J U N G K O O K

- Mit kell tenni legelőször? - kulcsoltam össze karjaimat, majd Jiminre néztem.

- Felhívom a repteret és elmondom, hogy készítsék elő Mr. Jeon magángépét - válaszolt, mire helyeslően bólogattam.

- Aztán?

- Aztán... - hirtelen elakadt, majd segítségkérően pillantott rám, de én halványan mosolyogva felvontam szemöldököm és intettem neki, hogy folytassa. - Aztán... - kezdett el egy pontot nézni, egyre jobban hunyorítva, majd mintha csak most tért volna magához, szemei tágra nyíltak. - Aztán elmondom, hogy hova lesz az út és hányan is leszünk a gépen!

- Hm.. - simítottam államra, gondolkodást tettetve, csak hogy jobban húzzam az agyát, ugyanis mostanában -pontosabban azóta, amióta leszidtam-, komolyabban veszi a munkáját. - Helyes!

Jimin lehunyt szemekkel fújta ki a levegőt, vállai a megkönnyebbüléstől leereszkedtek. Muszáj volt az orrom alatt elmosolyodnom. Már csak a mai nap volt hátra az indulásig, ezért is éreztem már annak az idejét, hogy mindennel elkészüljek. Míg nem leszek jelen, addig Jia fog helyettesíteni, had örüljön, hogy két hétig ő lesz az, aki a céget fogja vezetni. Nagy felelősséggel jár, ezért is adtam át neki ideiglenesen a helyem, mert ismerem és tudom, hogy felelősségteljes és bármit megtesz a cégért.

Boramot majd lepasszolom Yoongiéknak, had legyen nekik is pár boldog percük a kutyámmal. Ám fogalmuk sincs arról, hogy valójában kitesz három kutyát egyszerre, ha nem vagyok vele. De nem aggódom, majd megoldják valahogy.

- Na, mire vársz? - tapsoltam kettőt, mire Jimin ijedtében megugrott.

- Mi? - pillantott rám hatalmas, barna szemeivel. - Ja! Máris hívom!

- Aztán készülj, lassan vége a munkának! - jutattam eszébe, hiszen szegény akármennyire is próbált mindent tökéletesen elvégezni, valamiért mégis szétszórt volt. Sokszor kaptam rá azon, hogy maga elé bámulva csípkedi az alsó ajkát, már szinte hallottam, ahogy a fogaskerekek nyikorogtak a fejében.

Összekulcsolt karokkal dőltem az asztalomnak, miközben Jimint figyeltem, ahogy az utat szervezi. Olyan komolynak tűnt, ha nem én lennék a főnök, akkor még elhinném, hogy Jimin az. A fehér ing szinte tapadt rajta, nyakkendője rendezetten és szépen volt megkötve. Nadrágja kissé szűk volt, ennek köszönhetően pedig megfigyelhettem izmait. Kerek fenekéről nem is beszélve, ami szinte már szétrepesztette a nadrágját. Alsó ajkamat megnyalva pillantottam Jiminre, miután bontotta a vonalat és széles mosollyal fordult felém.

- Sikerült! - emelte fel ökölbe szorított kezeit, mire nekem muszáj volt belülről tépkednem a számat, hogy türtőztesem magam és ne teperjem le ott azon nyomban.

- Remek, Jimin, szép munka volt! - tapsoltam meg, míg elismerően bólogatni kezdtem. - Eléggé megéheztem, te nem?

- Most hogy mondod, megkívántam a sertéshúst - válaszolta elgondolkodva, mire egy sejtelmes mosoly kíséretében léptem mellé.

- Lenne kedved velem vacsorázni? - vonogattam szemöldököm, mire Jimin értetlenül fürkészett engem, majd hirtelen tágra nyíltak a szemei. - Most mi bajod?

- R-randira hívsz? - kérdezte bizonytalanul, mire kiböktem egy nemet.

- Mivel mindketten éhesek vagyunk, ezért elmehetnénk valahova enni - mondtam neki, miközben szedelőzködni kezdtem. - Ennek semmi köze a randihoz.

- Igaz.. - húzta el száját, majd nekiállt elpakolni.

Kivételesen nem foglaltunk helyet, ugyanis Jimin úgy döntött, hogy elvisz az egyik kedvenc étterméhez. Nem volt nagy szám, az átlaghoz tudtam volna hasonlítani, de már kintről érezni lehetett a finom illatokat. Az sem volt ellenemre, hogy szinte alig lehetett látni a füsttől, hiszen itt nem a konyhán készítették el az ételt, hanem a vendégek sütötték meg az asztaluknál. Jimin leadta a rendelést, majd helyet foglaltunk egy kevésbé hangos helyen, de mégsem voltunk takarásban, hogy azért a kiszolgáló észrevegyen minket.

- Na és miért ez a kedvenc helyed? - tettem fel egy kérdést, hogy ezzel is megtörjem a köztünk kialakult csendet.

- Régebben idejártam az öcsémmel és az apámmal - az ujjat tördelte, így már tisztában voltam azzal, hogy valamiért kellemetlenül érzi magát. - Rég volt már, hogy együtt voltunk és sokszor eljövök, hogy felelevenítsem az emlékeimet a családomról.

- Oh sajnálom, nem tudtam, hogy...

- Még élnek, nyugi - kuncogott fel, látva sajnálkozó tekintetem. - De nem tartom velük a kapcsolatot.

- Miért? - kérdeztem azonnal, mire Jimin az alsó ajkát beharapva pillantott rám. - Mármint.. - simítottam tarkómra. - ..ha szabad tudnom.

Épp ekkor hozták ki az ételt, amit egyből feltettük a grillrácsra, hogy minél hamarabb megsüljön. Eközben kibontottam egy üveg sojut és megtöltöttem vele Jimin poharát, majd az enyémet is.

- A családom kidobott otthonról - szólalt meg egy kis idő múlva. - Körülbelül négy éve volt, amikor a tizenkilencedik születésnapomon elmondtam nekik, hogy meleg vagyok. Már egyetemista voltam, de mivel kidobtak otthonról és nem volt pénzem, az utcán éltem pár hónapig.

- Istenem.. - döbbentem le a hallottakon. Jimin rámpillantott, de szinte azonnal el is kapta tekintetét, majd elkezdte felvágni a húst. - Azután kezdtél el a bárban dolgozni?

- Hm - bólintott. - Kijelentkeztem az egyetemről, mert akkor sokkal fontosabbnak tartottam a pénzt és, hogy legyen tető a fejem fölött. Ha Namjoon nem lenne, most ki tudja, melyik sikátorban húznám meg magam, kajáért koldulva.

- El sem tudom képzelni, hogy miken mentél keresztül olyan fiatalon - mondtam teljesen lesokkolva.

Jimin csak halkan felnevetett, de kicsit sem volt jó kedvű. Így próbálta kimutatni, hogy minden a legnagyobb rendben vele, de tudtam, hogy ez nem igaz. Lelkileg sérült emiatt és bár eltelt pár év azóta, egy ilyen dolgot nem lehet elfelejteni.

- Régebben kigúnyoltak, amiért sminkeltem magam - szólaltam meg, ezzel magamra vonva Jimin értetlen tekintetét. Úgy döntöttem, hogy ha már Jimin elmondta a titkát, így most rajtam a sor. Ha jobban átgondolom, jó lenne valakinek elmondani, mivel eddig csak Yoongi tudott a múltamról.

- Miért sminkelted magad? - kérdezte, majd kicsit előrébb dőlt.

Nyeltem egy aprót, majd egy nagy levegőt véve szólásra nyitottam a szám.

- Apám minden nap megvert. - jelentettem ki egyszerűen. Jimin szemei a kétszeresükre tágultak, de megelőztem őt és a még fel nem tett kérdésére válaszoltam. - Sikkasztással és megvesztegetéssel került öt évre a börtönbe, de miután kiszabadult, furcsán kezdett el viselkedni. Agresszívabb lett és rajtam töltötte ki a düht, ami benne tombolt. Alig lehettem tizenöt éves, amikor mindez elkezdődött. Nem akartam, hogy észrevegyék a suliban, ezért alapozóval rejtettem el a zöld és kék foltokat az arcomon. De nem hogy elkerültem volna a tekinteteket, csak még jobban vonzottam amiért úgy léptem ki az utcára. Évekig gúnyoltak engem, nyílvánosan megaláztak, párszor meg is vertek suli után és mivel szétverve mentem haza, apám még jobban megvert. Menekültem apám elől, menekültem az iskola elől, de sosem tudtam elkerülni az újabb és újabb veréseket. Ez addig ment, míg egy nap nem bírta a testem és összeestem. Hetekig a kórházban feküdtem és az volt az egyetlen hely, ahol biztonságban éreztem magam. Akkor döntöttem el azt, hogy ha nem fogom megvédeni magam, akkor más sem fog, hiszen anyám nem tehetett semmit apámmal szemben. Sok időbe telt, de elértem a célomat és megtudtam magam védeni. Azt hiszem, hogy öt évig voltam terrorizálva az apám és a suli által, majd még öt év telt el, míg túlléptem rajta és úgy ahogy kezdtem elfogadni a tényt, miszerint nehéz gyerekkorom volt.

Mindvégig az ujjaimat néztem, egy pillanatra se néztem fel Jiminre, de mondandóm után muszáj volt felpillantanom, ugyanis egy halk szipogás csapta meg hallójáratakm. Lassan rá néhztem, de bár ne láthattam volna ilyen megtörtnek. Szemei vörösek voltak és percek kérdése volt, hogy mikor buggyannak ki könnycseppjei.

- Most miért sírsz? - mosolyodtam el halványan.

- Csak.. - szipogott egy nagyot. - ...a te történeted sokkal súlyosabb és szomorúbb. Nem gondoltam volna, hogy ilyen múltat rejtegetsz a hátad mögött. Egyszerűen csak elképzeltem, ahogy azok a férgek úgy bánnak veled.

- Ezért nem érdemes sírni, butus! - hajoltam felé, majd hüvelykujjammal letöröltem könnyeit. - Ez már a múlt, egyikünkét sem lehetne megváltoztatni, de tanulhatunk belőle. Sokkal erősebbek lettünk, nem gondolod?

Jimin csak bólintott egyet, majd megdörzsölte a szemeit.

- Én már nem vagyok éhes - motyogta orra alatt, mire egyet kellett értenem vele. - Menjünk haza.

Egy bólintással válaszoltam neki, majd a pulthoz lépve kifizettem a vacsoránkat. Kocsival nem mehettünk, ugyanis mindketten ittunk, de mivel jó idő volt, inkább elindultunk gyalog. Némán sétáltunk egymás mellett, élvezve a kellemes, nyári szellőt. Már kezdett alkonyodni, ezzel narancsossá festve az égboltot, amit Jimin nagy bociszemekkel figyelt. Már annyira belemerült a gyönyörködésbe, hogy majdnem lefejelt egy villanyoszlopot. De szerencsére épp időben elhúztam és nem esett semmi baja.

- Jobb, ha belém karolsz - nyújtottam neki a karomat, mire ő lepillantott az említett testrészemre, majd vissza a szemeimbe.

- N-nem szükséges - válaszolt.

- Ragaszkodom hozzá - ragadtam meg karját, majd összekulcsoltam az enyémmel.

Jimin arca rákvörös lett, aminek láttán nem tudtam nem mosolyogni. Megszeppent tekintettel meredt a távolba, miközben alsó ajkát harapdálta. Egy óra múlva már a lépcsőházban voltunk, ugyanis kint már sötet volt. Még így is csak gyéren világított a falra szerelt lámpa, ami automatikusan kapcsolódott fel, amikor beléptünk az ajtón.

- Köszi a mai estét, jó volt valakivel beszélgetni - törtem meg a csendet kettőnk között.

- Én is így érzek, szoval én köszönöm, hogy meghallgattál. - hajolt meg kissé, majd felegyenesedve pillantott szemeimbe.

A szinte már félhomályba borult lépcsőházban csak úgy csillogtak Jimin íriszei. Képtelen voltam elszakadni tekintetétől és valójában nem is állt szándékomban. Annyira rabul ejtett az a győnyörű szempár, hogy pislogás nélkül merültem el szemei sötét tengerében. Jimin heves levegővétele zökkentett ki, de még így sem tekintettem el róla. Szemeim az ajkaira vándoroltak, amiket már megint a fogaival ostromolt. Hirtelen lekapcsolódott a lámpa, így teljes sötétség borult a kisebb helységre, ahol voltunk. Szinte azonnal a falnak nyomtam a nálam fél fejjel alacsonyabb fiút, majd bal kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett. Hüvelykujjamat az alsóajka alá helyeztem, majd annak segítségével kiszabadítottam az ajkát a fogai közül.

Alig pár centiméter lehetett közöttünk, ami nem igazán érdekelt, ugyanis még közelebb hajoltam hozzá és egy percet sem várva csókoltam a lehető legóvatosabban az ajkaira. A biztonság kedvéért megálltam pár pillanatra, hogy lássam hogyan reagál. Jimin egy kisebb szusszantás kíséretében mozdította meg ajkait. Egy halvány mosollyal követtem példáját, majd íelgetni kezdtem párnácskáit, amik most mintha édesebbek lettek volna. Legelőször nem igazán figyeltem, hiszen az élvezet sokkal intenzívebb volt a farkamban.

Kezem lejebb csúszott, majd kissé szorongatni kezdtem a nyakát, mire ő a mellkasomra csúsztatta kezeit. Nyakkendőmet szorongatva állt lábujjhegyre, hogy jobban elérje ajkaimat.
Percekig faltam száját, szinte képtelen voltam elválni tőle, de muszáj volt leálljak, amikor Jimin kezei levándoroltak a farkamhoz.

- Ezt nem kellene - szólaltam meg, miközben eltoltam kezeit a féfiasságomtól. Nem is értem, mi ütött belém így hirtelen. - Menj be és aludd ki magad! Holnap indulunk, ne felejtsd el!

- R-rendben? - válaszolt, bár inkább kérdésnek hangzott.

Lassan elléptem tőle, majd egy 'jó éjt' kíseretében kiléptem az ajtón.

———————
Most már ideje volt, hogy kicsit többet is megtudjunk a két főszereplőről🤭

Ti mit gondoltok róluk? Kíváncsi vagyok a véleményeitekre, szóval nyugodtan írjátok meg kommentben!🙏🏻

Plusz kaptam egy kihívást, köszi szépen bettinakuksi 💜

1. De még mennyire

2. Mert nekik úgy tetszik? xdd fogalmam sincs

3. Ezt már leírtam priviben, de itt is kifejtem xd. Szóval úgy gondolom, hogy az amerikai müzli nincs zacskóban, egyszerűen csak berakják a dobozba azt csá. Vagy ha zacskós, akkor úgy csinálják mint én, azaz kibontják a zacskót de nem veszik ki a dobozból, hanem úgy öntik a tálba.

4. Mert rosszul van felrakva, basszál rá egyet, hoppá csúnya szó XD

Az én kérdéseim:
1. Mivel indítod a napod?
2. Tél vagy nyár?
3. Szoktál ihlethiányban szenvedni?
4. Ha igen, akkor mi segít abban, hogy megírj egy részt?

Kihívottam kiweystyle 🥰
Nem muszáj megcsinálni💜

2020.07.30