Miután tudatosult bennem, hogy kivel is beszélek, azonnal lecsaptam a telefont, majd a biztonság kedvéért még el is léptem az asztaltól. Jungkook értetlenül meredt rám, én pedig teljesen bepánikoltam, és azonnal a bejárati ajtóhoz rohantam, hogy leellenőrizzem, biztosan zárva van-e. Szerencsére igen, de ez sem nyugtatott meg különösebben, mert egy határozottan mozdulattal simán berúghatják azt, és már bent is vannak.

- Jimin, ki volt az? – kérdezte tőlem Jungkook, viszont én nem válaszoltam neki, csak az ablakokhoz mentem, és behúztam a sötétítőt, mert most figyeltem csak meg, hogy az utca fele néznek.

- Megtalált minket – motyogtam rémülten, mire Jungkooknak kellett pár másodperc, amíg rájött, kiről is beszélek.

- Ha? Apám? A rendőrség? Ki? – kérdezte, majd odalépett hozzám és az arcomat két tenyere közé vette. – Hé, kérlek, nyugodj le, és beszélj érthetően, mert így nem értek semmit sem.

- I... igen, apád talált ránk – motyogtam, miközben végig Jungkook szemeibe néztem. – Ő szólt bele a telefonba. Először nem ismertem fel a hangját, de aztán azt mondta, hogy végre sikerült megtalálnia. Meg, hogyha neki sikerült Dél-Koreából, akkor vigyáznunk kellene az itteni rendőrök miatt is. Tud a két bolti rablásodról? – kérdezte Jungkooktól még mindig teljesen kétségbeesetten.

- Nem tudom – sóhajtott fel. – Nekem kellett volna felvegyem a telefont, nem neked – motyogta, majd gyengéden cirógatni kezdte az arcomat. – Oké, innentől kezdve sehova sem megyünk egyedül, még a szálloda éttermébe is együtt megyünk le, így nem eshet bajunk. Rendben?

- Aha – biccentettem egyet. – De hogyan talált meg? Már egy hónapja itt vagyunk.

- Nem tudom, tényleg – motyogta Jungkook, és látszott rajta, hogy ő is ugyanolyan tanácstalan, akárcsak én. – Nem hagytuk magunk után semmilyen nyomot sem, mindenre figyeltünk, szóval nem tudom, hogy hogyan sikerült megtalálnia.

- Ezek szerint valamiben hibáztunk, mert már azt is tudja, hogy melyik szálláson vagyunk. Nem megyünk el innen? – kérdeztem Jungkooktól, aki beharapta alsó ajkát, majd látszólag elgondolkodott az általam mondottakon.

- Gyere, nézzük meg, hogy mennyi eurót sikerült lopjak a kisboltból, mert nem is néztük meg még – mondta, majd összekulcsolta az ujjainkat és a franciaágyhoz vezetett.

Odahozta a fekete táskáját, majd másodjára is kiborította belőle az összes lopott pénzt. Már így ránézésre is megállapítható volt, hogy sokkal több pénzt sikerült most elhozni, mint az első alkalomkor. Örültem neki, és próbáltam elnyomni magamban a keserű szájízt, és nem belegondolni abba, hogy ez olyasvalaki pénze, aki keményen megdolgozott minden egyes euróért.

- Háromszázötvenkettő euró – mondta Jungkook, miután többször is átszámoltuk a papírkötegeket.

- Az egyáltalán nem rossz – sóhajtottam fel, mert az előző száznegyvenkilenc eurónál jóval nagyobb összegről beszélünk most. – Akkor? Keresünk új szállást?

- Aha – mondta Jungkook, majd elkezdett visszapakolni a fekete táskájába, én pedig segítettem neki.

- Még mindig Limogesbe szeretnél maradni? – érdeklődtem, mire bólintott egyet. – Úgy gondolom, hogy vissza kellene menni arra a környékre, ahol először jártunk. A kisboltot már több mint két hete raboltam ki, szerintem már régen túltették magukat rajta.

- És a kocsi? Azt szerinted nem fogják felismerni?

- Igaz – hümmögött. – Akkor keressünk egy új városrészt?

- Szerintem okosabb döntés lenne, bár lehet, magunk mögött kellene hagynunk az egész várost – mondtam, viszont Jungkook megrázta a fejét.

- Nem szeretném elhagyni Limogest. Túlságosan nagy álmom volt eljutni ide, és egy hónapnál azért többet szeretnék itt lenni. Remélem, hogy megérted, de szerencsére nem egy kis városról van szó, így nem feltétlen kell elhagynunk ahhoz, hogy elrejtőzhessünk.

- Akkor csak keressünk egy olyan városrészt, ahol még nem jártunk – bólintottam egyet, mire Jungkook eleresztett egy apró mosolyt.

- Köszönöm – suttogta ajkaimra, majd az államnál fogva közelebb húzott magához és megcsókolt.

Örülök, hogy végre sikerült tisztáznunk a dolgokat kettőnk között, mert Jungkook apjának a felbukkanása miatt még jobban szükségünk van egymásra. Most kell csak igazán összedolgozzunk, ami akkor nyilván jobban megy, ha nem vagyunk haragban. A lényeg, hogy okos döntéseket hozzunk meg, mert a mai hívás miatt egyértelmű, hogy Jungkook apja tisztában van azzal, hogy ebben a szállodában vagyunk. Gyorsan el kell tűnnünk innen, mielőtt Jungkook apja vagy éppen a munkatársai ránk törik az ajtót.

Miután összeszámoltuk még egyszer a pénzt, összepakoltuk a cuccainkat, és már el is indultunk. Amíg Jungkook kifizetette a szállásunkat, ami egyetlen éjszaka volt, addig én a bejárat elé hajtottam a kocsival, hogy azonnal elindulhassunk az új szállásunk felé. Nem gondoltam volna, hogy csak egy éjszakát fogunk a szállodában tölteni, mert úgy terveztük, hogy hetekre itt húzzuk meg magunkat. Most viszont ez lehetetlen, mert Jungkook apja ránk talált, ezért el kell mennünk innen. Abban csak reménykedni tudok, hogy nem talál majd ránk az új szálláshelyünkön. Bár, ha itt ránk talált, akkor szerintem mindenhol sikerülni fog neki, már csak azt nem tudom, hogy hogyan. Nem hagytunk magunk után tényleg semmilyen nyomot, mindenhol készpénzzel fizettünk, sosem adtuk meg a személyes adatainkat, ahol csak lehetett álneveket használtunk.

- A recepciónál ajánlottak a szálláshely testvér épületét, ami a város olyan negyedében van, ahol még nem jártunk. Elkértem a szálloda adatait, szóval szerintem oda kellene mennünk. – mondta Jungkook, miután beszállt mellém az anyós ülésre.

- Oké – bólintottam egyet. – Beütöd a GPS-be? Addig én kihajtok ebből a kis utcából.

- Persze – mondta, azzal már a kezébe is vette az eszközt, amíg én kitolattam a kis utcából, ahol most a szokásosnál is több ember volt.

Nagyjából két órát kocsikázhattunk addig, amíg el nem értünk az előző szálláshelyünk egyik dolgozója által ajánlott szállodához. Mielőtt viszont még bementünk volna az épületbe gyorsan elmentünk egy közeli McDrivehoz, mert így legalább a kocsit sem kellett elhagynunk. Örültem neki, hogy Jungkook és köztem nem volt már kellemetlen a hangulat, és egyikünkön sem volt érezhető, hogy feszült lenne. Persze a tudat, hogy Jungkook apja a nyomunkban van, nem segített sokat a helyzetünkön, de legalább kettőnk között minden a régi lett. Remélem ez most már így is marad, mert teljesen kikészültem, amikor Jungkook ignorált és kicsit sem érdekelte a véleményem. Remélem most már belátta, hogy szükségünk van egymásra, és közösen kell megoldanunk az elénk táruló problémákat.

Ismét Jungkook rendezte a bejelentkezést, addig én néma csendben álldogáltam mellette, és a földszinten lévő embereket tanulmányoztam. Ismét a nem odaillő személyeket próbáltam kiszúrni, hátha Jungkook apja ide is követett minket. Szerencsére egyetlen furcsa alakot sem láttam, de ettől független egyáltalán nem nyugodtam meg.

- Mehetünk is – fordult hátra hozzám Jungkook, majd megindult a recepcióval szemben lévő liftek felé.

Bólintottam egyet, majd szótlanul követtem őt, miközben még egyszer végiglegeltettem a szemeimet a hallban tartózkodó embereken. Még mindig csak azt tudom mondani, hogy jobb félni, mint megijedni... A második emeletre kaptunk szobát, mivel előre nem volt foglalásunk, így csak a lift mellett volt már szabad hely. Jót fogunk aludni, biztos vagyok benne... Ezért egy kicsit többet is kellett fizetnünk, de Jungkooknak így is sikerült alkudni az árból, mondván, hogy a testvér szálloda ajánlotta nekünk ezt a helyet.

- Nos, lehet, vennünk kellene füldugókat, még ha este nem is használják olyan sokan a liftet, attól még jó hangos lehet – mondta Jungkook, amint megérkeztünk az ideiglenes szobánkhoz.

- Remélem azért nem lesz annyira elviselhetetlen – húztam el a számat.

- Legfeljebb lesz minek elnyomni a zajokat a szobánkból – villantotta ki fogait, mire kellett pár másodperc, amíg leesett, hogy mire is gondolt pontosan.

- Ilyen helyzetben is csak ilyenen jár a fejed? – forgattam meg a szemeimet, mire határozott bólintást kaptam válasznak.

- Hát, egy ideje már nem volt közöttünk semmilyen fizikai érintkezés, szóval szerintem érthető, hogy hiányolom a barátomat – mondta, azzal kinyitotta a szobánk ajtaját.

Nem mondtam semmit, mert igazából nekem is nagyon hiányzott már ő. Az elmúlt hetekben eléggé elhidegültünk egymástól, nemhogy szex nem volt közöttünk, de még csak ölelés, vagy esetleg apróbb érintkezések sem. Most viszont végre tudatta velem, hogy amúgy még mindig vágyik rám, szeret, és fontos vagyok neki. Csupán az elmúlt hetekben nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettük volna. Viszont megkönnyebbültem egy kicsit, mert úgy éreztem, mintha Jungkookot már egyáltalán nem érdekelném. Ezért is határoztam el, hogy amint lehetőségem nyílik rá, lépni fogok, mert már én is kellően vágytam rá.

A lift melletti szobával egyébként semmi probléma nem volt az elhelyezkedésén kívül. A lift valóban baromi hangos volt, az ajtó és az ablakok is többször beremegtek, amikor elindult a felvonó. A legnagyobb hangzavar a fürdőben volt, mivel az volt közvetlen a lift mellett. Így hát ott töltöttük a legkevesebb időt, mondjuk az esti tisztálkodáson és fogmosáson kívül nem igen mentünk be az apró helyiségbe. Jungkook a szekrény legfelső polcára rejtette el a fekete táskáját és a lopott pénzt, mert az olyan magasan volt, hogy csak akkor lehetett fellátni oda, ha ráálltál az ágyra, vagy odahúztál egy széket.

- Nos, mit szeretnél csinálni? Nézzünk körül a szállodában? – kérdezte, mire megráztam a fejemet, és odasétáltam hozzá. – Akkor?

Nem szóltam semmit, csak mellkasára simítottam mindkét kezemmel, aminek következtében Jungkook eleresztett egy pimasz mosolyt, mert szerintem ekkor esett le igazán neki, hogy mire próbálok utalni a cselekedeteimmel. Az ágy felé kezdtem gyengéden tolni, miközben bevezettem fekete pólója alá a két kezeimet, és gyengéden megcirógattam a bőrét, amit már olyan régen érintettem meg.

- Na, már is ki akarod próbálni, hogy a lift vagy mi vagyunk hangosabbak? – kérdezte, mire felkuncogtam, de azért bólintottam egyet. Hát, most na, minek tagadjam a nyilvánvalót? – Oké, nekem nincs ellenemre.

- Nem tudnál egy kicsit csendben maradni? – forgattam meg a szemeimet.

Jungkook fölé másztam, amikor már mindketten az ágyon feküdtünk, és nem is húztam tovább az időt, azonnal lecsaptam ajkaira. Most egyáltalán nem voltam gyengéd, sőt én vezettem a csókunkat és a tempót is. Ismét bevezettem pólója alá a kezeimet, majd feltérképeztem egész felsőtestét, miközben azon voltam, hogy még a szuszt is kicsókoljam Jungkookból. Adtam egy puszit az állára, majd nyakát vettem célba, azon belül a legérzékenyebb pontját, és ott kezdtem kényeztetni. Sikerült több sóhajt és apró nyögéseket kiváltanom belőle, ezért még jobban felbátorodtam. Elhajoltam tőle és jeleztem neki, hogy le szeretném venni róla a pólóját, amiből igazából az lett, hogy rólam is lekerült a fehér felsőm. Ahol csak hozzáfértem Jungkookhoz, megpusziltam, megcsókoltam és gyengéden simogattam ujjaimmal. Pisztoly tetkójánál különösen sok időt eltöltöttem, mert még mindig az az egyik legkedvencebb pontom a testén.

- Most már ideje lenne nekem is megkörnyékeznem az új tetkódat – sóhajtott fel Jungkook, miközben én már azon voltam, hogy nadrágját is eltávolítsam róla.

- Most az én időm van, majd utána jöhetsz te – mosolyodtam el, majd lehúztam Jungkook nadrágját és alsóját, ugyanis volt olyan aranyos, hogy felemelte a csípőjét.

- Imádom, amikor ennyire határozott vagy – simított végig államon, majd kacsintott egy aprót, ezzel sikeresen elérve, hogy még nagyobb örömet akarjak okozni neki.

Először csak belső combjait puszilgattam, miközben egyre csak haladtam a kis Jungkook felé. Nem húztam az időt, mert szerintem mindketten már ott akartunk tartani. Én viszont még is úgy voltam vele, hogy régen volt közöttünk bármi is, ezért minden apró pontját meg akarom érinteni. Jungkook a belemarkolt a hajamba, amikor számba vettem a férfiasságát, és egy hangos nyögés hagyta el torkát. Ennek következtében felbátorodtam, és gyorsabb tempót kezdtem diktálni, mert az volt a célom, hogy a legnagyobb örömet okozzam Jungkooknak. A nyögései és sóhajai alapján ez nagyon jól sikerült is, ugyanis percek alatt sikerült elérjem, hogy a nevemet nyögve elélvezzen. Nem hagyott sok időt magának a pihenésre, ugyanis szinte azonnal megváltoztatta a pozíciónkat, így már én feküdtem alatta, ő pedig gond nélkül hajolhatott ajkaimra, miközben nadrágon keresztül rámarkolt a farkamra.

- Látom, nem csak én állok, mint a cövek – suttogta ajkaimra, és most rajta volt a sor, hogy ajkaival végigpuszilja a létező összes pontomat.

- A nyögéseid és a sóhajaid miatt nehéz lett volna nem felizgulni – motyogtam, mire sikerült elérjem, hogy Jungkook halkan felkuncogjon.

- Költői kérdés volt, de köszönöm a válaszod, bébi – villantotta ki fogait, miközben lejjebb csúszott az ágyon, hogy jobban a felsőtestemhez férjen.

Hiába telt már el több mint fél év, a testem még mindig ugyanolyan hevesen reagált Jungkook minden egyes érintésére. A gyomrom ugyanúgy görcsbe rándult, ahogyan egyre fokozatosan haladt lefelé a testemen. És még mindig teljesen kikészültem már csak attól is, hogy puszilgatni kezdte a hasamat. Mondjuk legjobban még mindig azt szerettem, amikor a fülem mögött puszilgatott. Ő azt szereti, ha nyakát puszilgatom, én meg azért vagyok oda, ha ezt a fülem mögötti résszel teszi.

Jungkook sokkal több időt töltött azzal, hogy a testem minden apró kis részletét végigpuszilgatta, főleg az ő pisztoly tetkójához tökéletesen passzoló golyó formájú tetoválásomat, mert az elmúlt hetek alatt sajnos egyszer sem értünk így egymáshoz, na meg sokáig érzékeny volt a helye, meg kennem kellett, szóval nem is nagyon lett volna rá lehetősége.

- Bevallom őszintén, hogy féltem attól, hogy esetleg már kiszerettél belőlem – mondta, miközben a nadrágomtól és az alsómtól szabadított meg.

- Ezt biztosan most szeretnéd megbeszélni? – kérdeztem tőle összeszorított fogakkal, mert szerintem nem ez a legtökéletesebb pillanat arra, hogy elkezdjünk lelkizni.

- Akkor majd később visszatérünk erre, de mindenestre örülök neki, hogy még mindig szeretsz.

- Mindig is szeretni foglak, Jungkook – motyogtam, mire Jungkook édes mosolyt villantott. Látszott rajta, hogy tényleg megkönnyebbült szavaimtól, ez miatt pedig én is megnyugodtam egy kicsit, mert ezek szerint még mindig ugyanúgy számítok neki, ahogyan ezelőtt is.

- Én is téged, Jimin – mondta, majd felkúszott hozzám, hogy megcsókolhasson.

Végre hetek óta először boldog voltam. Most végre nem bánatomban akartam sírni, hanem örömömben, mert végre megint azt érzem, hogy Jungkook itt van nekem. Ez pedig mindennél többet jelent nekem. Nem érdekel, hogy az apja ránk talált, az sem, hogy a rendőrök elől kell bujkálnunk, mert csak is az számított, hogy Jungkook még mindig szeret, és állítása szerint mindig is fogok. Nagyon remélem, hogy ezek nem csak üres szavak, hanem komolyan gondolja, mert én teljes mértékben igen.

Egyszerre nyögtünk fel, miután Jungkook előkeresett egy óvszert a bőröndjéből, majd elhelyezkedett a lábaim között, és előre mozdította a csípőjét. Végre. Szerencsére a lift sikeresen elnyomta a nyögéseinket, így nem kellett attól félnünk, hogy esetleg meghallanak minket. Bár jelenleg egyáltalán nem érdekeltek a mellettünk szobában lévők, mert Jungkooknak sikerült magára vonzania az összes figyelmemet. Hol a vállaiba, hol pedig a hajába markoltam, miközben Jungkook egyre gyorsabb tempót vett fel, én pedig éreztem, hogy ha így haladunk, akkor hamarosan másodjára is átlépem a gyönyör kapuját. Elképzelhető, hogy egy fokkal erősebben markoltam meg Jungkook vállait, mikor elélveztem, de úgy tűnt nem különösebben zavarta ez őt, mert el volt foglalva azzal, hogy még lökjön párat a csípőjével, mielőtt ő is elmenne.

A szoba megtelt mindkettőnk egyeletlen lihegésével, miközben azon voltunk, hogy túltegyük magunkat az elmúlt percek történésein. Eleresztettem egy fáradt mosolyt, mikor Jungkook összekulcsolta az ujjainkat, majd nyomott egy puszit a kézfejemre.

- Szeretlek – mondta.

- Én is téged – válaszoltam, miközben közelebb bújtam hozzá, mert nem nagyon tetszett, hogy ekkora a távolság közöttünk.

- Tényleg azt hittem, hogy az idióta döntésemmel eltaszítottalak magamtól.

- Mondtam, hogy tőlem nem könnyen szabadulsz – nyomtam egy puszit csupasz mellkasára.

- Te sem tőlem, hiába vagyok néha egy méretes fasz.

- Csak innentől kezdve tényleg mindent mondj el nekem, és ne zárj ki. Most nagyon egymásba kell kapaszkodnunk, mert apud ránk talált. – mondtam neki, mire hümmögött egyet egyetértésképpen.

- Nem foglak kizárni, és innentől kezdve meghallgatlak bármiről is legyen szó – nyomott most ő egy puszit a fejem búbjára.

- Akkor nem lesz baj.

- Remélem – kezdte gyengéden cirógatni felkaromat, mire behunytam a szemeimet, és Jungkook szívverését kezdtem hallgatni.

Örülök, hogy most minden rendben van közöttünk, és sikerült mindent megbeszélnünk. Remélem tényleg minden úgy fog innentől kezdve történni, ahogyan mindketten szeretnénk, és nem kell váratlan tényezőkkel foglalkozunk, mint például Jungkook apja, vagy éppen a rendőrök.