"Elég rossz, nem teljesítek parancsokat." 

Isabella szemszöge: 

Elállt a lélegzetem, ahogy Harry hozzám nyomta magát, közben egy önelégült mosoly kúszott arcára. 

"Mi a baj Bella?" suttogta fülembe, mitől mély lélegzetet vettem. 

"B-be kell fejeznem a hátadat." mondtam idegesen, ő pedig végignyalta ajkait, mielőtt újra rám vigyorgott. 

"Nekem is van néhány teendőm, amit be kéne fejezni." mondta csábítóan és szemeim nagyra nőttek, ahogy arcát nyakamba temette, lélegzetvételétől önkéntelenül reszketni kezdtem. 

"H-Harry..." kezdtem, nem tudtam, hogy másszak ki ebből a szituációból. 

"Shh, ne harcolj ellenem Bella." suttogta, majd egy csókot nyomott nyakamra, mire zihálni kezdtem. 

"Állj." mondtam gyengéden és ő kuncogott. 

"Annyira ártatlan vagy Bella." mondta és én nyeltem egyet nyugtalanul. 

"Azt hittem nem kedvelsz engem." mondtam és ő elhúzódott, szemöldökét ráncolva tekintett rám. 

"Mi alapján hiszed ezt?" kérdezte és én sóhajtottam. Sikerült kimásznom az előző helyzetből, és máris újba sodortam magam. 

"Néha eléggé dühös és gonosz vagy." mondtam félrenézve. Hallottam sóhajtását, mielőtt kezét államra simította és újra maga felé fordított. 

Szemei megbánást mutattak és halványan mosolygott rám. 

"Nem akartam, hogy ezt hidd. Ez minden, amit tudok." mondta és én oldalra billentettem fejemet. 

"Tényleg?" kérdeztem, mire bólintott, heves intenzitással nézett szemeimbe. 

"Azért vagyok olyan kemény veled, mert törődöm veled." mondta, én némileg összehúztam szemöldököm. 

"De... ez még csak a második napom itt." mondtam összezavarodottan, valami megcsillant szemében, mielőtt rám mosolygott. 

"Érzek valamit irántad Bella. Valamit, amit nem tudok megmagyarázni." suttogta, mielőtt közelebb hajolt arcomhoz, ezzel szívverésemet felgyorsítva. 

"H-Harry én..." kezdtem, de ujját számra tette, ezzel félbeszakítva, és mosolyogva nézett rám. 

"Ne próbálj rávenni arra, hogy megmagyarázzam saját magam, nem működne." kötekedett, én csak fejemet ráztam. 

"Én nem akartam." mondtam sietősen ő pedig levigyorgott rám, teste még mindig enyémhez nyomódott, ahogy csapdába estem alatta. 

"Jó kislány, gyorsan tanulsz." szavaira csak szemeim forgattam. 

"Le... lemásznál rólam?" kérdeztem félénken és ő elgondolkodva nézett rám. 

"Nah, egészen tetszik ez a pozíció, nem értesz egyet?" mondta szemtelenül, majd rám kacsintott. Zihálni kezdtem, ahogy kezével megnyomta csupasz hasamat. 

Érintésére szemöldökét összeráncolta, és lenézett hasamra. Arca komollyá vált, arcáról minden jókedv eltűnt. Átkoztam őt, amiért széttépte a pulóveremet, így már nem takarta teljesen a hasamat. 

"Vérzel." mondta, összezavarodva húztam fel szemöldökeim, és néztem le hasamra, amin valóban vért láttam. 

"De... nem sérültem meg." mondtam összezavarodva és ő lassan lemászott rólam, majd felhúzott engem is ülő pozícióba, mielőtt megpróbálta levenni rólam pólómat. 

Ösztönösen megragadtam a pólóm, és vissza lehúztam, kissé idegesen hirtelen mozdulatától. Harry felnézett rám, én pedig újra lentebb húztam pólómat, ezzel őt sóhajtásra késztetve. 

"Hagynod kell, hogy megnézzem." mondta. 

"Nem kell levenned a pólóm." vágtam vissza, szórakoztatottság csillant meg szemében egy rövid pillanatig, mielőtt újra hasamra pillantott. 

"Vagy megengeded, hogy levegyem, vagy a megmaradt részét is széttépem teljesen." mondta, mire szám is tátva maradt. 

"N-nem gondolhatod komolyan!" mondtam ledöbbenve és ő enyhén rám mosolygott. 

"Oh, teljesen komoly vagyok bébi. Hogy döntesz?" kérdezte, kissé elszomorodtam, hogy nem hagyja annyiban a dolgot. A hasam egyáltalán nem fájt! Nem sérültem meg... vagy mégis?

"Leveheted." motyogtam és egy mosoly húzódott arcára. 

"Bölcs döntés." tűnődött, és pólóm szegélyéhez nyúlt. 

"Csak félig! Nem kell teljesen levenned." közöltem vele, mire ő csak szemeit forgatta. 

Pólómat a melltartómig felhúzta, ezzel mellkasomat és a fentebbi részt is láthatta. Szemei mellkasomra kalandoztak, én pedig azonnal lentebb húztam a felsőm, arcát bámulva. Pimaszul mosolygott rám, mielőtt rám kacsintott, ezzel egy nyögést előcsalva belőlem. 

Szemeit visszavezette hasamra, fókuszálva a pontra, ahol a vérfolt volt. Bámulása idegessé tett. 

"Ez furcsa." mormolta és én felvontam szemöldökeim. 

"Mi furcsa?" kérdeztem és ő kíváncsi tekintettel nézett fel rám. 

"Nincs rajtad sehol vágás, de mégis az egész hasad véres." mondta az én szemeim pedig nagyra nyíltak a ledöbbenéstől és az összezavarodottságtól. 

"Ez..."  kezdtem, de nem tudtam igazán mit mondani, amíg a megoldás be nem ugrott. 

"A tiéd!" mondtam és ő furcsán nézett rám. "Akkor került rám, amikor megnéztem a hátadat." mondtam és ő bólintott egyet. 

"Így már van értelme." tűnődött és én bólintottam, majd egy darabot a ruhám letépett részéből megfogva letöröltem az összes vért a hasamról. 

"De ez még nem jelenti azt, hogy te nem vérzel. Hadd fejezzem be." álltam fel és ő szemeit forgatta. 

Szép munka Isabella. Kihúztad magad ebből a rossz helyzetből. Tíz pont neked!

Miután mentálisan megveregettem a vállam, kimostam az anyagot és lehúztam a pólómat. Visszamentem a hálószobába, ahol Harry az ágyról bámult engem. 

"Mi?" kérdeztem, ő pedig vállat rántott. Oh, tehát most nem tud mit mondani? Ez nevetséges. 

"Fordulj meg." parancsoltam neki és ő felvonta egyik szemöldökét, egy halvány önelégült mosoly jelent meg arcán. 

"Most tényleg elkezdjük újra ezt a parancsolgatós dolgot?" kérdezte és én idegesen nyeltem egyet mielőtt megráztam a fejemet. Kuncogott reakciómon, majd lassan megfordult, így újra láthattam hátát. 

Ahogy gondoltam, a háta még mindig vérzett, és el kellene állítani. A kimosott anyagot a sebére helyeztem, mire kissé megfeszült és sóhajtott egyet. 

"Miért sérültél meg? Te ügyetlen kisfiú." motyogtam és ő felnevetett. 

"Mit gondolsz, szándékosan tettem?" kérdezte, én pedig vállat vontam. 

"Ki tudja, talán csak egy kifogás, hogy szórakozhass velem. Tudom, hogy eléggé perverz vagy." kötekedtem vele, ő kuncogott. 

"Jó ötletet adtál..." mondta és most én kuncogtam. 

"Ne is gondolj arra, hogy megtedd." figyelmeztettem, mire ő önelégülten mosolygott rám, és fejét felém fordította, így láthattam a fondorlatos csillogást szemeiben. 

"De most, hogy tudom, hogy foglalkoznál velem, csak még több indokom van arra, hogy megsérüljek." kacsintott rám én pedig csak mosolyogva megforgattam szemeimet. 

"Ne merészeld." fenyegettem, közben elkezdtem bekötözni a hátát, ügyelve arra, hogy a sebét befedjem. 

Mikor befejeztem, elé sétáltam és ott is áttekertem a kötést, de ő hirtelen megfogta a kezem és mellkasához tartotta őket, ezzel késztetve, hogy fejemet vállára döntsem. 

"A tudat, hogy most valaki gondoskodik rólam... megnyugtató. Köszönöm... Bella." suttogta, orcáim felmelegedtek és elpirultam lágy szavaitól. 

"Bármikor, Harry. Én... én gondoskodni fogok rólad." suttogtam vissza, mire megszorította kezeimet, mielőtt elengedett, és hagyta, hogy befejezzem a kötését, majd utána a véres anyagot is kimostam. Még mindig el voltam pirulva Harry szavaitól, de ezt enyhítette, hogy nem látott engem, mivel hátat fordítottam neki. 

"Ne mozogj túl sokat, ha nem akarod, hogy a sebed felnyíljon. Szóval jó lenne ha csak..." kezdtem, de megakadtam, mivel felé fordultam, de ő közvetlen előttem állt. "Pihennél." fejeztem be, mielőtt a ruhám anyagát a mosogatóba dobtam. 

"Megmondod mit tegyek?" kérdezte vidáman és tett felém egy lépést, ezzel együtt én léptem egyet hátra, míg a hátam a falnak nem ütközött, kezei csapdába ejtettek, ahogy két oldalamra helyezte őket. 

"Cs-csak az egészséged kedvéért." motyogtam és ő önelégülten mosolygott le rám. Ahogy közelebb jött felismertem az ismerős csillogást szemeiben. Tervez valamit. 

"Nem emlékszel mit mondtam korábban?" gügyögött, fejét kissé oldalra döntötte, én pedig vettem egy mély levegőt, és megpróbáltam közömbös maradni. 

"De..." elakadtam ahogy közelebb hajolt hozzám, és most már szemmagasságból bámult rám, egy önelégült mosollyal az arcán. 

"Semmi de." mondta és még közelebb jött hozzám. "Nem teljesítek parancsokat." mormolta, szemei ajkaimra tévedtek, majd újra szemeimre. Még közelebb szeretett volna jönni, de mielőtt bármit is tehetett volna, az ajtón kopogás hallatszott, és ez megszakította őt abban, hogy... akármit is tegyen. 

"Igen?" kérdezte Harry ingerülten, hallottam Niall kuncogását. 

"Feltakarítottunk Harry, a legénység rád vár, hogy ünnepelhessünk." jelentette, Harry pedig sóhajtott, majd elengedett engem és az ajtóhoz sétált és feltárta azt felfedve egy mosolygó Niallt. 

"Remek. Te és a másik három készítsétek elő a termet a fedélzet alatt. Csakugyan ünnepelni fogunk." mondta Harry, Niall pedig bólintott, mielőtt távozott. Harry becsukta az ajtót és önelégülten mosolygott rám, majd kinyújtotta kezét felém, invitálva, hogy menjek oda hozzá. 

Hezitálva hozzá sétáltam, mikor elé értem ő szorosan magához húzott, és felnézve, hogy ne mellkasát bámuljam, szembetaláltam magam pajkos mosolyával. 

"Menjünk ünnepelni."