J U N G K O O K

- Megkértem Hayley kezét - mosolyodott el szélesen, mire az álam a földön koppant.

- Én erről miért nem tudtam? - kérdeztem tőle kissé felháborodva, hiszen azóta rengetegszer beszélgettünk.

- Túl gyorsan történt minden és kiment a fejemből - pillantott rám bocsánatkérően, mire én hátba veregettem.

Még álmodni sem mertem arról, hogy a mindig morcos Min Yoongi egyszer megnősül. Méghozzá egy olyan nőt vesz feleségül, akire minden férfi vágyik. Volt alkalmam megismerni Hayleyt és azt kell, hogy mondjam, ő egy nagyon rendes és meseszép lány. Félig koreai, de eddig még csak egyszer járt itt. Yoongi elmondása szerint Hayley szeretett volna ismét eljönni Dél-Koreába, aminek ő nem tudott nemet mondani, ezért is jöttek el Szöulba.

A nap további részén próbáltam a munkámat folytatni és Yoongira is figyelni, amikor mesélni kezdett az amerikai életéről. Örültem, hogy végre láthattam őt és a tény, hogy boldog, nemsokára pedig megnősül, igazán fokozta a jó kedvemet.

Épp az asztalomon hagyott papírokat vettem volna a kezembe, hogy azzal induljak haza, amikor is eszembe jutott, hogy valójában nem is kell megcsinálnom. Holnaptól kezdve más fogja ezt megtenni, így hát fütyörészve léptem ki az irodámból Yoongival az oldalamon.

Bekapcsoltam a rádiót, hogy az úton hallgassunk egy kis zenét, ezzel is elterelve figyelmemet a dugóról. Gondoltam, így nem fog annyira idegesíteni, hogy már fél órája szenvedek a belvárosban és még elég messze van az otthonom.

- Nem lenne jobb, ha beülnénk valahova? - vetette fel az ötletet legjobb barátom, mire én rövid gondolkodás után beadtam a derekam.

- De én nem fogok inni - kozöltem vele, majd nagy nehezen bekanyarodtam az egyik utcába, ahol a város egyik ismertebb bárja díszelgett. Yoonginak eszem ágában sem volt elmondani, hogy hova megyek, mert kinéztem volna belőle, hogy az út közben ugrik ki a járműből.

- Iszok én helyetted is, de várj már.. - halkult el azonnal, miután leparkoltam az 'Exotic' feliratú melegbárnál. - Én oda be nem teszem a lábam!

- Ne parázz, vigyázok rád! - veregettem meg a vállát, de nem igazán láttam rajta a megnyugvás jeleit, ezért szemeimet forgatva csatoltam ki az övemet, hogy kiszálljak a kocsiból. - Nem hagyom, hogy rád másszanak.

- Ezt még nagyon megjárod! - szállt ki ő is a járműből, amit le is zártam.

A zenét már kintről is lehetett hallani, ám bent szinte üvöltött, mellkasomban kellemes hatást keltve, amit ilyenkor a hangos zenék tesznek. Kevés asztal volt szabad, ezért amint megláttam egyet, rögtön lecsaptam rá. Épp az első sorban volt, így teljes rálátást nyerhettünk a színpadra, ahol már a táncosok vonagló teste vonta el mások figyelmét. Természetesen az enyémet is. Nem jártam még itt, de abban a pillanatban megfogadtam, hogy rendszeres látogató leszek.

Yoongit csak egy percre hagytam magára, míg italt hozok neki, de mire visszaértem, már két pasi is körülötte rebegtette pilláit. Felnevetve közöltem velük, hogy a "cicafiú" foglalt, így elég hamar leráztuk őket.

- Remélem valami erőset hoztál - kiabálta túl a zenét, mire bólogatva adtam tudtára, hogy olyat hoztam, ami hamar ellazítja őt.

- Kedves vendégek! - jött fel a színpadra egy túlsminkelt férfi, miután hirtelen leállt a zene. - Itt az idő, amire mindenki vágyott. Amiért ma eljöttek hozzánk. Nem is szaporítom tovább a szót, következzék hát a mindig bűbájos Vadmacska!

Értetlenül néztem körbe, ahogy mindenki tapsolni és örvendezni kezdett. A fények vörösre váltottak, a zene ismét megszólalt és egy igazán bájos egyed lépett ki a színfalak mögül. Arcát egy leheletvékony kendő fedte, így nem igazán tudtam felfedezni az arca összes pontját. Fenekét riszálva lépett a rúdhot, amit kezével meg is markolt. Először csak körözött egyet, majd fenekét kitolva simult a fémhez, ezzel megmozdítva bennem valamit. Teste észbontóan gyönyörű volt, mintha angyalok faragták volna. Karcsú derekát ringatta a zene ritmusára, majd hirtelen felugrott a rúdra, hogy párszor forogjon rajta, majd hirtelen fejjel lefelé kezdett lecsúszni a rúdról. A szívem a torkomban dobogott, akárhányszor közelebb lépett hozzánk, nem beszélve arról, hogy folyamatosan a szememet fürkészte azokkal az igéző íriszeivel.

- Jobb, ha megyünk - intéztem szavaim Yoonginak, aki szinte azonnal felpattant, hogy elhagyja ezt a helyet.

Úgy éreztem, ha tovább maradnék, eléggé szükös lenne a gatyám.

J I M I N

Háborgó gyomorral léptem ki a színfalak mögül, hogy ma este is örvendeztessem a vendégeket, akik közül szinte a fele csak miattam jött el. Eléggé ismert vagyok itt, a különleges testem miatt, ami csak a tablettáim miatt ilyen nőies. A táncom pedig csak túlságosan jó, annak köszönhetően, hogy szinte két-három órát szánok a próbákra.

Csípőmet ringatva léptem a rúdhoz, majd körbe sétáltam azt. Szemeimet a vendégeken legeltettem, így vettem észre egy túlságosan is ismerős alakot az első sorban. Gyomrom megremegett, ahogy Mr. Jeon egyenesen a szemeimbe nézett és abban a pillanatban szerettem volna eltűnni a Föld felszínéről. Szerencsére nem lehetett látni az arcom, így nem ismerhetett fel, az lehetetlen lett volna.

Aprókat lélegezve próbáltam hevesen kalapáló szívem lenyugtatni, miközben elkezdtem a ma esti táncomat. Meg se lepődtem, amikor szinte mindenki ujjongani kezdett, amikor bepucsítva pillantottam rájuk a széttárt lábaim közül. Egész idő alatt csakis Mr. Jeon szemeibe néztem, aki később hirtelen felállt, majd valamit mondott a társának. Amikor mindketten elmentek és nem láttam őket sehol sem, kissé nyugodtabban folytattam tovább a táncot addig, míg ismét egy nagy közeg pénzt dobtak az asztalra.

Egyszeűen csak nem ismerhet fel! Ha Mr. Jeon megtudná, hogy valójában rajtam legeltette a szemeit olyan kiéhezetten, akkor a jövendőbeli állásomnak annyi. Kell az a munka és mindent megteszek, csak hogy még sejtése se legyen arról, hogy ki is itt ebben a kócerájban a Vadmacska.

Két órát ütött az óra, amikor is beléptem a lépcsőházba. Csapatunk vezetője látta rajtam, hogy mennyire nem vagyok toppon azok után, ami történt, ezért volt olyan kedves, hogy hamarabb elengedett.

Fejemet ingatva sóhajtottam egyet, amikor a bejárati ajtó feltört zára fogadott. Ám bent a sötét volt, már-már ijesztő csenddel.

- Bújj elő, Vernon! - emeltem fel a hangom, majd felkapcsoltam a villanyt. - Tudom, hogy itt vagy!

Mozgolódást hallottam a kanapénál, majd lassan a fiú is megjelent, de csakis a fejét láthattam a bútor mögül. 

- Nem hiszem el, hogy folyton betörsz hozzám! - csaptam be teljes erőmmel az ajtót, ám hiába, az nem csukódott be, emiatt a tökfej miatt. - Miért nem tudsz normális emberek módjára felhívni?

- Mert a zsaruk lehallgathatnak - szólalt meg először, amióta beléptem a lakásomba.

Megdörzsöltem az orrnyergem, majd ismét a fiúra pillantottam, aki végre hajlandó volt előbújni a kanapé mögül. Lehajtott fejjel setált elém, mire akármennyire is haragudtam rá abban a pillanatban, megesett rajta a szívem.

- Már megint bajba keveredtél? - kérdeztem tőle, bár már rég tudtam a választ.

Vernon egy nagyon balhés srác. Drogdíler és, ha ez még nem elég, priusza van. Nem is egy. Folyamatosan nekem kell utána intézkednem, hogy kihozzam őt a fogdából, de hiába kap számtalanszor fejmosást, nem tud leállni. Egyszer még ez lesz a veszte.

- Igen, de nem szándékosan! - válaszolt a feltett kérdésemre, mire én felvont szemöldökkel pillantottam rá. Valamiért nem tudtam neki hinni. - Az a mocsok Kim bemártott engem - morogta, mire én vállát megveregetve próbáltam némileg lenyugtatni.

- Nem vagy éhes? - tereltem a témát, csak hogy ne legyen ideges. - Hoztam kaját, de sajnos most nem ehetek veled.

- Miért? Eddig mindig együtt ettünk, Hyung! - nyafogott, akár egy kisgyerek, de most nem hatott meg.

- Le kell feküdnöm, pár óva múlva kelnem kell - válaszoltam, majd a fürdő felé vettem az irányt. - Majd pakolj el magad után és tedd helyre a zárt! - válaszát meg sem várva zártam be az ajtót, hogy végre lezuhanyozhassak.

2020.04.08