni, de én megfordultam és tovább futottam, utolérve a többieket. 

Mire utolértem őket, már erősen ziháltam, kifulladva a futástól. 

"Most aztán a lábadra álltál." dicsért mosolyogva Zayn, amitől én is elmosolyodtam. 

"Köszönöm, hogy megmentettetek minket." mondtam hálásan, de Niall csak nevetett. 

"Miféle legénység volnánk, hogyha hagynánk, hogy a kapitányunk így végezze?" kérdezte, láttam Harry arcán az önelégült mosolyt. 

"Tudnod kellett volna, hogy nem halunk meg ilyen könnyen Harry." viccelődött Liam.

"Egy süllyedő hajó volt előttem, mit kellett volna hinnem?" kérdezte.

"Elfogadható." zárta le Louis az ügyet és a kikötőig futottunk. 

Louis és Harry hirtelen abbahagyta a futást, ami miatt sikeresen nekik is futottam. Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy miért álltak meg, megláttam magunk előtt a felsorakozott őröket, fegyverekkel a kezükben. 

Egy ember eléjük állt és végignézett rajtunk. Harry a földet kémlelve kezdett szitkozódni. 

"A nevem Rob, a király tanácsosa vagyok. A király miatt vagyok itt, aki tegnap tájékoztatott érkezésetekről. Ha békésen jönnétek velünk annak nagyon örülnék, nem szeretnék erőszakot használni." mondta Rob és én előrébb furakodtam a fiúk között. 

"Miss Perkins." döbbent meg, én csak mosolyogtam. Eldöntöttem, hogy én fogok vele beszélni, nem akarom, hogy az öt fiú közül bármelyik is eljátssza Rob kedvességét. 

"Békésen veled tartunk Rob. Egyébként is látnunk kell a királyt." mondtam, a hátam mögött hallottam Harry kuncogását. 

"Már a nevünkben is beszélsz?" szórakozott, a vállam felett hátratekintve kacsintottam rá. 

"Nagyon jó. Kövessetek, kérlek..." Rob megállt, és egy pillanatra mögénk nézett, szemeit azonnal megforgatta. Mind megfordultunk, így láthattunk apám érkezését, természetesen csak embereivel. 

"Mit jelentsen ez Rob? Elviszed a foglyaimat?" erősködött apám, Rob mély lélegzetet vett. 

"Ha emlékszel Will, nincs jogod foglyokat tartani vagy lefejezni. Szóval ők nem a te foglyaid. Van egy levelem a királytól, amiben az áll, vezessem őket elé. Szóval maradj távol, ez már nem a te hatásköröd." mondta Rob, nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjak. 

Apám feje elvörösödött, a düh szinte hullámzott körülötte. 

"Ezt megfogod bánni!" sziszegte. 

"Nem hiszem, hogy megfogom." fordított neki hátat Rob. "Gyertek." szólt nekünk. 

"Szóval Harry, mit fogsz tenni, ha a király előtt leszel?" kérdezte Niall. Harry önelégülten mosolygott. 

"Ne aggódj, hamarosan megtudjátok." a fiúk elmosolyodtak, én összezavarodva tekintettem rá. 

A gondolat nem akart távozni a fejemből. 

Mit akar Harry csinálni?