Isabella szemszöge: 

Harry és én az alsó fedélzetre mentünk, ahol előző alkalommal is voltunk. A táncunk emlékei a legénység utolsó 'ünneplésénél' eszembe jutottak, mitől felsóhajtottam. 

"Mi a baj?" kérdezte Harry, miközben besétáltunk. "Minden bizonnyal nem fogok inni, az volt a legrosszabb tapasztalat, amit szereztem." motyogtam, mire Harry fejét rázva nevetett ki. 

"Persze, most ezt mondod. Nézzük mennyi ideig tart ez." mondta és én szemeimet forgattam. Biztosan nem fogok újra inni. Megígértem magamnak előző alkalommal és ehhez tartom magamat. 

Elértük a helyiséget és Harry kitárta nekem az ajtót, hogy előre engedjen. A legénység éljenzett, mikor észrevette jelenlétünket, Harry diadalmasan emelte öklét a levegőbe. 

"Most már a legfélelmetesebb kalózok vagyunk a világon!" kiáltotta Harry és a legénység izgatottan kiáltott fel. 

"Van valamivel hencegned?" kérdeztem Harryt. 

"Nem tudom, de legalább az emberek kedvelnek engem." mondta egy szemtelen mosollyal és nem bírtam ki, kinevettem őt. "Gyerünk Bella, érezd jól magad!" mondta és bólintottam, hagytam hogy a pulthoz vezessen. Nem tudom, hogy Harrynél a 'szórakozás' mit definiál, de remélem nem azt jelenti, hogy...

Harry egy nagy mosollyal tartott a kezében egy korsó rumot. Ivás... Kezemet homlokomhoz emeltem. 

"És ez hogyan szórakozás?" kérdeztem, mielőtt válaszolt volna megitta a rumot. 

"Mert nem tudjuk mi történik! Gyerünk Bella, engedj fel!" mondta és egy korsót nyújtott felém. 

"Passzolom." forgattam meg szemeimet.

"Nem is szórakozol." motyogta és megitta a maradék rumját, majd felkapott még egy korsót. 

Tíz perccel később a fél legénység részeg volt és vicces dolgokat tettek tudatukon kívül. Harry a fallal vitázott, Niall és Louis táncolni szándékozott, mások a padlón feküdtek kiütve vagy képzeletbeli dolgokhoz beszéltek. 

Harryhez sétáltam és kezemet vállára tettem, de nem igazán foglalkozott vele. "Nem, ide figyelj. Ő az enyém és senki másé." ütött öklével a falba, amin elmosolyodtam. 

"Harry!" kiáltottam fel, mire végre felém fordult és lassan elmosolyodott. 

"Bella! Hát itt vagy! Igyál valamit, kérlek." könyörgött és felém nyújtotta félig üres korsóját. 

"Harry, nem szeretnék inni." sóhajtottam. 

"Túl félős vagy, hogy megtedd?" mondta és megforgattam szemeim. 

"Nem!" mondtam, mitől egy önelégült mosoly kúszott arcára. 

"Szerintem igen. Bella egy nyúl! Nem tud meginni egy korsó rumot se!" dalolta és hallottam a legénység kuncogását, amitől még idegesebb lettem. 

"Jól van, azt akarod hogy igyak? Kényszeríts." mondtam, hisz tudtam hogy részegen semmit sem tud tenni. Harry elmosolyodott, ellökte magát a faltól és karjait keresztezte maga előtt. 

"Kényszerítelek." motyogta és közelebb lépett hozzám, de felesett. Elállt a lélegzetem, de elkaptam a karját mielőtt a földre esett volna. Az itala a padlóra ömlött és korsóját elejtette. 

"És te mondod, hogy nem tudok meginni egy kis rumot." motyogtam és egyik karját átvetettem vállam felett. 

"Szúrós." motyogta, mitől felkuncogtam, hisz félig húztam őt a padlón át. 

"Gyerünk Harry, elmegyünk az ágyhoz, pihenned kell." mondtam, amire újra motyogott valamit, de nem értettem tisztán. 

A friss éjszakai levegő arcomhoz csapódott, mikor kiértünk, hajamat pedig hátrafújta a szél. Harry rám pillantott.

"Mi az?" kérdeztem, mire elmosolyodott.

"Nagyon szép vagy." szólt és elpirultam. Még részegen is ilyen dolgokat mond. Figyelmen kívül hagytam őt és a szobánkban az ágyra tettem, majd becsuktam az ajtót. 

"Túl sokat ünnepeltél, ugye Harry? Harminc percig bírtad." kuncogtam, de ő csak ártatlanul nézett rám. "Egyébként, felvidítottál. Még ha csak le is részegedtél, de nevethettem rajtad." kuncogtam tovább, ő pedig lustán elmosolyodott. 

"Van valamim számodra Bella." mondta és szemöldökeimet összeráncoltam, tudtam, hogy nincs semmije számomra. Csak részeg volt és azt hitte, van valamije a számomra. Ennyi. 

Közelebb sétálva hozzá, vidáman tekintettem rá. "Mi az?" kérdeztem, mitől elmosolyodott.

"Gyere közelebb, ez titkos." suttogta, amitől felnevettem, de lehajoltam hozzá. Fülemhez hajolt és felsóhajtott mielőtt beszélni kezdett. "Igazából van valamim, amit el szeretnék mondani. Nincs semmi nálam." mondta, mire kuncogva bólintottam. 

"Mondd el." szóltam vidáman. 

"Szeretlek." suttogta a fülembe, mitől még a szívem is leállt. Lefagytam, nem tudtam mit mondjak, közben elhúzódtam tőle, de ő csak felnevetett és visszazuhant az ágyra. 

Részeg. Részeg. Nem tudja mit beszél. Különben is, nevetett is, ez csak egy vicc. Esély sincs rá, hogy Harry olyasvalakit szeressen, mint én, ugye? Ez nem lehet igaz... vagy mégis?

"Gyere mellém." motyogta, maga mellett a helyet tapogatva, közben lustán nézett rám. Minden szó nélkül ledőltem mellé és azt néztem, ahogyan engem bámul. 

"Nagyon szép vagy." mondta el ugyanazt, amit már egyszer elmondott. Elmosolyodtam, kezemmel eltűrtem arcába lógó tincseit. Mikor el akartam húzni kezemet, Harry elkapta azt és visszatette fejére. 

Most komoly volt, szemei mázasan csillogtak. Másik kezét derekamra simította és közelebb húzott magához. Zihálni kezdtem, ahogy testem övéhez ért, túl szorosan. Orcáim vörösek voltak, ahogy felnéztem, Harry arca centikre volt tőlem. 

"Az én gyönyörű Bellám." suttogta, éreztem szívem vadul verni mellkasomban, ahogy kezét arcomra simította, hüvelykujjával köröket írva le. 

"H-Harry..." nem tudtam, hogy kéne kezelnem. 

Közeledni kezdett és szemeim nagyra nyíltak. Mielőtt bármit is mondhattam volna, ajkait enyémhez nyomta, megszüntetve a köztünk lévő teret. Szemeim tágra nyíltak, ahogy ajka enyémen volt, de lehunytam szemeimet és a dolgot az érzéseimre bíztam. 

Harry gyengéden közelebb húzott magához csókunk közben, kezeimet mellkasára helyeztem. Én húzódtam el tőle elsőként, némi teret képezve közénk. Orcáim pirosak voltak és szívem eszeveszett tempóban vert.

Harry és én... csókolóztunk. 

Harry a párnára hajtotta a fejét, épp hogy lehunyta szemeit és el is aludt. Továbbra sem engedett el, ezért fejemet övé mellé hajtottam és úgy figyeltem arcát nagy szemekkel. 

Hagytam, hogy megcsókoljon. Nem tettem semmit ellene és még részeg is volt. Ha holnap felébred, egyáltalán emlékezni fog erre? De a legfontosabb, miért érzek így?

Miért élveztem a csókját?