Isabella szemszöge:

Teljesen kábult voltam, míg Harry haloványan mosolygott rám, egy ronggyal, amit nem tudom honnan szerzett, lassan elkezdte letörölni a vért a testemről. 

Nem igazán tudom mit kéne most tennem. Megszabadultam Drake-től, ebben biztos vagyok. De végignéztem, ahogy Harry brutálisan megölte őt, Drake pedig kínzott engem. 

Ettől az egész megpróbáltatástól túlságosan lesokkolódtam. Drake kínzása nyomot hagyott rajtam, és van egy olyan érzésem, hogy ez volt, amit akart. Ez teszi ezt még rosszabbá. Megkapta amit akart, még úgy is, hogy teljes erőmmel ellenkeztem. 

"Bella?" Harry hangja zökkentett ki gondolataimból, amitől szemeimet lassan rávezettem, zöld szemei tele voltak aggódással és törődéssel. "Hallottad amit mondtam?" kérdezte, pislogtam párszor, mielőtt nemlegesen megráztam a fejemet. Nem hallottam egyetlen szavát sem gondolkodásom közben, míg nevemen nem szólított. Szerencsére nem érezte magát rosszul azért, mert nem hallottam, amit mondott. Szerencsére ő nem ostoroz engem meg. 

Szemeim elkerekedtek saját gondolataimra, ijesztő, hogy akárcsak tudtam is ilyenre gondolni. Harry sosem ostorozna engem meg... ő nem olyan, mint Drake. De miért félek ennyire?

"Azt mondtam, látnia kéne téged egy orvosnak. Ha újra partot érünk elviszlek egy orvoshoz, hogy összevarrja a sebeidet." mondta lassan és óvatosan, a könnyek lassan szemembe szöktek. 

"Össze kell varrjanak?" kérdeztem, ő pedig ajkaiba harapott. 

"Umm... Igen. Ez... ezek elég mély vágások." mondta őszintén, hirtelen minden rám omlott, mint egy halom tégla. 

Felhajoltam, figyelmen kívül hagyva a perzselő fájdalmat, arcomat kezeimbe temettem.

"B-Bella?" kérdezte kábultan Harry, ez az első alkalom, hogy sírni lát engem. Sosem sírtam az apám vagy az édesanyám előtt, mert apám azt mondta, ez a 'gyengeség jele'. 

Nos, itt a bizonyíték apa. Gyenge vagyok. Gyenge vagyok és sírok, mert elértem a határaimat. Az egyetlen ok amiért elértem, az pedig az, hogy megkínoztak. 

Két kar óvatosan fonódott testem köré és mellkasához húzott, kedvesen simogatva a hajamat, közben édes szavakat kezdett suttogni fülemet, hogy próbáljon megnyugtatni. 

"Nem bírom Harry. Nem bírom." sírtam, ráztam meg fejemet, hogy eltüntessem a gonosz emlékeket arról, ahogy Drake keze halad végig karjaimon és azt nézte, ahogy a vér végigfolyik bőrömön. De nem tűnt el. 

"Sh, minden rendben lesz." próbált Harry csitítani, de nem hallgattam szavaira, csak reménytelenül ráztam fejemet. Drake megtört engem. Ez volt, amit akart és ez az, amit megszerzett. 

"Hogy lehetne minden rendben?" sírtam, ő pedig homlokát ráncolta, megfogva kezeimet elhúzta azokat arcom elől, majd továbbra is kezeiben tartotta őket, míg én felnéztem rá. 

"Minden rendben lesz, mert rendbe fogom hozni." mondta és én kétségesen néztem rá. 

"Te nem tudod, mi történt. Te nem tudod, mit tett velem." suttogtam, mitől Harry szeme egyszerre telt meg dühvel és aggódással. 

"El kell mondanod." mondta, hangja feszült volt, próbált nyugodt maradni. 

"Nem hiszem, hogy képes vagyok." ráztam meg fejemet, ő elengedett egy sóhajt. Egy percig csendesen ültünk, egymást bámultuk és egy szót sem szóltunk. Szemeim még mindig könnyekkel teltek voltak, az ő szemei pedig szomorúságban tündököltek. 

"Bella." mondta, végre megtörve a kettőnk közt ülő csendet. Hunyorogva néztem fel rá, miközben újra beszélni kezdett. "Én megtanultam, hogy a legjobb módja annak hogy túllépj a dolgokon az, hogy hangosan kimondod őket. El kell mondanod másoknak, hogy mi zavar téged, hogy segítsenek átlépni az olyan fájdalmakon, mint a tiéd." mondta bölcsen, szemeim pedig megnőttek. 

"Sosem mondtad el nekem azokat a dolgokat amik zavartak, pedig sok dolog láthatóan zavart." mondtam összezavarodva,  ő pedig kiengedett egy kényelmetlen nevetést. 

"Mert szerettelek volna megóvni téged, de azt hiszem ez sem sikerült." mondta szomorúan és elnézett rólam, mintha szégyellné magát amiért engedte, hogy ez történjen. 

"Harry, ez nem a te hibád. Nem a te hibád és nem is az enyém." mondtam, megszorítva kezét ő pedig egy hálás mosollyal pillantott rám. 

"Bella, kérlek mondd el. Ígérem, hogy nem teszek semmit és egy szót sem szólok ameddig nem fejezted be, amit el szeretnél mondani." mondta tisztelettel,de én leálltam, belegondoltam, hogy magamban újra meg kell élnem azt a horrorisztikus élményt amit ott szereztem. 

"Megpróbálom... megpróbálom Harry." suttogtam és ő bólintott, igyekvő szemekkel nézett, hogy kezdjem el a történetet. Egy mély lélegzetet véve teljesen felültem, figyelmen kívül hagyva fájdalmamat, és elkezdtem mesélni. 

"Nos, először szembe szálltam vele. Elfutottam tőle és egy ideig túljártam az eszén. Egy kicsi szobában elbújtam ahol úgy gondoltam, senki sem keresne és itt bújtam meg egy darabig. Drake végül megtalált engem és eléggé dühös volt, utólag visszagondolva. Visszavitt a kapitányi részlegbe és kiabált velem... itt fordultak rosszabbá a dolgok." kezdtem, Harry lassan bólintott, mielőtt folytattam. "Azt mondta van egy elterelő hadművelete számodra és hogy reméli, hogy beleesel. Azt mondta én csak... egy játék vagyok számára. És itt néhány furcsa dologról kezdett beszélni..." beszéltem, visszaemlékezve Drake azt mondta, nem tudom igazán ki is Harry. Harry szemei kérdőek voltak, de megígérte hogy nem fog félbeszakítani, így tovább folytattam. "Azt mondta nem ismerem az igazi éned." mondtam, Harry szemei pedig jelentősen nagyobbak lettek, zöld gömbjei félelmet és aggodalmat hordoztak magukkal, ahogy engem bámult. Drake igazat mondott. "De nem mondott nekem semmit, azt mondta ő csak felhasznál engem. Azt mondta neked nem tetszik, ahogyan a nőkkel bánik, még ha kényszerítésből is történik. De ismét azt mondta nekem, hogy csak egy nagy játék vagyok neki." folytattam, Harry megkönnyebbülve vett egy mély lélegzetet. "Vasláncokat vett elő és próbáltam elfutni előle, de nem sikerült és újra a falhoz lökött, majd hozzám nyomva magát azt mondta jó, ha félek tőle. Állkapcsomat kezdte csókolgatni, de én továbbra is ellenkeztem, ami még több bajba kevert." mondtam, Harry szemei düht sugároztak. Ha már ez miatt dühös, nagyon nem fog neki tetszeni ami ezután következik. "A hajamnál fogva átrángatott a szoba másik felébe. Drake a sarokba lökött és megláncolt. A sarok fája megrepedt és szálkák voltak az egész hátamon. Megpróbáltam harcolni vele, mellkason rúgtam amikor lábaimat akarta megkötni, de..." meghökkentem, szinte éreztem a fájdalmat, mait azután tett a lábammal. Harry szemei lángoltak, de továbbra sem mondott egy szót se ígérete miatt. "De... elkapta a lábamat és kitekerte egy fájdalmas pozícióba, amitől felsikítottam, annyira fájt. Nagyon fájt Harry, tényleg. Itt hagytam fel az ellenkezéssel és kötötte meg a lábaimat." suttogtam, Harry pedig ökölbe szorította kezeit, hogy megelőzze, hogy bármit is mondjon. "Aztán széttépte az ingemet. Könyörögtem neki, hogy fejezze be, de nem tette. Nem tudtam elviselni tovább, ezért lábába térdeltem, amitől megállt. De ezt visszafizette, olyan erősen ütött a hasamba, hogy el sem tudod képzelni. Azt mondta ennyi büntetés nem elég nekem, ezért elővette az ostort." mondtam, Harry szemei tomboltak. "Felhasználta a hasamon és a karjaimon. Aztán..." könnyek gyülekeztek szemembe, majd elsírtam magamnak, az előidézett fájdalom túl sok volt ahhoz, hogy elviseljem. "Nem tudom megcsinálni." suttogtam, ahogy a zokogás feltört belőlem, Harry kezeibe vette kezeim, köröket kezdett rajzolni rá ujjaival. 

"Bella, tudod, hogy nem állhatsz meg itt." szólt, hangjában némi él volt hallható. 

Tudtam, hogy itt nem fejezhetem be, igazságtalan lenne Harryvel szemben. De oly sok fájdalomra kell visszagondolnom, mintha újra át kellene élnem. Harry kedvéért befejezem. 

"Oké..." köhögtem, szipogtam mielőtt újra felnéztem Harryre, reméltem hogy nem lesz túl rossz reakciója az ezután hallottakra. De úgyis az lesz. 

"Fogdosott engem." suttogtam, Harry elengedte kezeimet, mellkasa gyorsan emelkedett, arca nagyon ideges volt, mély levegőket vett, hogy nyugtassa magát. "Utána azt mondta... unatkozik. Szóval... megcsókolt." mondtam, Harry ezúttal képtelen volt csendben maradni. 

"Hogy MI?" ordított fel dühösen, hangjától megijedtem és enyhén megugrottam.

"Ő-ő m-megcsókolt. Elfordultam tőle, mert én nem akartam, ettől még mérgesebb lett. Azt mondta nem tud egy lánnyal szórakozni úgy, hogy soha nem fogja fel hogy vesztett, azt mondta a játéknak vége. Épp le akart lőni, amikor berontottál." mondtam lassan, reméltem hogy Harry nem rajtam akarta letölteni dühét. 

Harry mély levegőket vett mielőtt felállt, teste remegett az idegességtől ahogy a szobában szélsebesen sétálgatott. "Az a kibaszott rohadék!" morogta mielőtt a falba ütött, a fa eltörött ökle alatt, amitől egy halk sikoly szökött ki számból. 

Harry rám nézett, mérge helyét aggódás váltotta, halkan sóhajtott és hozzám sétálva újra mellém ült. 

"Nagyon sajnálom Bella. Nagyon sajnálom, hogy ezt tette veled." suttogta és én újra sírni kezdtem. Nem hiszem, hogy sírtam már ilyen sokat életemben. Harry kedvesen megfogott, elkerülve minden sebemet, míg én karjai közt sírtam. "Ne aggódj Bella. Ígérem, hogy eltüntetem ezeket az emlékeket." suttogta, hajamat simogatta, ahogy szavaira gondoltam zokogásom csillapodott. Jobban teszed, ha nem szeged meg ezt az ígéreted Harry. Ez az az ígéret, amit akarok, hogy betarts. 

"Ígérem."