Isabella szemszöge:

Nagy szemekkel néztem a Szabad Szív kalózait, miközben az felrobbant, a robbanástól mindenfelé emberek és fadarabok szálltak. Fájdalmas sikoltások szálltak a levegőben, amik ordításba torkollottak. A Szabad Szív legénységének nem igazán tetszett, hogy mi támadtunk először. 

"Felkészülni a teljes átvételre, ne hagyjátok veszni az erőtöket!" kiáltott Harry figyelmeztetve embereit a Szabad Szív még tovább való közeledésére, már minden embert tisztán láttam a másik hajón. Egy férfi kiemelkedett a többi közül, a hajó elején állt, egyik lábát a korlátra téve, kezeit ökölbe szorította csípője mellett. Bosszús tekintettel figyelt minket. 

"Ki ez?" kérdeztem, mire Harry visszapillantott a férfire, akinek bosszús tekintete nem ijesztette meg őt. 

"Ez Jack." morogta mérgesen Harry, a kalózkapitány önelégülten mosolygott ránk, sötét csillogással szemeiben. Harryt nem tudta megfélemlíteni, de engem igen. 

Jack a késői húszas éveiben járhatott, fekete haja még füleit épp, hogy nem fedte, szemei szürkések voltak. Kérdeztem volna újra Harrytől, de a hajónkat támadás érte, amitől majdnem hátrazuhantam, de Harry még időben megragadta a kezemet. 

"Tűz újra!" kiáltott Harry, lenézve a fedélzetre láttam Harry embereit sietősen mozogni, az ágyúkat azonnal újratöltötték, már csak Harry jelzésére vártak. "TŰZ!" ordított Harry és a levegő még egyszer az ágyúk hangos robbanásától zsongott. A Szabad Szívnek már most sok kára volt a támadásainktól. Szemeim nagyra nyíltak, miközben Jack Kapitány mondott valamit a legénységének és a következő amit tudtunk, hogy a Szabad Szív oldalra fordult egyenesen mellénk. 

"Átjönnek! Ragadjatok kardot és készüljetek fel a harcra!" parancsolta Harry, mielőtt rám nézett. "Maradj biztonságban. Talán nem mindig tudok melletted maradni, de ha szükséged van rám, csak kiálts. Itt leszek, nem számít mi történik." mondta komolyan és én bólintottam, a félelem épülni kezdett gyomromban. 

Ötletem támadt, miközben a Szabad Szív legénységét néztem, ahogy köteleket dobálnak át hozzánk, hogy átmászhassanak. Nem érdekelt, hogy Harry egyetért-e velem, elrohantam. Hallottam Harry kiabálását, hogy menjek vissza, de figyelmen kívül hagytam. 

Az egyik ágyúhoz léptem és feltöltöttem ágyúgolyókkal, majd a megfelelő hely felé irányítottam. "Bella várj!" kiabált Harry újra, de nem figyeltem rá, részt akartam venni a harcban. Nem ülhetek semmit sem téve, én is ezen a hajón utazom. 

Elsütöttem az ágyút, közben befogtam a füleim, de még így is hallottam a hatalmas zajt. Felnézve elmosolyodtam, a tervem bevált. A kötelek fele leszakadt, a rajtuk mászó emberekkel együtt. Kiáltozva zuhantak a tengerbe és a hajót is sikerült megsebeznem. 

Néhány lépést hátrébb léptem, mielőtt megfordultam és láttam Harry kikerekedett szemeit és dühös arckifejezését. 

"Ne rohanj el így még egyszer!" kiabált, én pedig sajnálkozóan elmosolyodtam. 

"Sajnálom. Én... én segíteni akartam. És azt hiszem, sikerült is." mondtam derűsen, és végre ő is elkuncogta magát, mosollyal az arcán. 

"Igen, sikerült. De ne csináld még egyszer ezt, oké?" mondta törődően, mire mosolyogva bólintottam, tudva hogy jóváhagyta a korábbi cselekedeteim. Vállam felett hátrapillantottam, arcomat takarta a hajam, de még így is láttam, ahogy jeges tekintettel figyel engem Jack. 

"Elkaplak." tátogta nekem, amitől még jobban félni kezdtem, de csak komoly tekintettel figyeltem rá, nem akartam, hogy ez a kalóz tudja azt, hogy én félek tőle. Jack csak önelégülten mosolygott, egy ördögi tekintet ült arcán, ahogy még több embere kezdett átmászni. 

"Bella, gyerünk. Mennünk kell!" mondta Harry, megragadva karomat és elhúzva Jack jeges tekintetétől és a közeledő ellenségtől. Visszamentünk a kormánykerékhez, ahonnan láthattuk, ahogy néhányan Jack legénységéből átléptek hajónkra, és a magasba emelt kardokkal rohantak Harry emberei felé. 

"Harcoljatok! Ne engedjetek nekik könnyű győzelmet!" szólt Harry, emberei bólintottak és félelmet nem ismerve, erőszakosan rontottak neki Jack legénységének. 

Kardomat elővéve magam mellett tartottam, remegő kezeimből majd kiesett, ahogy a harcoló kalózokat néztem. 

"Bella, nem lehetsz ideges. Ha ideges vagy, nem leszel képes harcolni és veszélyben leszel." mondta komolyan Harry és én aggódó szemekkel néztem fel rá. 

"Nem bírom ki, hogy ne legyek ideges. Még sosem bántottam senkit sem azon a két emberen kívül, akik a házamban voltak, amikor legelőször találkoztam veled." mondtam és önelégülten elmosolyodott az éjszaka emlékein. 

"Tudom Bella. Tudom. De erősnek kell most lenned.  Harcolj ellenük." mondta Harry, bólintottam és mély levegőt vettem, majd eltökélten pillantottam a kalózokra. Nem hátráltathatom Harryt, most nem. Már túl sokat tett értem, minden erejével kell harcolnia most, vagy ez lesz az utolsó harcunk. 

"Bízhatok benned, hogy megvéded magad?" kérdezte Harry és én erőteljesen bólintottam, megnyugtatva őt és magamat is. 

"Megtudom csinálni." szóltam határozottan és ő bólintott, majd átugrotta a főfedélzetet körülölelő korlátot, amitől még a szám is tátva maradt. 

Harry előrántotta kardját már a levegőben, és egy kalózon landolt, akit így a földre taszított, közben már egy másik kalózt karon szúrt. Elképesztően harcol, nem tűnt fel ez eddig. 

A gondolataimból felébredtem, ahogy ordítást hallottam magam mellől. Megfordulva láttam egy embert a Szabad Szív fedélzetéről, dühösen nézett engem karddal a kezében. Remegve magam elé emeltem kardomat, hogy megvédjem magamat ettől a sráctól. 

Kinevetett engem, közben közelebb lépett hozzám, de én hátráltam. "Úgy tűnik megijedtél, kislány. Elég rossz, ez nem lesz egy vicces harc." mondta, könnyedén tartva kardját a kezében. Mély levegőt vettem. 

Meg tudod csinálni Isabella. Drake ellen is harcoltál és megóvtad az egész életed szabadságát. Ez sem különbözik. Ez élet vagy halál, szóval fel a fejjel és légy az a makacs lány, aki mindig is voltál! 

Viszonoztam a kalóz korábbi dühös pillantását, majd felé rohantam és kardommal erősen suhintottam felé. Még épp hogy volt ideje maga elé rántani kardját, kivédve támadásomat elkerekedett szemekkel. 

"Őrült vagy!" ordított mielőtt felemelve a lábamat fejbe rúgtam őt, ezzel padlóra taszítva. Lefelé irányítottam a kardomat és lábon szúrtam őt, mitől fájdalmasan felkiáltott. Nem kell aggódnom tovább miatta. 

Elfordultam a megsebzett kalóztól, de már láttam is a következőt felém rohanni, kardját felém nyújtotta, közben csatakiáltások hagyták el száját.  Felkészültem támadására, kardomat magam elé emeltem és az övé hozzávágódott enyémhez, kezeim megremegtek ereje alatt. 

"Otthon kellett volna maradnod, kicsi lány. Mert most meg fogsz halni!" sziszegte és gyomron rúgott, amitől a földre estem. Összerezzenve érkeztem hátsó felemre, de felnézve láttam a fejem felé közeledő kardot, amitől szemeim nagyra nyíltak. 

Oldalra gurultam, a kard pengéje a hajó deszkái közé csapódott. A kalóz átkozódni kezdett és próbálta kirángatni fegyverét a deszkák közül. Kihasználva az alkalmat, kardommal háta felé közelítettem és megvágtam azt, amitől fájdalmasan kiáltott fel és a földre esett, miközben hátát szorongatta, amennyire tudta. 

"Az egyetlen akinek otthon kellett volna maradnia, az te vagy! Rossz döntést hoztál mikor betetted a lábad erre a hajóra!" szóltam dacosan, figyelve a Szabad Szív kalózát. Engem bámult, de nem mondott semmit, gyötrelmesen hátát fogta. 

Egy kuncogás hallatódott mögülem, amitől reszketés futott végig hátamon. Lassan fordultam hátra, tágra nyílt szemekkel, a szívem egy ütemet kihagyott, ahogy megláttam magam mögött Jacket egy sötét mosollyal arcán. 

"Érdekes. Két kalózomat is megsebezted olyan ponton, hogy képtelenek legyenek tovább harcolni. De még nem kaptad meg a végső csapást." mondta és remegni kezdtem, ahogy felelevenítettem magamban a korábbi tátogását. 

"Nem számít, hogy mit tettem velük, amíg mi nyerjük a harcot. Nem kellett volna meghalniuk." mondtam bosszúsan, nem hagytam, hogy tudja hogy félek tőle. 

Jack sötéten mosolygott rám, közben nevetni kezdett. " Te csinos kislány, nem tudsz semmit a harcokról, nemde? Nem hiszem el, hogy az embereim nem bírtak el egy újonccal, aki ráadásul lány." mondta Jack rosszallóan, nagyot nyeltem, hogy ne mutassam ki félelmem. 

"Megmutatom neked, milyennek kellene lennie egy igazi harcnak." mondta ördögien bámulva engem. Jack elővette kardját és felém tartotta azt, önelégült vigyorral arcán. Testem remegett, miközben magam elé emeltem kardom, tudtam, hogy harcolnom kell vele. 

Gyorsan végigfutottam szemeimmel a területet Harry után kutatva, de sehol sem láttam őt. Valószínűleg más kalózokkal harcolt, miközben Jack feljött ide. Valószínűleg ez volt a terve is, ez a ravasz rohadék. 

"Most Bella, ahogy ő is hív téged..." mondta Jack, figyelmem újra magára terelve és lépett egyet felém. "Készen állsz egy igazi harcra?" kérdezte és testem remegni kezdett a félelemtől, ahogy ő felém rohant, tekintete sötét volt, miközben a levegőbe ugrott. Kardját feje mellett tartotta, amin egy gonosz vigyor terült el. Mikor leérkezett, zihálni kezdtem és még épp időben rántottam a kardom, ami találkozott is pengéjével, a csapásba mért erőtől az összeütközésnek éles hangja volt. 

Jack mosolyogva méregetett engem, ördögien kuncogott miközben visszafelé próbált lökni. Ez nem jó. Túl erős! Fogaimat összeszorítva próbáltam én is hátrálásra késztetni őt, de nem működött. Jack kinevetett engem, lábát lendítve térdével gyomron talált, amitől szinte minden levegő eltávozott mellkasomból. 

Térdét újra lendítette, amivel most fejemet találta el és a földre estem. Összerezzenve néztem fel rá és ő közeledett, gonosz mosollyal arcán. Kardját a magasba emelte, szemeim nagyra nyíltak, közben ő csak nevetett.

"Úgy látszik ezt a harcot én nyertem."