Kate Down vagyok, 15 éves. Van egy nővérem Emma, egy öcsém Jacob, és egy kutyám, Fahéj. Mivel ebben az évben ballagtam általános iskolából, középiskolába megyek és persze a nyári gólyatáborba. Szeretek ismerkedni, viszont kevés barátom van. Szeretek időt szánni az emberek megismerésére. Pont ma indul a tábor, szóval elindultam otthonról. Mindent bepakoltam. Tíz napos a tábor (#szóismétlésxddd). Miközben húztam a bőröndömet, kicsit magamba énekeltem, de mivel a suli a másik utcában van, ezért nem sokat mentem. Rajtam kívül csak páran voltak. Nem tudom hogy kik az osztálytársaim, mert a "megismerkedő est"-en nem vettem részt. Miközben megfigyeltem az embereket, akiket mostmár minden nap fogok látni, nagyjából mindenki ideért. Egy vörös, göndör hajú, fehér bőrű, 40 év körüli nő olvasta a neveket. Mikor az enyémet mondta, mindenki felém fordult, és értetlen fejet vágtak. Gondolom azért volt, mert senki sem ismert. Felszálltam a buszra, és leültem egy helyre. Elővettem a telefonom és a fülhallgatóm, majd bekapcsoltam a Princesses don't cry-t. Mikor vége lett a számnak, akkor vettem észre, hogy mellettem üres egyedül a hely. Gondoltam akkor lerakom oda a táskám. Felszállt a vörös hajú nő (később megtudtam, hogy Erica tanárnőnek hívja mindenki) és épp mondta, hogy egy fiút várunk még, aki abban a pillanatban meg is jelent a buszon. Fekete göndör haja volt, és barna szemei. Helyes volt, nem mondom...

- Finn Wolfhard. Végre megérkeztél.

- Elnézést a késésért tanárnő.

- Tőlem nem kell elnézést kérned. Annyi a "büntetésed" - mutatott idézőjeleket az ujjaival. - hogy már te nem tudsz választani, hogy hova ülsz, így muszáj lesz neked Kate Down mellé ülnöd. - Ez egy kicsit bántó volt. Nem igazán akartam vele foglalkozni, de nem tudtam nem foglalkozni vele. Ilyen vagyok sajna. A fiú leült mellém, és megszólalt volna, de közbevágtam.

- Igen, én vagyok Kate, és sajnállak, hogy mellém kell ülnöd, de ha nem haragszol, akkor én nem is mondanék többet, nehogy véletlen a tanárnő ne álljon veled szóba, mert hozzámértél, vagy valami. - mondtam durcásan, majd visszaraktam a fülhallgatót és befordultam a fal felé. Az ablakból láttam, hogy Finn értetlen arcot vág, majd előre fordult. Egy ideje így ültünk, mikor az ablakból láttam, hogy Finn felém fordult, és bámul. Épp azt akartam neki mondani, hogy "miért bámulsz, fordulj inkább előre",mikor megláttam, hogy nem bámul, hanem alszik. De olyan aranyosan aludt. Nem bírtam magammal, és néztem, néztem és néztem. Addig néztem, míg végül engem is elnyomott az álom.

Mikor felkeltem, úgy ébredtem, hogy Finn vállán volt a fejem. Ő már fent volt. Zenét hallgatott.

- Ne haragudj. - mondtam halkan.

- Nem haragszom. - mosolyodott el. - Nyugodtan használhatsz párnának. - nevetett fel. Annyira nevetett, hogy én is felnevettem. - Látod, végre sikerült.

- Mi?

- Megnevettetnem téged. - mondta, majd rámkacsintott. Annyira vörös lehettem, mint a paradicsom. Épp valaki üzent nekem. Egy képet küldött.

Ismeretlen: képet küldött neked

Finn meglátta a telefonom, és megszólalt.

- Ez egy kifejezetten jó kép rólam. - mondta. Én nem értettem, hogy mi van, ezért kérdeztem.

- Te modellkedsz?

- Aha. - mondta. Annyira aranyosan mondta a szót, hogy egy kicsit megmosolygtam.

- Mi a baj?

- Semmi. - mosolyogtam.

- Az jó. Figyelj, nincs valami csokid, amiből adhatnál?

- Várj, megnézem. - kutattam a kistáskámban és találtam egy tábla milka csokit. - Tessék.

- Köszi. - mondta, majd letört belőle. Míg utaztunk, az egész táblát megettük. Finn mondjuk többet evett. Az utolsó kocka csoki volt a papírban.

- El fogsz hízni. - mondtam nevetve.

- Naaaa. Add ide, légyszi.

- Nem...vigyáznom kell az alakodra.

- De hát én tökéletes vagyok.

- Meghiszem azt.

- Na add ide.

- Nem fogom.

- Add ide, nyugi nem eszem meg.

- Akkor minek kell?

- Add ide. - mondta és odaadtam.

- Nyisd ki a szád.

- Öhm....

- Nem kell rosszra gondolni Kate.

- Oké. - mondtam, majd kinyitottam a szám.

- Csukd be a szemed. - mondta. Becsuktam. Azt hittem, hogy a csokit bedobja a számba, de ehelyett közelebb hajolt hozzám. Éreztem a lehelletét. Becsuktam a szám, és kinyitottam a szemem. Már csak pár miliméter volt a szánk között, amikor kikaptam Finn kezéből a csokit és elég agresszívan beraktam a szájába.

- Őrült vagy Wolfhard.

- De legalább sikerült zavarba hoznom téged. Ja és végül nem vigyáztál az alakomra, hanem inkább te "tömted" belém a csokit. Szóval nem lennél jó őrangyal.

- Tényleg nem?

- Nem bizony.

- Oké. Akkor mit szólnál, ha most chipset tömnék a szádba? - majdnem üvöltöttem. Mindenki minket nézett.

- Ez egy kicsit hangos volt. Tudod, hogy milyenek a mi korunkbeliek. Csak a felnőttes dolgokra gondolnak, és mindent félreértenek. Szóval ezt szerintem fejezzük be, mert a végén még azt hiszik, hogy szerelmesek vagyunk.

- Fúj, soha.... - suttogtam úgy, hogy nehogy meghallja. De hallotta...

- Ezzel most megbántottál. Nagyon is.

- De most miért? Te sem jönnél össze velem.

- Azt te nem tudhatod. Nem is ismersz.

- Ahogy te se engem. Inkább beszéljünk másról, vagy pedig hagyjuk egymást békén a francba. - mondtam.

- Akkor a második opciót választanám. - mondta, mire kicsit megijedtem. Tényleg megbántottam volna? Nem akartam. Azt hittem, hogy nem veszi a lelkére. De nem is érdekel. Megoldja. Nagy fiú már....legalább is testileg...hogy agyilag mennyi, azt nem tudom.

Egy óra múlva megérkeztünk a szálláshoz. Mindenki leszállt, és elvitte a csomagját, majd megálltunk a busz mellett. Erica tanárnő felolvasta a neveket, majd a beosztásokat.

- Mivel kevés volt a három-négy ágyas szoba, ezért egy fiú és egy lány egy kettes szobába fog aludni. - na basszus, nem is lehetne jobb. Gondoltam, csak van itt egy szerelmespár, vagy testvérpár, akik szívesen bevállalják, de a nő engem szólított.

- Kate a te szobatársad Eric lesz. A többiek, Cole, James, Jake és Finn egy szobában lesznek. -mondta. Kicsit jobb kedvem lett volna, ha Finnt mondja a tanárnő, de ez azt jelenti, hogy nekem egy szobában kell ezzel az Eric gyerekkel lennem. Marha jó. Remélem nem francia ágy, mert akkor tuti hazagyalogolok......
Eric megkapta a kulcsokat, majd felém fordult.

- Ha nem horkolsz, és nem szólsz hozzám, azon kívűl, ha kell, akkor jóban leszünk. - mondta, majd belevicsorított a képembe. Kicsit megijesztett. Azt hittem normálisabb szobatársam lesz. Elmentünk a szobánkig, melletttünk kettővel voltak Finnék. Bocsánatot akartam kérni tőle, de nagyon úgy nézett ki, hogy tényleg haragszik, ezért arra gondoltam, hogy később bocsánatot kérek tőle. Bementünk, és pechemre franciaágy volt. Szerencsére azért jó széles volt, vagyis gondoltam csak nem fogunk majd összegabalyodni alváskor.

- Én alszom az ágyban. - mondta. Kicsit meglepett, még jó, hogy anya rakott be egy hálózsákot, ha a higiénia nem lenne olyan magas szinten a szállodában. Eric befoglalta az ágyat, majd nekiállt telefonozni. Én egyből nekiálltam bepakolni a szekrényembe, mikor megszólalt.

- Hozhatnál valami kaját.

- Van egy szendvicsem, kéred?

- Egy szendvics az nem szendvics. Cica, valami többet hozz.

- Van 3 szendvicsem, de nekem ez kell biztonsági kajára, ha esetleg rossz lenne az ebéd. De lemegyek a konyhára, hátha tudnak neked valami meleg ételt adni.

- Akkor menj. -mondta. Köszi, vagy valami? És mi az hogy CICA? Hát eskü megverem. Baktattam le a lépcsőn, az ebédlőbe, ahol megtudtam, hogy egy óra múlva lesz ebéd, és nem adhatnak előbb ki ételt. Felmentem a szobába, és mikor benyitottam, akkor láttam meg, hogy Eric a három szendvicsemből falatozik. Felváltva harapott hol egyikbe, hol másikba, hol a harmadikba.

- Öhm, azok az ÉN szendvicseim? - emeltem ki az "én" szót.

- Igen, miért? - kérdezte tök nyugodtan. Szerintem ez a pali ki akar kergetni a világból....nyugalom Kate, nem vered meg, és csöndbe maradsz kivételesen.

- Remélem ízlik. - mondtam egy kis undorral. De nem sokkal, mert még elbízná magát. Azt pedig nem akarom, hogy fölényben legyen. Mormogott valami "aha" - félét, majd videót nézett és falta a szendvicseket. Miután elpakoltam, kimentem a folyosóra, ahol egy lányt pillantottam meg. Hosszú szőke haja volt ami egy laza konytba volt felrakva a feje tetejére. Rámnézett, és épp elmentem volna mellette, amikor visszarántott a csuklómnál fogva.

- Ha rámászol Ericre, akkor halál vár rád. Hidd el, el tudom intézni. -mondta. Hasonlított az említett fiúra, vagyis szerintem a testvére lehetett. Kicsit megijesztett, mert Ericből simán kinézem, hogy bemószeról a csajnál. Könnyek gyűltek a szemembe. Fenyegetve éreztem magam. És az egyetlen ember, akit ismerek, és valószínűleg meghallgatott volna, megbántottam. Tehát konkrétan most nincs senkim...

Hali! Bocsi, hogy nyárias résszel kezdődik, de még ezt nyáron írtam, és azóta nem vetettem rá magam, hogy publikáljam.

Remélem tettszett!

#LazaPower♡