Nagyokat pislogva nyitottam fel a szemeimet. Arra keltem fel, hogy baromira zsibbad a bal oldalam, de amikor át akartam fordulni a másik oldalamra nem tudtam. Nem lepődtem meg, amikor egy tátott szájjal alvó Jungkookkal találtam szembe magamat. Azért nem bírtam megfordulni korábban, mert teljesen hozzám bújt és még át is ölelt. Elmosolyodtam, mert annyira tipikus Jungkook féle póz volt, amit most is felvett. Órákig képes lettem volna őt bámulni, mert ilyenkor nagyon hasonlított egy kisgyerekre. Egy kisgyerekre, akinek az ég adta világon semmi problémája nincsen. Nem kell aggódnia semmitől, és félelemben sem kell élnie. Bárcsak végre a mi életünk is ebbe az irányba fordulna, nem pedig a menekülésekkel, paranoiával és bujkálással telibe.

Miután tudatosult bennem, hogy sikerült majdnem egy egész napot átaludnom, úgy döntöttem, hogy felkeltem Jungkookot. Viszont koránt sem akartam felriasztani, azonnal a gyengéd ébresztési módszerek jutott eszembe. Vagy puszikkal, vagy apró csókokkal fogom elérni, hogy ő is magához térjen. Nyomtam egy apró puszit az állára, mert az a pontja volt hozzám a legközelebb. Aztán az egész arcát puszikkal leptem el, végül ajkait kezdtem csókolgatni. Ekkor már ébredezni kezdett, én pedig még gyengédebb mozdulatokra váltottam, mert tényleg azt akartam, hogy a lehető legcsodásabb reggele legyen.

- Jó reggelt, baba – suttogtam a szájára, miközben újabb puszikat nyomtam szájára. – Ideje lenne felkelni, mert majdnem egy egész napot aludtunk.

- Hmm – hümmögte, de így elsőre még nem sikerült rávegyem arra, hogy kinyissa szemeit. De legalább ébren van már.

- Te nem vagy éhes? Én baromira bevágnék már valami francia specialitást. – mondtam, majd felkeltem az ágyról és lehúztam róla a takarót, amibe rendesen bebugyolálta magát.

- Jó reggelt – szólalt meg rekedtes hanggal. Ásított egy hatalmasat, majd kinyújtóztatta végtagjait, és nyöszörögve kinyitotta a szemeit. – Gyere ide – nyújtotta felém mindkét kezét, én pedig gondolkozás nélkül másztam vissza hozzá.

Az előbb az ágy szélére másztam, hogy lehúzhassam róla a takarót, de miután ilyen édesen megkért, hogy másszak vissza hozzá, meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg nem fogadok szót neki. Amúgy is imádtam a karjaiban lenni, mert akkor éreztem csak igazán biztonságban magam. A jelen helyzetben pedig nagyon is vágytam erre az érzésre, tehát Jungkook közelségére is.

- Mióta vagy fent? – kérdezte, miközben nyomott egy puszit az arcom jobb oldalára.

Államat a mellkasára támasztottam és úgy néztem fel rá, miközben ő arcomat kezdte a lehető leggyengédebben cirógatni. Akaratlanul is le akartak csukódni a szemeim, de semmiért nem hagytam volna ki Jungkook ébredés utáni fejének látványát. Mintha nem is egy bankrabló mellkasán feküdnék éppen, hanem egy aranyos nyuszién.

- Nem rég keltem fel én is – válaszoltam neki egy apró mosoly kíséretében. – Jól aludtál?

- El nem tudom mondani, hogy mennyire. Szerintem hónapok óta nem volt ilyen nyugodt alvásom. Végre nem kellett semmitől se tartanom, nem kellett még alvás közben is résen legyek, és elmertem teljesen engedni magam. Remélem innentől kezdve az éjszakáink is ilyenek idillikusak lesznek.

- Én is nagyon remélem – értettem egyet vele. – Jó lenne, ha végre lenne már egy kis nyugtunk.

- Lesz, hidd el – válaszolta, mire helyeslően biccentettem egyet.

Feljebb tornáztam magamat, hogy megcsókolhassam Jungkookot, bár szerintem ébredésem óta minimum húszszor ajkaira tapadtam már. Csak egy apró puszi volt, amit még vagy ötször megismételtem, mert egyel képtelen lettem volna betelni.

- Már korán reggel sem bírsz magaddal? – ráncolta össze szemöldökeit, amikor ismét mellkasára támasztottam az államat.

- Melletted képtelenség – adtam neki egy olyan választ, aminek köszönhetően hatalmas vigyor jelent meg az arcán.

Olyan gyorsan változtatott a pozíciónkon, hogy fel sem tudtam fogni igazán. Mire észbe kaptam már ő volt fölöttem, én pedig teljesen belesüppedtem a matracba. Most ő volt az, aki megszűntette a közöttünk lévő távolságot. Meglepett, hogy nem támadt le azonnal, mert ilyenkor általában ezt szokta csinálni. Gyengéden csókolt, mintha attól félt volna, hogyha egy kicsit is gyorsít a tempón, azzal ártani fog nekem. Ujjaimat a tincsei közé vezettem, majd szokásomhoz híven tekergetni kezdtem azokat. Jungkook időközben elmélyítette a csókunkat, én pedig széttártam a lábaimat, hogy be tudjon mászni közéjük, ezzel is közelebb kerülve hozzám.

- Azt hiszem, ideje lenne betartanom a repülőn tett ígéretem – suttogta ajkaimra, mire elmosolyodtam és halkan megjegyeztem, hogy végre már.

Ha nem ragadtak volna le a szemeim akkor, amikor megérkeztünk a szállásra, már szerintem akkor rávetettem volna magam. De úgy érzem, hogy jól döntöttünk, amikor az alvást választottuk. Sokkal kiegyensúlyozottabbak vagyunk mindketten, plusz azért csak sikerült végre kipihennünk magunkat. Igaz, bírtam volna még aludni, de azt majd este. Most sokkal több kedvem volt ahhoz, hogy behajtsam barátomon a repülőn tett ígéretét.

Először is nyakamat lepte el apró puszikkal, illetve gyengébb csókokkal, majd miután lekerült rólam a pólóm, azonnal áttért a felső testemre. Tudta jól, hogy mikkel tud igazán örömet okozni nekem, mert sikerült már kitapasztalnia a hónapok alatt. Ezeket kihasználva igyekezett a legnagyobb örömet okozni nekem, én pedig nem győztem sóhajtásaimmal és apró nyögéseimmel tudatni vele, hogy nagyon élvezem, amit csinál. A nadrágom és az alsóm is hamar a földre kerültek, Jungkook pedig nem húzta az időt, azonnal kezelésbe vette a már ágaskodó kis Jimint. Tisztában voltam azzal, hogy egy hotelben vagyunk, ezért sem mertem úgy igazán elereszteni a hangom, ezért ilyenkor az alsó ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam a hangosabb megnyilvánulásaimat.

Miután Jungkook végzett, ismét ő került a matrac fogságába, én pedig fölé. Én is szerettem volna neki örömet okozni, nem csak úszkálni a gyönyörben, miközben barátom végzi el a piszkos munkát. Egy hosszabb, ugyanakkor még mindig gyengéd csókcsata után nyakát kezdtem puszilgatni, majd elindultam lefelé a testén. A fegyver alakú tetkójánál időztem a legtöbbet, mert még mindig iszonyatosan bejött. Majd Jungkook mintáját követve számba vettem férfiasságát és igyekeztem többnél-több sóhajt, illetve nyögést kiváltani belőle. Megérdemelte már, hogy semmivel se kelljen foglalkoznia, csak élvezni a jelen helyzetet. Amikor már úgy éreztem, hogy ideje tovább haladnunk, visszamentem a kiinduló pontomra, és egy szenvedélyes, ugyanakkor lassú csókba hívtam Jungkookot. Természetesen nem volt ellenére, sőt az eddigiekhez képest még közelebb is vont magához.

Ú éreztem, hogy végre megtaláltam önmagam. Egyáltalán nem bántam, hogy egy bankrabló karjaiban kellett erre rájöjjek, aki nem mellesleg fiú. Egyszerűen csak melegséggel töltötte el a szívemet az, hogy Jungkook van nekem. Mellette magamat adhatom, az lehetek, aki valójában szeretnék. Nem kell megjátszanom magam, és azon sem kell aggódnom, hogy esetleg megfelelek-e majd neki. Jungkook úgy szeret engem, ahogy vagyok, és nem várja el, hogy akár csak egy kicsit is megváltozzak. Ezzel én is teljesen így vagyok, én sem várok el tőle lehetetlenségeket. Egyedül azt, hogy őszintén szeressen, és bízzon meg bennem.

Lemászott az ágyról és a bőröndjéhez ment, hogy előhalásszon egy csomag óvszert. Ameddig rá vártam, addig egyszerűen csak gyönyörködtem a látványban, amit Jungkook fedetlen teste nyújtott nekem. Azt hiszem, hogy kifejezetten örülnék annak, ha minden reggelem így telne. Régen nem volt már ilyenben részem, de innentől kezdve követelni fogom a megismétlését, mert ennél jobb délelőtti időtöltést még csak akarni sem szeretnék.

Amint Jungkook visszatért az ágyra, először ismét csak megcsókolt, és csak utána helyezkedett el a lábaim között. Amikor előremozdított a csípőjét egyszerre nyögtünk fel, mert szerintem már mindketten napok óta vágytunk erre. Most viszont végre nem kell a külső tényezőkkel foglalkoznunk, mert most csak Jungkook és Jimin van, senki más. Akkor sem hajolt el a számtól, amikor már felvett egy egyenletes tempót, amit betartva mozgatta csípőjét. Hol ajkait harapdáltam, hol vállaiba mélyesztettem a körmeimet, hol pedig hátát választottam céljául annak, hogy visszafogjam a kitörni készülő nyögéseimet. Zavart, hogy nem engedhettem el úgy igazán magamat, de azt hiszem, hogy ennyi veszteséget még el tudok viselni, ha cserébe Jungkookkal lehetek.

- Szeretlek – sóhajtotta ajkaimra Jungkook, mire nyeltem egy hatalmasat és tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz, mert meg akartam ismét csókolni.

- Én is szeretlek – válaszoltam, miután még a szuszt is kicsókoltam belőle.

Ezek után már nem kellett olyan sok ahhoz, hogy mindketten teljes mértékben átadjuk magunkat a gyönyörnek. Csak úgy kapkodtam a levegő után, amikor már Jungkook mellkasán pihentem, miközben szorosan átölelt engem. Az egész szoba a kettőnk lihegésével telt meg, viszont egyáltalán nem zavart, hogy nem beszélgettünk azonnal egymással.

Nem tudom, hogy mi járhatott Jungkook fejében, de én csak is arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretem őt. Nagyon hálás vagyok, amiért az életem része lett, és csak reménykedni tudok abban, hogy sosem kell majd nélkülöznöm őt. Tényleg nem tudom elképzelni magamat Jungkook nélkül, de bevallom őszintén, hogy nem is akarom. A lényeg, hogy most itt van nekem és egésszé teszi az életem. Megvéd, kiáll mellettem, ragaszkodik hozzám és őszintén szeret. Én pedig igyekszem a lehető legjobb barát lenni, akire mindig támaszkodhat, és teljes mértékben megbízhat benne.

- Éhes vagyok – szólaltam meg, ezzel szerintem sikeresen megtörtem a közénk beállt idillikus csendet.

- Láttam egy kisboltot a közelben. Menjünk el és nézzük meg, hogy kapható-e valami ehető?

- Jó ötlet elhagyni a szobánkat? – kérdeztem tőle, mire összeráncolta a szemöldökeit.

- Miért ne lenne? Egy teljesen más kontinensen vagyunk, mint apámék, szóval hidd el, hogy pár perc sétától nem lesz semmi bajunk.

- Azt hiszem, meg kell még szokjam azt, hogy itt nem kell attól tartanunk, hogy esetleg valaki minden lépésünket követi – sóhajtottam fel, majd nyomtam egy utolsó gyors puszit Jungkook szájára, mielőtt még feltápászkodtam volna az ágyból.

- Azt még nekem is – követett ő is engem. – De szerintem gyorsabban menni fog, mint amikor azt kellett megszoknunk, hogy sehol sem vagyunk biztonságban.

- Ez igaz – értettem vele egyet. – De azért ne kiabáljunk el semmit, jó?

- Jó – mosolyodott el. – De attól még nem fogok a napi huszonnégy órából tizenkettőt ebben a szobában tölteni, csak szólók.

- Nem is gondoltam, hogy egész nap itt fogunk bujkálni, de azért vigyázzunk, jó?

- Vigyázok rád, ne aggódj – kacsintott egy aprót, majd belebújt a bőröndjéből előhalászott szürke melegítőnadrágjába.

- El is várom – válaszoltam neki mosolyogva, majd én is az öltözködésnek szenteltem az összes figyelmemet, mert már tényleg fájt a hasam, annyira éhes voltam.

Szerencsére percekkel később már az állítólagos kisbolt felé tartottunk, amit Jungkook látott, még amikor a reptértől taxival jöttünk. Szerencsére nem voltak sokan az utcán, de igyekeztem azért nem teljesen elengedni magam. Jobb félni, mint megijedni, nem? Inkább vagyok elővigyázatos, minthogy egyik pillanatban valami olyasmivel találjuk szembe magunkat, amivel – vagy jelen esetben akivel – egyáltalán nem kellene. Hiába vagyunk másik kontinensen, attól még nem nagy örömmel hagyom el a biztonságot nyújtó szobánkat. Nem tudom, hogy Jungkook hogyan tudja ilyen lazán venni a dolgokat. Lehet, nekem sem ártana, ha egy kicsit elengedném magam. Nem akarom, hogy a végén teljesen megbolonduljak.