Delet ütött az idő, miközben mi békésen hajóztunk a tengeren, semmilyen veszély nem leselkedett ránk. Miután felmostam a fedélzetet, még a korlát mögül egy utolsó pillantást vetettem a tengerre.

Harry három napja mondta el, hogy ő az a kisfiú a múltamból. Azóta nem érzem úgy, hogy aggódnom kéne bármiért is. 

Kivéve a napért, amikor szembe kell néznem apámmal. Tudom, hogy Harrynek azt mondtam, bátran szembeszállok vele és nem megyek hozzá senkihez, akit nem ismerek, de félek. Apám könyörtelen tud lenni, ha nem kapja meg amit szeretne és jelenleg én vagyok az ellenfele. 

Ezért kell mindenre felkészülnöm, amit hozzám vághat. Nem tudhatom, hogy mit fog kieszelni, de fel kell készülnöm minden eszement ötletére. 

"Élvezed a kilátást?"

Harry hangja szakított ki gondolataim közül, nagy mosollyal fordultam felé. Vidáman bólintottam és mosolyogva figyeltem tovább a hullámokat. 

Harry karjait körém fonta, fejét vállamra helyezte, mosolyom pedig még nagyobbra nőtt, ahogy a szél hajamat arcába fújta. Ha egyszer elmész az erős, keményen viselkedő kapitány mellett, furcsa, de olyan, mint egy kisgyerek. 

"Nemsokára állandóan élvezhetjük ezt a kilátást." mondta vidáman Harry és én bólintottam. 

"Igen, élvezni fogjuk... ugye?" pillantottam rá vigyorogva. 

"Ezen semmi sem változtat." mondta. Csodálatos, hogy ő a kalóz, akit utáltam és akitől féltem, de most mégis szeretem és csodálom. Mennyire különleges a dolgok alakulása, ugye?

Lábdobogást halottunk, Louis rohant fel hozzánk aggódó tekintettel. 

"Mi a baj?" kérdezte azonnal Harry, Louis megtorpant és rövid ideig normalizálta lélegzetvételét mielőtt beszélni kezdett.

"Niall és Liam észrevette a kormányzó hajóit mögöttünk, gyorsan közelednek felénk." szemeim nagyra nyíltak. A kormányzó hajói? Nem... nem lehet... tényleg elment ILYEN messzire?

"Akkor fel kell készülnünk a legrosszabbra. Ha túl közel jönnek hozzánk, azonnal tüzelünk. Nem érdekel, hogy a kormányzó hajói-e vagy sem, nem fogják bántani a legénységem." morogta Harry, Louis pedig bólintott és elrohant kihirdetni a parancsot. 

"Mindjárt jövök, beszélnem kell a hajó kormányzójával." nyomott egy puszit arcomra, mielőtt elment fel a fedélzetre, hogy beszéljen az említett férfival. 

A hevesen verő szívemtől éreztem, ahogy szín árad arcomba. Nem merészelt hajókat küldeni értem, ugye? Ez csak... nem. Nem küldte őket, hacsak...

"Jaj ne..." suttogtam kezeimet szám elé kapva, agyamban végigfuttattam a lehetséges történéseket. 

"Támadni készül. Tényleg olyan messzire megy, hogy életeket ont ki azért, hogy visszaszerezzen. Ez... ez könyörtelen." suttogtam, közben a korláthoz szaladtam, a három gyorsan haladó hajó láttán félelemmel telítődtem meg. 

Apa, túl sok vagy. Túl messzire mész. Összeszorítottam fogaimat, egyszerre voltam dühös és féltem is. Biztos voltam benne, hogy apám nincs egyik hajón sem, az életét természetesen nem kockáztatná. Az embereinek az életét kockáztatja, akikkel elvégezteti maga helyett a piszkos munkát. 

"Figyelmeztetnem kell Harryt." motyogtam, megfordulva végigrohantam a hajón, kettesével szedve a lépcsőfokokat, hogy még hamarabb odaérjek hozzá. "Harry!" zavartan néztem körbe, sehol sem láttam őt. 

A hajókormányzó rám mosolygott és maga elé mutatott. "A körletébe ment, kisasszony." bólintottam egyet. 

"Köszönöm." rohantam el és nyitottam be Harryhez. 

"Harry!" asztalánál állt, kérdő tekintettel nézett rám. 

"Mi az?" kérdezte. "Mi a baj?" megráztam a fejemet. 

"Azokat a hajókat apám küldte, Harry. Próbál visszaszerezni." mondtam, Harry szemei nagyra nyíltak, halkan szitkozódott.

"Még évekkel később is egy rohadék maradt." morogta, majd komoly mimikával meredt rám.  

"Nos, muszáj elsüllyesztenünk azokat a hajókat. Vagy mindannyian megfulladunk." sóhajtott. "Ez csodás lesz." rázta meg fejét, én csak lefelé néztem. 

"Sajnálom Harry, ami velünk történik az mind miattam van." mondtam, mire Harry felém sétált és kezeit vállaimra helyezte, kényszerített, hogy nézzek rá. 

"Ne mond ezt, Bella. Nem a te hibád. Az apád csak... nos, csak magát adja." kedvesen mosolygott rám, majd olyasmiről kezdett beszélni, amit sosem feledek. "Egy gyermek sem választhatja ki, kik lesznek a szülei, Bella. Csak el kell őket fogadnunk és megtanulni velük élni, tudva, hogy a hibáik nem a mi hibáink." felmosolyogtam rá.

"Köszönöm Harry." mondtam és Harry magához ölelt, karjait szorosan fonta körém. 

"Csak emlékezz erre Bella. Amit ő tesz, az nem a te hibád. Ha valami akarsz lenni, te az áldozat vagy." mondta, vissza kellett fognom a nevetést. 

"Kapitány!!" 

Egy kétségbeesett hang tulajdonosa kopogott az ajtón, Harry pedig rögtön az ajtóhoz viharzott és én követtem őt. Kitárva az ajtót Niall jelent meg, arca sápadt volt. 

"Mi az?" kérdezte Harry, Niall nagyot nyelve mutatott maga mögé. 

"A hajók, amik követnek, az ágyúikat töltik." mondta, mitől mindkettőnk szemei kipattantak. 

"Mi? Ekkora hatótávolságból? Mit próbálnak csinálni?" kérdezte Harry dühösen és kitört a fedélzetre, én és Niall loholtunk utána. 

"Készüljetek fel a visszatüzelésre! Hajókormányzó, váltson irányt, hogy megfelelő üdvözlésben részesítsük a kormányzó hajóit!" parancsolt Harry és a legénység rohangálni kezdett, felkészülve egy újabb támadásra. 

"Még mindig messze vannak, de hamarosan támadni fognak. Mi a fenét próbálnak végrehajtani?" morgolódott Harry, én is zavarodott voltam. 

Komoly tekintettel fordult felém. "Természetesen harcolni fogunk. De ez alkalommal nem engedem, hogy elhagyd az oldalamat." mondta és én bólintottam, megfogta a kezemet és a felső fedélzetre vezetett. 

Az egyik hajó irányt váltott, a másik kettő továbbra is felénk közeledett. A mi hajónk is irányt változtatott már, így készen álltunk a tüzelésre. 

"Tűz!" parancsolt Harry, és én felkészítettem magam. 

Az ágyúk hangja hallatán fizikálisan és mentálisan is felkészültem a harcra. 

Amit nem tudtam, az az, hogy ez a harc egészen csalfa lesz.