Sokan írtátok, hogy hiányoljátok már! ❤ Remélem tetszeni fog! 💚💙

Csütörtökön sem vártam meg a délutánt. Annyira fájt, és olyan bűntudatom volt a tegnap miatt! Csak éppen azt nem értem, hogy miért. Nekem David a szerelmem... Louis pedig a barátom...aki olyan édes, az illata, a kócos haja, az édes, enyhén rekedt magas hangja, hogy olyan alacsony, hogy kedves, hogy megfogja a kezem...ahogy hozzám bújik...

De Louis nem volt ott. A kis sarok üres volt. Egyre jobban fájt a szívem. Bebotorkáltam anya kis irodájába.
- Szia. - motyogtam teljesen megsemmisülve.
- Hol van Louis? Nem úgy volt, hogy ma jön? - harapdáltam a szám szélét.
- Szia Hazz. Most telefonált Jay, hogy nagyon nincs kedve bejönni úgyhogy nem erőlteti. De meg is kérdezte hogy történt e valami, mert Louis már megint teljesen magába fordulva fekszik az ágyában. - Szívem összeszorult és torkomban is nőtt egy hatalmas gombóc ahogy a kis Louisra gondoltam, aki most összegömbölyödve szomorkodik kis szobájában.
- Esetleg nem tudod, hogy történt-e vele valami? -
Most mondjam el anyának? Ha elmondom megint csak Dave-et foglya ócsárolni. Mégis úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha kiadom magamból.
- Anya...tegnap bejött Dave a munka végén, hogy elmenjünk valamerre. Louis is itt volt és látta ahogy Dave megcsókol...akkor elszaladt és nem is köszönt. Annyira fájt... Még most is. - nem vagyok az a sírós típus, de már másodszorra pityeredek el Louis miatt. Könnyeim bátran folytak le arcomon.
- Harry. - húzott magához anya.
- Kicsim. Nem gondolod, hogy Louis többet érez irántad, mint
barátság? -
Louis többet érezne? Miért érezne többet, ő csak...
De Dave-et nem hagyhatom el csak úgy hiszen ő szeret engem és én is őt.
- Harry én nem akarlak befolyásoli, de úgy kell tenned ahogy a szíved a legjobbnak látja. Louis a legaranyosabb fiúcska akit valaha ismertem, rajtad kívül persze. - adott halkan kuncogva egy puszit.

Egész nap Niall közelében voltam, mert megnyugtató volt az ír fiú. Ha magam alatt vagyok mindig olyan kis bújós leszek. Látta rajtam, hogy nem vagyok jó passzban, ezért mesélt minden félét, amiket már nem tudnék felidézni, de nagyon jók voltak figyelem elterelésre. Mikor nem sikerült elterelnie azokat a csúf gondolatokat, akkor Louis és Dave járt az eszemben.

Délután nem nagyon érdekelt semmi, bezárkóztam a szobámba és zenét hallgattam. Azon kaptam magam, hogy azokat a számokat játszom le újra és újra amiket Louissal hallgattam...a kis macival.
Már ennyi is elég volt ahhoz, hogy megint könnyesek legyen szemeim. Nem tudom mit kellene tennem.

Péntek este a megbeszélt időre indultam el Louisékhoz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam és nem féltem. Becsengetni is csak három nagy sóhaj után sikeredett.
Jay nyitott ajtót és mosolyogva nézett fel rám.
- Szia Harry, Louis mindjárt jön. Olyan aranyos, egész délelőtt arról faggatott, hogy melyik ruhájában néz ki a legjobban. - Oké, meg kell nyugodjak...
- Itt is van! - Az ajtóban most Louis jelent meg. Haja nem kócosan omlott arcába, hanem ízlésesen meg volt csinálva, valószínűleg Jay munkája. Szokásos cuki melegítője helyett most egy feszes szürke nadrág volt rajta, és egy sötétkék ing, valamint egy csíkos kantár, ami nagyon jól állt neki.

Kerestem a szavakat, de nem nagyon akartak a számra jönni. Hihetetlenül aranyos, és csinos volt!
- Szia...nagyon csinos vagy Lou. - szégyenlősen nézett fel rám.
- Szia Harry...tetszik neked?
- Igen. - nyeltem egyet. Szégyenlősen elmosolyodott és kijött mellém. Mosolya ugyan olyan kis macis volt, mint eddig.
- Akkor gyertek a megbeszéltek szerint, és érezzétek nagyon jól magatokat! Sziasztok! - köszönt el Jay aki látszólag boldog volt.

Némán robogtunk át a városon, Louis karjai a derekam körül megnyugtatóan hatottak rám. Pedig nagyon ideges voltam. Nem tudtam mit akarok tenni és hogyan.
Nem akarom, hogy Dave meg Louis megint találkozzanak, nem akarom, hogy Lou Dave-el lásson. De akkor még nem tudhattam, hogy ez lesz, mikor bele mentem, hogy elviszem a buliba Lou-t is.
A kis Tomlinson pedig kiöltözött. Olyan gyönyörű lett. Bár be kell valljam, hogy a melegítőnacis, kócos Louis a gyengém...Uramég miket beszélek?
A buli helyszíne egy hatalmas ház. Távolról ismerem is a tulajt, alattam járt egy évvel a suliban, talán valami Derek.
Lassan leparkoltam, és lesegítettem Lout a járgányról, majd a sisaktól is megszabadítottam. Haját kicsit megigazgattam.
- Csak titeket vártunk! - jött oda boldogan Liam. - Szia Louis, kapok egy pacsit? - nyújtotta a kezét.
A mellettem álló fiú nevetgélve csapott bele.
- Fúha Louis! Jól nézel ki! - jött oda Zayn is. Velük volt Niall is, aki kedvesen biccentett.
- David már itt van? - súgtam oda Liamnek.
- Fogalmam sincs. Nem láttam még, egyébként mi sem érkeztünk olyan régen. Nézzük meg, gyertek! - Láttam Louison, hogy zavarban van, és hol a kezemre pillantgat, hol arcomra, hol körbe-körbe.
Tudtam mit akar, csak nem meri. Vajon Dave miatt nem meri? Nem akarom hogy ne merje. Én is meg akarom fogni a kis kezét. Nem is tettem máshogy, megfogtam azt és lenéztem Loura.
- Ha nem tetszik a buli szólj, és akkor haza megyünk. Rendben? - bólintott egyet és izgatottan lépdelt mellettem.
Odabent bömbölt a zene és egy nagyobb tér ki volt alakítva a táncolóknak. Egész sokan voltak már. Sötét volt, csak a beépített diszkó fények villogtak idegesítően. Szemeimmel Dave-et kerestem, de sehol sem láttam.
Elengedtem Louis kezét.
- Liam! - húztam magamhoz.
- Elmegyek megkeresni Dave-et. Addig maradj légyszíves Louissal meg Niallel.
- Oké.
- Megyek veled. - lépett hozzám Zayn.
- Mindjárt visszajövök. - hajoltam le Louishoz, majd Zaynnel elindultunk a nagy házban. Felmentünk az emeletre is miután lent nem találtuk. Minden egyes helyen csókolózó párok voltak. Némelyikük már most el volt ázva a piától, lépten nyomon mindenkinél volt legalább egy pohár bódító ital. Némelyiküket az sem érdekelte, hogy mások is látják őket, simán megfektették egymást a folyosón is. Mindig is undorodtam az ilyen emberektől. Másrészt szerintem a szex az egy meghitt dolognak kellene, hogy legyen. Gyengédnek kéne lennie a szerelmünkkel.
- Benézzünk a szobákba? - kérdezte Zayn.
- Miért lenne David bármelyik szobában is? - ráncoltam a homlokom. Már meg is volt a rossz előérzetem.
Sorra nyitottunk be a szobákba, míg nem az egyikben meg is találtuk őt...de nem volt egyedül. Egy ágyon fetrengett egy csaj és egy pasi társaságában. Dave felkapta a fejét.
- Basszus. - nézett rám. Én csak lefagyva álltam és bámultam rá.
- Nem szálltok be, cuki fiúk? - intézte szavait hozzánk a fiú aki Dave alatt feküdt. Nem más volt, mint Derek, a ház tulajdonosa. A csaj egy hidrogénezett fejű kurvának tűnt. Dave elvörösödve figyelte reakciómat, ami annyi volt, hogy kifordultam az ajtón és futni kezdtem.
- Harry, várj! - kiabált utánam, de már nem érdekelt. Az sem érdekelt, hogy Zayn is utánam kiabál. Dave megcsalt. Többszörösen is! Vajon nem ez az első alkalom? Mikor nem válaszolt az üzeneteimre, mikor lemondta a találkozóinkat, mikor furán viselkedett...észre sem vettem, hogy szemeim könnyekkel teltek meg. Dave tudta, hogy itt leszünk, hisz ő hívott meg. Akkor meg miért...
A lépcsőn haladva találtam rá az első pohárra, aminek tartalmát azonnal meg is ittam, gondoltam jobb lesz tőle. Nem szoktam ilyet csinálni de halálosan kiakadtam.
Átverekedtem magam a táncoló tömegen és hirtelen kikaptam az egyik kezéből az üveget. Azt sem néztem meg mi van benne, csak felhajtottam az alkoholos italt. A kezemben lévő üveget a földhöz vágtam, ami kis szilánkokra hullott. A hangos zene elnyomta a hangját, meg az én hangomat is.
- Picsába! - dühöngtem mellé. Én ilyen hülye lettem volna? Észre sem vettem, hogy megcsal? Idegesen nyúltam a kis asztalon lévő újabb pohár után és azt is pár korttyal el intéztem. Ez után már könnyen csúszott le még egy, és még egy. Szédülve hagytam ott a házat, és felültem a motorra. Bágyadt fejjel, könnyes szemekkel, felduzzadt, piros arccal beindítottam volna, mikor Liam rohant ki az ajtón.
- Harry! Hová mész? Várj már!
- Megcsalt! Elmegyek bassza meg! - csuklottam egy nagyot.
- Így nem vezethetsz, tiszta ideg vagy! De mi történt?
- Megtaláltuk Dave-et! De nem egyedül! - kiabáltam - Egy lánnyal és egy fiúval hempergett édeshármasban! Nem lehetett félreérteni! Zayn is látta! Kurva életbe! - rúgtam bele a motor oldalába, és felsírtam.
- Jézusom Harry jól vagy? Ittál? - Jött közelebb.
- Ittam... - valamit még mondani akartam neki, de elfelejtettem és folytattam máshol. - Nagyon sokszor megcsalhatott már, így visszagondolva! És anyának is igaza volt vele kapcsolatban...
- Ne sírj Hazza. - ölelt át Liam.
- Jobb lenne, ha most leülnél valahol, mert kicsit túlittad magad. Be megyünk, leülsz Lou mellé. Szerette volna, ha vele vagy. Azt mesélte nekem, hogy szeretne veled táncolni.
Könnyeim alább hagytak ahogy Liam megemlítette Louist. Louist, akit én elhoztam egy buliba és nem is foglalkozok vele, helyette olyan ember miatt sírok akit mostmár gyűlölök...de itt sem maradhatunk, nem akarok Dave-el találkozni, nem akarom hogy magyarázkodni próbáljon. Nem akarok már semmit vele! Elléptem Liam mellől, és ahogy Dave-re gondoltam elöntött a méreg.
- Visszamegyek Louisért!
- Jól teszed. - bólogatott Liam és követett. - De várj! Mi az hogy érte? Hová viszed? Haza mentek?
- Fogalmam sincsen. - töröltem le könnyes szememet. A düh, a fájdalom, na meg az ital hajtott belülről.
Louis Niallel üldögélt és felcsillant a szeme ahogy meglátott.
- Lou el kell mennünk! - fogtam meg a kezét, és nem hagytam hogy megszólaljon.
- Hová? - értetlenkedett Niall.
- Harry, ne tegyél semmi hülyeséget. - fogta meg a vállam Zayn, de én elrántottam magam.
- Harry ivott. - harapdosta a szája szélét Liam.
- Ti is ittatok volna a helyemben, szálljatok már le rólam! - még mindig a megszeppent Louis kezét markolva gyors léptekkel mentünk vissza a motorhoz. Az eső szinte pillanatok alatt szakadni kezdett.
- Elmegyünk! - adtam rá a sisakot és idegtől remegő kézzel csatoltam be.
- Harry...miért sírsz? - nézett rám nagy kék szemekkel - Haza megyünk? Nem akarsz velem táncolni? - motyogott.
- Te ezt nem értheted! - pattantam fel a járgányra.
- Harry, a francba szállj le a kurva motorról! - ért utol Zayn.
- Menny innen!
- Harry kérlek! Így nem vezethetsz, térj már észhez! - ért oda Liam és Niall is. A lehető leggyorsabban indítottam be a motort, és a fiúkkal nem törődve indultam el. Louis mögöttem ült, és erősen kapaszkodott belém. Elborult az agyam, nem volt ott az eszem. A szemem csípett a szembe süvítő széltől és könnyeimtől. Az eső is nagyon zavart. Nem tudtam hova száguldok. Tenyerem leizzadt, és nem gondolkodtam értelmesen. Teljesen levert a víz.
A következő pillanatban egy nagy csattanást hallottam, éreztem ahogy lerepülök a motorról, és egy éles, belém nyilalló fájdalom után már minden elsötétült.

Köszönöm a vote-okat, meg a kommenteket!
(2017.05.07.)