Isabella szemszöge: 

A város utcáin futottam és nevettem, miközben hallottam lépteit magam mögött. Vigyorogva oldalra fordítottam a fejemet, ahogy lassan utolért. 

Hamarosan megragadott a derekamnál, és maga felé fordított. Nevettem, lábaimat pedig dereka köré kulcsoltam. A fal ellen nyomott és én rámosolyogtam, az arca árnyékban volt, ezért nem láttam ki volt az. 

"Mondtam, hogy kalandban lesz részed."  mondta mély hangon. 

"És volt is." mondtam és közelebb hajoltam, hogy megcsókoljam, de ő azonnal eltűnt, és én a földre estem. 

"Hazug! Azt mondtad, sosem felejted el!" hallottam hangját, de már nem láttam alakját. Körbe-körbe forogtam, próbáltam megtalálni, miközben a sötétség magába zárt. "Várj!" 

Felkeltem, és láttam, hogy a nap besütött az ablakon. Morogtam, miközben az oldalamra fordultam, és lassan újra kinyitottam szemeimet. Ugyanaz az álom, ismét. A szobalányom, Darla kedvesen mosolygott rám, míg felkeltett. 

"Jó reggelt kisasszony, hogy van?" kérdezte, én pedig sóhajtottam és ülőhelyzetbe tornáztam magam. 

"Darla, hányszor mondjam el, hogy hívj simán Isabellának." mondtam, ő pedig sóhajtott. 

"Sajnálom m'la-Isabella, az édesapád miatt hívlak így." védekezett, és én kuncogtam. 

"Rendben van, tudom milyen." mondtam, ő pedig rám mosolygott. 

"Mennyi az idő?" kérdeztem, és fejét rázta. "Csak fél kilenc. Édesapád azt akarta, hogy felkeltselek, mielőtt elmegy kilenckor. Azt mondta, valami fontos dolgot akar neked mondani." mondta én pedig morogva néztem az órára, hogy meggyőzödjek az időről. 

Bingo. Fél kilenc. Hülyeség. 

"És tudja, hogy nem szeretem a korán kelést." panaszkodtam, Darla csak nevetett. 

"Jobb, ha megtudja mit akar, Miss." mondta én pedig sóhajtva másztam ki az ágyamból, és mentem a fürdőbe. 

Megfésültem a hajamat, mielőtt használtam a mosdót, és megmostam a kezeimet. Visszamentem a szobámba, és felvettem egy fekete cicanadrágot és egy nagyméretű kék pólót. 

Ezek csak az itthoni ruháim voltak, mivel apa nem tudta elviselni, hogy ilyen ruhákat hordjak. Lementem a földszintre, hogy találkozzak vele, de valaki más is volt az ajtónkba. 

"Jó reggelt, Isabella." üdvözölt apa, amikor észrevett és én rámosolyogtam. 

"Jó reggelt apa." viszonoztam, és bólintott, mielőtt végigmért. 

"Ma este vendégeink lesznek, szóval remélem, nem ezt tervezed viselni." mondta, én sóhajtva bólintottam. 

"Nem uram, át fogok öltözni." mondtam, és ismét biccentett felém. 

Visszafordult a másik férfihoz, aki kíváncsian nézett rajtam végig. 

"Egyébként, a királyi palotába megyünk, amint lehetséges. Holnap reggel a feleségemmel és a lányommal beszélnünk kell vele, hogy valamit elrendezzünk." mondta apa, és én meglepetten húztam fel szemöldökömet. 

A másik férfi bólintott, mielőtt apa felém fordult. "Isabella kedvesem, hamarosan elmegyek, hogy a holnapra készüljek." kezdte és én bólintottam. 

"Mi lesz holnap?" kérdeztem, és ő sóhajtott.

"A király egyik fiához fogunk férjhez adni." mondta apa, az én állam pedig leesett. 

"MI?" kérdeztem ledöbbenve, mire apám csúnyán nézett rám. 

"A király tanácsosa járt itt, és megegyeztem vele, ez jót tesz majd nekünk. Egy elrendezett házasságod lesz." mondta és a fejemet ráztam. 

"Nem! Olyannal fogok összeházasodni, akit szeretek! És nem tizennyolc évesen!" lázadtam, és apa idegesen fújta ki a levegőt orrán keresztül. 

"ISABELLA PERKINS! NEM fogsz veszekedni velem és ellent mondani, nem most! A királlyal fogunk találkozni, és az egyik fia jegyese leszel! Most akarok erről utoljára hallani!" mondta idegesen, és egy könnycsepp folyt le az arcomon. 

Tudtam, hogy értelmetlen vele vitázni. 

Miért kell mindig behódolnom szívtelen parancsainak?

"Tök mindegy." mondtam összeszorított fogakkal, és elfordultam tőle. Hallottam, hogy sóhajt, de csak a szememet forgattam. 

"Viszlát. Este találkozunk, kedves." mondta és én csak bólintottam. 

Amikor hallottam, hogy az ajtó becsukódott, kiengedtem egy feszült sikítást. Nem kellett volna ezt tennem, mert Darla és anya is kirontottak a szobájukból, és futottak lefelé a lépcsőn. 

"Mi a baj édesem?" kérdezte anya, és én sóhajtottam. 

"Apa elrendezett nekem egy házasságot!" mondtam és anya lesütötte a szemét. 

"Édesem... sajnálom. Próbáltam vele beszélni, de értelmetlen. Nem tudok rá hatni." tette hozzá szomorúan. 

Igaza volt. Amit apa egyszer a fejébe vett, attól lehetetlen volt eltéríteni. 

"Érted tette. Azt gondolta boldog leszel." mondta kedvesen és én csak a szemeimet forgattam. 

"Ha boldoggá akarna tenni, figyelne rám, amikor azt mondom, akarok egy kis szabadságot." vitatkoztam anyával, ő bólintott. 

"Tudom. Makacs ember. Ezt tőle örökölted." viccelt, és én elnevettem magam. 

"Igen, azt hiszem." mondtam, és mindketten elmosolyodtunk. 

Darla vigasztalásként megölelt, amit boldogan viszonoztam. 

"Szóval, ma azt csinálsz, amit akarsz. Ez az utolsó szabadságod, amit kapsz egy ideig, attól tartok." mondta anya, és én szomorúan bólintottam. 

"A partra megyek." mondtam és ők bólintottak. 

"Este találkozunk." 

****

A parton sétáltam még mindig pólóban és cicanadrágban, a kényelmes ruháim megnyugtattak. Már fél hét volt, és majdnem az egész napot ott töltöttem. 

Tudom, hogy apa fél nyolc körül ér haza, de őszintén nem akartam beszélni vele. Mérges voltam rá, amiért beleegyezett ebbe. Ez annyira el van cseszve. 

A naplemente nyugodtnak tűnt, ahogy a dokknál álltam és a tengert néztem. Elmehetnék a végtelenbe és senki sem szabályozná mit tehetek... csak nincs elég bátorságom. És azt sem tudom, hogy tehetném ezt meg. 

Ahogy a tengert néztem valami megragadta a figyelmem. Egy hajó volt, a kikötő felé jött. Ki jönne ide ilyen későn? Tudom a kereskedők időrendjét és senkinek sem kéne most jönnie. 

Ahogy közelebbről megnéztem, ajkaim elnyíltak. A fekete koponya a zászlón, amit a szél fújt túl ismerős volt. Már láttam korábban, évekkel korábban. Nem egy átlagos hajó volt. Egy kalózhajó. 

És erre jött. Tudtam, hogy sok gondot jelenthet...

A félelmeim beigazolódtak, amint kilőttek egy ágyút, ami a partot érte el és törmelék repült mindenfelé. 

Elfutottam a dokkról egyenesen haza. Kinyitottam a kapukat és beérve levegő után kapkodtam. 

"A-anya!" lihegtem és aggódó arckifejezéssel jött a helyiségbe. 

"Mi az, kedvesem?" kérdezte, mire mély levegőt vettem. 

"Kalózok támadták meg a partot!" mondtam, szemei tágra nyíltak. 

"Értesítem apádat, maradj itt és ne csinálj semmit, megértetted? Maradj elrejtőzve és biztonságban, rendben? Alig egy óra, és visszaérek. Amint ideér, mindent elintéz majd, oké?" mondta, én pedig bólintottam. 

Gyorsan elment és bezárta a házat. Azon tűnödtem, miért jöhetett egy kalózhajó? 

Hangos sikítást hallottam kintről, amit egy újabb robbantás követett. Imbolyogtam a robbanás keltette ledöbbenés miatt, de hamar talpra álltam. Kinéztem az ablakon és levegő után kaptam a látványtól. 

A város égett és mindenhol kalózok voltak. Rettegve néztem, ahogy egy kalóz leszúrt egy férfit, aki próbált menekülni. Láttam a hajót a kikötőben, ágyúkat lőtt a városra. 

Darla tűnt fel aggódó arccal. "Miss, el kell bújnia. Most." mondta, mire ellenkezésre nyitottam a számat, de behúzott a hálószobámba. 

"Sajnálom Miss, de nincs idő a vitára. Biztonságban kell maradnia." mondta és becsukta az ajtót. 

Zajokat hallottam lentről és idegesen nyeltem egyet. Hamarosan hallottam, hogy betörték az ajtót és néhány embert kutat a házban. 

"Addig nem megyünk el, amíg nem találtuk meg a lányt." mondta egy mogorva hang a szobám előtt és én megmerevedtem. Rólam beszélt? Darla mutatta, hogy bújjunk el a fürdőben és mindketten ezt tettük, az ajtót bezártuk magunk mögött. 

Megláttam a fürdő sarkában elrejtett kést, amit még a nagybátyámtól kaptam négy éve... azt mondta egyszer még jól jöhet. És igaza volt. Az őrült nagybátyámnak egyszer igaza volt valamiben. 

Megragadtam és az oldalam mellé szorítottam, ha használnom kellett volna, aminek már a gondolata is megrémisztett. 

A szobám ajtajának betörése miatt egy kicsit megugrottam, a szívem gyorsabban vert. 

"Tudom, hogy itt vagy. Gyere elő!" mondta a mogorva hang újra, én ismét csak szemeimet forgattam. 

Igen, ez tényleg működni fog. A gondolataim félbeszakadtak, ahogy valaki neki dőlt az ajtónak. "Egy zárt fürdő? Vajon miért?" 

Nyeltem egyet, de sikítássá alakult, amikor egy balta repült az ajtóba. Darlával rettegve néztünk egymásra, mielőtt az ajtót betörték és felfedeztünk kettő koszos kalózt, akik kegyetlenül mosolyogtak le ránk.

"Helló, lányok."