- Nem mesélsz magadról egy kicsit? Alig tudok rólad valamit, de te már nagyjából mindent tudsz. - pillantottam Jungkookra, miután megittam egy újabb pohár vodka-narancsot.

- Mit szeretnél tudni rólam? - könyökölt az asztalra, majd kíváncsian pillantott rám.

- Igazából teljesen mindegy. A korodat már tudom és azt is, hogy hol dolgozol. És igazából ennyit árultál el nekem. - biggyesztettem le az ajkaimat.

Szerintem négy pohár vodka-narancsot megihattam már, nem is nagyon számoltam, viszont éreztem, hogy nehezebben megy a beszélés és gondolkodni sem tudok igazán. Bezzeg Jungkooknak kutya baja, a végén még kiderül, hogy alkoholista és nagyon bírja a piát, velem ellentétben.

- Szeretek fényképezni - mondta, én pedig nem tehetek róla de felkuncogtam.

- Fényképezni? Azta, totál nem néztem volna ki belőled.

- Miért? - ráncolta össze szemöldökeit.

- Azt hittem, hogy verekedni szeretsz, vagy ilyesmi.

- Szeretek verekedni is, de a fényképezés közelebb áll hozzám - vonta meg a vállait. - Egyszer majd elviszlek a kedvenc helyemre, ha szeretnéd.

- Az nagyon jó lenne - villantottam ki a fogaimat. - Merre van?

- Egy kis faluban van ez a hely, innen olyan egy óra lehet kocsival. Egy nagy rét az egész igazából, de tele van cseresznyefákkal, plusz egy aprócska tó is van a közepén. Nagyon hangulatos hely, csak mostanában sajnos nincsen időm oda kijutni, plusz ugye kocsim sincs most, szóval még nehezebben tudnék eljutni oda.

- Ezt akartam már kérdezni. Miért nincs kocsid? - keltem fel időközben az asztaltól, hogy ismét vegyek magamnak egy vodka-narancsot.

- Belehajtottam egy fába és az eleje teljesen összetört - vonta meg a vállait.

- Mi? - tágultak hatalmasra a szemeim. - Mikor? És ugye nem lett senkinek baja?

- Ittam és úgy vezettem, de nyugi, szerencsére hajnal volt. Az egyik mellékutcában történt az egész, szóval rajtam kívül senki sem tartózkodott az utcán. Meg nem mentem olyan gyorsan, csak mázlimra egy baszott nagy fába hajtottam bele, így a kocsimnak annyi lett. Nekem meg nem volt pénzem megjavíttatni, anyáék meg nem voltak hajlandók kifizetni. - vonta meg a vállait, én pedig teljesen lesokkolódtam, hogy ilyen lazán közölte ezt velem.

- Azt hiszem iszok még egy kicsit. Te kérsz valamit? - kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét.

Nagy nehezen sorra kerültem, viszont amíg vártam az italomra, oldalra pillantottam és két teljesen tetovált, kigyúrt faszit pillantottam meg, akik engem figyeltek. Teljesen ledermedtem és hosszú pillanatokig csak őket bámultam, de amint leesett nekik, hogy észrevettem őket, gyorsan elnéztek rólam. Nyeltem egy hatalmasat és remegő kezekkel fizettem ki a vodka-narancsot, majd amikor mentem vissza Jungkookhoz, ismét a két furcsa férfire pillantottam. Megint engem néztek, az egyik még súgott is valamit a másiknak, amitől én teljesen beparáztam. Nem kaptam levegőt rendesen, mire visszaértem a padhoz, ahol eddig ültünk ketten, ez azonnal szemet is szúrt Jungkooknak, aki kérdőn pillantott rám.

- Én... én láttam két férfit - nyeltem egy hatalmasat és igyekeztem lenyugtatni magam, de nem igazán jött össze.

- Hol? Kiket?

- I... izmos mindkettő és nagyon sok tetkójuk volt és... és engem figyeltek - csúsztam kicsit közelebb Jungkookhoz, hiszen azt akartam, hogy megvédjen.

- Megnézem őket - akart felkelni a padról, de én a csuklója után nyúltam.

- Ne! Kérlek ne hagyj itt, Jungkook! - álltam fel én is, de eszem ágában sem volt elengedni őt.

Vett egy mély levegőt, majd lepillantott a kezeinkre. Meglepődtem, amikor összekulcsolta ujjainkat, viszont nem volt olyan sok időm ezzel foglalkozni, hiszen megindult a bárpult fele, engem is magával húzva. Nem akartam megint látni azt a két férfit, de jóval gyengébb voltam, mint Jungkook, így nem igazán bírtam visszafogni őt. Viszont a két kigyúrt pasas már nem volt ott, mikor a pulthoz értünk, én pedig majdnem elsírtam magam.

- Komolyan itt voltak. Pontosan itt ültek. - mutattam a két üres bárszékre, mire Jungkook rám pillantott.

- Nem lehet, hogy csak beképzelted?

- Nem. Tudom, hogy mit láttam és hinned kell nekem. Kérlek, higgy nekem, Jungkook. - suttogtam könnyes szemekkel.

- Én hiszek neked, de még is mit kellene tegyek? - kérdezte.

Nem tudom, hogy mit kellene válaszoljak neki, hiszen igaza van, ő semmit nem tud tenni ez ellene. De én komolyan láttam azt a kettő férfit és komolyan engem néztek, majd rólam sugdolóztak, nem képzeltem be. Alsó ajkamat harapdálva bambultam magam elé és nem tudtam mit válaszolni.

- Velem maradsz ma este? Ezek után biztos, hogy nem tudnék aludni és... és melletted biztonságban érzem magam. - nyeltem egy hatalmasat, amikor találkozott tekintetünk. - Kérlek, aludj ma nálam, Jungkook.

- Jó - biccentett egy aprót. - De, akkor nem maradunk itt tovább, mert nem akarom, hogy megint láss valamit, amit nem kellene - mondta, én pedig helyeslően bólintottam egyet.

Még mindig fogta a kezemet, de nem zavart, sőt egy fokkal több biztonságot is nyújtott, mintha csak úgy álltam volna mellette. Visszamentünk az asztalhoz, ahol eddig ücsörögtünk, majd miután felhúztuk a kabátjainkat, végre elindultunk hozzám. Amint kiléptünk a meleg, fűtött kocsmából, megcsapott a téli hideg és egy kicsit meg is szédültem, de Jungkook még időben észbe kapott és megfogott. Ismét összekulcsolta az ujjainkat, nekem pedig muszáj volt elmosolyodjak.

- Bocsánat, hogy megint elrontottam az estédet - motyogtam, amikor már hosszú perceket sétáltunk egymás mellett szótlanul.

- Miről beszélsz? Nem rontottál el te semmit.

- Miattam kellett eljöjjünk a kocsmából. De én komolyan láttam azokat a férfiakat, Jungkook.

- Tudom, elhiszem, hogy láttad őket, de nem lehetne, hogy innentől nem hozod fel őket? Nem akarom, hogy még jobban félj. - pillantott rám.

- Oké, igazad van - értettem vele egyet. - Van most valakid? - csúszott ki a random kérdés a számon, mire a mellettem lépkedő rendesen meg is illetődött.

- Szerinted, ha lenne, akkor most itt sétálnék veled összekulcsolt ujjakkal és belementem volna abba, hogy nálad aludjak? - ráncolta össze a szemöldökeit, mire felkuncogtam.

- Oké, igazad van. Csak a helyes pasiknak általában mindig van barátnőjük, ezért is tettem fel a kérdést.

- Legfeljebb pasim lehetne, de most a szinglik életét élem, bár nem mondom, hogy nem akarok már végre valakit magamnak.

- Te meleg vagy? - tettem fel egy ismét rettentően kulturált kérdést, mire képzeletben tarkón is csaptam magam. - Mármint... - kezdtem volna bele a mondandóm szépítésébe, de Jungkook a szavamba vágott.

- Igen, meleg vagyok - mondta, én pedig éreztem, hogy arcomat pír lepi el.

- Értem - válaszoltam a kelleténél egy fokkal magasabb hangon. - Bocsánat, nem akartam ilyen hülye kérdést feltenni, nem is tudom, hogy mi van velem.

- Nyilván a megivott vodka-narancsoknak köszönheted a beszédességed - kuncogott fel, én pedig nem mertem semmit válaszolni, hiszen még mindig iszonyatosan égett a fejem az előbbi kérdés miatt.

- Én is az vagyok - sóhajtottam fel.

Most már amúgy is leégettem magam, szóval nem veszthetek semmit, ha közlöm vele, hogy nem vagyok heteró. Látszólag meglepődött egy picit, gondolom nem számított rá, hogy ilyen nyíltan kijelentem és szerintem nem is tudta, hogy hirtelen mit kellene reagálnia a kijelentésemre, de szerencsére - vagy nem - pont ekkor érkeztünk meg a házamhoz, így a beszélgetésünk abba is maradt. Nagy nehezen megtaláltam a lakásom kulcsát, de szokásomhoz híven nem mertem elsőre bemenni. Megkértem Jungkookot, hogy kutassa már át a házamat, hiszen azért ő még is csak erősebb meg bátrabb, mint én, szóval ha valaki itt van a házban, akkor simán leüti, vagy megveri. Addig én bemerészkedtem az előtérbe, majd gondosan bezártam a bejárati ajtót és egy helyben álltam, amíg Jungkook nem végzett.

- Sosem mersz bejönni a házadba? - kérdezte, mire elmotyogtam, hogy mindig attól félek, hogy valaki várni fog rám, ezért általában nehezemre esik elsőre bejönni ide.

- Szeretnél tusolni, vagy valami? Mert én szerintem majd csak reggel fogok.

- Ha nem baj, akkor én elmennék most. Megizzadtam ma, szóval nem szeretnék koszosan, meg büdösen befeküdni az ágyadba. -válaszolta Jungkook, mire nagyokat pislogva ráemeltem a tekintetem.

- Miből gondolod, hogy a szobámba fogsz aludni? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Miért, akkor itt a nappaliban? Az túl messze van a szobádhoz és, ha mondjuk betör valaki oda, akkor nem lesz lehetőségem megvédeni téged.

- Oké, nem értettem, hogy mit mondtál, mert túl bonyolult volt, de egyetértek veled, szóval ha nem gond, akkor ma egy ágyban kell aludnunk. - vetettem le magamról a fekete zakómat.

- Engem nem zavar - mosolyodott el, majd meg sem próbálta elrejteni, hogy éppen tetőtől-talpig végigmér engem. - Jól áll a fehér ing - kacsintott egyet, én pedig rendesen zavarba is jöttem ettől.

Elmotyogtam egy halk köszönömöt, majd a szobámba siettem, hogy valami tiszta ruhát keressek Jungkooknak. Nem igazán akadt a kezeim közé megfelelő ruhadarab, hiszen ő sokkal izmosabb, meg magasabb is, mint én, így a pólóim többsége rá sem ment volna. Végül találtam egy - számomra hatalmas - fekete pólót, ami úgy tűnt, hogy jó lesz, egy melegítő nadrágot is kerestem neki, majd egy alsót és egy törülközőt is.

- Itt vannak a tusfürdők, ott a sampon, ha hajat is szeretnél mosni és igazából ennyi - vontam meg a vállaimat, miután elmagyaráztam neki, hogy mit hol talál.

- Köszönöm szépen, sietek - mondta, én pedig már ki is siettem a fürdőből, hogy hagyjam tusolni.

Gyorsan lecseréltem a munkaruhámat pizsamára, majd vettem elő ágyneműt neki, a konyhakést - amit eddig a párnám alatt tároltam - gyorsan visszatettem a helyére, mert nem akartam, hogy idiótának nézzen, ha esetleg valamilyen véletlen folytán megtalálta volna. Nem bizonyult annyira jó ötletnek, hogy befeküdtem az ágyba, hiszen iszonyatosan szédülni kezdtem és attól féltem, hogy elhányom magam.

Szerencsére Jungkook pont akkor tért vissza a szobába, amikor a térdeim könyököltem és próbáltam lenyugtatni a testemet. Leguggolt elém és elvette kezeimet az arcomtól, hogy szemeimbe tudjon nézni.

- Mi a baj? - kérdezte, mire közöltem vele, hogy mindjárt ide hányok. - Hozzak neked vizet?

- Aha - bólintottam egy aprót. - A hűtő előtt kell lennie felbontatlan ásványvíznek.

Nem válaszolt semmit, hanem azonnal kisietett a szobából, majd pár másodperc múlva már vissza is tért egy másfél literes vízzel a kezében. Hálásan pillantottam rá, amikor még inni is segített, saját magamat pedig még gázabbnak éreztem, hogy így leégetem előtte. Utána lefektetett az ágyra majd betakart egészen nyakig és letette a vizet az ágyam mellé.

- Nem akarsz enni pár falatot? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Nem vagyok éhes, de köszi. Most már te is feküdj le nyugodtan. - fordultam szembe a mellettem lévő üres hellyel, mire bólintott egyet és már meg is kerülte az ágyat.

Felkapcsolva hagyta a karácsonyi égősoromat, majd befeküdt mellém az ágyba, velem szemben. Hosszú percekig csak némán bámultuk egymást, vagyis igazából én a ma este történéseken agyaltam, csak őt nézve bambultam el, de Jungkook valóban az arcomat tanulmányozta, ami nem kicsit hozott zavarba. Nyeltem egy aprót, amikor közelebb csúszott hozzam egy picit, de nem mertem megmozdulni és megszólalni sem, mert már így is teljesen zavarban voltam.

- Emlékszel, hogy megígértem, hogy elfeledtetem veled a bankrablást? - szólalt meg végül, mire bólintottam egyet. - Gondolkodtam, hogy még is hogyan tudnám ezt megtenni. És arra jutottam, hogy ha több időt vagyunk együtt, akkor szerintem könnyebb lenne.

- Igen? - haraptam be alsó ajkamat.

- Szerinted nem?

- De - vágtam rá azonnal. - Mármint szerintem jó hatással vagy rám.

- Én is ezt vettem észre. Mivel a délutánjaim szabadok, így szívesen töltöm veled, ha téged ez nem zavar. - mosolyodott el, mire az én ajkaim is felfele görbültek.

- Az nagyon jó lenne - bólintottam egy aprót.

- Akkor ezt megbeszéltük, most viszont szerintem jobb lenne, ha aludnánk, mert hosszú nap volt ez a mai.

- Átölelsz? - csúszott ki egy újabb kérdés a számon, amit egyáltalán nem akartam hangosan kimondani.

- Ha szeretnéd - villantotta ki fogait, majd jelezte, hogy fordítsak hátat neki.

- Szeretnék végre nyugodtan aludni - suttogtam, miután megéreztem mindkét kezét a derekamnál.

- Remélem jól fogsz akkor aludni - nyomott egy apró puszit a tarkómra, mire muszáj volt behunyjam a szemeimet és felkuncogjak.

- Én is - tettem hozzá, bár abban sem voltam biztos, hogy ezt már hallotta.