J U N G K O O K

Ma kivételesen hamarabb hagytam ott a céget és egyenesen a szüleim házához mentem. Ritkán látogatom meg őket, csakúgy mint ők engem. Három óra telt el, amióta Hyena betoppant az irodámba és elárulta, hogy a szüleink mit is terveznek velünk kapcsolatban. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy apám miért avatkozik bele az én életembe. Rohadtul nincs ínyemre, hogy ő intézkedik a hátam mögött, mintha jogában állna az, hogy kiválassza azt az embert, akivel az életemet kell majd leéljem. Hát azt benézte, mert nem fogom hagyni, hogy irányítson engem.

Kocsim ajtaját mérgemben úgy becsaptam, hogy pár pillanat után már azt is megbántam. Amikor a bejárathoz léptem, nem törődve a síri csenddel, berontottam a villába és egyenesen a nappali felé vettem az irányt. Nem lepett meg, hogy apám újságot olvasott, míg anyám mellette borozgatott.

- Jungkook! - állt fel hirtelen anyám, miután észrevett engem. - Nem szóltál, hogy jössz.

- Nos, ti sem szóltatok arról, hogy megnősülök! - vágtam vissza, mire apám a lehető leglassabban tette le az újságot az üvegasztalra. - Egyáltalán mikor akartátok elmondani? A nagy nap előtt egy héttel? Vagy tán aznap?

- Fogd vissza a hangod! - szólt rám az öreg, mire én fehorkantottam.

- Te fogd vissza magad!

- Jeon JeongGuk! - erélyes hangjától kissé megrezzentem, de álltam kemény tekintetét. - Ideje lenne megnősülnöd és Hyenanál jobb társat nem is találhatnál! Meg kellene köszönnöd, hogy helyetted is intézkedem, ha már te nem vagy rá képes!

Állkapcsomat befeszítve léptem apámhoz közelebb. El sem hiszem, hogy képes volt ezeket a mocskos száján kiejteni.

- Annak a nőnek vőlegénye van!

- Aki egy sztriptíz bár tulajdonosa! Ugye nem gondolod, hogy az apja engedni fogja, hogy egy lepukkant férfihoz adja az egyszem lányát?

- De pontosan ezt fogja tenni, mert teszek róla, hogy a ti tervetek megsemmisüljön! - préseltem ki a szavakat a fogaim között, majd nem törődve apámmal, egyszerűen hátat fordítottam neki és a kijárat felé vettem az irányt.

- Jeongguk, várj! - anyám pont a lehető legjobbkor ragadta meg a csuklóm, így kénytelen voltam megállni. - Muszáj volt így kikelned magadból apád előtt?

- Neked pedig muszáj ismét mellé állnod? - rántottam ki csuklóm a kezei közül. - Ismét végignézed, ahogy megkeseríti az életem? Nem volt elég az, amit a múltban tett velem? Ha annyira jó anya akarsz lenni, akkor beszélsz vele és végre észhez téríted! - hangom egyre hangosabb lett, ahogy mondandóm végére értem, majd egy sóhajt hallattam. - Bár kétlem, hogy megteszed. Jó éjt!

Annyira fel lettem baszva, hogy muszáj volt egy kört járjak a kocsim körül, hogy kellőképpen lenyugtassam magam. Miután elindítottam a motort, egy percig sem gondolkodtam, Jiminhez vettem az irányt. A szöszi szinte azonnal ajtót nyitott nekem, de arra nem számított, hogy letámadom és a falnak nyomva fogom az ajkait falni. Egy meglepett nyögéssel visszonozta csókomat és hagyta, hogy kezeim feltérképezzék testét. Pólója alá nyúlva a csípőjére simítottam, majd ujjaimmal apró köröket rajzoltam csupasz bőrére.

Jimin egy pillanatra eltolt magától, ami nem igazán tetszett, ezért egy élegedetlen morgással próbáltam ismét megcsókolni, de ezzel csak azt értem el, hogy ajkaim a tenyerével találkozzanak.

- Lassíts le és mondd el, hogy miért viselkedsz így - szólalt meg lihegve, mire én csuklójára fogtam és a falnak nyomtam. - Jungkook!

- Csak fogd be és hagyd, hogy megdugjalak! - válaszoltam egyre ingerültebben.

Nem törődve Jimin tiltakozasával, a vállamra csaptam őt és a hálóig meg sem álltam. Jimin folyamatosan csapkodott és kiakart szabadulni a karjaim közül, de én erősebb voltam nála és nem engedtem neki. Teljesen elment az eszem, az egyetlen dolog ami a szemeim előtt lebegett, az a kielégülés volt. Jimin pedig pontosan tökéletes volt erre a célra, hiszen pontosan tudta, hogy mi kell nekem. Nem törödtem azzal, hogy könnyei már eláztatták az arcát, így még kívánatosabb volt számomra, ezért dugtam meg jó keményen, csak hogy érezze, mennyire is kívántam őt.

Miután elértem a csúcsra, még egy utolsót löktem a csípőmmel, majd teljesen kihúzódtam Jiminből. Lihegve feküdtem mellé a matracra, majd magamhoz akartam húzni, csak úgy mint minden dugásunk után, de most kivételesen ellökött magától.

- Ne érj hozzám, baszd meg! - szólalt meg rekedtes hangon, majd kiszállt az ágyból. - Mire visszajövök, ne lássalak itt!

- Neked meg mi a bajod? - kérdeztem tőle, de nem kaptam rá választ. Nem törödtem vele. Tudtam, hogy megbékél, ezért is aludtam el nyugodtan, de arra nem számítottam, hogy később fájdalmasan felnyögve ébredem.

- Azt mondtam, hogy tűnj el! - kiáltott rám Jimin, majd törülközőjét felcsavarva ismét rám csapott, mire én feljajdulva pattantam ki az ágyból. - Takarodj innen, Jungkook!

- Elmondanád, hogy mi a fasz bajod van? - emeltem fel most már én is a hangom, mert nem tetszett, ahogy velem viselkedett.

- Még te vagy felháborodva? - nevetett fel hitetlenkedve. - Megerőszakoltál engem, te fasz! Még képes vagy itt állni előttem? Képes vagy a szemeimbe nézni ezek után, te hálátlan senkiházi! Azonnal húzz el innen, vagy kurvára rádhívom a zsarukat, te kielégületlen seggfej! Ha ennyire nem bírsz a farkaddal, akkor menj a menyasszonyodhoz és őt dugd meg, ne engem!

Jimin teljesen kikelt magából és csak mondandója közben jöttem rá úgy igazából, hogy mit is műveltem. Szó nélkül kerültem ki Jimint, hogy minél hamarabb távozzak a lakásából. Még a lépcsőházban is hallottam, ahogy zokogott és azt bántam a legjobban, hogy nem mehettem vissza megvígasztalni. Jiminnek igaza volt, egy fasz vagyok, aki a farka után megy. Vissza kellett volna fognom magam és egyáltalán nem kellett volna idejönnöm.

J I M I N

Éjszaka egy percet sem tudtam aludni. Folyamatosan csak sírtam és képtelen voltam lábra állni, annyira elvette az erőmet az órákig tartó sírás. Magzatpózban feküdtem az ágyban és semmiképpen sem terveztem megmozdulni, ugyanis ha megtettem volna, éles fájdalom nyilalt volna a hátsó felembe, Jungkooknak köszönhetően. Nem hiszem el, hogy képes volt megtenni. Sosem volt még ilyen agresszív, rettegtem tőle és azt kívántam egész idő alatt, hogy bárcsak ne nyitottam volna ki az ajtót.

Annyira örültem, amikor megpillantottam őt az ajtómban. Örültem, hogy az eszébe jutottam és, hogy egészen idáig eljött miattam, csak hogy lásson engem. De nagyot kellett csalódnom, ugyanis csak azért jött, hogy jól megdugjon.

Végül csak eltudtam aludni hajnalban, de alig telt el pár óra, szemeim kipattantak és rémülten néztem körbe a szobámban. Amint eszembe jutottak az este történtek, ismét sírni kezdtem és bárcsak eltűnhettem volna a Föld felszínéről. Egész idő alatt csak arra tudtam gondolni, hogy Jungkook hogyan is viselkedett tegnap este, így sok időbe telt, mire felöltöztem és elvégeztem a reggeli teendőimet. Rohadtul nem volt eszemben bemenni dolgozni, egyszerűen nem bírtam volna a szemeibe nézni azok után, amit velem művelt. Végezze csak a munkát egyedül, akár ki is rúghat, én oda vissza nem megyek dolgozni!

Ahelyett, hogy munkába indultam volna, az ellenkező irányba mentem. Régi emlékek törtek fel bennem, amikor szemem elé tárult a bár, ami pár hónappal ezelőtt szinte a második otthonomként szolgált. Amint beléptem az épületbe, értetlenül néztem körbe, hiszen furcsáltam, hogy mindenhol dobozok voltak. A színpad mögé vettem az irányt, hogy Namjoon irodájába menjek, de a férfi épp akkor lépett ki a színfalak mögül, szinte azonnal észrevéve engem.

- Jimin! - mosolyodott el, majd leugrott a színpadról, hogy közelebb lépjen hozzám. - Mi szél hozott?

- Csak gondoltam benézek - néztem körbe ismét. - Mik ezek a dobozok?

- Eladom a bárt - húzta el a száját egykori főnököm, mire én kitágult szemekkel figyeltem és vártam, hogy beavasson a továbbiakba. - Miután elmentél, nem igazán volt sok vendégünk és részben ezért is adom el a helyet.

- Na és mi a másik oka annak, hogy eladod?

- Lehet nem említettem neked, de úgy tűnik, hogy nemsokára megnősülök.

- Oh, ez nagyszerű! Gratulálok! - mosolyodtam el halványan, mire Namjoon csak egy gondterhelt sóhajt hallatott. - Itt másról van szó, igazam van?

- Az apja nem igazán fogad el engem, csak mert egy sztriptíz bárt vezetek. Ezért is adom el a helyet.

Namjoon elmesélte, hogy amikor befejezte az egyetemet, nem sikerült elhelyezkednie abban a szakmában, amit ő az egyetemen tanult. De most kapott egy esélyt, hogy producerként dolgozhasson egy kisebb kiadónál. Sajnáltam, hogy eladja a helyet, hiszen akármennyire is volt egy lepukkant helyen, tele kanos vendégekkel, attól még szerette, hiszen az övé volt. Miután elbeszélgettünk, elkértem Namjoontól Vernon lakcímét, ugyanis tudtommal még mindig az egyik lakásában lakott a kölyök. Gondoltam most én látogatom meg őt, hiszen akárhányszor bajba került, mindig hozzám jött. Most rajtam volt a sor, hogy váratlanul betoppanjak hozzá.