J U N G K O O K

Hajamat tépkedve néztem világ fájdalmas arckifejezéssel az asztalomon heverő sok-sok papírra, amiken megannyi ember életrajza tekintett vissza rám. Amióta elkezdtem ezt a céget vezetni, úgy gondoltam, nem lesz szükségem titkárra, hiszen nagyon jól tudtam, hogy saját magam is megtudom csinálni, azt amit egy titkár is megcsinálna nekem. Megmondom őszintén, rohadtul nem számítottam arra, hogy olyan sok mindent fogok elérni ezzel a vállalattal, hogy kénytelen leszek egy titkárt felvenni, mert rengeteg papírmunkával jár ez az egész.

Sokan jelentkeztek és szinte mindenki ölni tudna ezért az állásért, ez meg is látszik arról, ami az asztalomon díszeleg. Kész káosz, ami itt van és a tény, hogy nem tudok egyik közül sem választani, csak még jobban felidegesít. Az egyik túlságosan jó, ami mégsem van ínyemre, hiszen ebben a kocerájban csak én lehetek a jó mindenben és a képen is olyan unszimpatikus. A másik meg éppen megfelelne, de elnézve, hogy eddig milyen helyeken dolgozott, nem bírná ki itt.

Alsó ajkamat rágcsálva és ujjaimmal fejbőrömet masszírozva pillantottam az egyik életrajzra, ami eléggé szemet szúrt, hát még a dokumenumokhoz csatolt kép! Szőke haj, barnán csillogó bociszemek, dús ajkak és már túlságos édes, pufi orcák. A mosolyáról nem is beszélve. Nem mintha a külsőt nézném, de ebből a fiúbol még a képen keresztül is sugárzik az energia. Ő kell nekem.

- Kim JiAh! - kiáltottam az egyik alkalmazottnak, aki mindig és minden körülmények között tökéletesen elvégzi a munkáját. Sajnálom is, hogy nem élt a lehetőséggel és lett volna a titkárnőm, de erőszakolhattam rá.

- Hallgatom, Mr.Jeon - lépett be a nő az irodámba, majd közelebb lépve meghajolt.

- Valamiért az adatoknál nincs feltűntetve a fiatalúr telefonszáma. - adtam át neki a fiú, pontosabban Park Jimin életrajzát. - Ha megkérlek szépen, szerezd meg valahogy és küldd át nekem üzenetben.

Jiah bólintva adta tudtomra, hogy megértette, majd ismét meghajolva szedte is lábait, hogy mihamarabb megtalálja a kiszemelt srác telefonszámát.

Mivel már megint nem tudtam a mai nap elvégezni az összes papírmunkát, ezért muszáj volt hazavinnem őket és addig le nem feküdni, míg be nem fejezem. Így hát elköszöntem attól a pár alkalmazottól, akik úgy gondolták, hogy inkább bent éjszakáznak, majd egyenesen a parkolóba vettem az irányt. A nemrég vett autóm, csak úgy fénylett a parkolóban, nem beszélve a motorjáról. Istenem, annyira gyönyörűen csengett, amikor gázt adtam neki, szinte zene volt füleimnek.

- Boram-ah, megjöttem! - kiáltottam el magam, miután belépve a házba levettem a cipőmet.

Nem kellett sokat várni, szinte azonnal feltűnt a folyosó végéről rohanó szépség, aki egyenesen felém vette az irányt, majd ölembe ugorva érte el, hogy mindketten a földre kerüljünk. Fájdalmasan nyöszörögve toltam el Golden Retriever kutyusom, amikor úgy döntött hogy az egész arcom összenyalja.

- Jól van, kislány, te is hiányoztál! - veregettem meg az oldalát, majd felálltam, hogy a konyhába érve megetessem őt.

J I M I N

A kemény rudat markolva ringattam csípőm a zene ritmusára. Ahogy lehajoltam, ezzel falatka nadrágba bújtatott fenekemet megmutatva, közönségem még annál is hangosabb lett. Volt, aki fütyült és volt, aki megjegyzéseket tett a kívánatos hátsófelemre és csípőmozgásomra.

- Ez az, baby! - kiáltott fel az egyik férfi, akinek kezében egy nagy köteg pénz lapult, amit a színpadra dobott.

Egy észrevehetetlen grimasz kíséretében léptem le a színpadról, hogy az illetőhöz menjek. Amikor a férfi elé értem, kezeimet a vállára helyeztem, ezzel felé hajolva és egyben a többi férfinak bepucsítva. Nem volt más választásom, bele kellett ülnöm az ölébe, annak ellenére is, hogy nem volt ínyemre. Undorító volt, ahogy kemény férfiassága a fenekemhez nyomódott és ahogy érdes tenyerét végig csúsztatta az én makulátlan bőrű fenekemen. De nem tehettem mást, mert így volt ez rendjén. Ha valaki pénzt dob a színpadra, oda kell menjek hozzá és addig táncolni előtte, ez esetben rajta, míg meg nem unja vagy be nem rángat a bár egyik, szexhez kialakított szobájába, hogy kíméletlenül megdugjon.

Az egész kóceráj nem volt ínyemre és hánynom kellett a munkámtól, de valamiből meg kellett éljek. Egy magam fajta senkinek ez az állás jutott és az ilyen ember jobban jár, ha nem panaszkodik, különben ennyije sem lesz a végén. De mivel már nagyon elegem volt ebből a munkából, vettem a bátorságot és elküldtem az önéletrajzomat az egyik ismert céghez, ahol személyes asszisztenst keresnek és, ha felvesznek, a főnök jobb keze leszek. Jól fognak fizetni és pár hónap után végleg itt hagyhatom ezt a szemétdombot.

———————

Sziasztok! Meghoztam az új ficim prológusát.
Nem igazán tartottam eléggé jó ötletnek, úgy gondoltam, hogy csak egy összecsapott szar lenne, ezért is terveztem először úgy, hogy nem teszem ki ezt a könyvet.
De volt alkalmam megbeszélni bettinakuksi -val és megszeretném neki köszönni, hogy segített nekem és bíztatott, miszerint igen is jó ötlet egy ilyen könyvet írni.❤️

Remélem tetszeni fog nektek💜

2020.04.10