Isabella szemszöge: 

Ahogy Harry újra a fogadóba vezetett, akaratlanul aggódni kezdtem. Mi a meglepetése? Valami olyan, ami tetszik vagy valami, amit utálok? 

A gondolatok csak úgy futkároztak agyamban, miközben Harry lelassította lépteit, közben még mindig fogta a kezemet és úgy vezetett fel az emeletre, egyenesen a szobánkhoz. 

Miért tervelne bármilyen meglepetést is a szobánkba?! Annyira összezavar! Homlokom ráncolva tekintettem rá, ahogy egy önelégült mosollyal kitárta előttem a szobánk ajtaját. 

Öhm, ez nem lehet semmi jó. 

Idegesen nyeltem egyet, ahogy elengedte kezemet és én gondtalanul sétáltam be a szobába, közben felmértem a szobában elhelyezett kanapét. Hallottam az ajtó csukódását és megfordultam, így láthattam Harry kezét az ajtón, miközben önelégülten mosolygott rám. 

A szívem gyorsan dobogott mellkasomban, ahogy Harry egyre közelebb sétált hozzám, én pedig folyamatosan hátráltam tőle. Kuncogott, fejét rázta miközben egy önelégült mosoly telepedett arcára. "Mi a baj Bella? Félsz tőlem?" kérdezte, mire megráztam a fejem. 

"Természetesen nem!" mondtam dacosan, neki pedig szórakozottság csillant meg szemeiben. 

"Akkor miért hátrálsz tőlem?" kérdezte, én pedig próbáltam nem kimutatni, mennyire nyugtalan vagyok miatta. 

"Mert megijesztesz. Nagy különbség van a félés és az ijedtség között." mondtam, de ő csak nevetett. 

"Nos, Bella, miért 'ijesztelek meg'?" érdeklődött, tisztán gúnyolva engem, de én továbbra is próbáltam nyugodtnak tűnni. 

"Mert egy szobába hoztál és egyre közelebb jössz hozzám." mondtam egyre halkulva, miközben a hátam a falhoz érkezett, szívem hevesebben dobogott ahogy két kezét a falra helyezte, ezzel csapdába ejtve engem, közben pedig közelebb hajolt arcomhoz. 

"Csak szeretnék közel lenni hozzád." duruzsolta, egy agyafúrt mosoly jelent meg arcán, én pedig szemeimet forgattam. Állandóan perverz gondolatai vannak, efelől semmi kétségem. Szemtelen fiú. 

"Nos... Én nem akarom, hogy közel legyél hozzám." mondtam idegesen, a hangom elárulta az igazi érzéseimet. Ő csak önelégülten mosolygott rám, pontosan tudta, hogy hazugság. 

"Komolyan megint hazudni próbálsz nekem, Bella? Minden alkalommal végig kell mennünk ezen?" mondta és a szemeim nagyra nyíltak, ahogy eszembe jutott minden alkalom, amikor hazudtam neki. 

Ez nem fog jól végződni... főleg nem az én részemről. 

"Nem hazudok." mondtam, habár tudtam hogy ez csak félig igaz. Nem arról van szó, hogy nem szeretném közel tudni magamhoz, csak nem szoktam hozzá, hogy a fiúk ilyen nyíltak a tetteikkel kapcsolatban és egyébként sem voltak hozzám közel olyan srácok, mint Harry. Frusztrált a helyzet, és nem tudtam hogy álljak hozzá. 

De élveztem, hogy tetszem Harrynek, szerintem ezért tölti az idejét a zaklatásommal, még ha azok olyan őrült cselekedetek is, mint a mostani. Ettől különlegesnek éreztem magam. 

Harry lemosolygott rám, testét még közelebb húzta enyémhez. Minden második perc elteltével a szívem még gyorsabban dobogott. "Szerintem..." kezdte, ajkait a fülemhez vezette, leheletétől kirázott a hideg. 

"...hazudsz." suttogta, hangja halk és gúnyos volt. 

"É-én nem.." próbáltam, de zihálni kezdtem, ahogy ajkai a nyakamhoz értek, megzavarva engem a mondatomban. Komolyan ki kell találnom valamit, hogy közönségesnek tűnjek, és ne keverjem magamat ilyen helyzetekbe. Szemeim nagyra nyíltak és ajkaim szétváltak, miközben ajkai egyre közelebb értek állkapcsomhoz. 

"Most már bevallod?" motyogta és én nagy levegőt vettem, agyam kattogott és próbált egy megfelelő választ találni. Oh, miért ne?

"Hazudtam." mondtam ő pedig azonnal elhúzódott, egy diadalmas mosollyal. "Bunkó." tettem hozzá és lebiggyesztettem ajkaimat, ő pedig kinevetett. Tudta, hogy ő van fölényben. 

"Ez volt a meglepetésed?" kérdeztem elterelve a témát, ami sikerült is. Abbahagyta a nevetést, de továbbra is mosolygott, tisztán láthatta mennyire bosszús vagyok miatta. 

"Nem, nem ez volt. Szeretnéd még látni?" kérdezte én pedig bólintottam, néztem ahogy hátrébb lép tőlem, ettől pedig megkönnyebbülten sóhajtottam. Eddig jól teljesítek abban, hogy kihúzzam magamat ezekből a helyzetekből. Szép munka Isabella, tíz pont neked, ismét!

Harry felém nyújtotta a kezét amit hezitálva, de elfogadtam. Nem voltam biztos, hogy látni szeretném még azt az 'ajándékot'. 

"Ne aggódj, semmi rossz nem lesz benne." figyelmeztetett, miközben a szoba másik végébe húzott. 

Kinyitott egy ajtót és a szám tátva maradt, ahogy benéztem. 

"Tetszik?" kérdezte, mire nem bírtam ki és elmosolyodtam. Egy nagy zuhanyzó volt az. EGY ZUHANYZÓ. Szavakkal le sem írható, mennyire örültem, hogy láthattam egy ilyen csodálatos dolgot. 

"Imádom! Köszönöm, hogy egy olyan szobát kértél, amihez zuhanyzó is van!" visítottam, izgatottan ugráltam fel és le, mielőtt magamhoz öleltem Harryt. Majdnem hátraborult, nem készült fel akciómra, de végül kuncogva visszaölelt. 

"Gondoltam szükséged lehet rá, főleg, hogy mióta velünk vagy nem volt alkalmad használni." motyogta, orcái elvörösödtek zavarában. Aww, milyen édes. Zavarban van azért, mert figyelmes. 

"Köszönöm Harry." mondtam, majd még egyszer megöleltem őt, mielőtt a fürdőbe mentem szédítő izgalommal. Azt hiszem még sosem voltam ilyen boldog azért, hogy láthatok egy zuhanyzót és egy megfelelő vécét. Egy ajtó választotta el a mosdóban a vécétől a zuhanyzót. Ezt az érzést sosem fogom elfelejteni. 

"Menj és zuhanyozz le. Megyek és szerzek neked ruhákat is." mondta, rámutatva szakadt pulóveremre és szakadt cicanadrágomra. 

"Mit szerzel nekem?" kérdeztem, de ő csak rám vigyorgott. "Ha valami kurvás kalóz ruhát merészelsz nekem hozni sosem fogom felvenni, és nem mutatkozom veled." fenyegettem meg de ő csak felnevetett. 

"Wow, valaki nagyon heves a ruhái miatt." mondta egy kacsintás kíséretében. "Nem hozok semmi kurvásat, hercegnő." mondta, mire elmosolyodtam. Elhagyta a szobát és bezárta maga után az ajtót, a kulcsot pedig magával vitte, így senki sem tudott ide bejönni. 

Megnyitottam a zuhanyrózsát olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, nézve ahogy a víz folyni kezdett egy örömmel teli mosoly ült ki arcomra. Mindkét ajtót becsuktam magam mögött a biztonság kedvéért. Levetkőztem és kezemet a víz alá helyeztem, hogy megfelelő-e a hőmérséklete számomra. A tiszta boldogságtól vigyorogtam, mikor a víz melegsége jó volt.

Egy megkönnyebbült sóhaj szökött ki ajkaim közül, ahogy a víz a bőrömhöz ért. 

"Már most tisztábbnak érzem magam." suttogtam magamnak. A talált samponnal megmostam a hajamat, és ezt még háromszor megismételtem, mivel egy hétig nem volt alkalmam fürdeni. 

Több ideig álltam a zuhanyrózsa alatt, mint kellett volna, de nem tudtam rávenni magam a kijövetelre. Talán harminc percig állhattam még bent, ha jól gondoltam, szóval próbáltam kivonszolni magamat a zuhanyzóból, hisz már eléggé tiszta voltam. 

Végül sikeresen elzártam a vizet, így csend ült a szobára míg a keletkezett gőz elszállt. Mosolyogva magam köré csavartam egy törölközőt, nedves szőke hajamat pedig hagytam hátam mögött elveszni. 

Sóhajtva a kezemet az ajtóra vezettem, ami visszavezetett a kanapéhoz és kinyitottam azt. Szemeim nagyra nyíltak és felsikoltottam, ahogy megláttam Harryt a kanapén ülni, aki most engem nézett nagy szemekkel. 

Becsaptam az ajtót amilyen gyorsan csak tudtam, és nekidőltem. Mély levegőt vettem, hogy lenyugtassam magamat. Harry látott engem egy törölközőben... látott EGY. TÖRÖLKÖZŐBEN. 

"B-Bella?" dadogott Harry, ledöbbenve a látottaktól. 

"Mit csinálsz itt?" szinte sikoltottam, majd hallottam kuncogását. 

"Megszereztem a ruháidat ezért visszajöttem, de te még a zuhanyzóban voltál. Belefáradtam a várakozásba ezért leültem ide." magyarázta.

"Nem akarom, hogy itt legyél!! Én... én nem vagyok felöltözve!" mondtam, orcáim pirossá váltak, ahogy ismét eszembe jutott, hogy egy törölközőben látott. 

"Engem nem zavar." mondta szemtelenül. 

"Ez nem vicces Harry! Add ide a ruháim!" kiabáltam, mire hallottam a kilincs nyikorgását. 

"Bármit is mondasz, ez azt jelenti be kell mennem." mondta félelmetesen, én pedig teljes erőmből az ajtónak támaszkodtam, hogy ne tudjon bejönni. 

"N-Nem! Nem szükséges b-bejönnöd!" hadartam, a szívem dübörgött ahogy az ajtó lassan kinyílt. 

"Biztos vagy benne? Segíthetek felöltözni, tudod jól." mondta és én határozottan megráztam a fejem, az arcom már olyan volt, mint egy paradicsom. 

"Csak tedd le a ruhákat és menj ki!" mondtam, mire felsóhajtott. 

"Rendben, tessék." mondta és egy mély levegőt vettem. 

"Jól van, most menj ki, és adj nekem tíz másodpercet, jó?" mondtam, és már hallottam is kuncogását. 

"Oh, csak tízre van szükséged? Remek. Számolni fogom." mondta, és hallottam a másik ajtó csukódását. NEM gondolhatja komolyan! A ruháimra néztem, amit nekem hozott. Nem volt kurvás, csak....különböző. 

"Számolok, Bella." mondta és én zavarodottan néztem az ajtóra. "Egy." kezdte, én pedig rögtön megragadtam a ruhákat. Tudtam, hogy tíz másodperc múlva tényleg be fog rontani azon az ajtón. Felvettem a fehérneműket, ez volt a ruhatömb legtetején. "Három, négy." mondta és én nagyot nyeltem, közben áthúztam az ingemet a fejem felett és megigazítottam, majd a maradt ruha felé nyúltam és lábamon kezdtem felrángatni azt. "Hét, nyolc." mondta, és én megragadtam a kesztyűket amiket a ruhával hozott és gyorsan felhúztam őket a kezeimre. Épp amikor a 'tíz' hallatszott, kicsaptam az ajtót. Nagyot sóhajtottam, sosem öltöztem még fel ilyen gyorsan egész életemben. Harry meglepetten nézett rám, mielőtt egy önelégült mosoly kúszott arcára. "Tényleg végeztél tíz másodperc alatt. Vicces volt veled szórakozni, nem gondoltam, hogy komolyan veszed." mondta, én pedig olyan dühösen néztem rá, ami tőlem telhető volt. 

"Harry, ez túl feltűnő." mondta, de ő csak megvonta vállát. 

"Számomra tökéletesen nézel ki." felelt. Lenéztem a ruháimra, és alaposabban átnéztem, mint az előbbi sietségemben. 

Egy fekete v kivágású ing volt piros szegéllyel és egy fekete miniszoknya, hogy passzoljon. Hozott nekem egy pár lapos cipőt is és sötétpiros kesztyűt. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam, hogy hoz nekem. 

"Köszönöm." motyogtam, ő pedig lemosolygott rám, majd megfogva a kezem az ágyhoz vezetett. 

"Tudom, hogy kimerült lehetsz, tehát aludnod kell. Pár perc és visszajövök, csak elmegyek zuhanyozni." mondta, és leültetett az ágyra, mielőtt eltűnt az ajtó mögött. 

Hátradőltem és elégedetten sóhajtottam. Nagyon tetszett Harry ajándéka, mesés zuhanyzót szerzett nekem, és a ruhákban is jó választást tett. Most már úgy nézek ki, mint egy kalóz, és nem úgy, mint egy hajléktalan lány. 

Épp, hogy lehunytam szemeimet, egy csattanást hallottam a szobán belül, ami miatt a lehető leggyorsabban felültem. A szemeim nagyra nyíltak, ahogy láttam egy alakot bemászni az ablakon. 

"Nos, ez könnyebb lesz, mint gondoltam." mondta a férfi, majd kuncogott. Felismertem őt. Vele vitázott Harry ma. Kiugrottam az ágyból, ahogy közeledett felém, a szívem hevesen dobogott. 

"Most, ne állj nekem ellen. Túl vicces lenne." mondta és én bosszúsan néztem rá. Próbáltam elfutni, megkerülve őt az ajtóhoz mentem, de mielőtt kinyithattam volna, visszahúzott a hajamnál fogva mellkasához. Sarkammal ismét lábára léptem, mire hangosan felkiáltott, de nem engedett el. "Bajt okozol még nekem, ugye?" morogta fülembe, majd felkapott és vállára dobott. 

Az ágyra dobott valamit, mielőtt újra az ablakba mászott, onnan pedig egy fára, ami a földig juttatta. Könnyeim folyni kezdtek, és az egyetlen amit tehettem: az a segítségért való kiáltás. 

"HARRY!"