Megkerestem az épület vezetőjét. Majd egy pasas oda kísért Mikehoz. 

Rengeteg beteg volt itt. 

És mondja csak, Victor Creel is itt van még?-kérdeztem az engem kísérő férfitól.

Igen, itt. De vele nem olyan egyszerű beszélni. Bár már vén,de ki tudja hogy ezek mire képesek.-magyarázta.

Persze. Sose lehet tudni.-helyeseltem neki. Bár mi tudjuk hogy Victor nem bűnös. 

Itt vagyunk. 10 percet kap.

Rendben!

Mike! Szia! Én vagyok,Gina.

Hol van Tizi?-mondta lassított felvételbe. 

Tizi nincs itt. Én Gina vagyok. Emlékszel rám? Régen barátok voltunk. Együtt küzdöttünk egy csomó szörny ellen.-emlékeztettem őt a múlt eseményeire. 

Tizi. Tizi. Hol van Tizi?-ismételgette.

Tizi is itt lesz nemsokára. Mármint nem itt. Haza kell jönnöd velem! Viszont ehhez ki kell józanodnod. Mike! 

Ho-ol van Tiziii?-nyöszörgött tovább. 

És ezzel ment el az egész 10 percünk.

Lejárt az idő.-jött hozzánk oda a pasas. 

Rendben!-álltam fel a székről.

Jöjjön. Kikísérem.

Erre csak bólintottam. 

Miközben sétáltunk, mintha Victor Creelt láttam volna az egyik asztalnál. Zenét hallgatott. 

Ez meg hogy lehet?-kérdeztem magamban.

És, sikerült kicsit beszélnie vele?-rántottak ki a férfi szavai a gondolataimból.

Öh...nem igazán. Folyton csak annak a lánynak a nevét ismételgeti, akit eltiltottak tőle.

Biztos nagyon szerette, ha még ennyi év után is miatta van itt. 

Igen. Ez így igaz.-feleltem neki.

Egyébként had mutatkozzam be. Ha újra eljön, vagy esetleg egy másik ismerősük eljönne, engem kereshetnek nyugodtan. A nevem Peter Ballard.

Nagyon ismerős volt ez a név. De ekkor még nem tudtam hova tenni.

Gina Kaltenbach-fogtam vele kezet. 

Elköszöntem tőle, majd felhívtam a többieket.

Hallotok engem? Srácok? Van ott valaki? 

Gina! Mi a helyzet?-kérdezett vissza Robin.

Most végeztem, és tudni szeretném hogy hová menjek.-mondtam neki,azt sugallva hogy:Nem egyértelmű hogy miért hívlak??

Átjöttünk Nancyékhez.-felelte.

Rendben! Indulok.

Mikor odaértem, Nancy apja nyitott ajtót.

Jó napot. Nancyék itt vannak, ugye?

Igen, lent vannak.-engedett be a házba.

Lementem hozzájuk. 

Na, van valami?-kérdezte Nancy.

Nincs. Nem jutottam semmire. Egyfolytában csak Tizi,Tizi,Tizi. Semmi más. 

A lány nagyon elszomorodott. És persze mind meg is értettük őt.

Na és ti mire jutottatok?-érdeklődtem.

Sikerült kinyomoznunk Tiziék és Byersék telefonszámát.-közölte Robin.

És?-érdeklődtem.

És mi?-kérdezett vissza Robin.

És felhívtátok őket?

Byersék nem veszik fel a telefont. Tiziéket felhívom.-állt fel Nancy.

Bepötyögte a telefonba a számot, majd tárcsázta. 

Jó napot! Nancy Wheeler vagyok. Jim Hoppert vagy a lányát keresem.-kezdett bele a mondandójába. 

Ki maga? És miért keresi a férjem?-hallatszódott ki a telefonból a kérdés. Szerintem a nő féltékeny lett.

Tudja,én a lány egyik régi barátja vagyok. Jim...

Szálljon le  a férjemről.-ezzel a nő rácsapta a lányra a kagylót. 

Hát...ez nem ment valami jól.-nézett ránk Nancy.

Ja,mi is hallottuk.-tájékoztattam. 

Ez várható volt.-kezdett bele kissé felindultan Steve.

Ezt hogy érted?-kérdeztem.

Emlékezzetek csak vissza. Mikor Vecnával harcoltunk, Byersék sehol nem voltak. És ekkor még Tizi is velük élt. Most is mi vagyunk. Megint rajtunk múlik. Byersék nem veszik fel. Ez a nő meg nem hagyta hogy Jim Hopperékkel beszéljünk. Így ők sincsenek. Ugyan ez volt legutóbb. 

Hát azért legutóbb egy picit többen voltunk.-kezdett el rácáfolni Robin.

Van ott valaki? Hallotok engem?-hallottuk meg Dustin hangját.

Dustin?!

Hogy haladtok? Mi történik ott?-érdeklődött. 

Egyenlőre nem haladunk túl jól. Itt van Nancy, Robin és Steve. És ennyi,

Hát, azért ez is jobb mint a semmi.

Nem egészen. Byersék és Tiziék szinte tuti hogy kilőve.-tájékoztatta őt is Steve.

Miért?

Nem tudunk beszélni velük. Az egyik oldalon nem veszik fel, a másikon egy őrült nő csapkodja ránk a telefont.-folytatta Steve. 

Hát ez tényleg gáz. Mindegy. Most mennem kell.-zárta le Dustin a beszélgetést.

Mi pedig elkezdtünk tanakodni, hogy mégis mi legyen.