Isabella szemszöge: 

Egy hét telt el, mióta Harry elvitt engem és a hajóval a tengert szeljük, és beismerem, hogy az összes percét élvezem. Minden ami történik izgalmas és új nekem, plusz mindig sóvárogtam a kalandért, és most megkaptam. 

Harry a saját különleges módján, de megadta nekem az életet, amiről álmodtam; távol az otthonomtól, felfedezem a világot és jól érzem magam közben. Attól függetlenül, hogy elrabolt engem, nem igazán viselkedik úgy, mint egy 'emberrabló'. Helyette úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett kiskölyök, aki szereti ha a dolgok a szerinte megszabott módon mennek, ha nem, akkor hisztizik. 

Tehát alapvetően olyan, mint egy ötéves. 

De megkedveltem az éretlen oldalát, úgy mint a komoly oldalát. Tudja, hogy mit beszél, amikor a legénységének parancsol és nem szereti, ha valami rossz a hajóján.  De ugyanakkor szeret a legénységével viccelődni és jól szórakozni. Az egyetlen dolog, amivel még gondban vagyok, azok a hangulatingadozásai. Az egyik pillanatban még boldog, a másikban pedig már dühös. 

Ő a legfurcsább kalóz, akiről valaha is hallottam. 

Ma, Harry azt mondta egy kikötővárosba megyünk estére, hogy feltöltsék a készleteiket. Izgatott lettem a gondolattól, csak mert ez azt jelentette, hogy fogadóban fogunk maradni, ott pedig van zuhanyzó, amire kétségbeesetten szükségem van. 

Harrynek sok szép és csodálatos dolga van a hajón, de a zuhanyzók hiányoznak... csak egy zuhanyzó van, az is egy nagy kád, amibe tudsz vizet tenni, és leöblíteni magadat. Szóval határozottan lepasszoltam a lehetőséget, főleg mióta megtudtam, hogy a fedélzet közepén van. Nem szerettem volna egy tömeg piszkos gondolatú kalóz előtt fürdeni. 

A szobámból a fedélzetre sétáltam, kezeimet kinyújtottam fejem felett. Megkönnyebbülten sóhajtottam, ahogy a nap fényesen sütött le ránk. Mosolyogva néztem a tengert, a kék hullámok gyengéden ütköztek a hajónak, miközben a nap fénye visszaverődött a víz felszínéről. 

A hajó széléhez mentem, ismét kihajolva a korláton, hogy lássam a tengert. Nyugodt vagyok, mióta annyira szerencsések vagyunk, hogy sikerült elkerülnünk a tengeri viharokat. 

Meglepetten ugrottam meg, mikor két kéz csúszott derekamra és egy fej pihent meg vállamon. Lassan oldalra fordítottam a fejemet, Harry volt az, aki csatlakozott hozzám. Rámosolyogtam és ő pimaszul mosolygott vissza rám, mielőtt a tengert kezdte nézni. 

"Tetszik a látvány?" kérdezte és én visszavezettem tekintetem a tengerre, ahol a hullámok folyamatosan uralták a nyílt vizet. 

"Igen, nagyon." mondtam őszintén, mire ő bólintott, elengedve a derekamat mellém állt, kezeit a korlátra helyezte és úgy nézte tovább a vizet, zöld szemei felderítették a vad tengert. 

"Ennek örülök, ettől úgy érzem, jó döntés volt elhozni téged." mondta és én felnevettem. 

"Volt választásod?" kérdeztem, mire ő önelégülten mosolygott rám. 

"Tudod, el tudtam volna pusztítani mindent, a saját döntésem volt, hogy szerény hajómra hoztam egy gyönyörű hölgyet." mondta, majd rám kacsintott, amitől rögtön elpirultam és lefelé kezdtem bámulni egy halovány mosollyal az arcomon. 

"Köszönöm..." mondtam és ő kuncogott. 

"Bella?" kérdezte.

"Hmm?" húztam fel szemöldökeim, ő pedig félénken pillantott rám. 

"Amikor azt mondtad jól érzed magad itt, nem hazudtál, ugye?" kérdezte és én nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el. Harry Styles, a kalóz aki sosem tűnik gyengének, most ideges a válaszom miatt. Ez nagyon édes. 

"Természetesen nem hazudtam!" mondtam, mire azonnal felvidult és hatalmas mosollyal bólintott egyet. 

"Jó." mondta és én szemeimet forgattam. "Hamarosan megérkezünk a kikötőbe, ezért szeretnék veled beszélni." mondta ismét elkomolyodva. 

"Rendben, mond csak." mondtam és ő komolyan tekintett rám, a viccelődés és a mosoly is eltűnt az arcáról. Már megint, a hangulatingadozásai fognak a sírba vinni. 

"Mindig maradj mellettem, amíg ott vagyunk, rendben? Ne kószálj el, ne menj sehová, ahova szeretnél és ne beszélj senkivel." mondta és én homlokomat ráncoltam. 

"Miért ne? Biztos kedves emberek laknak a városban." mondtam, de ő megrázta a fejét és erőszakosan nézett rám. 

"Bella, ne vitatkozz velem. Nem ismered azokat az embereket, akiket én igen. Nem kedvesek, főleg nem az olyan lányokkal, mint te." mondta, szemeim kitágultak. "És mindenek felett, ha akárki, akit Drake-nek hívnak hozzád közelít vagy beszélgetni próbál veled, kerüld el őt minden irányból." mondta és én összezavarodva bólintottam. 

"Miért?" kérdeztem csupán kíváncsiságból, mire ő szemeit forgatta. 

"Számít ez? Egy emberben sem lakozik kedvesség ott, tehát a saját érdekedben tartsd magad távol tőlük és hallgass rám." mondta idegesen.

"Azt hittem, néhány napja fennhagytál a nekem való parancsolgatással, mert nem hallgattam rád." pillantottam rá. 

"Én vagyok a hajó kapitánya, van jogom hozzá, hogy mindenkinek parancsot adjak, beleértve téged is." mondta, közben megbökte a vállam, de én elütöttem kezét és szemeimet forgattam. 

"Tudok vigyázni magamra, Harry." mondtam, és most ő forgatta szemeit. 

"Gondolom arra gondolsz, amikor nekem kiabáltál segítségért Boone ellen." vigyorodott el gúnyosan. Hátrébb léptem tőle, az emlék fájdalmasan égett szemeim előtt. Miért hozott fel egy ilyen dolgot? Tudja, hogy az volt az első estém a hajón és ötletem sem volt, mint csináltam vagy hogy mi történik. 

Harry szemei nagyra nyíltak, ahogy rájött mit is mondott, majd közeledni próbált felém. Én újra hátra léptem tőle, könnyek gyűltek a szememben, miközben dühösen néztem fel rá. 

"Sajnálom, hogy nem tudtam ki a fene az a Boone vagy hogy mit akart. Tulajdonképpen, ha ÉBREN lettem volna amikor elvitt engem, tudtam volna tenni valamit ellene." pillantottam rá durván.

"Bella, nem úgy értettem. Én csak..." kezdte, de én félbeszakítottam. 

"Nem Harry, pontosan úgy értetted." mondtam neki, hangom elárulta durva tekintetem és megmutatta, belül mennyire is fájtak szavai. Nem gondoltam volna, hogy újra felemlítik nekem Boone-t, de ő megtette. 

Harry megragadta vállaimat és lenézett rám, nem engedte hogy mozogjak, annak ellenére hogy harcoltam ellene. 

"Nem úgy értettem, ahogy gondolod és ezt te is nagyon jól tudod. Legalább annyira utálom azt az embert, amennyire te, szóval ne kezd el ezt az egészet megint velem. Csak nem akartam, hogy olyan helyzetek alakuljanak ki, amelyekben nem vagy biztonságban és nem tudok neked segíteni." mondta. 

"Akkor ne keverj engem olyan helyzetbe." beszéltem vissza, ő pedig mély levegőt vett, hogy ne legyen dühös rám. 

"Ez nem ilyen egyszerű Bella, főleg mikor nekem folyamatosan mennem kell. Nem tudom ellenőrizni mit tesznek az életükkel, vagy másokéval. Csak biztosra akarom venni, hogy te elkerülöd ezt." mondta, ahogy engem nézett tekintete kissé ellágyult. "Nem akarom, hogy megsérülj." suttogta és én lehunytam szemeim, közben sóhajtottam. Úgy gondolom kezdem érteni, hogy hogy érti ezt, még ha nem is tudja a legjobban elmagyarázni a dolgokat... plusz én is túl sokat kérdezek. 

"Rendben Harry, rendben." mondtam, megfogtam kezét a vállamon és megszorítottam azt, ezzel lazított szorításán és egy megkönnyebbült sóhajt engedett ki. 

"Szóval, akkor mellettem maradsz?" kérdezte, hogy megnyugodjon, én pedig bólintottam, közben engedelmesen tekintettem rá. Nem kell harcolnom ellene, az sosem végződik jól, és ezt mindketten jól tudjuk. Csak mindketten túl makacsak vagyunk. 

"Melletted maradok Harry." mondtam és ő rám mosolygott, megfogva a kezemet a felső fedélzetre vezetett, ahonnan láthattam egy várost a távolban. 

"Készüljetek fel a partraszállásra a Szent Péter Kikötőnél." mondta Harry hangosan, hogy a legénység is hallja, akik bólintottak és dolgukra eredtek, hogy minden rendben legyen. 

Harry egy halvány mosollyal nézett rám, én pedig nem bírtam ki, hogy ne viszonozzam, annak ellenére, hogy most vitáztunk. Túlzottan félt engem egy hiba miatt, de már kezdek hozzászokni. 

"Megérkeztünk Bella." mondta, mire csak bólintottam és hagytam, hogy megfogja a kezem és szorosan fogja azt. Erős szorításától el sem tudtam volna menni. A közeledő városra pillantottam, megjegyezve, hogy kicsit sötétnek tűnt. Egy kicsit megviselt volt, megértettem miért akart annyira vigyázni rám Harry. 

Vártunk, míg a legénység a vízbe dobta a horgonyt, hogy ne mozogjon a hajó. Harryvel a létra felé mentünk, közben néztük ahogy a kis híd kinyílik, így le tudtunk sétálni a hajóról. 

Harry rám nézett és megnyugtatóan mosolygott rám, közben leengedett a létrán. 

"Menjünk Bella."