Isabella szemszöge: 

Drake kirángatott a rejtekhelyemről, vissza az ő negyedébe, többé még annyira sem volt kedves, mint eddig. Tudtam, hogy ha egyszer megtalál, bajban leszek. A mérges, nem, DÜHÖS arckifejezésű Drake alapján, nekem annyi. Próbáltam időt nyerni Harrynek, de ez nem hozott nekem sok jót. Tény, nagyobb veszélybe kevertem magam, mint amiben eddig voltam. 

Ez egy dolog, amit kinézek Drake-ből. Ő maga a veszély, amivel nem szeretnél kikezdeni. Addig, míg nem akarsz foglalkozni a következményekkel. És most, szembe kell néznem a következményeivel. 

Van egy olyan érzésem, hogy ez nekem nem fog kedvezni. 

Mikor a kapitány részlegéhez érkeztünk, Drake kivágta előttünk az ajtót, és benyomott az ajtón, aminek köszönhetően megbotlottam, de erősen próbáltam megtartani magamat, hogy ne essek el, ahhoz képest, hogy konkrétan bedobott a szobába. Az ajtót bevágta maga mögött, én pedig meglepettségemben kissé megugrottam. 

"Ezt meg fogod bánni." mondta Drake, hangja nyugodt és sima volt, amivel megnyugtatta minden porcikám. Szemei és testtartása dühtől sikítottak, de hangja jeges volt, mintha merészelt volna valami újat mutatni nekem. 

De ENNYIRE hülye nem vagyok, tudtam, hogy elvesztettem a csatát mindenféleképp.

"Ki a fenének képzeled magadat, hogy az ÉN hajómon vagy, és azt hiszed, így megalázhatsz?" sziszegte, ujját durván felém mutatta, hangjától elhúzódtam. 

"Te hoztál ide, ráadásul eléggé erőszakosan." vágtam vissza, próbáltam bátornak tűnni ahhoz képest, hogy belül remegtem. 

Drake csak nevetett, megrázta fejét mielőtt felbosszantva tekintett rám. "Játékból raboltalak el. Tudtam, hogy érdekes leszel, de oh... te még ennél is érdekesebbé teszed ezt nekem, édesem."  mondta ijesztően, szemeiben valami tükröződött. 

Kezeim remegtek a félelemtől, de ökölbe szorítottam őket, hogy elrejtsem előle, mennyire is félek jelenleg. Ha tudná mennyire félek, a helyzet csak még szórakoztatóbb lenne számára. 

Ezt pedig nem engedhetem, most erősnek kell maradnom. 

"Ezt nem fogod megúszni." figyelmeztettem, mire egy sötét vigyor terült el arcán, ezt látva szívem hevesen dobogott a rettegésemtől. 

"Oh, de Bella..." kezdte, gyorsan közelebb lépve hozzám és megfogva államat, erőtejesen követelte, hogy szemkontaktust tartsak vele. "Már megúsztam." szavaira szemeim nagyra nyíltak. "Látod, tudom hogy Harry bármelyik pillanatban megérkezik, még ha a fél legénységét a háta mögött is hagyta. Szóval, természetesen nem közvetlenül követ minket, ugye? Biztosra mentem, hogy ne találjon meg minket könnyedén. Felállítottam neki egy kicsi csalit, amibe ha belesétál, lemarad tőlünk." mondta Drake, mitől szám is kiszáradt. 

Tudta, hogy Harry eljön értem, TUDTA. Meg akarta téveszteni Harryt, hogy amikor ideér, akkor... már túl késő lesz. 

"Egy szörnyeteg vagy." suttogtam, Drake pedig felnevetett, erősen ellökve magától, minek hatására a földre estem. Összerezzentem, ahogy landoltam, de másképp meg sem mozdultam. Nem hiszem el, hogy Drake ilyen messzire megy, csak hogy keresztbe tegyen Harrynek. "Miért?" kérdeztem tőle, de ő csak elmosolyodott. 

"Látod, szeretem azt az utat, amin járok. Harrynek pedig nem tetszik ez, mert ő ugyanolyan, mint én." mondta és én félbeszakítottam. 

"Harry nem olyan, mint te!!" kiabáltam, Drake a szemeit forgatta. 

"Tudod egyáltalán, hogy milyen is ő igazából?" kérdezte és én homlokomat ráncoltam. Ki ő valójában? Miről beszél? 

Drake-nek feltűnt összezavarodottságom, mitől felnevetett. "Azt hiszem nem, ha a reakciódra támaszkodom. Oh, milyen vicces lenne, ha elmondanám neked, sosem tudnál rá ugyan úgy nézni többé. Túlságosan ledöbbennél." hahotázott, egyik kezével fejét fogva, miközben teste rázkódott őrült nevetésétől. 

Drake minden eszét elvesztette. Teljesen megőrült. 

"De nem mondom el neked. Hagyom, hogy ámulattal tekints rá, amíg én felhasznállak téged." szemeim szavaira kidudorodtak. "Ez az, ami Harrynek nem tetszik. Nem tetszik neki a nőkkel való modorom, még ha a legtöbbször kényszerítésből is történik. De ez ugyanez számomra egyébként. Ez is, az is. Egy. Nagy. Játék." mondta Drake és én idegesen nyeltem egyet. "Nos, most a jó részhez értünk. Míg te itt ülsz, és jó kislány leszel, én azt teszek veled, amit csak szeretnék." mondta Drake, mire szemeimet forgattam. Tudtam, hogy bármennyire is fog rám ijeszteni, képtelenség, hogy hagyom, hogy ez megtörténjen. NEM fogok itt ülni, és hagyni neki, hogy ezt tegye velem. 

"Cseszd meg, Drake. Én nem olyan lány vagyok." mondtam, felállva a padlóról és bosszúsan tekintve rá. Ő csak nevetett, fejét kissé oldalra döntötte, ahogy szemeit fel és le futtatta testemen, feltérképezve engem. 

"Oh Bella, szeretem a jó kihívásokat." mondta, közben visszasétált az ajtóhoz, és bezárta azt. 

Csapdába ejtett. Pánikolni kezdtem, ahogy rájöttem, innen nincs kiút. Még ha meg is próbálnék az ajtóhoz rohanni, és kinyitni, akkor is pillanatokon belül elkapna, és ezt ő is tudja. 

Drake az asztalához sétált,  egy percre sem vette le rólam szemét, miközben felvett valamit az asztalról, ami csörögni kezdett kezében. Szemeim nagyra nyíltak, ahogy megláttam, hogy vasláncokat fog kezeiben, egy őrült mosollyal arcán. 

"Azt hiszem eljött az idő, hogy játszunk egy kicsit." mondta felém haladva, a szívem eszeveszettül dobogott. Mit tehetnék? Mit tudnék tenni? 

Próbáltam elfutni mellette, de könnyen elkapott, és újra a falhoz lökött, míg én ziháltam. Mielőtt reagálhattam volna, Drake testével szorított a falhoz. 

"Úgy látszik, nem harcolsz elég keményen. Milyen szégyen, pedig azt hittem egy jó kihívás leszel." mondta Drake összezavarodottan és nekem a könnyek gyülekezni kezdtek a szemeimben. "Megijesztelek Bella?" kérdezte, megfogta csípőmet és közelebb húzott magához, mire én inkább összeszorítottam szemeimet. Igen, a szart is kiijeszted belőlem, de ezt nem fogom elmondani neked! 

Kuncogott, csendességemben választ fedezett fel magának. Fejét lehajtotta, ajkai fülem mellett voltak. "Remek." suttogta, mielőtt egy csókot nyomott volna állkapcsomra. 

"Ha nem leszel jó kislány, büntetést érdemelsz." morogta, de én ignoráltam őt, próbáltam magamtól ellökni őt, hogy a köztünk lévő távolságot növeljem. 

"Rendben, azt hiszem a nehezebb utat választjuk." mondta elhúzva fejét fülemtől. Még levegőt sem tudtam venni, a szoba másik felébe húzott hajamnál fogva, mitől felsírtam. Ütöttem és harcoltam ellene, nem érdekelt a fájdalom a fejbőrömnél. 

Drake most egy másik falhoz lökött, valami éles ért a fejemhez, amitől újra sírásban törtem ki. "Ezt a sarkot pont azoknak tartom fent, akik szembe szállnak velem." mondta egy fenyegető mosollyal arcán, a könnyek csak úgy száguldottak arcomon, ahogy erősen megragadta kezeimet, és a fejem felé csapta őket. 

"Túl rossz neked, a sarokban található néhány laza fa is, amit csak minimálisan fogunk felhasználni." mondta kacsintva, közben én undorodva néztem rá. "Ne nézz így rám." ijesztett rám, egy újabb láncot megragadva megpróbálta megkötni lábaimat is. Lázadtam, mellkasát rugdostam és hátrarúgtam őt, mitől felnyögött. 

Drake gyilkos tekintettel nézett rám, majd megfogta lábamat és kifordította, egy olyan irányba, amerre nem kellett volna hajlítania. Felsikítottam a fájdalomtól, nem voltam felkészülve ilyen hirtelen fájdalomra. 

Mikor elengedett, néhány könnyem ismét kibuggyant, fejemet lelógattam. Nem harcoltam tovább, miután a lábamat is leláncolta. 

"Ez a büntetés, amit mondtam." morogta, miután felállt és bosszankodva nézett rám. 

Lassan én is felismertem dühét, mire én is bosszúsan tekintettem rá. Meg voltam láncolva, de így sem engedtem neki, hogy úgy érezze, ő nyert. Sosem fog nyerni, legfeljebb ha meghalok. Harry hamarosan megérkezik, és véget vet Drake-nek, ebben biztos vagyok. 

Életben vagyok e vagy sem, ez a helyzet egy újabb probléma. 

"Hagy lássam... azt hiszem, túlöltözött, Miss Bella." mondta Drake, mitől szemeim nagyra nőttek. Ne, kérlek ne. Ne tedd ezt. 

"Milyen szép, Harry szerzett neked valamit, ami könnyen feltüzeli bárki testét. Könnyű felvenni, de talán könnyebb levenni." mondta mocskosan, megfogva az ingemet hátra rántotta, ezzel eltépve az anyagot, ledöbbentem néztem a darabokban álló új inget, ami most már láttatni engedte a melltartóm, a hasam és minden mást számára. 

Drake szemeiben mohóság csillogott, könnyeim ismét megeredtek. "Állj, kérlek állj." könyörögtem, de ő csak kuncogott, közelebb lépve hozzám egyik ujja kulcscsontomhoz ért. 

"Mi jó abban, ha megállunk a legszórakoztatóbb résznél?" kérdezte és én fejemet ráztam. 

"Csak te szórakozol jól!" sírtam fel és ő nevetett, kezeit meztelen derekamra vezette, amitől a hideg is kirázott. 

"Ez az egyetlen dolog, ami számít." mondta és én tovább sírtam.

Küzdeni a kötéseim ellen használható volt annyira, hogy újra megüssem őt. Tudtam, hogy ennek ára lesz, de úgy gondoltam jobban megéri, mint hogy hagyjam, hogy fogdosson. 

Ahogy még közelebb jött hozzám, térdemet fellendítve megrúgtam lábát, nem túl erősen, de elég erősen ahhoz, hogy ledöbbentsem őt és hátrébb lépjen tőlem. 

"Még mindig harcolsz? Te bolond lány, mikor látod be, hogy mindig én nyerek? Sosem győzöl engem le!" kiáltott, majd gyomron ütött, amitől még a levegőt is kinyomta belőlem. 

"Nem gondolom, hogy ennyi büntetés elég volt neked. Egy lépéssel tovább kell mennem." mondta sötéten, asztalához sétálva kotorászni kezdett valami után. 

Harry, ha tényleg jössz, most lenne a legjobb idő arra, hogy beronts! Kérlek, kérlek csak teremj itt most azonnal! 

"Ezt kerestem." szólalt fel Drake és egy önelégült mosollyal fordult felém, egy ostorral a kezében. Testem remegni kezdett, ahogy közeledett hozzám, szemei sötétségben elvesztek, ami halálra rémített. 

"Most megtanulod, hogy ne ellenkezz velem." mondta, az ostort a magasba emelte, majd lecsapta, egyenesen a hasamra, de továbbra is próbáltam visszafojtani zokogásom. Drake újra lecsapott vele, ezúttal karjaimat találta el. Felsikoltottam a fájdalomhoz, ahogy megéreztem, hogy forró vér folyik végig testemen a vágásokból. 

"Látod, ezt szeretem. Szeretem látni, hogy az emberek félnek tőlem. Tudom, hogy most te is félsz tőlem Bella. És ezért használtalak fel. Amilyen nehéz kihívás voltál, akkorát estél most." mondta, önelégülten mosolyogva dobta az ostort a földre. 

Hozzám sétált, majd melltartómon keresztül megragadta melleimet, amit nyöszörgéssel elleneztem. "Ez nem jobb? Nem harcolni ellenem?" érdeklődött, de én halkan zokogtam, miközben keze lentebb csúszott szoknyámhoz és megnyomta csípőcsontom. 

"Többé már nem is olyan vicces, ugye?" mondta unottan, én pedig képtelen voltam feldolgozni, hogy élhet valaki ilyen kegyetlen elmével. Megütött engem, megsértett engem és most unatkozik? Hogy képes erre? 

Kezeivel megfogta arcomat, arcát pedig közelebb hajtotta enyémhez. "Próbáljunk ki valami újat." mondta és ajkait enyémhez nyomta. Szemeim nagyra nőttek a döbbentségtől és a dühtől, és újra harcolni kezdtem ellene, a fejemet jobbra-balra forgattam, és ismét megrúgtam őt, amitől hátraesett. 

Drake felnevetett, fejét hitetlenül rázta meg. "Még mindig harcolsz? A legtöbb lány ilyenkor már elég engedelmes, de látom te nem vagy olyan, mint a többi lány." tudakolózott, majd megvonta vállát, és elővett egy fegyvert.

"Úgy gondolom, nem tudok szórakozni olyasvalakivel, aki nem teljesíti a kívánságaimat. A játéknak vége, Bella." ahogy közeledett szemeim ismét megteltek könnyekkel, a puskát a homlokomhoz nyomta. 

"Utolsó szavak?" a könnyeim még mindig versenyeztek. Ne...

Ebben a pillanatban, az ajtót valaki berúgta, aminek hatására rögtön odakaptam a fejemet. Egy feldühített Harryt láttam, egy törött ajtódarabbal a lábán. 

"Harry."