Isabella szemszöge:

Ahogyan Jack kardja közeledett fejem felé, fogaimat összeszorítottam és felemeltem magam elé kardomat, Jack pengéje még egyszer összetalálkozott enyémmel. 

Szemei ledöbbenten elkerekedtek, miközben lábszáron rúgtam, amitől hátrálni kezdett. Lábamra álltam, határozott arckifejezéssel tartottam meg egy kézzel a kardomat, a másikat mérgesen szorítottam ökölbe. 

"Ha azt hiszed ilyen könnyen megnyerhetsz egy harcot ellenem, nagyobb idióta vagy, mint gondoltam." köptem és Jack visszanyerte egyensúlyát és morcosan nézett rám. Kuncogni kezdett, aztán ijesztően tekintett rám. 

"Ha ilyen könnyen nyertem volna, most összezavarodott lennék. Akkor nem lenne ilyen mókás ez az egész." mondta, szinte megsértődtem szavaitól. Jack kiegyenesedett, általam megrúgott lába kicsit remegett, de kardját újra felém szegezte. "Szóval folytathatjuk, Miss Bella?" kérdezte összezavaróan, de én csak felháborodottan néztem őt, erősen szorítva kardomat. Ez a tag kezd az idegeimre menni. 

Jack felém rontott, de én elhárítottam ütését azzal, hogy oldalra csaptam kardját, majd sajátommal gyomrába akartam szúrni, de kezével belekönyökölt az én karomba, amitől visszahátráltam. 

Karomat szorongattam, miközben Jack engem figyelt, gonosz vigyorral ajkain. "Ez egész szórakoztató, nem gondolod?" vihogott, mielőtt újra felém rontott, de én letérdeltem, hagyva hogy átessen rajtam, kezeimet felemeltem és pont gyomron találtam el Jacket, majd lelöktem magamról, amitől a padlóra borult. 

Talán az apám által rám erőltetett önvédelem órák még hasznosak is lehetnek. Hmm.

"Wow, ez egy nagyon ügyes, trükkös mozdulat volt. Milyen bájos." mondta Jack fenyegetően és felállt, ismét sötét tekintettel fürkészett. Egy kézzel továbbra is magam előtt tartottam a kardom, a másik még mindig dühösen volt ökölbe szorítva magam mellett. 

"Ha azt gondoltad, hogy kedvesen fogok játszani egy koszos kalózzal, tévedtél." pillantottam rá, mire ő csak vigyorgott, pillantásait fel és le vezette rajtam. 

"Most már értem Harry miért tart maga mellett." mondta és én megráztam a fejemet, összezavart a témaváltásával. 

"Mi köze van Harrynek ehhez?" kérdeztem, Jack szemeiben láttam ötletének felvillanását, amitől újra kuncogott. 

"Jaj nekem, ez nagyon jó lesz." mondta Jack, kezdtem félni tervétől, de nem tudtam mit tegyek. 

"Fogd be!" kiáltottam, kardomat felé suhintottam, hogy sajátjával gátolja azt. Morcosan tekintett rám, amit viszonoztam is, belefáradtam a játékaiba. "Tekints rám úgy, mint egy férfire és ne más dolgokról elmélkedj!" kiabáltam rá, de ő csak nevetett, közben lábával már újra eltalálta a gyomrom, amitől csak ismét hátráltam. 

Elvesztve egyensúlyom a földre estem, de térdeimen sikerült megállítanom magam, közben Jack közeledett felém. "Tekintsek rád úgy, mint egy férfire? Ne nevettess. Csukott szemmel is megtudnám ezt tenni és még úgy is megölnélek." zavart össze Jack, kardját megalázó módon lóbálta. 

"Látod, én csak egy kis szórakozást kerestem a harc alatt. És tudtam, hogy te tökéletes leszel. Ritka egy hajón nőt látni, főleg olyat, amilyen te vagy." folytatta Jack, szemeim kitágultak.

"Miért engem választottál, hogy harcolj? Nem én vagyok a legjobb harcos." mondtam, de Jack csak megrántotta a vállát. 

"Szórakoztató nézni egy nőt, aki feleslegesen küzd, pedig tudja hogy a végén meghal. Vicces." mondta, mitől még jobban dühös lettem rá. Lábaimra álltam, közben Jacket néztem, aki öntelten vigyorgott. 

"Egy rohadék vagy." morogtam, de csak szemeit forgatta. 

"A megnevezések sehova sem vezetnek, szívem. Próbálkozz valami hatékonyabbal." mondta és én felé indultam, mire ő harcias pózt vett fel. 

Cseszd meg Jack. Biztosra megyek abban, hogy a pokolban rohadsz meg. 

Kardomat felé vezettem, amit sajátjával muszáj volt kifognia. Kihasználva esélyemet, kezemet ökölbe szorítottam és olyan erősen ütöttem arcon, amilyen erősen csak tudtam. Jack hátraesett egyenesen a korlátnak, arca feldúlt volt. 

"Gondold át újra, Jack." köptem, mielőtt elfordultam tőle és az ágyúk felé rohantam. Azt akarja, hogy a dolgok érdekesek legyenek? Rendben, akkor azok lesznek. Félrelökve mindenkit az utamból, végre elértem az ágyúkhoz és feltöltöttem egyet. 

Mivel mindenki a mi hajónkon volt, nem kellett attól félnem, hogy megölök valakit a Szabad Szíven. Meggyújtottam a kötél végét és egy lépést hátra léptem. Jack felé fordulva láttam, ahogyan a leggonoszabb pillantásával figyel engem. 

Egy önelégült mosollyal arcomon integettem neki és visszafordultam az ágyúhoz. Az ágyú hangos zajjal sült el, amitől be kellett fognom füleimet. Vidáman néztem, ahogy a Szabad Szív még jobban megrongálódott és süllyedni kezdett. 

Jack ordítva káromkodott, de én csak önelégülten mosolyogtam rá, a kardomat lóbálva kezemben. Újra felé igyekeztem, közben egy két kalózba beleakadtam, akiknek vagy a lábát vágtam meg vagy kiütöttem őket, és egyszer sem sújtottak le rám. 

Jack felháborodottan figyelt engem, ahogy több kalózát is eltettem láb alól. Végre visszaértem hozzá egy elégedett vigyorral arcomon. 

"Ezt felesleges küzdésnek nevezed? Nem hinném." mondtam, mire megforgatta szemeit. 

"Te kis-" zihálásom félbeszakította őt, mert egy kard szegeződött a nyakamhoz, ezzel megakadályozva hogy mozogni tudjak. A szívem vadul vert, ahogy szemem sarkából hátrapillantottam Jack egyik emberére. Honnan jött ide?

"Nem beszélhetsz így a kapitánnyal." morogta a kalóz és erősebben szorította pengéjét, amitől fájdalmasan összerezzentem. Jack vihogni kezdett, vidáman nézett rám. 

"Látod, hogy fordulnak a lapok? Csak akkor volt szép, amikor te álltál nyerésre, ugye?" kérdezte Jack és én morcosan néztem rá. 

"Hozd őt ide." parancsolt Jack és az ember bólintott, majd a korláthoz rángatott, ahol Jack is állt. "Miért dobunk ki a tengerbe? Az egyetlen menekülési esélye az lenne, ha téged megölne. De tudom, hogy nem teszi meg. Nem illik a karakteréhez." mondta Jack ijesztgetően, amitől szemeim nagyra nyíltak. 

Küzdöttem a kalóz ellen, de ez nem hozott semmi jót, hisz csak közelebb löktek a korláthoz, a víz erősen szemezett velem. A szívem kalapált mellkasomban, közben a félelem újra felépült bennem. Nem lökhetnek csak úgy le. Nem azok után, hogy ennyit harcoltam. 

"Gyerünk, kicsi lány. Vagy túlságosan félsz harcolni most, hogy felismerted a helyzeted súlyosságát?" kérdezte Jack és éreztem, hogy a kalóz tovább lökdös, de én is lökdöstem őt. 

A lábam lassan felnyomódott a korlátra és tudtam, hogy tennem kell valamit, méghozzá gyorsan. Meg kéne ölnöm valakit, vagy hagynom kellene, hogy az óceánba lökjenek? 

A kalóz újra meg akart lökni, amikor felemeltem a kardomat és megfordulva tengelyem körül a kalózba szúrtam azt. A mellkasába fúródott a penge, a vér ömleni kezdett. 

A szemeim nagyra nyíltak, ahogy megláttam a vért a levegőben és a kalóz a földre esett... holtan. A testem remegett, míg a halott kalózt bámultam, nem hittem el, hogy mit tettem. 

"Megöltem valakit..." suttogtam magam elé. 

"Hatásos kedvesem. Megöltél valakit." mondta Jack, mellém sétálva. "Milyen érzés? Tudni, hogy elvetted valaki életét?" mondta lassan Jack, éreztem a könnyeket a szememben. 

"Elvettem az életét..." motyogtam, a szemeim továbbra is a vértócsán futtattam, amit én okoztam. 

"Sosem lesz egy második esélye az életre. Elment. Megölted őt." mondta Jack nyomatékosan, éreztem ahogy a testem megtelik bánattal és kétségbeeséssel.

"Ez volt az egyetlen út." mondtam, Jack fújtatott. 

"Nem gondoltál arra, hogy megkarcolod a lábát? Ugyanilyen könnyű lett volna. De nem, te úgy döntöttél megölöd őt. Te megölted őt, pedig lett volna másik választás. Ez kegyetlen." rázta fejét Jack, a könnyek ömlöttek szemeimből. 

"Nem akartam." suttogtam, miközben Jack felém igazította kardját. 

"Véget vethetek a fájdalomnak amit érzel. Nem, ez nem döntés többé. Szívtelenül megölted az egyik emberem, el kell vennem az életedet." zihálni kezdtem és kardja felém közeledett. 

Ez volt a terve egész idő alatt! Hogy tehetetlenné tegyen és eltegyen az útból! És én beleestem.

Kardomat felrántottam és még időben kivédtem suhintását. "Ne harcolj tovább Bella. Megöltél valakit! Neked is meg kell halnod." morogta, szemeim nagyra nyíltak, ahogy elvesztettem egyensúlyom a korlát mellett. 

"BELLA!" 

Harry kiáltásától fejemet oldalra fordítottam, láttam hogy felfut a korláthoz egy rémült tekintettel arcán, mikor felismerte a helyzetem. Azt mondta meg fog védeni és én bízom benne. 

"Túl késő Harry. Ő már halott." mondta Jack és ismét meglökött engem, amitől végleg elvesztettem egyensúlyom. Átestem a korláton, egyenesen ki a hajótól, de kardomat még felfelé irányítottam. 

Reménykedtem, hogy megállítja zuhanásom, és így is lett. A kard beszúródott a hajóba, és én ott lógtam a végén, alattam pedig az óceán hullámai csapkodták a hajó alját. Felnézve nem láttam semmit, de hallottam a kardok csattanásait. 

"Nem tudom sokáig tartani." mondtam, mikor észrevettem, hogy a kard folyamatosan csúszik ki a hajóból. A szél fújta a hajamat, felnézve szemeim kitágultak, Harry ismét a korláthoz tolta Jacket. 

"Te rohadék!" kiáltott fel Harry és arcon vágta Jacket. Jack arcához kapott, amit Harry ki is használt és kardjával gyomrába döfött. Jack zihálni kezdett a fájdalomtól, Harry pedig kihúzta belőle fegyverét, közben Jack gyomrát szorította. 

"Te vagy az, aki halott." morogta Harry és nyakánál fogva emelte fel és tolta a korláthoz. "Mostantól senkit sem fogsz terrorizálni. Az egyetlen kalóz, akitől félnie kell az embereknek, az én vagyok." morgott Harry, mielőtt végleg átlökte őt a korláton. 

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, ignorálva a tényt, hogy Jack mellettem zuhant a tengerbe. 

"Harry!" hívtam fel magamra figyelmét, nagy szemekkel nézett le rám. 

"Bella! Tarts ki, segítek!" mondta és eltűnt a korláttól. Kissé felsikoltottam, mikor a kard újra megmozdult, a kard nem tart ki annyira sem, mint elképzeltem. Siess Harry, kérlek siess. 

Léptek hangjára újra felkaptam tekintetem, a testemet lengette a szél. 

"Ne engedd el Bella!" kiabált Harry, s egy kötelet kötözött a korláthoz és megbizonyosodott annak alkalmasságáról, mielőtt a másik végét magára kötötte. 

"Siess! Ez a kard már nem fog sokáig tartani!" mondtam rémülten, ahogy a kard újra megmozdult, szinte már alig volt a hajóban. Harry szólt valakinek, s Louis hamarosan felbukkant és a kötél felkötött végéhez ment. 

Harry lassan leereszkedett hozzám, közben egész végig engem nézett. "Megyek Bella, ne aggódj. Elkaplak." mondta nyugtatóan és én bólintottam és néztem, hogy egyre közelebb jön hozzám. 

Harry felém nyújtotta a kezét, elég közel ahhoz, hogy megfoghassam. "Kapaszkodj belém, és felhúzlak!" mutogatott, mire bólintottam, szabad kezemet felé nyújtva. 

Épp hogy megfogtam volna kezét, a kard teljesen kihúzódott a hajóból és zuhanni kezdtem, egy sikoly szakadt fel torkomból és félelmemben szemeimet lehunytam. 

Éreztem, hogy egy kéz szorosan megfogta karomat, amitől szemeim kipattantak, zihálva néztem fel az engem fogó Harryre, akinek egy feszült arckifejezés uralta tekintetét. Elkapott. Könnyek gyűltek szemembe és ő rám mosolygott. 

"Mondtam, hogy elkaplak. Nem hazudok neked Bella." mondta és felhúzott karomnál fogva, aztán mikor elért már derekamnál fogva húzott közelebb magához, másik kezével a kötelet fogta. "Ne ijessz meg ennyire." motyogta fülembe és nem bírtam ki, felkuncogtam. 

"Nem akartalak." mondtam és halványan rám mosolygott. 

"Louis! Húzz fel minket! Nem igazán tetszik ez, hogy a saját hajómon kívül himbálózok!" parancsolt Harry, fentről hallottam Louis nevetését, mielőtt felhúzott volna minket.

Mikor felértünk, Harry mindkettőnket áthúzott a korláton belülre, amitől hátra estünk. Kikötöttem a kötelet Harry dereka körül, enyhén elpirultam, mert éreztem magamon tekintetét. Olyan, mint egy lovag ragyogó páncélban, ugye? Felbukkan a pillanatban, mikor szükséged lenne rá, aztán nem hagy elesni. 

"Köszönöm Harry." suttogtam, miután végeztem a kötéllel. Harry felfelé billentette államat és rám mosolygott. 

"Megmondtam neked, hogy meg foglak menteni. Minden nap megtenném, ha szükséges volna." motyogta, mielőtt homlokon csókolt, ami elpirulásra késztetett. 

"Kapitány, mi nyertünk. Elvertük a Szabad Szívet." mondta Louis, én és Harry felálltunk és a lemészárolt testekre néztünk. 

"Nyertünk. Ma este ünnepelünk, de először szeretném, ha eltüntetnétek a holttesteket." utasította őket Harry, a legénység először tisztelgett neki, majd gyorsan nekiállt takarítani. 

"Eléggé felzaklatottnak tűnsz. Gyere." mondta Harry, megragadva a kezemet a már ismerős helyiségbe vezetett. Harry kinyitotta a részlegébe vezető ajtókat és behúzott rajta engem is, aztán visszacsukta azokat. A fürdőszobába mentünk és leültetett az ágyra. 

"Jól vagy?" kérdezte, közben letérdelt elém és úgy nézett fel rám törődő és aggódó szemekkel. Halványan rámosolyogtam, még mielőtt könnyek lepték volna el szemeim. 

"Megöltem valakit Harry. Megöltem őt. Jack tervelte ki. Tudta, hogy meg fogom tenni, ha kényszerít rá." sírtam, lehunytam szemeimet és láttam magam előtt a kalózzal való emlékeket. Ahogy a vére folyamatosan folyt testéből és ahogy a földre zuhant holtan. 

Ez tartósan bevésett lesz az elmémben. 

"Shh, Bella, minden rendben." suttogta Harry, letörölve arcomról könnyeimet ösztönzött, hogy nézzek rá. "Nem a te hibád volt. A kalóz volt az, aki fenyegetett téged, nem?" kérdezte és én összezavarodottan, de bólintottam. "Akkor ez nem gyilkosság volt. Ez önvédelem." mondta, mire homlokomat ráncoltam. "Tudom, hogy nem tűnik úgy, de próbálj meg így tekinteni rá. Ha nem tetted volna meg, ő gyilkolt volna meg téged." mondta Harry és én sóhajtva bólintottam. "Gyere ide." mondta és mellém ült, majd mellkasára húzott. "Elűzöm a rossz emlékeket a fejedből. Sajnálom, hogy ez az utazás nem a legjobb neked, sebeket hagy rajtad." mondta szomorúan Harry, de én megráztam a fejemet. 

"De sokkal több tapasztalatot és szórakoztatást nyújtott nekem, mint az eddigi életem. Nem kell sajnálkoznod ez miatt." mondtam és Harry körém fonta karjait. 

"Kárpótollak érte." mondta és én értetlenül oldalra billentettem fejemet. 

"És hogyan teszed ezt?" kérdeztem, mire önelégülten mosolygott rám. 

"Menjünk ünnepelni."