J U N G K O O K

- Na és hogy álltok az esküvő szervezésével? - szólaltam meg legelőször, mióta Yoongival leültünk a bárpulthoz.

A nap egy rakás szar volt, még annál is rosszabb. Eszembe juttatta a pár hónappal ezelőtti időket, amikor még mindent nekem kellett megcsináljak, kevés segítséggel. Szinte meg se szólaltam, csakis kizárólag a délutáni megbeszélésen. Az irodám csendbe burkolózott, csak az általam lapozott papírok hangját lehetett hallani. Eddig nem akartam bevallani, de hiányzott a titkárom. Az, hogy mindig beszélgettünk, hogy segített nekem és az a bizonyos érzés, amikor tudod, hogy nem vagy egyedül. Ehelyett ma az üres asztalával szemeztem.

- Ez most nem fontos! - legyintett, mintha egy esküvőt félvállról lehet venni. - Inkább azt mondd, hogy mi van a szöszivel?

Egy gondterhelt sóhajt hallattam, aztán jutott el az agyamig, hogy Yoongi mit is kérdezett. Döbbenten néztem legjobb barátomra, aki komoly arckifejezéssel vonta fel egyik szemöldökét.

- Honnan...?

- Azt hiszed hülye vagyok? - tette le a poharat a pultra, majd tenyerébe helyezte fejét, hogy így támaszkodhasson. - Tény, hogy akkor ébredtem fel, de annyira hülye nem vagyok, hogy bedőljek neked. Egyébként szarul hazudsz, kitalálhattál volna valami jobbat is!

- Hát bocs, hogy akkor nem az volt az eszemben! - vágtam vissza, mire elnevette magát, majd kért még egy üveg alkoholt. - Egyébként semmi. - válaszoltam a előbb feltett kérdésére. - Tegnap elrohantam, miután megtudtam, hogy ő az a bizonyos Vadmacska. Ma meg nem jött be dolgozni.

- Ő a Vadmacska? - kérdezett vissza, mire bólintottam egyet. - Hű...ez nem gondoltam volna.

- Hát én sem! - nevettem fel tehetetlenül, majd a pultra dőltem és lehunytam a szemeimet. - Nem tudom mi tévő legyek..

Yoongi azt tanácsolta, hogy ne tegyek semmit, hagyjam, hogy Jimin jelentkezzen. Még ha bejön dolgozni, akkor se hozzam fel a témát, tegyek úgy, hogy meg sem történt volna, ugyanis kellemetlen helyzetbe hoznám vele. Részben igaza volt, de muszáj volt megbeszélnem vele a dolgokat, hiszen már akkor más helyen dolgozott, amikor én állást adtam neki.

Mivel már elég későre járt, úgy gondoltam ideje lenne hazamenni, csak azzal nem számoltam, hogy ittasan nem vezethetek. Sofőröm nem volt és nem is szerettem volna egyet, ezért inkább ott hagytam a kocsimat és fogtam egy taxit. Fáradt voltam és nem vágytam másra, csak egy gyors zuhanyzásra, majd egy kiadós alvásra. 

Szinte biztos voltam benne, hogy Jimin egy darabig nem fog bejönni dolgozni, de kellemeset csalodtam másnap reggel, amikor asztálánál ülve találtam rá. Visszafogtam magam, mintha nem érdekelne az, hogy itt van, de nem bírtam sokáig, ugyanis még van egy befejezetlen dolgunk.

- Tegnap nem jöttél be - szólaltam meg, miközben levettem a zakómat és a székre terítettem.

Jimin mindenhova nézett, csak épp nem rám, ami nagyon is zavart. Elvárom, hogy a szemembe nézzen, ha hozzá beszélek.

- Miért? - kérdeztem.

- Úgy gondoltam, azok után már nem látnál szívesen - válaszolt alig hallhatóan, mire én nyelvemmel kezdtem el szájüregem bökdösni.

- Ne keverd össze a magánéletet a munkával! - néztem komoran a szemeibe. - A titkárom vagy, az a dolgod, hogy nekem segíts és elvégezd a teendőid! Nem érdekel, hogy mit hittél, munkában van a helyed, amíg én azt nem mondom, hogy elmehetsz! Vagy már ennyire nem akarsz itt dolgozni? - Jimin lehajtott fejjel hallgatott, miközben ujjait tördelte. Szar alaknak tartottam magam, amiért egyetlen egy nap miatt így kiosztottam, de muszáj volt valahogy a tudtára adnom, hogy mi is lenne a dolga. - Halljam!

- Nagyon s-sajnálom, t-többször nem fordul e-elő - hajolt meg mélyen.

- Helyes - bólntottam, ezzel lezártnak nyílvánítva a beszélgetést. - Most pedig ideje lenne dolgozni!

Jimin nem szólt többet, némán teljesítette "parancsom" és nekiállt a dolgozni. Megfogom még bánni, hogy így bánok vele.

J I M I N

Minden erőmmel azon voltam, hogy ne sírjam el magam. Igaza volt Jungkooknak, a titkára vagyok és nem tehetem azt, hogy szó nélkül otthon maradok. Ezt elbasztam, de ezek után azon leszek, hogy megmutassam neki, jobb vagyok ennél. Szinte alig beszéltünk egymással a nap folyamán, még ebéd közben is csendbe burkolózva ettünk, ami nem kicsit zavart. Tudtam jól, hogy Jungkook haragszik rám és fogalmam sem volt, hogy hogyan tudnék vele beszélgetésbe elegyedni.

Egy kisebb sóhajjal néztem az asztalomra, amin rengeteg papír díszelgett. Még a munkám felénél se tartottam, hiszen nem tudtam a jobb kezemet használni és muszáj volt csak a balommal használni a billentyűzetet. Egy idővel Jungkook a torkát köszörülve érte el azt, hogy rápillantsak így ő is rámnézett, majd vissza a gépére.

- Kész vagy már? - kérdezte, mire én megráztam a fejem. - Igyekezz, nincs időnk itt miattad szarakodni!

Alsó ajkamat beharapva pillantottam jobb kezemre. Ha továbbra is egy kézzel fogok dolgozni, akkor reggelig se leszek kész. Egy kisebb sóhaj kíséretében vettem használatba jobbomat is, de szinte azonnal feljajdultam. Ujjaim még mindig hólyagosak voltak és annyira fájtak, hogy muszáj volt az ajkamat harapdálnom, hogy el ne sírjam magam.

Jungkook szinte azonnal mellettem termett és kezébe vette az enyémet, hogy jól szemügyre vegye a sérülésem.

- Megégetted? - kérdezte, mire bólintottam. - Miért nincs bekötve?

- Úgy gondoltam, így hamarabb gyógyulna... - motyogtam orrom alatt, mire Jungkook sóhajtott egyet, majd az asztalához lépett.

Az egyik fiókból kivett egy kisebb elsősegély dobozt, majd a csuklómat megfogva húzott a kanapéhoz. Óvatosan felkente a krémet az ujjaimra, majd mindegyikre rakott egy-egy sebtapaszt.

- Köszönöm - hajoltam meg, mire ő a vállamra fogott, ezzel jelezve, hogy nézzek a szemébe.

- Máskor figyelj oda! - sepert ki egy hajtincset a szememből.

Éreztem, sőt, tudtam jól, hogy elpirultam. Jungkook egy halvány mosollyal simított arcomra, majd felállt és visszarakta a dobozt a helyére. Értetlenül ültem és figyeltem főnököm, ahogy visszaül az asztalához, mintha semmi sem törtent volna. Az elkövetkezendő pár órában megpróbáltam mindennel végezni és Jungkooknak hála sikerült is, hiszen segitett nekem. Nem tudtam, mi ütött belé, de nem is akartam ezt tovább firtatni.

Miután Jungkook hazahozott engem, volt időm arra, hogy megvacsorázzak és elkészüljek. Nem volt kedvem ismét a színpadon rázni a seggem, de nem tehettem mást. Már rég felmondhattam volna, de pénzt szeretnék gyűjteni, hogy elköltözhessek innen, így pedig sokkal hamarabb sikerülne.

A hányinger kerülgetett, amikor beléptem a bárba. Már a bejáratnál hallani lehetett a zenét és a kanos állatok ujjongásait. Minél hamarabb elakartam érni az öltözőt, ezért sebes léptekkel közelítettem meg azt. A ruhám már ott lógott a szekrényemen, arra várva, hogy magamra aggassam. A tükörhöz lépve kezembe vettem a szájfényt, amit felkentem ajkaimra, majd egy kis pirosítót is raktam az arcomra. Úgy dőntöttem, hogy ma kivételesen maszk nélkül lépek fel, egyszerűen nem érdekelt, hogy ki ismer fel. Jungkook már úgy is tudta, hogy ki vagyok, a többi pedig nem izgatott.

Alig pár percet kellett várjak, hogy én következzek. Háborgó gyomorral léptem fel a színpadra, de szinte megállt bennem az ütő, amikor megláttam Jungkookot a szokásos helyén. Komor arckifejezéssel bámult szemeimbe, nekem pedig muszáj volt nyelnem egy nagyot. Remegő kezemmel megragadtam a rudat és próbáltam kizárni fejemből a tudatot, hogy a főnököm is itt van. Pár helyen elrontottam a mozdulatot, de ez senkinek sem tűnt fel, köszönhetően a jó reflexemnek.

Szemeimet lehunyva próbáltam a zenére figyelni, hogy ellazuljak, de az még csak jobban rátett egy a lapáttal, amikor Jungkook két köteg pénzt dobott a színpadra. Egy pillanatra ledermedtem, de muszáj volt összeszednem magam és úgy viselkednem, ahogy ebben a bárban szoktam. Gyorsan felvettem a pénzt, majd kimért léptekkel közelítettem meg Jungkookot. Megragadtam a csuklóját és az egyik szobába húztam, de egy kicsit sem számítottam arra, hogy amint bezárul az ajtó, ő az említett tárgynak lök. Fájdalmasan felsziszentem, majd Jugkookra néztem, aki vészesen közel hajolt hozzám, felsőtestét az enyémnek nyomva.

- Van egy befejezetlen ügyünk. - szólalt meg, ajkai szinte súrolták enyéimet.

- Mégis micsoda? - kérdeztem értetlenül, le sem véve szemeimet az ajkairól.

- Hogy ki is vagy valójában és miért dolgozol itt.

- Nagyon jól tudod, hogy ki vagyok! - löktem el magamtól, hogy leüljek az ágyra.

Jungkook elnevette magát, majd a sarokban álló széket elém helyezve ült rá. Ismét felém hajolt, én pedig hátra.
Ajkai félmosolyra húzódtak, míg szemeivel mélyen enyéimbe nézett.

- Miért dolgozol itt? - tette fel az első kérdést.

- Miért fontos ez?

- Oh, nagyon is fontos! - kezdett el bólogatni, mire én szemeimet forgattam. - Válaszokat akarok, most!

- De én nem akarok válaszolni.

Jungkook hirtelen megragadta az arcom és magához húzott.

- Ne húzd ki a gyufát, Jimin - mondta halkan, hangjából ítélve kezdett ideges lenni. - Mindketten jobban járunk, ha most válaszolsz.

- Kell a pénz, hogy elköltözzek! - válaszoltam rögtön. - Most már boldog vagy, te fasz?

- Minek neveztél? - vonta fel egyik szemöldökét.

- Egy fasz vagy! - mondtam el mégegyszer, már sokkal hangosabban.

- Mondd még egyszer, ha mered! - sziszegte fogai között, mire én felhorkantottam.

- Fasz vagy, Jeon! - keményen álltam tekintetét, de válaszomat meghallva csak erősebben szorította állkapcsomat, ami lassan fájni kezdett. - Engedj el vagy...

- Vagy? Mit teszel? - kérdezte, mire én mondani szerettem volna valamit, de valójában egy szót sem tudtam kiejteni ajkaimon. Jungkook szorítása enyhült, így ezt kihasználva hátrálni kezdtem. - Miért nem mondtad, hogy adjak több pénzt?

- Mert akkor többet adtál volna? - nevettem fel, mire ő rávágta, hogy igen, sőt még annál is többet. - Nem hiszek neked.

- Pedig az igazat mondom. - bólintott egyet, ezzel is tudatva velem, hogy komolyan gondolta.

Egy aprót sóhajtottam, majd fejemet lehajtva kezdtem el ép ujjaimmal játszadozni.

- Fáj még? - hallottam meg Jungkook sokkal higgadtabb hangját, mire elhúztam a számat.

- Már nem annyira, bár még mindig belehasít a fájdalom, ha hozzáérek.

- Most mihez kezdesz? - kérdezte felém hajolva, mire megvontam vállaimat.

- Fel kéne mondanom...

- Igen, azt kéne! - nyúlt állam alá. - Ha kell a tripláját megadom neked.

- Kell egy kis idő, hogy átgondoljam - válaszoltam, mire egy halvány mosollyal bólintott egyet, majd kicsatolta az övét. - Mit csinálsz?

- Mit csinálnék? - kérdezte, mintha egy hétköznapi dolgot tenne. - Dolgoznod kell!

- De...

- Nincs de! - dőlt hátra a széken. - Ezek után az a minimum, hogy leszopsz.

Mondandója közben bokáig lehúzta nadrágját, majd az alsójába nyúlt, hogy kiszabadítsa farkát. Kissé lesokkoltam a mérete látványától, de egy szót sem szóltam. Némán térdeltem le elé és vettem kezembe kemény péniszét. Jobb kezemet mellőztem, így a balt kezdtem el fel és le mozgatni. Jungkook már a legelső érintésemre felsóhajtott és lehunyta szemeit. Számban annyi nyált gyűjtöttem , amennyit elégnek nyílvánítottam, majd Jungkook makkjára csorgattam. Kissé elhelyezkedtem a földön, majd tövig elnyeltem péniszét. Éreztem, ahogy tagja a számban lüktetett, így a lehető legóvatosabban kezdtem el nyelvemmel nyaldosni.

Idővel mozgatni kezdtem a fejemet, miközben kezemmel sután, de Jungkook számára élvezhetően verni kezdtem. Főnököm mindvégig sóhajtozott, néha hangosakat nyögve és hajamba markolva. Ezek után Jungkook irányított, aztán elengedte a fejemet, így pedig tudtam, hogy tartanom kell a tempót.

- Annyira jól csinálod - sóhajtotta. - Ne hagyd abba!

Szemeimet lehunyva szoptam továbbra is Jungkook farkát, nem törődve azzal, hogy már fájdalmasan töltötte ki számat a mérete. Egyre gyorsabban mozgattam fejemet, Jungkook pedig a hangosabbnál is hangosabban kezdte el a nevemet nyögni. Még utoljára tövig elnyeltem, pénisze ekkor rándult meg, ezzel tudatva velem, hogy itt az ideje elélveznie. Nyelvemet bevetve kezdtem el körkörösen nyaldosni, ameddig elértem. Makkja a torkom súrolta, de nem törődtem vele, hiszen Jungkook édes nyögéseivel voltam éppen elfoglalva.

Jungkook mélyről jövő nyögése közben megéreztem, ahogy nedve kilövődik, egyenes torkomat verdesve, amit csak nyeltem és nyeltem. Még párszor mozgatni kezdtem fejemet, hogy minden egyes csepp a számban végezze. Lihegve eresztettem el vörös farkát, amin csak úgy fénylett a nyálam. Másodpercekig szemeztem tagjával, amihez hasonlót még nem láttam. Egy kész műkincset szoptam le az előbb és már fejemben azt terveztem, hogy még egyszer megteszem, hiszen ilyen gyönyörű és méretes pénisz még sosem járt a számban.

Gondolataimból Jungkook zökkentett ki, ahogy hirtelen az ölébe húzott és vadul az ajkaimra tapadt. Szinte falta az ajkaim, azzal sem törődve, hogy az imént lövellte belém a gecijét, sőt még az sem érdekelte, hogy azt a nyelvet szopogatta, ami a farkát nyalogatta az előbb.
Kezeimmel szorosan markoltam ingét és próbáltam felvenni vele a tempót, de lehetetlennek tűnt, olyan hevesen csókolt. Lihegve vált el tőlem, így egy kisebb nyálcsík keletkezett ajkaink között, amit szívélyesen lecsókolt. Hüvelykujjával végigszántott felduzzadt alsó ajkamon, majd egy félmosolyt eleresztve csókolt sérült ujjaimra is.

- Köszönöm ezt a feledhetetlen élményt - szólalt meg rekedten, mire ajkaim egy szégyenlős mosolyra húzódtak.

- Szívesen, máskor is.. - suttogtam még mindig mosolyogva.

Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belém és mióta lettem ilyen visszahúzódó, de azt hiszem, Jungkook miatt volt. Ő tett ilyenné és mellette kevésbé tudok domináns lenni, ami valójában nem is annyira zavar...

————————

Köszönöm bettinakuksi 💗