~Hopper~

Fáradtan léptem át az ajtó küszöbét. 

Anna mérges tekintete fogadott a nappaliban. 

Tizi itthon van már?-kérdeztem tőle érzelemmentes arccal. 

JANE már a szobájában van.-emelte ki a lány nevét. Utálta mikor Tizinek hívom, hisz nem érthette az okát.

Mi történt? Miért vagy mérges?-kérdeztem tőle, miközben levetettem a kabátomat.

Egy nő hívott telefonon. Téged, vagy a lányt kereste. De tudom hogy ez csak egy trükk volt. TÉGED keresett. Ő a titkos szeretőd? Ó, hogy is kérdezhetek ilyet. Hiszen ez biztos! Tudtam! TUDTAM hogy megcsalsz. És mióta megy ez, hüm? Biztos hogy most görcsben van a gyomrod, mert LEBUKTÁL! Te aljas gazember! Csak kihasználtál ugye?! Te disznó!-vágta hozzám a szavait. 

Várj, várj már az Istenért!-szakítottam félbe. 

Azt modtad hogy engem vagy a LÁNYT kereste. Mondott még valamit? Nem kérdezted meg hogy hogy hívják?-kérdeztem rá.

Mit számít hogy hogy hívják? Tudom hogy megcsalsz vele. A szeretőd volt az!-kezdett el üvölteni velem.

CSAK MONDD MÁR EL HOGY HOGY HÍVJÁK.-kezdtem el én is üvölteni.

NANCY WHEELER...-kezdte el üvölteni a nevét. Még akart valamit mondani, de nem tudta befejezni.

Ti miért ordibáltok? És mi van Nancyvel?-jött ki a szobájából Tizi.

Menj vissza a szobádba!-parancsoltam rá.

Várj, TE! Te ismered ezt a nőt?! Mondd el nekem hogy ki ő. Apád szeretője, ugye?-ragadta meg a lány karját.

MI? Nem! Utálatos vagy. Te csak erre tudsz gondolni?! Minek mentél hozzá feleségül, ha nem is szereted? Miért nem bízol benne?! És ne beszélj így Nancyrő.  Nincs jogod hozzá!-futott be Tizi dühösen és sírva a szobájába.

Gratulálok!-vágtam drága Annám szemébe ezt a szót. Majd kimentem a konyhába valami ennivalóért. 

Kb. 20 perc múlva sétáltam be csak a nappaliba. Anna az egyik kanapén ücsörgött kisírt szemekkel. Leültem mellé.

Nancy Wheeler Tizi egyik régi barátnője. Hawkinsból.-tájékoztattam.

Az az a hely ahol régen éltetek? Ahol rendőrfőnök voltál?

Igen!-feleltem.
Ennek a lánynak az öccse volt Tizi régi szerelme. Akitől eltiltottam. Tizinek sok barátja él abban a kisvárosban. Meg kell értened, hogy dühös vagyok. Meséltem már neked, hogy belekeveredtünk a szovjetek egyik ügyébe. Ami Hawkinsban volt. És ha Tizi régi barátai hívnak, az nagyon fontos is lehet. Lehet hogy megint veszélyben van a város. És akkor nekünk oda kell mennünk. Nincs más, aki átvállalná ezt helyettünk. Arra kérlek, hogy máskor előbb kérdezd meg hogy honnan hívnak. És ha Hawkinsból, akkor add át nekünk a telefont. Rendben?-fejeztem be mondandómat.

Rendben! És ne haragudj. Én csak...nem is tudom hogy mi ütött belém. Mit akarsz most csinálni? Mi van akkor, ha tényleg fontos hívás volt? 

Akkor majd visszahívnak. Vagy ha nem, megpróbáljuk elérni őket mi.

Végül elaludtunk mi is. Bár nagyon felmérgesített, de nem haragudhatok rá örökké.