———————————————————————
A rész alján írtam egy kis információt, majd lessétek meg. Jó olvasást!🥰
———————————————————————

J I M I N

Roppant érdekesnek tartottam Jungkook viselkedését. Az egyik pillanatban még a számban matat a nyelvével, a másikban pedig úgy viselkedik, mintha hibát követett volna el. Valamiért menekül a kettőnk között kialakult helyzettől, ami lassan az idegeimre megy. Épp az ajtón léptem ki a megkapolt bőröndömmel, amikor egy fekete, sötétített ablakú autó parkolt le az út szélére. Egy fiatal srác szállt ki a volán mögül, majd elém lépve meghajolt. Szinte biztos voltam benne, hogy Jungkook küldte, hogy kivigyen engem a reptérre, de nem lett volna rá szükség.

- Kim Jaehyun vagyok, Mr. Jeon új sofőre. - mutatkozott be, mire én is meghajoltam köszönésképpen. Mióta is van Jungkooknak sofőre? Eddig folyton azt mondogatta, hogy nincs szüksége rá.

Hagytam, hogy elvegye a bőröndöm és berakja a csomagtartóba, majd kinyitotta nekem az ajtót, én pedig egy halk "köszönöm" kíséretében beszálltam a kocsiba.

- Jó reggelt, Jimin! - egyidőben pillantottam meg Jungkookot és hallottam meg a hangját, ami miatt kissé megrezzentem, hiszen nem számítottam arra, hogy ő is itt lesz.

- Ö-önnek is, Mr. Jeon! - hangom kissé magasabb lett, amiért muszáj volt alsó ajkamba harapnom.

Fél szemmel a sofőrre pillantottam, ugyanis miatta nem tegezhettem Jungkookot. Bár ez nagy faszság, nem is értem, hogy miért nem tegezhetem a főnököm, akinek én vagyok a személyes titkára. Én vagyok vele napkeltétől napnyugtáig, nehogy már ne tegezzem őt! Magamban zsörtölődve vettem elő táskámból az egyik fekete mappát, amibe a heti időbeosztást állítottam össze. Illedelmesen átadtam Jungkooknak a mappát, amit koncentrálva kezdett el lapozgatni.

- Még ma, pontosabban délben találkozni fog a Kao kozmetikai cég elnökével, hogy egyeztessenek a terveikről egy ebéd keretében. - mondtam el a félig betanult szöveget, ugyanis ahogy az idő telik, egyre jobban belerázódom és már nem kell kismillió papírt teleírnom egy hosszú fogalmazással, amit Jungkooknak kell elmondanom.

- Hm.. - kezdett el bólogatni, majd bezárta a mappát és visszaadta nekem, hogy elrakjam a táskámba. - Szóval ez azt jelenti, hogy a megbeszélés után szabadok vagyunk.

- Ahogy mondja - bólintottam, majd Jungkookra pillantottam, aki egy sejtelmes mosoly kíséretében nézett engem. - Valami baj van? - suttogtam, mire ő csak megingatta a fejét, majd az ablak felé fordította a fejét.

Tettem, amit ő is, így az út csendben telt el. Én elvoltam foglalva a kilátással, Jungkook pedig valamit nyomkodott a telefonján. Már kedzett idegesíteni a pötyögtetésének hangja, de mielőtt még olyat tettem volna, aminek látványát Jaheyun szemei bánták volna, megérkeztünk a reptérre. Szinte azonnal kipattantam a kocsiból és egy nagy adag, friss levegőt szippantottam be, majd aztán lassan kieresztettem. Jaehyun átadta a bőröndömet, majd egy meghajlás kíséretében elhajtott a kocsival. Ketten maradtunk Jungkookkal, így nyugodtan tegezhettem.

- Úgy tudtam nem akarsz sofőrt alkalmazni - intéztem szavaim a főnökömnek.

- Hirtelen ötlet volt, már megbántam - sóhajtott gondterhelten, mire muszáj volt felnevessek. - Bár sokkal kényelmesebb, hogy én csak ülök és van aki helyettem vezet. De nem lesz ez mindennapi, csak sűrgős esetekben fogom felhívni.

- Például, amikor elmész a titkároddal iszogatni? - vontam fel egyik szemöldököm, miközben felraktam a csomagjaim a szalagra, hogy lecsekkolják.

- Így van! - helyeselt egy halvány mosollyal az ajkain.

Beszélgetésünk a hirtelen megszólaló sípolás zavarta meg, ami az előttem álló ember készülékéből jött.

- Oh, elnézést, ez csak a nyakláncom lehet! - szabadkoztam kínosan felnevetve, majd a nyakláncot levéve nyújtottam ki ismét a karjaimat. A készülék már nem sípolt, így gondmentesen átjutottunk.

- Szép nyaklánc! - szólalt meg Jungkook, amikor felraktam az említett ékszert.

Nagy mosollyal megköszöntem, majd a pulthoz léptem, hogy átadjam a személyimet. Miután mindent letudtunk, még kellett várnunk fél órát, hogy szabad legyen a pálya. Elmentem kaját venni meg Jungkooknak egy kávét, amire nem igazán kért meg, de én anélkül is megvettem neki és adtam a kezébe. Meglepetten fogadta, de szinte tíz perc alatt elfogyasztotta a pohár tartalmát. Lassan készülni kezdtünk, majd elindultunk a gép irányába, ami kisebb volt egy átlagos repülőnél.

Az állam a padlót súrolta, amikor szemeim elé tárult a gép belseje. Világos barna bőrülések, egy kanapé és egy kisebb asztal foglalt helyett a gépben. Amilyen kicsinek tűnt kívülről, annál tágasabb volt belülről. Egyetlen pillantás alatt megimádtam és ha tehettem volna, egész nap itt tartózkodtam volna. A táskámat elrakva foglaltam helyet az egyik ülésen az ablak mellett. Jungkook a velem szembeni helyet foglalta el és figyelte velem a kilátást, ami valójában a reptér volt.

- Tetszik? - nézett körbe, ezzel célozva a gép belsejére.

Nagyokat bólogatva pillantottam rá, amit ő egy visszafogott mosollyal fogadott. Utoljára gyerekkoromban ültem repülőn, de nem is emlékszem rá, a szüleim mesélték még, amikor jó kapcsolatot ápoltam velük. Kicsit paráztam, amikor Jungkook szólt, hogy kapcsoljam be az övem, mert felszállunk. Valójában akkor kezdtem el jobban pánikolni, amikor megéreztem, hogy a gép elindult. Szívem dobogása pillanatokon belül felgyorsult, légzésem kissé szapora lett, de próbáltam visszafogni. Bár nem igazán jártam sikerrel, a gyomrom mintha fel-le liftezett volna.

Láttam, ahogy a gép lassan felszáll, emiatt pedig összeszorítottam a szemeimet. Mintha megszűnt volna körülöttem a világ, csak a szívverésem hallottam, mintha a fülemben dobogott volna. Hirtelen megéreztem, ahogy egy meleg tenyér kúszok az ökölbe szorított kezeimre. Szemeim ijedten kipattantak és hangos légvételek kíséretében pillantottam egyenesen Jungkookra, aki már mellettem ült, kezével az enyémet közrezárva. Apró öklöm szinte elveszett Jungkook hatalmas kezében.

Láttam, ahogy mozog a szája, de egy hangot sem hallottam. Jungkook tekintete aggodalmat tükrözött és bárcsak hallhattam volna, mit mond nekem. A gép hirtelen rázkódni kezdett, ahogy gondolom egy pillanatra légörvénybe került, emiatt pedig egy ijedt nyekkenéssel fúrtam fejemet Jungkook pulcsijába. Főnököm azonnal átkarolt, egyik kezét a fejemre simítva, míg a másikkal még mindig a kezemet szorongatta. Lassan kezdett minden kitisztulni, így azt is hallhattam, ahogy Jungkook roppant nyugtató hatással bíró hangjával dúdol egy számomra ismeretlen dalt. Alsó ajkamat harapdálva rendszereztem légzésem, majd elhúzódtam Jungkooktól.

- Minden rendben? - kérdezte, mire egy aprót bólintottam. - Biztos? - vette kezeibe az arcomat, mire bennem rekedt a levegő. Kezeimet az övéire csúsztattam, majd eltoltam magamtól.

- Persze, csak kicsit bepánikoltam - legyintettem, mintha semmi sem történt volt. - Csak egy kis pánikroham - nevettem bugyután, mire Jungkook szemöldökét ráncolva fürkészte arcomat.

- Csak egy kis pánikroham?! - emelte fel hangját hirtelen, mire megszeppenve hátrahőköltem. - Legközelebb benyugtatózlak, csak ne hozdd rám a frászt!

- Szóval megijedtél? - pillantottam rá fél szemmel, mire torkát köszörülve megdörzsölte orrnyergét. - Jeon Jungkook megijedt?

- Na és, ha igen? - vágott vissza.

Fejemet ingatva néztem ki az ablakon, de csak a szín tiszta tengert láttam. Ennél gyönyörűbb látványt életemben nem láttam még ilyen közelről, csakis képernyőn keresztül. Közelebb hajoltam az ablakhoz, hogy még jobban szemügyre vegyem a tengert, aminek kéksége a végtelenségig elnyúlt. Olyan tiszta volt, hogy látni lehetett benne a felhők türkörképét, mintha egy másik dimenzióba csöppentünk volna. Annyira elvarázsolt a látvány, szinte észre sem vettem, hogy még mindig fogom Jungkook kezét. Csak a nem szűnő meleget éreztem, amit Jungkook hatalmas tenyere árasztott. Egy pillanatra a kezeinkre néztem, majd Jungkookra, de a férfit mintha nem nagyon érdekelte, tovább nézte a videót a telefonján.

Saját magammal ejtettem egy vitát a gondolataimban, miszerint kihúzzam a kezem a tenyeréből, vagy inkább hagyjam és élvezzem azt a kellemes meleget. Mutatóujjammal doboltam a bőrfotel karján, azon gondolkodva, hogy vajon milyen reakciót váltana ki belőle, ha összekulcsolom az ujjainkat. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy egye fene, egyszer élünk, de mire összekulcsoltam volna ujjainkat, Jungkook elengedte a kezemet.

- Elmegyek a mosdóba - mondta, majd elindult a mellékhelyiség felé.

- Ch.. - állkapcsomat megfeszítve figyeltem Jungkook hátát, szinte lyukat égettem rajta. Bárcsak lézer szemeim lennének, hogy ténylegesen lyukat égessek a hátába a tekintetemmel. Megérdemelné.

—————————
NA SZÓVAL technikai okok miatt elveszett a wattis insta oldalam, ezért tegnap csináltam egy újat. Ugyanúgy, mint az előző oldalamon, ott is lesznek információk az új történetekkel kapcsolatban. Nyugodtan kövessetek be❤️

powerfulprincess_ névvel vagyok fent

Remélem tetszett a rész és nem lett nagyon unalmas. Én próbálkozom, de nem mindig vagyok jó passzban és nem szeretnék egy értékelhetetlen részt felrakni. Ezért tart ilyen sokáig megírnom egyetlen egy részt😢.

Legyetek jók, találkozunk a következő részben💜
Addig is itt egy cuki Jikook gif🥺💜

2020.08.09