J I M I N

Miután hazaértem, az volt az első dolgom, hogy lemossam magamról azt a rengeteg mocskot, amit a mai nap szereztem. Titkon reméltem, hogy ma megúszom egy sima tapizással, de persze az élet most is keresztbe tett nekem. A tegnapról megmaradt rizst és sülthúst fogyasztottam el, de fél órával később már a vécé fölött görnyedve adtam ki magamból mindent, ami eddig a gyomromat terhelte.

Végtagjaim remegtek, ahogy eluralkodott rajtam az erőtlenség. Mélyeket lélegezve töröltem meg ajkaim majd a kád szélében megtámaszkodva álltam fel, hogy kimossam a számat. Ekkor meghallottam a telefonom csörgését, így sietve a nappaliba mentem. Bár nem értettem, hogy kinek jutottam eszébe hajnali fél négykor. Szemöldök ráncolva pillanatottam a kijelzőre, amin egy ismeretlen szám díszelgett. Alsó ajkamon végig szántottam nyelvemmel, majd felvettem a telefont.

- H-halló? - csuklott el a hangom, hiszen nem is olyan rég hánytam el magam, a hangszálaim még nem jöttek helyre. - Kivel beszélek?

- Itt Jeon Jungkook, a VT kozmetikai cég elnöke. - a név hallatán szívem hevesebben kezdett verni, mire le kellett üljek, hogy ne ájuljak el. - Szeretném, ha holnap bejönne a céghez, egy állás interjúra.

- Hányra legyek ott? - erősen az alsó ajkamba haraptam, hogy egy hangot se adjak ki, hiszen biztos felvisítottam volna örömömben. Nem hiszem el, hogy Jeon Jungkookkal beszélek!

- Ma reggel, nyolckor legyen az irodámban. Visszhall! - válaszomat meg sem várva bontotta a vonalat, én pedig magam elé meredve vigyorodtam el úgy, hogy szinte majd' szét repedt az arcom.

Egy hatalmasat sikítva kezdtem el vergődni a kanapén, hogy rendesen kitomboljam magam. Már az sem érdekel, hogy alig négy és fél óra múlva megtudom, hogy felvettek-e vagy sem. Hirtelen mintha elillant volna az álmosságom, egyáltalán nem tudtam nyugovóra térni, olyannyira izgultam.

Végül mégis sikerült elaludnom arra a pár órára, reggel pedig újult erővel kezdtem el készülődni. Dalolva mostam meg a fogam, fenekem jobbra-balra ringatva. Olyannyira hozzá szoktam a sztriptízhez, hogy néha már itthon is riszálni kezdtem a hátsó felem.

Annyira izgultam, hogy háromszor fordultam vissza az ajtóból, mert egyszer a telefonomat, másodszor a kulcsomat felejtettem itthon, harmadszor pedig csak szimplán körülnéztem. Szokásomhoz híven, pontban nyolckor már Jungkook irodájában vártam, hogy ő is megérkezzen. Míg a férfira vártam, addig körbenéztem a helységben. Az iroda hatalmas volt, akkora, mint a fél lakásom. A helység egyik oldala csak üvegből állt, amin keresztül látni lehetett az egész várost. Mr. Jeon asztala rendezett volt, azzal szemben pedig egy kisebb üvegasztal állt kanapéval és fotellel az oldalán.

Fogalmam sem volt arról, hogy álljak vagy üljek le, de nem is volt időm ezen tovább gondolkodni, hiszen nyílt az ajtó, tekintetem pedig találkozott a cég elnökével. A férfi öltönyt viselt, fekete haja rendezetten állt, kezében pedig egy fekete aktatáska volt. Arca ápolt és makulátlan volt, ajkai szépen íveltek, egy kis rózsaszín árnyalattal. Kár volt tagadni, Mr. Jeon szexi volt. Enyhén puffadt arca kisfiús hatást keltett, de rendesen látszott az arcéle, ami miatt kétszer gondoltam át azt, hogy vajon elvágná-e az ujjam, ha végighúzom rajta.

- Épp időben - szólalt meg kimért hangon, ezzel bambulásomból kizökkentve.

- Jó reggelt! - üdvözöltem egy mély meghajlással, mosolyom pedig szinte a fülemig ért.

Mr. Jeon felvonta az egyik szemöldökét, majd a kanapéhoz indult, amire leült.

- Foglaljon helyet - intett a fotel felé, mire vettem a célzást és én is leültem, ujjaimal a térdeimet piszkálva. - Szeretnék önnek pár kérdést feltenni.

Aprót bólintottam, ezzel is jelezve, hogy értettem.

- Miért szeretne nálunk dolgozni? - tette fel az első kérdést, mire majdnem azt válaszoltam, hogy pénz kéne, hiszen gyakorlatilag egy prosti vagyok.

- Érdekelnek a kozmetikai termékek. - kezdtem bele halkan, kissé elgondolkozva azon, hogy mit is mondhatnék még. - Szeretem, ha a bőröm ápolt, ezért is használok sokféle VT terméket, mert azok nagyon jó minőségűek. Részben ezért is szeretnék itt dolgozni.

- Hm - nézett a férfi maga elé. - Hol hallott a cégünkről?

- Egy barátomtól hallottam, hogy a cég elnöke egy titkárt keres. - félig az igazat mondtam. Nyílvan, hogy hallottam, de nem egy barátomtól, hanem a táncosoktól az öltözőben.

- Milyen az állóképessége? - fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen egész éjjel állok a két lábamon és csak hajnalban van időm arra, hogy végre pihenjek.

- Képes vagyok egész nap talpon lenni - válaszoltam nagy mosollyal az arcomon, mire Mr. Jeon arca megrándult, ahogy egy mosolyt próbált kicsikarni magából.

- Milyen tanulmányi eredményekkel rendelkezik?

- Művészeti középiskolába, majd tánc és sport egyetemre jártam. - válaszoltam és büszkeséggel töltött el az, ahogy a főnök egy "nem rossz" arckifejezéssel kezdett el bólogatni.

- Na és mire hajlandó a cégért? - dőlt hátra a kanapén, lábát a másikra helyezve, ezzel lazán, mégis elegánsan ülve.

- Például.. - pillantottam kezeimre, hogy addig is kigondoljam, mit is szeretnék mondani. - Vállalok túlórákat - válaszoltam, majd alsó ajkamat harapdálva vártam, hogy egy újabb kérdést tegyen fel.

Egy kisebb sóhajt hallatva dőlt előre, majd átható tekintettel pillantott rám, mire én  egy nagyot nyeltem.

- Kap egy hónap próbaidőt - szólalt meg, mondata hallatán pedig elmosolyodtam. - Kíváncsi vagyok, mit fog hozni a közös munka.

- Komolyan mondja? - tátottam el a számat vigyorogva, mire Mr. Jeon oldalra biccentette a fejét.

- Úgy nézek ki, mint aki viccel? - nemlegesen kezdtem el fejemet rázni. - Holnaptól nyolckor kezdhet. Ne késsen!

- Rendben! - pattantam fel a helyemről, hogy mélyen meghajoljak előtte. - Minden tőlem telhetőt megteszek!

J U N G K O O K

Park Jimin sokkal jobban nézett ki élőben, mint a képen, amit az életrajzához csatoltak. Kissé nőies testalkata volt, amit nem tudtam mire vélni, hiszen ő is férfiből van. Szabályosan karcsú csípője volt és sokkal jobb feneke volt, mint a nő alkalmazottaimnak. Egész idő alatt, csak mosolygott és komolyan mondom, hogy már a derült arcától jobb kedvvel kezdtem el dolgozni.

Épp egy kis szünetet tartottam, amikor is zajt hallottam kintről, mintha vitáztak volna.

- Uram, oda nem mehet be! - kiáltott Jiah, mire kíváncsian felálltam a helyemről, de ekkor kinyílt az ajtó és szembe találtam magam a legjobb barátommal. - Mr. Jeon! Nagyon sajnálom, egyszerűen nem hallgatott rám!

- Semmi gond, ismerem őt - legyintettem, mire Jiah ki is ment, így kettesben maradtam rég látott barátommal. - Min Yoongi, te barom!

- Neked is szia, Jungkookie - tárta ki karjait egy hatalmas mosoly kíséretében, mire én szinte a nyakába ugrottam.

- Hiányoztál - szorítottam magamhoz, mire ő nevetve simogatta meg fejemet.

Min Yoongi a középiskola óta a legjobb barátom, mindenben segített és részben neki is köszönhetem, hogy ide jutottam a céggel. Szinte mindig együtt voltunk, nem lehetett minket szétválasztani, ám két éve úgy döntött, hogy Amerikába költözik. Azóta csak telefonon keresztül kommunikáltunk.

- Miért nem szoltál, hogy itthon vagy? - kérdeztem tőle, amikor elváltunk egymástól, hogy leüljünk.

- Szerettelek volna meglepni - vigyorodott el, mire közöltem vele, hogy tényleg meglepődtem.

Nem számítottam arra, hogy épp ő fog hazajönni, hiszen akkor még nagyon úgy látszott, hogy nem jönne vissza Szöülba.

- Na de mesélj, milyen Amerikában? - hajoltam hozzá közelebb, mire ő a plafonra pillantva sóhajtott egyet, de ez más volt. Ez nem egy unott vagy gondterhelt sóhajtás volt.

- El sem hiszed, mit tettem két héttel ezelőtt. - nézett rám, tekintete pedig azonnal megváltozott és mintha íriszei csillogni kezdtek. Most már tényleg kíváncsi lettem, hiszen ritka eset, amikor Yoongi ilyen tekintettel néz rám.

2020.04.06