Gondolkodtál már rajta vajon léteznek-e földönkívüliek?

Rena egy átlagos lány volt számtalan hasonló gondolattal a fejében amiken nap mint nap gondolkozott.

"Hogy hogy csak a tél van egy évben kétszer?"
"Vajon az állataink is elneveznek minket?"

Na de hagyjuk is,hiszen ezekre talán soha nem tudjuk meg a választ, ellentétben az első kérdéssel mire Rena egy szép napon választ kapott.

A válasz pedig igen, igenis léteznek földönkívüliek.

A lány már azon is gondolkozott, hogy ha valóban élnek akkor milyenek lehetnek.
Nem hitt a tipikus elképzelésben miszerint nagy szemek, zöld vagy szürke bőr és kopaszfej, teljesen  máshogy képzelte el. Máshogy, de nem így.

Barna szem, éjfekete haj, sebhelyes, de sármos arc.

Rena a csillagokat nézte az égen miközben kedvenc zenéit hallgatta, mint minden szokásos szombat este.
Akárhányszor ezt tette egy idő után látott  egy hirtelen villanást a nem is olyan távoli fenyőerdő felett. Eleinte azt hitte csak hullócsillag, de miután ez minden héten bekövetkezett rájött, hogy többről van szó. Első dolga az volt,hogy utána nézzen ennek a jelenségnek a neten.
Több cikket is talált amiben emberek állították, hogy látták a bizonyos villanást, de a csillagászok sem találtak rá magyarázatot aztán egy idő után már nem is keresték őket. Rena ezen az estén elhatározta, hogy másnap kimegy, sátrat vet és vár.
Ha ő valamit elhatározott meg is tette , így hát vasárnap este feküdt a sátrában és várt.
Nagyjából éjfél felé egy másodperc töredéke alatt nagy világosság lett, majd amilyen hamar jött, olyan gyorsan el is múlt.
Viszont már nem volt egyedül az erdőben. A magas tűlevelűk közt hatalmas űrhajószerűség állt ami Rena-t a Star Trek-es Ark Royalra emlékeztette. Az ajtaja kinyílt és hat maszkos alak lépett ki rajta. A lány nyitott volt a világra így nem lepődött meg annyira, mint egy átlagember, de mindezek ellenére meg volt rémülve. Próbálta magát nyugtatni, hogy nem lesz baj hiszen több méter távolra vannak tőle és olyan szögben van, hogy nem látnak rá, mégis érzett valami furcsa vibrálást és ettől végigfutott hátán a hideg. Vezérük magas volt, hosszú fekete köpenyben, aminek csuklyáját az arcát takaró maszkra vette fel. Kezében tartott valamit,Rena nem látta mi volt az viszont biztos volt benne, hogy valami féle fegyver lehet,mert a többiek hátát fegyverek díszítették, de rajta nem volt semmi az előbb említetteken kívül. Valamit mondhatott, mert a többiek szétszéledtek ő maga pedig Rena irányába indult el. A lány tudta, hogy nem menekülhet így hát a maradék időben próbálta magát összeszedni és lenyugtatni.

-Mit keresel itt ember?-mondta az idegen.

A lány akarata ellenére is összerezzent, meglepődhetett volna azon, hogy a különös ismeretlen beszéli a nyelvét, de túlságosan le volt sokkolva a mély, torz hangtól amin megszólalt.

-Mégegyszer kérdem, mit keresel itt?Mit tudsz az eos-ról? -kérdezte újra, de mostmár türelmetlenség vegyült hangjába.
-Én...én csak itt aludtam, mert...hullócsillagokat akartam nézni. Mi az az eos? -szólalt meg végül Rena és a terve miszerint határozott lesz egyértelműen elbukott.
-Értem. Szóval vagy tényleg halandó vagy vagy egy ellenálló aki átakar verni, de úgyis mindjárt megtudjuk. - mondta és kinyújtotta kezét, ujjait kitárva hagyta és befeszítette karját.

Rena úgy érezte,hogy azonnal széthasad a feje,a fájdalom hatására összeszorította szemeit és kezdte azt hinni megszűnik körülötte a világ.

Az idegen öt perc elteltével abbahagyta tevékenységét, amivel valójában a lány elméjébe akart beférkőzni, ezúttal sikertelenül. Meglepődött és egyúttal ideges is volt hiszen ez eddig mindig bevált és azt sem tudta pontosan kivel van dolga, de biztos volt benne,hogy nem  lehet egyszerű ember, annál valami sokkal több kell hogy legyen.
Rena miután elmúlt a fájdalma kinyitotta szemét és épp abban a pillanatban az ismeretlen elővette a kardját, amelynek pengéje piros lézerből volt, markolatánál pedig két kisebb lézernyaláb állt ki. A lézerkardot meglendítette egy fa felé,ami hangosan hullott a földre a lány pedig lesokkolt a félelemtől. Nem tudta ki vagy mi áll vele szemben, de egy valamiben biztos volt: az illető nagyon erős. Értelmetlenség lett volna sok erőt kifejteni egyetlen fa miatt mégis olyan lendület volt benne amit ő teljes erőbedobással sem tudott volna kifejteni.
-Fogalmam sincs ki vagy te, de úgy érzem hasznos lehetsz szóval velem jössz és kiderítjük. - a idegen száraz hangsúllyal közölte mondanivalóját, mintha az előbb misem történt volna.
- Mi?! Na még mit nem...azt sem tudom ki vagy mi — - mondta volna Rena, de abban a pillanatban a  maszkos alak közelebb lépett, legyintett az arca előtt és minden
elsötétült.