Isabella szemszöge:

Már egy teljes hét eltelt a Drake-incidens óta és boldogan mondhatom, hogy többnyire már túl vagyok a dolgok nagy részén. Harry igazán segítőkész volt és sosem hagyott magamra, mindig ott volt nekem és megbizonyosodott róla, hogy jól vagyok. 

Ő az igazi oka annak, hogy túlvészeltem ezt. Még mindig vannak varrataim, de ahogy napról napra halványodnak, olyan mintha csak egy rossz álom lett volna. Valami, ami soha többé nem fog megtörténni. De most az óceánt hajózzuk már napok óta, a szárazföld egyetlen jele nélkül. 

"Bella!" Harry hangja ösztönzött, hogy megforduljak, levéve szemeimet a gyönyörű óceánról ahogy Harryre néztem. 

"Igen?" kérdeztem, miközben felrohant hozzám egy nagy mosollyal arcán. 

"Már csak néhány nap és kikötünk egy tengeri kikötőben. Ha odaértünk, lesz számodra egy meglepetésem." közölte, én enyhén felhúztam szemöldökömet és egy kis mosoly jelent meg arcomon. 

"Rendben, milyen meglepetés?" kérdeztem nevetve, de megrázta fejét. 

"Nem. Nem tudhatod. Ezért meglepetés." mondta és rám kacsintott, mire én játékosan, de mogorván néztem rá. 

"Jól van, jól van." adtam fel és ő felkuncogott, egyik karjával körbeölelte vállamat, ezzel magához húzva és velem együtt az óceánt fürkészte. 

"Tetszik a látvány, ugye? Mindig a korlátnál talállak meg, ahogy az óceánt bámulod." kérdezte kedvesen és én felmosolyogtam rá. 

"Szeretem a látványt. Örökre a békés vizeket nézném, ha tehetném. Tudod... még sosem voltam ehhez hasonló kalandozáson. Ez teljesen új nekem." mondtam, Harrynek egy kis bűnbánat jelent meg szemében. "Ne érezd magad rosszul." mondtam ugratva őt, ő pedig kuncogott.

"Mit tennél, ha most nem velem lennél?" gondolkodott, mire én fintorogtam. 

"Őszintén?" kérdeztem és ő bólintott, várva hogy beszéljek. 

Egy sóhajt kiengedve eldöntöttem, megosztom vele apám tervét. 

"Hozzáadtak volna valami nemes fiához. Nem emlékszem kit mondott..." kezdtem, Harry megmerevedett mellettem. 

"Hozzá akarnak adni valaki olyanhoz, aki azt sem tudod kicsoda?" kérdezte, mire bólintottam. 

"Ez apám kívánsága. Nem érdekli a véleményem, míg a társadalom jó véleménnyel van róla." nevettem fel harsányan, de Harry nem kapcsolódott hozzám. A tengert bámulta, a csalódottság tisztán leolvasható volt arcáról. 

"Nagyon örülök, hogy elválasztottalak tőle." mondta Harry, amitől meglepettség ült ki arcomra. 

"T-tényleg? Miért?" kérdeztem, mire féloldalas mosolyra húzta száját.

"Mert megérdemled, hogy valaki olyanhoz menj hozzá, akit szeretsz. Aki viszont szeret téged." magyarázta, nagy mosoly jelent meg arcomon, bólintottam egyet. 

Már három hete annak, hogy Harryvel vagyok és most már kijelenthetem, hogy ez életem legjobb három hete volt. Még a Drake-s eset se tudja elvenni azt a sok jókedvet és nevetést amit ezekkel a kalózokkal éltem át. 

Mintha ide születtem volna. 

"Harry, van egy kérdésem hozzád." mondtam és ő biccentet egyet felém, várva kérdésem. Olyasmi fogalmazódott meg bennem, ami négy hét múlva elkerülhetetlen, hogy bekövetkezzen. 

"Mikor lejár a hét hetem és visszaviszel, ha apám volt oly nagylelkű és megszervezte neked a találkozót a királlyal, mit fogsz tenni? Mert ha visszaviszel, sosem láthatlak többé, ugye?" hadartam, közben egy kis mosoly nőtt Harry arcára. 

"A kalózok sokat hazudnak Bella. Csak mert üzletet kötöttem, nem biztos hogy tartom magam hozzá." mondta ravaszan, még a szám is kiszáradt. 

"Hazudtál?" kérdeztem, mitől felnevetett. 

"Hazudtam. Főleg most, nem akarlak téged visszavinni." mondta vállat vonva, amitől elmosolyodtam, de a mosolyom eltűnt, amint a királyra gondoltam. 

"Mit fogsz a királlyal szemben tenni?" kérdezte, de Harry csak kuncogott. 

"A királynak egy ideig elege lett belőlem, szóval egy jó beszélgetés vele nem okozhat sok kárt. Talán még a nevemet is tisztázom." mosolygott önelégülten, szemöldökeim összevontam zavarodottságomban. "Mikor odaérünk, elviszlek magammal a királyhoz és ott majd minden megmagyarázódik." ígérte, mire rámosolyogtam, bólintottam egyet és kiengedtem egy sóhajt. 

"Ez őrületes, tényleg." motyogtam és Harry kuncogott.

"Valóban az, de örülök, hogy az." mondta őszintén és én újra rámosolyogtam. 

Fejemet újra mellkasának döntve csendesen álltunk, miközben a tengert pásztáztuk, ahogy a nap sugarai tükröződtek a víz felszínén. 

Ez annyira nyugtató, szép és békés. Miért nem lehetek egy hajón egész életemben? 

"Tudod, úgy érzem, mintha itt lenne a helyem." mondtam, Harry csak mosolygott. 

"Tényleg?" kérdezte, mire bólintottam. 

"Megszokottnak érzem ezt, őszintén. Nevetségesen hangozhatok most." mondtam nevetve, Harry kuncogva megrázta fejét. 

"Nem hangzol nevetségesen, tulajdonképpen én is észrevettem ezt. Sokkal gyorsabban hozzászoktál az itteni dolgokhoz, mint a legénységem fele. Kalóz ösztöneid vannak, szerintem." mondta, most én kuncogtam. 

"De ez egy jó dolog, nem?" kacsintottam rá, Harry szemöldökei meglepetten emelkedtek meg, közben szüntelenül mosolygott. 

"Ne kacsintgass rám most Bella. Nem viselem túl jól a kötözködést." mondta mitől enyhén elpirultam, elnézve róla. 

"Nem kötözködöm." motyogtam és ő felnevetett, karja leesett vállamról. 

"Csak szórakozom veled Bella. Tudom, hogy nem állt szándékodban." mondta, megforgattam szemeimet, mielőtt újra játékosan pillantottam rá. 

"Milyen bunkó!" tettem csípőre kezeim, ő pedig felemelte kezeit, megadva magát. 

"Sajnálom bébi, nem változtathatok azon, aki vagyok." mondta rám kacsintva, mire csak fejemet ráztam vigyorogva.

"Bolond vagy." mondtam és ő bólintott. 

"Az vagyok." mondta és én kuncogtam. 

Már mondtam volna neki valamit, de egy hangos kiáltás félbeszakított. 

"KAPITÁNY!" 

Harry és én is megfordultunk, Niall rémült tekintettel rohant felénk. 

"Mi az?" kérdezte Harry vonakodva, játékossága eltűnt. 

"Látunk egy hajót bal oldalról közeledni. A Szabad Szív az." jelentette Niall, Harry szemei elkerekedtek. 

"Mi?" kérdezte Harry és Niall bólintott. 

"Közelednek hozzánk, és biztos vagyok benne, hogy támadni akarnak." mondta Niall, a szemeim nagyra nyíltak a döbbentségtől és a zavarodottságtól. Mi folyik itt?

"Készüljetek elő a harcra. Meg kell tanulniuk, hogy velünk ne szórakozzanak. Menjetek biztosra, hogy minden fel van töltve és minden ember a helyén van. Ez parancs!" unszolta Niallt, Niall pedig tisztelgés után elrohant a legénységhez kiadni a feladatot. 

"Harry, mi az a Szabad Szív?" kérdeztem, de ő megragadta kezemet, figyelmen kívül hagyva kérdésem elhúzott a korlátról egészen fel a hajó tatjára. Oldalról kitekintett, majd szitkozódni kezdett. Követve tekintetét megértettem mérgelődését. 

Egy hatalmas hajó csak pár méterre volt tőlünk és egyre közelebb jött. Azt hiszem ez a Szabad Szív. 

"Bella, szükségem van a te segítségedre is, ha nem bánod." mondta Harry és én gyorsan bólintottam. 

"Természetesen. Mi az a Szabad Szív, Harry?" kérdeztem megismételve korábbi kérdésem, mire felsóhajtott. 

"A Szabad Szív egy hajó, ami megtámad más kalózokat és szinte sose veszítenek el egy harcot. A kapitánya egy könyörtelen rohadék az igazat megvallva. Szórakozásból öl, és ő a legutáltabb és legfélelmetesebb kalóz. Én rögtön utána következek, de engem az emberek nem utálnak." motyogta a végét, mire felkuncogtam. "A neve Jack. Jack Kapitány." morogta Harry és én bólintottam. 

"Szóval le kell győznünk őt?"kérdeztem,mire Harry bólintott és komoly arccal fordult felém. 

"Igen, le kell győznünk őt. Vagy ez lesz mindannyiunk utolsó harca."