Külső szemszög: 

Isabella édesapja az irodájában ült, várva egyik kísérőjére, hogy visszatérjen. Már öt hét telt el Isabella elrablása óta és a visszaérkezésén kívül semmi másra sem tud gondolni. "Hét hét, nevetséges. Túl hosszú ideig van távol." motyogta, mielőtt frusztráltan megrázta fejét. 

Gondolata tele volt hitvány dolgokkal, tervei egyre csak távolabb és távolabb álltak egy normális emberétől. Isabella távolléte a határokra lökte apját, s ezt ő maga sem vette észre. 

Egy kopogás hallatszott ajtaján, amitől felkapta fejét és egy grimasszal arcán bámulta azt. "Gyere be." mondta és az ajtó kinyílt, felfedve kísérőjét aki rögtön mellé sietett. 

"Uram, találtunk egy hajót a déli kikötőknél. Úgy hallottam két napig voltak ott és most indultak el újra, egyenesen ide tartva." mondta a kísérő, Isabella édesapja kegyetlenül mosolygott. 

A terveim végrehajtásra kerülnek. Egy mély kuncogást hallatott, majd megfélemlítően nézett kísérőjére. 

"Tökéletes. Küldj el négyet a hajóim közül, hogy félúton üdvözöljék őket. Süllyesszék el a hajót és a két jómadarat hozzák ide. Nem várok tovább a tárgyalással egy kalózzal." mondta és a kísérő lassan bólintott és gyorsan elhagyta a szobát, hogy teljesítse parancsait. 

"Ez a kalóz hamarabb megkapja a találkozóját a királlyal, aztán mehet az akasztófára lógni. Utána kényszeríthetem Isabellát, hogy menjen hozzá a király leszármazottjához és hamarosan én leszek Anglia leggazdagabb embere." nevetett magában.

A kísérő szavait hallva még a házból is kirohant. Az utcán sétált végig, idegesen kapkodta tekintetét, hogy észrevette-e őt valaki. Sóhajtva sétált a kikötőhöz, ahol a kormányzó hajói voltak.

"Túl messzire megy, elment az esze." motyogta magának a kísérő, fejét rázva sétált fel egy hajóra. A kapitányok egy asztalnál ültek, várva a parancsokra. 

"Meg kell állítani a hajót és elhozni őket ide." mondta a kísérő és a kapitányok bólintottak és már fel is álltak. 

"Nem gondolod, hogy ez túlzás még egy kormányzótól is?" kérdezte az egyik kapitány, a többi helyeslően bólintott. 

"Túl rossz, de engedelmeskednünk kell neki." motyogta egy másik és a saját hajóikra mentek, felkészülni az elhajózásra. 

"Wesly!" 

A kísérő megugrott neve hallatára, hátranézve magát a kormányzót látta meg felsétálni a hajóra. 

"Küldj egy üzenetet a királynak is. Mondd meg neki, hogy kicsit később kapja meg a kalózát hét hétnél. Van egy csodálatos ajándékunk neki." mondta egy ijesztő mosollyal és Wesly kapkodva bólintott, nem tetszett neki a kormányzó gondolkodása. 

Wesly ott hagyta a kormányzót és a királyhoz rohant, hogy átadhassa az üzenetet. Futás közben Weslynek rossz gondolatai voltak. Ennek a férfinek a nagyravágyása... sok pusztítást okozhat. A fenébe is! 

Wesly meglátta a király hírnökét, aki egy kicsit magasabb férfi volt nála. 

"Richie!" kiáltott fel Wesly, a hírnök zavartan fordult meg, aztán meglátta Weslyt. 

"Wesly, mit csinálsz itt?" kérdezte Richie, Wesly a fejét rázta. 

"Van egy üzenetem a kormányzótól. Azt akarja, hogy mondd el a királynak, hogy később fogja látni a kalózát, mint hét hét. Azt is mondta, hogy van egy meglepetése a királynak." hadarta Wesly, Richie szemei nagyra nyíltak. 

"Hogy lehet ennyire őrült egy férfi?" suttogta Richie. "Wesly, van ötleted, miben mesterkedik?" a férfi szomorúan bólintott. 

"Fel akarja akasztani a kalózt és férjhez adni Isabellát, hogy ő lehessen a leggazdagabb ember Angliában. Csak ennyit hallottam." Richie halkan szitkozódott, frusztrálva túrt hajába. 

"Figyelmeztetem őfelségét, hogy lehetségesen harcolnia kell a kormányzó ellen. Lehetséges, főleg most. Ez nagyobb problémákat fog okozni, mint képzeltem." Richie szavaira Wesly helyeslően bólogatott.

Kezet ráztak mielőtt elváltak, mindkettő különböző irányba indult. Hosszú út után Richie visszaért a Királyi Palotába, ahol rögtön engedélyt kért arra, hogy a királyhoz mehessen. 

Az őrség egyből beengedte őt a trónterembe, ahol a király elgondolkodva üldögélt. "Őfelsége." hajolt meg Richie, a király felkapta fejét.

"Richie, korán értél vissza." szólt meglepetten a király, Richie sóhajtva bólogatott. 

"Új híreim vannak uram." szavaira a király idegesen hajolt előre.

"A kormányzó szeretné ha elmondanám önnek, hogy a kalóz a tervezettnél később jön önhöz és hogy meglepetése van számodra." jelentette Richie, a király a fejéhez emelte kezét, mélyen elgondolkodott. 

"És még? Úgy tűnik még valami nyomja a lelked Richie." nézett rá a király, a hírnök újra sóhajtott. 

"Talán harcolnod kell a kormányzóval. Le akarja fejeztetni a kalózt és kényszeríteni Isabellát, hogy egy palotán belülihez menjen hozzá, ezzel ő lehessen a leggazdagabb ember Angliában." a király szemei kipattantak. 

"Mi?" kérdezte dühösen, Richie bólintott. "Ezt a kalózt nem fogja lefejeztetni." mondta a király mérgesen, Richie meglepetten nézett rá. 

A király felállt a trónjából és az ablakhoz sétált, megterhelt arcvonásai tisztán látszódtak. 

"Fel kell készülnünk a legrosszabbra. Ennek a férfinak a nagyravágyása határtalan, még ha hazugságokkal is eteti a lányát. Többet nem fog ellenem fellépni és nem fog senkit sem lefejeztetni, amíg tehetek ellene bármit is, addig nem." mondta a király, mire Richie elmosolyodott és meghajlás után távozott. "Pont most kellett megjelenned, igaz? Mindig bajba keversz." suttogta a király, fejét rázva egy apró vigyor kúszott arcára. "Mit is mondhatnék, Harry? Mindig meglepsz engem."