Fáj. Csak ülök a szobámban behúzott függönyök mellett, és nem csinálok semmit. Van, hogy ülök az ágyamban, vagy van mikor elterülök a fürdő csempéjén és órákig csak nézem a plafont. Az sem érdekel mikor valaki fel akar hívni, mikor át jönnek a barátaim. Túlságosan magamba fordultam. Napról napra rosszabbul vagyok, és nem segít semmi. Nem segít, hogy anya minden nap a kedvencemet főzi, Gemma minden nap beszélgetni akar, vagy sétálni. Nem számít, hogy barátaim mindenfele el akarnak vinni, és velem akarnak lenni. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy ilyenek, hiszen foglalkoznak velem, és tudják hogy rosszul vagyok. Segíteni akarnak.

Elképzelek egy másik helyet ahol Louis velem van, ahol a karjaimba zárhatom, ahol fejét a mellkasomra hajtja. Mostmár tudom, hogy szerelmes vagyok belé. Tudom, mert ilyet még sohasem éreztem, és most, hogy elköltöztek olyan mintha egy darabot elvitt volna magával a szívemből. Hiába mentem el a házukhoz, ott már senki sem volt. Teljesen más érzés volt, mint Dave-el. Ez több volt. Sokkal több.
A nyaram hátralévő része így telt el. Nem foglalkoztam a kinézetemmel, nem foglalkoztam semmivel, mert már nem láttam értelmét. Talán ha mástól hallom ezt, azt mondom, hogy nagyon nyálas és ilyen nem létezik...de most a saját bőrömön tapasztalom mind ezt. Szépen rájöttem, hogy az idő bizony nem old meg semmit. Anya felajánlotta, hogy elvisz pszichológushoz, de semmiképp nem akartam menni. Az kell még, hogy egy idegen ember turkáljon az agyamban.

Úgy döntöttem, hogy dolgozni fogok. Talán jobb lesz, és felejteni is könnyebben tudok majd. Anya boldog volt, hogy így döntöttem, és segített keresni egy jól menő bárt, ahol dolgozhatnék. Zaynt és Liamet nem kértem, mégis úgy döntöttek, hogy velem együtt fognak szerencsét próbálni. Tudom, hogy miattam csinálják. Náluk jobb barátot nem kívánhatnék. Nagyon örülök, hogy nem egyedül kell majd boldogulnom, ők is munkába álnak velem ugyan ott. Niallt sajnos itt kell hagynom, mert neki még van egy éve az iskolában.
Az is nagy szó, hogy Liamék lemondtak az itt kettesben élésről, és abba a városba költöznek velem egy albérletbe ahol a munkahelyünk  lesz. Pedig a kis lakásuk már majdnem kész volt. Így félbehagyják a rajta való munkálatokat. Pedig azok után, hogy egész nyáron magamba fordultam és nem foglalkoztam velük, igazából semmivel és senkivel, azok után nem érdemlem meg ezt a szeretet tőlük.
Busszal kábé három óra innen a kis város, ahol lakni, és dolgozni fogunk.

Dave-ről azóta sem hallottam semmit. Nem írt, nem hívott, nem keresett hogy esetleg bocsánatot kérjen. Teljes mértékben leszart. Innen tudom, hogy semmit sem értem meg neki.

A szünet utolsó vasárnapján elköszöntem anyától, és Gemmától is aki ment vissza a saját egyetemére. Anya mondta, hogy nagyon egyedül fogja érezni magát, de mégis nagyon örült neki, hogy megpróbálkozom a munkával, az új élettel. Megígértem neki, hogy gyakran hívni fogom. Ő is tudta, hogy Louis miatt teljesen elvesztem, és minden döntésemben támogatni akart. Neki is nagyon hálás voltam, és biztos, hogy hiányozni fog. Ha nem is az elején, de nagyon fog.
Nialltől is elköszöntünk még egy közös vacsorával, az ír szöszi pedig sok szerencsét kívánt, mi is neki.

- Jó kis kecó, én azt mondom. - mondta Zayn, ahogy végig lépkedtünk az új albérletünkben. Két szoba volt, mindkettőben kétszemélyes ágy, és az egyiket be is foglalta a szerelmes pár, én pedig a megmaradt szobában néztem körbe. Kis szoba volt, maga a lakás sem volt túl nagy. Mégis rendbe volt tartva, bár nem nagyon tetszett, nem az én stílusom.
- Jó lesz ez. - veregette meg a vállam Zayn.
- Szerintem is. - mosolygott Liam és átkarolt.
- Köszönöm srácok. Nélkületek nem is tudom, hogy...mi lenne velem.
- Harry, ne mondj ilyeneket mert tudod, hogy képes vagyok sírni. - bújt hozzám Liam, én meg mosolyogva szorítottam magamhoz. Nagyon jól esett.
- És a munkahely sincs messze. Kábé két utca. - mondta Zayn.
- Jössz velünk Hazz? Körbe nézünk kicsit a környéken Liammel.
- Menjetek csak, én most itt maradok...pakolászok.
- Biztosan?
- Persze. - erőltettem magamra egy mosolyt, mint az utóbbi időben sokszor tetten. Nem akartam, hogy nagyon aggódjanak miattam. Elég, ha nekem fáj most minden, így is nagyon sokat tettek már értem.
- Oké. Hívj ha van valami, nem leszünk sokáig.
- Oké.
A fiúk elmentek, én pedig még körbe néztem a kis lakásban. A bejárati ajtó mellett, szinte rögtön egy kis konyha volt. Arrébb pedig egy nagyon apró átjáró szoba tévével. Abból nyíltak a háló szobák, és a fürdő. Behúzódtam újdonsült szobámba a bőröndömmel együtt. Már majdnem ott voltam, hogy beindítok egy filmet, mikor kezembe került egy könyv a cuccaimból. Nem is az a nagy dolog, hogy egy könyv, hanem az a nagy dolog ami benne volt. Tudom, hogy mi van benne, hisz én raktam el még ma reggel. De mégis nagyon fáj elővenni. Kicsúsztattam belőle a kis lapot, amin a rajz volt. A rajz, amit Louis rajzolt. Megígértem magamnak, hogy nem csinálom ezt, mégis, könnyeim újra potyogni kezdtek, és megint nem tudtam ellene tenni semmit. Vajon lehetett volna így? Így, ahogy a képen van...
Talán, ha nem szúrom el akkor már igaz lenne ez a rajz. Elterültem az ágyon és zokogva merültem álomba.

Reggel arra ébredtem, hogy Liam kedvesen szólítgat.
- Hazz. Jó reggelt. Be kellene érnünk. - mosolygott és kedvesen megsimította vállamat.
Teljesen be voltam takarva, pedig emlékszem, hogy tegnap csak elterültem itt és úgy aludtam. Azonnal tudtam, hogy Liamék takarhattak be este.
- Kelek. - nyögtem fájdalmasan.
Liam ott hagyott, én pedig felkerestem a mosdót, hogy megmosakodjak. Utána felkaptam egy egyszerű pólót meg farmert. A konyhában elég finom illatok uralkodtak. Ahogy beléptem láttam Liamet a pultnál, akit Zayn hátulról ölelt át és nevettek, meg sutyorogtak. Fájdalmasan elmosolyodtam. Imádom őket együtt, de akaratlanul is azt hozza eszembe, vajon én valaha is rátalálok-e az igazira...illetve már rá találtam, csak elcsesztem. Teljesen elcsesztem, csakis az én hibámból.
- Jóreggelt Harry fiú. - vett észre Zayn, és egy puszi, majd fenék simítás után elengedte Liamet aki elpirulva pakolászott a pulton.
- Ülj le, csináltunk palacsintát. - vigyorgott.
- Nagy nap a mai Hazz, mert kurva jól fogjuk érezni magunkat.
- Remélem.
- Gondoltad volna pár éve, hogy így fogunk ülni itt? Egy albérletben, és egy munkahellyel, ami ráadásul egy bulizó hely. - gondolkodott el Zayn.
- Azt mondtuk, hogy sohasem fogjuk elkezdeni az egyetemet. - bólogatott Liam, miközben mindenkinek adott a palacsintából, és szorosan Zayn mellé huppant.
- Nem hinném, hogy valaha is elkezdem. - mondtam. - Talán, ha beválik ez a munka, egy idő után ha kicsit feketén is, de csinálunk egy saját vállalkozást. - mosolyodtam el. Az utóbbi időre nem nagyon volt jellemző ez a gesztusom, legalábbis nem volt őszinte.
Liam és Zayn nevetve kezdtek neki a reggelinek.

Hamarosan már az utcán döcögtünk, és elértük az épületet.
Megfigyeltem, hogy az utcák nagyon hasonlítanak a mi utcáinkra. Így talán kevésbé lesz honvágyam később.
A bár, ami előtt megálltunk, azon
hatalmas aranyozott betűkkel állt, hogy 'Gold Gangster' Meggyőző név.
- Az újak! Örvendek, Susan Fray vagyok! - jelent meg az ajtóban egy magas lány. Szögegyenes sötétbarna haja egy fájdalmasan szoros copfban lógott. Szolid, mégis tökéletes sminkben volt a csinos lány, és még egy stílusos szemüveg is díszítette arcát. Egyszerű, elegáns ruhát viselt.
- Heló, Liam Payne vagyok.
- Zayn Malik. - biccentett Z, és derekánál fogva magához húzta Liamet, mutatva, hogy ő az övé.
- Harry Styles vagyok.
- Rendben, ezt eddig is tudtam, na most gyertek. - fújtatott egyet - Azt hiszitek nem nézem meg alaposan az aktátokat mielőtt ide hívlak benneteket?
- Kicsit ijesztő. - suttogta Zayn vigyorogva, és összenéztünk a fiúkkal. Nem volt valami kedves a csaj. Követtük be az épületbe. Hangulatos szórakozóhely, valószínűleg este, fényekben nagyon jó hely lehet. Úgy néztük a fiúkkal, hogy a környék legjobb helye, és rengetegen látogatják. Jó híre van. Nem egy olcsó, ,,na itt most bebaszunk bár,, hanem annál előkelőbb.
- Lesz szükségünk egy recepciósra, aki majd ennél a pultnál fog dolgozni, és kiadja a kulcsokat, persze miután le adták a rendeléseket. Fent vannak a szobák, mindjárt megmutatom.
Itt van a táncparkett, ott pedig a bár pult. Ide kettőtökre lesz szükség. Döntsétek el magatok közt ki hova megy.
Susan felvezetett minket az emeletre.
- Hány éves vagy, Sus? - kérdezett közbe Zayn. Láttam Liam arcán, hogy kicsit féltékeny. Ezen jót mosolyogtam. Olyan aranyos mikor ilyen féltékeny, amire egyébként semmi oka.
- Ilyet nem illik kérdezni egy lánytól sem! Ráadásul nem igazán mondtam hogy becézhetsz.
- Harapni azért nem kell. - kacsintott Zayn nevetve. A lány csak megforgatta a szemét.
- Nem mintha ez flört lett volna, nyugodj meg Sus. Az én pasim Liam, őt viszem ágyba. - vigyorgott, ahogy észrevette féltékeny barátját.
- Hülye Li! - nevetett fel halkan, és Liam durci, elpirult fejére puszilt, majd szájára. Nem álltam elég messze ahhoz, hogy ne halljam meg mit suttog Liam fülébe.
- Ma este, munka után nem lesz semmi alvás, mert felavatjuk az új ágyat. Szeretnék benned mozogni.
Liam piros fejjel, zavartan mosolygott, és én sem bírtam megállni a mosolyt. Ők mindig ilyenek, kis perverzek. Főleg Zayn. Már hozzá vagyok szokva.
Susan sorra mutogatta be nekünk a szobákat, satöbbi. Két barátom valamikor eltűntek a mosdóban, addig némán kettesben maradtam a csinos, de fura lánnyal.
- Te nem vagy olyan bunkó, mint a barátaid. 
- Köszönöm... - gondolkodtam el azon, vajon bóknak szánta-e.
Pár szót szóltunk még egymáshoz, nagyjából csak arról, hogy milyen iskolába jártam.
Elköszönéskor megbeszélte még velünk, hogy minden nap csinosnak kell lennünk. A hely délután öttől van nyitva, reggel tízig. Ebből mi öt órát dolgozunk, mindig más időpontokban. A beosztást
e-mailben kapjuk majd meg.
Ma este tízkor kezdünk, és háromig leszünk. Remek. Azt is átbeszéltük, hogy Liam meg én a pultnál leszünk, míg Zayn a recepción. Z akarta így, mert szerinte így vigyázunk majd egymásra. Tudom, hogy sosem akarna külön lenni a szerelmétől, úgyhogy nagyon kedves, hogy nekem akar segíteni, és felvállalja, hogy egyedül álldogál majd a recepciós pult mögött csak azért, hogy Li velem lehessen.
Jó hangulatban telt a visszaút, még egy fagyizót is találtunk.

Na hello! Nagyon köszönöm, hogy itt vagytok! ❤
Sajnos a szünetig már nem hiszem, hogy nagyon aktív lennék itt, a tanulás miatt. Viszont pár rész még becsúszhat addig, majd ahogy sikerül. Ez igaz az összes történetemre. Nyárra viszont már sok mindent tervezek. (megsúgom új blogot is 😏)
Remélem azért várni fogjátok a részeket. :)
Mindenkinek még sok, sok kitartást a szünetig! 😘😘
❤❤❤
(2017.05.19.)