Nem azt mondom, hogy Jungkook paranoiás volt a nálam töltött ideje alatt, de egyszer sem ment az ablakaim közelébe és megkért mindenhol húzzam be a sötétítőfüggönyt, mert nem akarja, hogy bárki meglássa őt itt. Nem kérdeztem rá, hogy miért üldözték a rendőrök, ugyanis akárhányszor szóba hoztam az egyenruhás igazságszolgáltatókat, kirázta a hideg és teljes testéből remegni kezdett. Rossz volt így látni őt, de sajnos nem tudtam vele mi tenni. Igyekeztem a lehető legtöbbször tudatni vele, hogy biztonságban van és én nem fogok őt átadni a rendőröknek. Előbb megyek én börtönbe, minthogy engedjem elhurcolni barátomat.

Vasárnap este egymást ölve aludtunk el, én pedig ismét rájöttem arra, hogy mennyire szeretem őt. Egyszerűen nem tudnám elképzelni nélküle az életemet és nem is akarom! Annyira megszoktam már a közelségét, hogy foggal-körömmel ragaszkodok hozzá. Megnyugtat, amikor gyengéden cirógatja csupasz bőrömet, játszadozik a hajtincseimmel, vagy éppen apró puszikkal lepi el egész testemet, tudatva velem, hogy neki is fontos vagyok. Ezek az apró gesztusok éltetnek, de azért ne feledkezzünk meg a perverz énjéről sem, amit vasárnap még pihentetett, de már hétfő reggel bevetésre indított.

Arra keltem fel, hogy nyakamat puszilgatja, majd bevezeti kezeit először a takaró alá, majd a ruháim alá is. Mit ne mondjak, ilyen ébresztésben is csak Jungkook által lehet részem. Nem bántam, mert jól esett, amit csinált és nagyon hiányzott is már az ilyesfajta közeledése, de nem akartam semmit sem elsietni. Nem állt tervem között rögtön lefeküdni vele és ehhez tartottam is magam. Nos, vicces, mert még aznap este megbukott a tervem, ugyanis Jungkook beosont utánam a fürdőbe, amikor tusolni mentem és bemászott mellém a zuhany alá. Legszívesebben addig csapkodtam volna, amíg ki nem megy, de be kellett látnom azt, hogy teljesen fölösleges makacskodnom; én is pontosan arra vágyom, amire Jungkook.

Amint hátam hozzáért a hideg csempéhez, felszisszentem, de nem volt időm ezzel törődni, ugyanis Jungkook az ajkaimra tapadt és úgy kezdett csókolni, mintha legalább egy hónapja nem tehette volna ezt meg velem. Ekkor határozottan feladtam a tervemet és összekulcsoltam az ujjaimat a tarkójánál, ezzel is közelebb húzva magamhoz.

- Ugye most nem fogsz leállítani? - kérdezte, mire megráztam a fejemet és gyengéden megharaptam alsó ajkát. - Helyes! - villantotta ki fogait, majd ajkaimról áttért a nyakam csókolgatására.

Fejemet a csempének döntöttem és még a szemeimet is behunytam, mert egyszerűen teljesen kikészültem a puha ajkai és a testemre csöpögő víz együttes hatásától. Erősen markoltam először két felkarját, majd ahogy haladt lefele testemen, inkább a vállaiba kapaszkodtam, ugyanis szerintem lábaimmal képtelen lettem volna megtartani a testsúlyomat, olyannyira elhagyott minden erő.

Végigcsókolta a felső testemet, egészen az ágyékomig, onnan viszont szándékosan nem haladt lejjebb, mert gondolom húzni akarta az időt. Oké, megértem, én is szándékosan húztam az agyát idáig, de ez most teljesen más. Most éles helyzetben vagyunk, amikor pedig ő próbálkozott, akkor leállítottam a csók után. Telhetetlen voltam, ezért fejét a legérzékenyebb pontomhoz nyomtam és két nyöszörgés közepette megkértem rá, hogy csináljon végre valamit, mert meg fogok bolondulni.

- Ugye milyen szar, ha húzzák az agyad? - forgatta meg szemeit, mire bólintottam egy aprót.

- Bocsánatot kérek, Jungkook, de kérlek szépen mozdítsd meg a fejed, mert a végén én fogom magamat a szádba gyömöszölni - morogtam kissé idegesen, ugyanis kezdett elviselhetetlen lenni a felgyülemlett feszültség lábaim között.

- Ó, jaj, azt szerintem nem várom meg - villantotta fogait, majd egyik kezében megkapaszkodott a combomba és végre valahára megmozdította a fejét.

Amíg ő lábaim között ügyködött, addig én hajával szórakoztam és igyekeztem nem véresre harapdálni az ajkaimat, mert annyira jól csinálta, amit csinált. Sosem fogom megérteni, hogy a kapcsolatunk elején miért játszotta meg magát előttem, amikor most meg ilyen profin csinálja a dolgát. Újból végigcsókolta a felső testemet, csak pont még több helyre kitért, majd ajkaimnál kötött ki és egy szenvedélyes csókcsatát kezdeményezett, amibe én azonnal bele is mentem. Hülye lettem volna nem belemenni, amikor ilyen helyzetben vagyunk.

- Fordulj meg - suttogta ajkaimra, én pedig bólintottam egy aprót és már hátat is fordítottam Jungkooknak.

Odalépett mögém, majd átölelt elől és apró puszikkal kezdte ellepni először bal, majd jobb vállamat, végül pedig a hátam felső részét is. Természetesen nyakamra megint lecsapott, én pedig hátradöntöttem a fejem, mert azt akartam, hogy a lehető legjobban hozzám férjen. Bevallom őszintén, engem is teljesek ki tudott azzal készíteni, amikor a nyakamat puszilgatta és azzal tudott leginkább felizgatni, na meg azzal, ha végigsimított ajkaimon és azzal játszadozott.

- Nagyon szeretlek, Jimin - suttogta, mire nyeltem egy aprót, ugyanis attól tartottam, hogy nem leszek képes megszólalni.

- Én is szeretlek, Jungkook - motyogtam, mert hang szerintem nem hagyta volna el a torkomat, hiába akartam volna.

- Ugye többé nem hagysz el?

- Nem - ráztam meg a fejemet, miközben államnál fogva arca felé fordította a fejemet.

- Biztos? - kérdezte, mire bólintottam egy aprót. Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy akkor ő pedig többé nem hazudik nekem, de nem volt lehetőségem rá, mert miután bólintottam egyet, megcsókolt, majd előre nyomta a felső testemet.

A fejem melletti szappantartóban kapaszkodtam meg, mert másba nem igazán tudtam volna fogódzkodni, abban reménykedve, hogy egyikünk sem fogja a csempén végezni. Jungkook igazából nem húzta sokáig az időd, azonnal mögém állt és előre mozdította a csípőjét. Összeszorítottam a szemeimet, miközben mindketten egyszerre nyögtünk fel. Nem tudom, hogy az készített ki jobban, hogy Jungkook folyamatosan perverz megjegyzéseket mondott vagy pedig az, hogy ujjait a csípőm két oldalába mélyesztette. Nem tudom, egyszerűen csak imádtam, amikor nem kezelt úgy mint egy nőt és hozzám mert érni egy kicsit durvábban is.

Ilyen emlékezetes tusolásban sem volt még részem, az is biztos. Jungkook volt olyan kedves és ától-cettig áttörölte testemet szivaccsal, miután végeztünk, mert nekem még ahhoz sem volt erőm, hogy kilépjek a zuhanyfülkéből. Azt hiszem, hogy innentől kezdve többször kellene beadjam a derekam, mert miután végzünk, mindig úgy érzem magam, mint aki mentem elpatkol. Jobban hozzá kellene szoktatni a testemet a szexhez és akkor talán nem lennék élő halott minden aktus utáni legalább úgy tíz percig.

- Hoztam neked vizet - ült le mellém Jungkook az ágyra, mire hálásan rápillantottam és szavak nélkül megköszöntem neki kedvességét. - Ezt a borítékot a bejáratnál találtam. Nem tudom, hogy esetleg láttad-e már, de gondoltam behozom és megkérdezem.

- Mi van rajta? - ültem fel az ágyon, gyomrom viszont azonnal görcsbe rándult, amint megláttam azt a bizonyos borítékot.

Jól felismertem már, ugyanis eddig minden egyes alkalommal ilyet kaptam. Nem volt teljesen fehér, a jobb sarkában pedig egy apró lila virág díszelgett és ez most sem volt másképp. Már megint kezdődik? Komolyan? Nyeltem egy hatalmasat és kikaptam barátom kezéből a nekem címzett borítékot.

- Nem láttam még, de van egy olyan érzésem, hogy miféle boríték ez.

- A névtelen? - kérdezte Jungkook, mire bólintott egyet.

"Úgy tűnik te aztán tényleg beleszerettél az ördögbe. Én a te helyedbe innentől kezdve többször is a hátam mögé néznék az utcán, nehogy valaki kövessen..." - állt a rövid üzenetke a papírlapon.

Behunytam a szemeimet és fejemet a falnak döntöttem. Ez a titokzatos ember, valahonnan tudja, hogy én mikor vagyok jóban Jungkookkal, illetve mikor vagyunk haragban. Amikor nem jön át hozzám, akkor egy levelet sem kapok, de amint találkozunk, azonnal folytatódnak a fenyegetések és a figyelmeztetések.

- Még mindig nincs tipped, hogy ki lehet ez? - kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét.

- Szerintem apám bérelt fel valakit, hogy rád ijesszen - szólalt meg.

- Szóval ezek szerint apád tudja, hogy hol lakom? - pislogtam nagyokat, viszont Jungkook helyeslő bólogatása nem éppen ért el nyugtató hatást. - Hát, az baromi jó. Ezek szerint még a saját lakásomban sem vagyok biztonságban. Nem tudnád valahogyan kideríteni, hogy ki írogat nekem?

- Elhiheted, hogy apám nem fogja nekem elárulni, ki zaklat téged. Viszont szerintem tényleg jobb lenne, ha jobban odafigyelnél, mert rossz előérzetem van és csak reménykedni tudok abban, hogy semmi komoly szándékai nincsenek apámnak.

- Jungkook, nem várhatod el, hogy remete életet éljek és ne menjek ki a házból - nevettem el magam, mert kérése kissé abszurd volt.

- Én nem azt mondtam, hogy ne hagyd el a hazát, csupán csak megkérlek arra, hogyha lehet akkor ne egyedül mozogj, hanem mindig legyen valaki veled.

- Ugye tudod, hogy rajta és Haneulon kívül egyetlen olyan ember sincs a közelemben, akit érdekelnék? Te és Haneul viszont nem tudtok mindig mellettem lenni, szóval ideje lenne végre megtanítanod verekedni.

- Jó, akkor megtanítalak - bólintott egy aprót.

- Mármint most? - pislogtam nagyokat, amikor csak úgy fogta magát és felpattant az ágyamról.

- Hát, valamikor el kell kezdeni és nem tologathatjuk örökké az időpontot. Na, gyere, kelj fel! - nyújtotta felém a kezét, amit én ugyan megfogtam, de kissé kételkedtem abban, hogy tényleg megtanít majd engem verekedni.

- Szerinted ez amúgy nem vicces? - kérdeztem tőle, amint megindultunk az udvarom felé, hiszen egyedül ott van nagyobb hely, ahol nem kell attól tartani, hogy egyet mozdulok és hat különféle tárgy esik a földre.

- Micsoda?

- Hogy az előbb a zuhany alatt szexeltünk, most meg éppen szét fogod verni a fejem.

- Nem fogom szétverni a fejed, de idióta - forgatta meg a szemeit. - Csak elmondom, hogy mikre és mikor figyelj oda. Terveim szerint te fogsz szétverni engem, nem pedig fordítva.

- Áu, azért ez az idióta jelző nem esett annyira jól - motyogtam, mire elnevette magát és odalépett hozzám, hogy egy cuppanós csókot adhasson a számra.

- Soha életemben nem lennék képes kezet emelni rád és ezt is csak azért csinálom, hogyha nem vagyok a közeledben, akkor meg tudd védeni magad - mondta a lehető legnyomatékosabban, innentől kezdve pedig egyszer sem merült fel bennem, hogy Jungkook esetleg bántana engem. Mondjuk nem mintha eddig olyan sokat gondoltam volna erre, de innentől még csak meg sem fordult a fejemben.

- Kérlek, legyél azért tekintettel rám, mert utoljára szerintem akkor verekedtem utoljára, amikor öt éves voltam és az egyik csoporttársam elvette a plüssömet, amit mindig magammal vittem az oviba.

- Ó, és legalább te győztél? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

- Belenyomta a fejemet a párnámba, szóval majdnem megfulladtam - nevettem el magam, mert így visszagondolva vicces, de ott szerintem két órán keresztül bőgtem, amiért vesztettem.

- Nyugi, én nem nyomom bele a fejedet a párnába - veregette meg a vállamat, mire meglendítettem felé a lábamat, de természetesen nem akartam megrúgni, csak ki szerettem volna fejezni a gúnyolódása miatt keletkezett haragomat.

- Ha így folytatod, akkor én viszont bele fogom nyomni a tiédet - vágtam vissza neki, de nem igazán vett komolyan, ezért csak elnevette magát.

Csatlakoztam hozzá, mert külső szemlélőként biztosan két idiótának tűnhettünk, de nem bánom. Szeretek idióta lenni, ha Jungkook mellettem van és vele együtt lehetek az. Igazából nagyon szerettem benne azt, hogy komolyan is el tudtam vele beszélgetni, ugyanakkor a vicceket is értette, így nem sértődik meg minden kis szaron, ahogy például az exem tette. Jó, mondjuk van, amikor átesik a ló túloldalára, de olyankor vagy hozzá vágok egy párnát, vagy pedig közlöm vele, hogy jobb ha inkább hallgat, ő pedig egyből kapcsol. Szóval ha veszekszünk is, az általában komoly témák miatt van, nem a viccelődésből lyukadunk ki ott.