J I M I N

Alsó ajkamat harapdálva próbáltam visszatartani kitörni készülő zokogásom. Lassan lecsúsztam az ajtónak dőlve és lábaimat magam elé húztam, kezeimet pedig a számra tapasztottam, hogy egyetlen egy hangot se adjak ki, amit Jungkook meghallhatna. Hiába próbáltam minden erőmmel visszatartani a könnyeimet, nem sikerült sírás nélkül végig hallgatnom Jungkookot.

Már egy hónapja annak, hogy átéltem életem egyik legrosszabb éjszakáját. Úgy éreztem, hogy az érzelmeim csak úgy kihaltak, miután Jungkook megtette azt velem. Azt hittem, végre találtam valakit, aki mellett boldog lehetek, de rá kellett volna jöjjek, hogy a főnök odafentről nem a "happy end"-et rendelte el nekem.
Próbáltam magam azzal vígasztalni, hogy majd egyszer elmúlik a mellkasomban meg nem szűnő fájdalom, de Jungkook minden egyes nap eljött a lakásomhoz, hogy elmondja mennyire is sajnálja, amit tett és, hogy bárcsak visszamehetne az időben.

Bárcsak visszamehetne, ebben egyet kellett vele ertenem. Ha tényleg vissza lehetne tekerni az időt, akkor lehetséges, hogy nem történt volna meg az, amit tett és most nem sírnék az ajtó előtt guggolva és hallgatva Jungkook sajnálkozását. Készültem felállni, hogy otthagyjam, mert képtelen voltam végig hallgatni. Féltem, hogy képtelen leszek visszatartani magam attól, hogy ajtót nyissak neki és egyenesen a nyakába ugorjak. Nem tagadom, hiányzott már a közelsége és az illata, amit minden nap árasztott magából. Szinte megőrültem a hiányától, de annyira fájt, amit velem tett, hogy egyszerűen fogalmam sem volt, hogy mégis mi lenne a legjöbb döntés.

- Holnap az Államokba utazom - hallottam meg Jungkook hangját az ajtó túloldalán. Egy pillanatra megdermedtem és nagyon lassan az ajtó felé fordultam, mintha ott állt volna előttem, úgy szemeztem a barna falappal. - Pár hétig maradnék, de nem biztos, hogy később is ezen a véleményen leszek. Holnap reggel hétkor indul a gépem.

Hallottam, ahogy pár másodperc elteltével a lépcsőn lefelé veszi az irányt, így bátran kieresztettem egy nagy sóhajt. Könnyeim még jobban megeredtek és megállás nélkül folytak le arcom mentén. Hirtelen felindulásból lenyomtam a kilincsret és kiléptem a lakásból, azt remélve, hogy Jungkook még ott lesz. Sajnos az üres folyosóval kellett szembenéznem, ugyanis a férfi már elment. Egy pillanatra lenéztem a lábtörlőre, amin egy kisebb lap volt letéve. Azt felvéve mentem vissza a lakásba. Csak miután leültem a kanapéra, akkor jutott el a tudatomig, hogy egy repjegyet fogok a kezemben, ami holnap reggelre szólt. Jungkook szavai jutottak eszembe, ahogyan azt mondta, hogy holnap reggel indul a gépe az Államokba.

Tényleg vett nekem egy jegyet, hogy csatlakozzak hozzá? Nem tudtam, hogy mégis mit kezdjek vele. Szerettem volna utána menni és végre kibékülni vele, de nem tudtam elfelejteni azt, amit velem tett és egyszerűen már nem tudnék benne megbízni. Nem beszélve az állítólagos menyasszonyáról. Mi lett velük és az esküvővel? Túl sok kérdés és annál kevesebb válasz.

Vernon ismét váratlanul toppant be az ajtón, kezében egy zacskóval, amiben biztos instant kaja volt kettőnk számára. Amikor meglátta kisírt szemeimet, arcáról lehervadt a mosoly és felém vette az irányt.

- Megint itt volt? - kérdezte Jungkookra célozva, mire bólintottam egyet.

- Kiderült, hogy elutazik - szipogtam egyet, majd meglengettem a jegyet, amit még mindig a kezemben tartottam. - És vett nekem is egy jegyet.

- Na várj, - tette le a zacskót az asztalra, majd komoly arckifejezéssel megállt előttem - Miről maradtam le?

- Szinte semmiről - válaszoltam. - Ismét eljött, elmondta mennyire sajnál mindent és elmondta, hogy elutazik az Államokba, aztán elment. Szerinted mit tegyek?

- Ezt most komolyan megkérdézted?

- Igen? - válaszoltam bizonytalanul, majd szemeimmel követtem legjobb barátomat, ahogy leül mellém és megragadja mindkét kezem.

- Menj utána, basszus! - emelte fel a hangját hirtelen! - Egy teljes hónapja azt hallgatom, hogy mennyire utálod és szereted egyszerre, hogy mennyire bebasznál neki egyet, mégsem szeretnéd bántani, mert szereted. Már eddig vagyok! - mutatott feje fölé, mire én alsó ajkamat harapdálva szemeztem legjobb barátommal. - Ideje belátnod, hogy felesleges itt gyötörnöd magad. Hianyzik neked, szereted őt és gondolom ő is téged, ha képes volt minden nap eljönni bocsánatot kérni, a repjegyről pedig ne is beszéljünk! Tudod te mennyibe kerül egy jegy Amerikába?

- Jungkook milliomos. - közöltem vele, mire ő legyintett egyet. - Jó, átgondolom... - be kellett látnom, hogy Vernonnak teljesen igaza volt, csak fel kellene készítenem magam másnapra.

Még mindig bizonytalanul álltam hozzá, de valamelyest könnyebb volt átgondolnom a dolgokat. Végül hagytam, hogy Vernon bepakoljon nekem és elmondja még százszor, hogy igenis jó döntés volt az, hogy csatlakozzak Jungkookhoz.

Akármennyire is gondoltam át mindent, másnap reggel annyira megijedtem, hogy képtelen voltam elkészülni. Ha Vernon nem lett volna velem, el se mentem volna, de hála akaratos barátomnak, a gép indulása előtt másfél órával indultam el és, amint odaértem, alig volt fél órám átesni a csekkoláson és minden egyéb dolgon, amit ilyenkor tenni szokás. Rohadt sok ember volt a reptéren, mindenhol hosszú sor volt és alig láttam az utat, de amint észrevettem egy ismerős alakot, bőröndömet szorosan fogva kezdtem el futni.

- Jungkook! - kiáltottam, hátha meghallja és megfordul, de mindhiába, nem hallotta meg.

Mindenki engem nézett, ahogy eszement módjára futok és kiáltom Jungkook nevét, míg egyszer csak az említett megfordult és nagyra nyílt szemekkel pillantott rám. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy lekéssük a járatot, bőröndömet elengedve rohantam Jungkook felé, aki szintén ellépett bőröndjétől és nagy léptekkel felém vette az irányt. Amint elértem hozzá, nyakába ugorva kulcsoltam lábaimat dereka köré és zokogva öleltem át szorosan, el nem engedve őt. Éreztem, ahogy karjaival lassan átölel. Éreztem azt a bizonyos melegséget, ami átjárta testem minden egyes pontját. Otthon éreztem magam. Jungkook közelében voltam teljes, hozzá tartoztam és hogyan is tudnám ezt az érzést ennél jobb szavakkal leírni?

J U N G K O O K

Egész éjjel nem aludtam és bátran kijelentem, hogy férfi létemre egy órán át áztattam párnámat a könnyeimmel. Nem hittem volna, hogy sok év után ismét sírni fogok valami miatt, vagy inkább valaki miatt. Szerettem volna azt hinni, hogy Jimin majd ott lesz a reptéren, hogy együtt felszálljunk a gépre, de be kellett látnom, hogy ez csak egy valóra nem vált álom lesz számomra. Féltem a másnaptól és az indulás előtt háromszor is leálltam magammal vitatkozni azon, hogy jó döntés volt-e beleegyezni abba, hogy olyan messzire elutazzak.

Közel egy óra volt még az indulásig és szemeimmel egy bizonyos személyt kerestem a tömegben. Tudtam, hogy nem fog eljönni, én mégis reméltem, hogy megérzéseim tévednek és végül tényleg eljön, de az utolsó tíz percben sem láttam őt. Alsó ajkamat harapdáltam és folyamatosan sóhajtoztam, csak hogy ne sírjam el magam. Yoongi aggódva rám nézett, majd biccentet egyet a fejével, jelezve, hogy ideje lenne indulni.

- Sajnálom, Jung-

- Jungkook!

Az ismerős hangot meghallva megfordultam és szinte rögtön megpillantottam Jimint a tömegben, ahogy felém fut. Szívem hirtelen kezdett el hevesen dobogni, kezeim remegni kezdtek és úgy éreztem, hogy térdeim összecsuklanak, én mégis lépésre bírtam lábaim, hogy a rohanó Jimin felé vegyem az irányt. Szerelmem nyakamba ugrott, szorosan átölelve engem végtagjaival és a szívem szakadt meg, zokogását hallva. Viszonoztam ölelését és hátát simogatva próbáltam megvígasztalni.

- Soha többet ne csinálj ilyet velem! - mászott le rólam. - Soha! - csapott rá a mellkasomra. - Ha tudnád mennyi minden kellett keresztül menjek csakis miattad, te barom! - minden egyes szava után megcsapta a mellkasom, mire én lefogtam kezeit és ajkaira hajoltam, hogy minden szeretetemet belepréseljem abba az egyetlen csókba.

Istenem de hiányzott már ez az érzés. Az érzés, amikor tudod, hogy veled van az a személy, akinek mindent megadnál a világon. Aki mellett melegség önti el a tested és érzed, hogy ennél jobb már nem is lehetne. Csak most jöttem rá igazán, hogy Jimin kellett ahhoz, hogy ismét úgy érezzem, élek. Ilyen érzés lehet szeretni és szeretve lenni?