Fogalmam sincs, hogy meddig fetrenghettem az ágyban, de egyszerűen nem vitt rá a lélek arra, hogy felkeljek. Jungkook nem volt mellettem, de hallottam a motoszkálását az ebédlőből, szóval nem kezdtem el pánikolni, mert tisztában voltam azzal, hogy itt van még. Az elmúlt egy hetet zsinórban egymással töltöttük, ugyanis nem kellett bemennie dolgozni. Én meg minden nap siettem haza a műszakom lejárta után, hogy minél több időt együtt lehessünk. Mára nem volt konkrét tervünk, szombat révén itthon szerettem volna lenni egész nap és Jungkookhoz bújva tévézni. Semmi kedvem nem volt kimenni az emberek közé a balesetünk óta, munkába is inkább busszal mentem, mert egyedül nem mertem beülni az újonnan vett kocsinkba. Amikor hazajöttünk a kórházból, akkor is légzési gyakorlatokat kellett vegyek, nehogy pánikrohamom legyen, miután beülök Jungkook mellé.

- Fent vagy? – dugta be Jungkook a fejét az ajtómon, mire bólintottam egy aprót, miközben egy ásítás és egy végtag kinyújtóztatás közepette próbáltam összeszedni magad. – Maradj csak! Mindjárt hozok valamit! – mondta, azzal be is csukta maga után az ajtót, majd magamra hagyott.

Feltornáztam magam ülő helyzetbe és kíváncsian vártam, hogy Jungkook mégis miben settenkedett, amíg én aludtam. Mivel már fél tíz is elmúlt, ő meg eléggé korán kelő típus, ezért volt pár órája, amíg én még szunyáltam. Nem tehetek róla, a tegnap esténk túl jól sikerült!

- Jó étvágyat! – lökte be lábával az ajtót, majd pár másodperccel később meg is jelent kezeiben egy tálcával. Orromat azonnal megcsapta a gofri jellegzetes illata, amitől hasam azonnal megmordult. Hát, ilyen reggeliben sem volt még részem, pedig az amerikai filmek tele vannak ezzel a rendkívül romantikus gesztussal.

- Te aztán tudod, hogy hogyan tedd széppé a reggelem – jegyeztem meg, miközben vigyorogva elhelyezkedtem, hogy Jungkook az ölembe tehesse a tálcát az ínycsiklandó reggelivel. – Milyen lekvár?

- Barack, a kedvenced! – villantotta ki fogait.

- Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ezt ki, de oké – nyaltam végig ajkaimon, miközben közelebbről is szemügyre vettem a gofrikat.

- Azzal, mert vagy nekem – térdelt rá az ágyra, majd odahajolt hozzám, én pedig értettem a célzást és nyomtam egy csókot a szájára.

- Úgy látom, valaki kialudta magát és végre nem bal lábbal kelt fel!

- Hát, a tegnap este miatt kellő motivációt kaptam az élethez – kacsintott egy aprót, mire muszáj volt elnevessem magam, ugyanis úgy csinált, mintha ez lett volna az első alkalom, hogy szexeltünk.

- Jézusom, inkább maradj csendben – nevettem el magam, ezzel sikeresen önelégült vigyort varázsolva Jungkook ajkaira. Úgy látom tényleg jól ébredt, aminek én csak örülök, mert mostanában többször láttam szomorúnak és kétségbeesettnek, mint életvidámnak.

Figyelemmel kísérte, amíg elfogyasztom az amúgy istenire sikeredett gofrikat, és természetesen adtam belőle neki is, mert úgy nézett rám, mint aki két napja nem evett. Nagyon szerettem, amikor ilyen felszabadult és vigyorgó volt, ugyanis hiába van állítása szerint borzasztó élete, sikerült belőle kihozzam a pozitív és magabiztos személyiséget. Valamelyik nap például arról beszélgettünk, hogy mennyire sokkal tartozik nekem, amiért megismertük egymást. Jongho meggyilkolása után sokszor próbálkozott az öngyilkossággal, de végül sosem volt elég bátorsága megtenni, ugyanis érezte, hogy kellemeset fog csalódni a közeljövőben. És hát itt jöttem én a képbe. Én lennék az a kellemes csalódás, aki Jungkook szerint megmentette az életét. Oké, tudom, kissé elcsépeltnek és undorítóan nyálasnak hangzik, de lényegében engem is Jungkook mentett meg. Hiába ő az egyike azon bankrablóknak, akik miatt hetekig rettegtem, ő mellettem volt és tartotta bennem a lelket. Eleinte tényleg nagyon haragudtam rá, amiért hazudott nekem, de mára ez már teljes mértékben eltűnt és csak is az számít, hogy itt van most nekem, és mindent megtesz azért, hogy biztonságban tartson és megóvjon. Az a baj, hogy szerintem ő ehhez édes kevés, de szavakhoz sem jutok, annyira jól esik, hogy ennyire fontos vagyok neki.

- Na, egy tízes skálán mennyire volt ehetetlen? – kérdezte, miután betömtem az utolsó falatot is.

- Ehetetlen? Szerinted akkor ilyen gyorsan elpusztítottam volna? – tettem le az ágyam mellé a tálcát, miután megittam a gofri mellé kapott kakaómat is.

- Kakaós maradt a szád széle – mondta Jungkook teljesen figyelmen kívül hagyva az általam mondottakat, és mielőtt még bármit reagálhattam volna, megcsókolt.

Gondoskodott róla, hogy ne nekem kelljen leszedjem a szám körül maradt felesleges kakaót, amitől kissé zavarba jöttem, mert egyáltalán nem számítottam arra, hogy ajkaival oldja meg az általa említett problémát. A hangulat gyorsabban változott meg közöttünk, mint Tharn és Type között a TT sorozatban. Jungkook hátradöntött az ágyon és fölém tornyosult, én pedig már szét is tártam a lábaimat, hogy közelebb férkőzhessen hozzám. Eltoltam magamról, de csak annyira, hogy tehessek egy epés megjegyzést, amit szokásához híven egy diadalittas mosollyal díjazott.

- Ó, szóval most már értem, hogy mire megy ki a játék.

- Mire? – húzogatta szemöldökét, mert azt akarta, hogy én mondjam ki a nyilvánvalót és ne neki kelljen.

- Na, szerinted? Valaki merevedéssel a lábai között ébredt fel? – nevettem el magam, majd lenyúltam kettőnk közé, hogy megbizonyosodjak arról, mennyire igazam van.

- Baszki... - szisszent fel Jungkook, amint sikeresen rámarkoltam merevedésére.

- Így lenne ötösöm a lottón – nevettem fel, viszont nem nagyon hagyta, hogy húzzam az agyát, ugyanis megragadta mindkét csuklómat és a fejem fölé emelte őket, majd egyik kezével biztosította is magának, nehogy újra útra kelljenek ujjaim.

Apró csókokkal lepte el az arcom különböző pontjait, majd áttért a nyakamra, és egészen a pizsamapólóm szegélyéig meg sem állt. Apró sóhajtásokkal adtam tudtára, hogy mennyire élvezem a reggeli kis akcióját, mert eddig nem igen volt rá példa, hogy a kelésem után alig fél órával, már egymásnak tapadva csókolózzunk. Miközben jobb kezével az én két csuklómat szorította, addig bal kezét bevezette a pólóm alá és apró köröket rajzolgatott csigalassúsággal, amit szintén nem bírtam hangok nélkül tűrni.

- Szeretném, ha innentől kezdve minden reggel így indítanánk a napunkat – tapasztotta ajkait a nyakamra, majd a legérzékenyebb pontomat megtalálva, megszívta a bőrömet.

- Az biztos, hogy csodás napjaim lennének akkor – válaszoltam. – Bár, most sem panaszkodhatok!

- A lehető legjobb napjaink lennének akkor – javított ki, mire helyeslően bólogatva értettem vele egyet.

Hamar lekerült rólam a pizsamapólóm, én pedig ezzel párhuzamban Jungkook fekete pólóját is a földre juttattam, hogy ezzel se kelljen később foglalkoznunk. Felső testemet is apró puszikkal, illetve nedvesebb csókokkal lepte el, én pedig behunyt szemekkel élveztem puha ajkai által létrehozott bizsergést, ami minden egyes alkalommal a fellegekbe repít. A csípőmet a magasba nyomtam, amikor gyengéden fogai közé csíptette a bőrömet, mert egyre közelebb került legérzékenyebb pontomhoz.

- Egész nap képes lennék a nyögéseidet hallgatni – motyogta a bőrömre, mire beharaptam az alsó ajkamat és illedelmesen megkértem arra, hogy ne húzza tovább az időt, hanem végre térjen már a lényegre. Sosem szerettem, amikor így húzta az agyam, ugyanis lehet, hogy ő nagyon jól szórakozott, én viszont közel voltam ahhoz, hogy felrobbanjak.

Szerencsére értette a célzásom, és nem is késlekedett tovább, azonnal szájába vette a farkam és ott folytatta tovább a kényeztetésem. Elengedte a csuklóimat, amiket eddig a fejem mellett tartott fogva, így már semmi sem akadályozott meg attól, hogy haját markolásszam, esetleg a vállait szorítsam. Imádtam, hogy egyszerre volt gyengéd velem, ugyanakkor domináns és határozott is. Nem vágom, hogy hogyan tudott ennyi mindenre figyelni egyszerre, de nem volt ellenemre, mert kifejezetten élveztem minden változatát.

Jelezte, hogy térdeljek fel az ágyra, én pedig tettem, amit kért, miközben ő azon ügyködött, hogy felhúzza magára az óvszert. Egyszerre nyögtünk fel, amikor megmozdította a csípőjét, és sajnos voltam olyan szerencsés, hogy ráharaptam az alsó ajkamra, mert sikerült egy határozottabbat löknie rajtam. Olyan erősen szorítottam a takarómat, hogy meg is fájdultak az ujjbegyeim, mondjuk nem tudtam rájuk olyan sokáig koncentrálni, ugyanis Jungkook valahogyan sokkal jobban lekötött. Ahogyan csípőm két oldalát markolta, a nevemet nyögdöste és közben felvett egy gyorsabb tempót, egyszerűen lenyűgöző volt.

- Tényleg... szeretném... ha... minden... reggel... dugnánk... egy... jót – tagolta szét a mondatot a lehető legjobban, én pedig képtelen lettem volna válaszolni neki, ezért csak bólintottam egy hatalmasat, hogy lássa; egyáltalán nincsen ellenemre a dolog.

Hamarosan mindketten átléptük a gyönyör kapuját és egymás mellé dőltünk az ágyban. Nos, nem gondoltam volna, hogy így fog indulni a reggelem, de az biztos, hogy most már semmi nem ronthatja el a napunkat. Szorosan odabújtam Jungkookhoz és nyomtam egy cuppanós puszit a fedetlen mellkasára, mire ő felkuncogott és én is kaptam egyet a fejem búbjára. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig fetrenghettünk az ágyamba, de valahogy dél körül eszembe jutott, hogy ma kukás nap van, én meg nem vittem ki a szemetesemet, szóval megembereltem magam és felöltöztem. Igaz, csak egy szürke melegítőt és egy fehér pólót húztam, de még így is jobb voltam, mintha köntösben csoszogtam volna ki a kukámat magam után húzva egészen az út széléig.

Szépen sütött a nap, nem volt sem hideg, de azért el lehetett volna még viselni egy vékonyabb pulcsit. Ásítottam egy hatalmasat, majd megdörzsöltem a szemeimet, mert sikeresen bekönnyeztem a hirtelen ért napsütéstől. Nagyokat pislogva néztem át a szembe szomszédom házához, ami előtt egy számomra eddig nem látott fekete furgon állt. Itt élek már mióta, de komolyan mondom, hogy még egyszer sem láttam erre, szóval ezért is döntöttem úgy, hogy jobb lesz, ha visszasietek Jungkookhoz. Inkább előzzük meg a bajt, mielőtt bármi rossz történne.

- Hallod... – csuktam be magam után a bejárati ajtóm ajtaját, és éppen neki kezdtem volna a kint látott fekete furgonról mesélni, amikor is valaki a hátam mögül befogta a számat és a mellkasomnál fogva magához szorított.

Nem tudtam sem kiabálni, sem mozdulni, ugyanis a mögöttem álló – gondolom férfi – jóval erősebb volt, mint én, de még hátam mögé sem bírtam nézni, hogy legalább megnézzem ki a franc szórakozik velem. Ekkor pillantottam meg Jungkookot, akinek a kezei a háta mögé voltak bilincselve, én pedig rögtön arra gondoltam, hogy a rendőrség van itt, mert rájöttek, hogy Jungkooknak köze van a bankrablásokhoz. Meglepetésemre viszont nem egy egyenruhás rendőr vezette ki Jungkookot a szobámból, hanem Hosung. Szemeim hatalmasra tágultak, és teljesen ledermedtem, mert fogalmam sem volt arról, hogy mégis mi a fasz folyik itt.

- Minden rendben lesz, jó? – kérdezte Jungkook, de amint oda akart lépni hozzám, Hosung elrántotta tőlem. – Meg foglak védeni, akár az életem árán is!

- Jó, csak menjünk már, a főnők vár – szólalt meg a mögöttem álló fickó, akinek azonnal felismertem a hangját. Heejun volt az, aki egyszer volt nálam, én pedig észrevettem a Jungkookkal azonos tetkóját. Mi a szent lószar folyik itt...

Természetesen nem mertem ellenkezni egyikkel sem, mert mind a kettejüknél volt fegyver. A fekete furgon felé vettük az irányt, nekem pedig nagyon erősen kellett koncentráljak arra, hogy ne sírjam el magam. Nem mutathattam magam gyengének, ahogyan majd Jungkook apja előtt sem tehetem. Szerencsére barátom mellé ültettek be a fekete furgon hátuljába, így legalább meg tudtam fogni a kezeit, mert szerencsére engem nem bilincseltek meg. Gondolom Jungkookot is csak azért, mert ő tuti szembeszáll volna velük, nekem viszont semmi esélyem sem lenne ellenük.

- Mi történik? – kérdeztem Jungkooktól a lehető leghalkabban, de még így is kivehető volt a hangomon, hogy mennyire rettegek.

- Nem tudom... Tényleg fogalmam sincs, de gondolom apám keze van a dolog mögött.

- Meg fogok halni? – kérdeztem tőle, és éreztem, hogy szemeim megtelnek könnyekkel, hiába mondogattam magamnak azt, hogy erősnek kell legyek.

- Nem! Nem, fogsz! Ilyen még csak eszedbe se jusson. Mondtam, hogy akár az életem árán is, de meg foglak védeni, Jimin! Érted? – kérdezte, mire bólintottam egy aprót, de egy kósza könnycsepp csak utat tört magának. – Baszki, kérlek ne sírj. Annyira letörölném a könnyeidet, de... Vagy várj! Hajolj ide az arcomhoz, baba!

Tettem, amit kért, és arcához hajoltam, ő pedig egy könnyed mozdulattal lecsókolta a könnyeimet, mert időközben több is társult az első mellé. Apró gesztusától még jobban összeszorult a szívem, így vállára döntöttem a fejemet és némán sírni kezdtem. Nem akartam, hogy Jungkook munkatársai meghalljanak, mert elég az, ha barátom szemtanúja annak, hogy mennyire gyenge is vagyok valójában. Jungkook folyton azt mondogatta, hogy minden rendben lesz, ki fog engem juttatni onnan, és semmi bajom nem esik majd, de szerintem ezzel inkább magát akarta nyugtatni, nem engem. Számomra az volt az elsődleges cél, hogy mindketten élve elmeneküljünk Jungkook apja elől, de ha csak Jungkook menekül meg, nekem az sem lesz probléma... Mert ugye az ő egészsége és biztonsága mindennél fontosabb.