A szoba már szürkés színben úszott mikor felkeltem. Rápillantottam a fali órára ami hatot mutatott. Bealudtunk Louissal.
Apropó Louis...feje még mindig a mellkasomon pihent és édesen szuszogott. Nem akartam felébreszteni, de nem bírtam ki hogy ne simogassam az oldalát.
Kis meleg teste hozzám simult.
Nem tudom meddig fekhettünk így mikor Lou mozgolódni kezdett.
Hirtelen felkapta a fejét és ijedten húzódott arrébb, majd pityeregni kezdett.
- Hé, Lou! Lou! - arcát kezeim közé fogtam és simogatni kezdtem azt - Mi baj van Lou?
- Én csak...én csak...rossz... - nyögte. Biztos voltam benne, hogy egy rossz emlék lehetett az álmában, ezért szorosan átöleltem, és adtam egy puszit sima kis arcára.
- Harry. - suttogta.
- Igen? - suttogtam én is a nyakába.
- Én szere... - Abban a pillanatban kinyílt az ajtó és Jay lépett be, felkapcsolta a lámpát. Lassan elengedtem Louist és teljesen elpirultam. Ő csak ült és szipogott egyet.
- Egy órája még összebújva aludtatok. Olyan aranyosak voltatok. Gondoltam most már fel ébresztelek titeket, de látom már ébren vagytok. - mosolygott.
- Nekem lassan mennem kell, mert anya szerintem már vár. - mondtam még mindig halkan, elpirulva.
- Előtte eszel egy kis sütit? Most sütöttem.
- Köszönöm. - álltam fel, mellettem Lou is felpattant.
Jay sütije nagyon finom volt, meg is dicsértem érte.
- El kell menned? - hajtotta le a fejét Louis.
- El...
- De jössz még?
- Ha szeretnéd. - mosolyogtam rá.
- Szeretném. - láttam rajta, hogy valamin gondolkodik, majd legyint egyet és átölel. Belesimult ölelésembe és mélyen szívtam be finom kis illatát. Megsimogattam puha, selymes haját is.
- Szia kis maci. - mondtam neki, mire ő ennyit mondott.
- Szia nagy maci.
Jay kikísért és hálálkodott amiért Louissal ilyen kedves vagyok. Felajánlotta hogy máskor is jöjjek.
Sötétben robogtam végig a csendes városon, és mosolyogtam. Csak Louis illata, hangja, ölelése volt az eszemben. Másra egyáltalán nem tudtam gondolni.
Aznap úgy aludtam el, hogy gondolatban Louissal a mellkasomon.

A következő héten mindig bejártam anya munkahelyére, de mindig csak Louis járt az eszemben. Niallel is találkoztam sokat, nagyon sok mindenről beszéltem vele. Elmeséltem neki azt is, hogy most hogy érzek Louis iránt, meg Dave-et is megemlítettem neki.
Zaynnel meg Liammel is találkoztam.
Végre Dave is írt, és a hét közepén egyik délután elmentem hozzá aludni. Anya nem örült, de nem tilthatta meg, hisz felnőtt vagyok.

Dave-vel ültünk a szobájában és tévén néztük a kedvenc sorozatát.
- Gyere ide. - azzal megfogta a kezem és az ölébe húzott. Csókolgatni kezdte a nyakam, állam. Gyorsan húzta le pizsama alsóm. Kezét bevezette, és rám markolt. Mindig élveztem mikor ezt csináltuk, de most nem ment...nem tudtam élvezni, sőt egyáltalán nem akartam. Csak Louis jár az agyamban. Úgy érzem, ha ezt csinálom Dave-vel akkor elárulom Louist. Meg vagyok zavarodva.
- Dave...ezt most ne... - kezdtem bizonytalan hangon.
- Miért ne? - azzal saját nadrágját is letolta.
- Csak...nekem most ez nem megy.
- Dehogynem megy, majd rásegítek. - Lökött az ágyra.
- Ne, Dave kérlek ezt most ne!
- Miért kelleted magad szerelmem?
- Dave én ezt most nem akarom, fogd már fel! - kiabáltam, mert nagyon idegesített hogy nem érti meg. Idegesen pattant le rólam és becsapta maga mögött a fürdő ajtaját.
Könnyes szemekkel öltöztem vissza és bebújtam a takaró alá.
Egy idő múlva Dave is mellém feküdt.
- Bocs szerelmem. - azzal adott egy csókot számra és leoltotta a lámpát. Megintcsak úgy aludtam el, hogy Louisra gondoltam.
Másnap moziban is voltam vele, sikerült kicsit Louist kizárnom a fejemből és sokat csókolóztunk aznap este. Hiszen Dave a pasim...

Vasárnap felmentem a kis lakásba segíteni Zaynnek meg Liamnek rendezkedni, hisz most költöznek össze.
- Szia Hazz! - ölelt meg Liam és bevezetett a lakásba.
- Harry fiú! - tapsolt egyet Zayn amint meglátott egy létra tetejéről. Éppen festett. Mindenhol kupacban voltak a szemetek, dobozok. Igazi csatatér.
- Na mondd milyen volt Dave-vel?
- Jó volt vele. De...leakart feküdni velem én pedig nem akartam...
- Ajjajj, komoly témához le kell jönnöm innen. - mászott le Z a létráról és az egyetlen ép ülőalkalmatosságra, a nagy piros kanapéra vágta magát, mellém és Liam mellé.
- Nyugodtan mondd el mi van most veled Harry. - fogta meg a kezem Liam.
- Rendben. - nyeltem egyet - Én szeretem Dave-et, tényleg szerelmes vagyok belé. De néha olyan mintha le se szarna. Mos voltam nála nem rég és le akart feküdni velem, de nem akartam...nem tudtam...Louisra gondoltam. - hajtottam le a fejem.
- A fogyatékos fiúra? - nézett értetlenül Zayn.
- Ne így hívd kérlek. - mondtam és Liam szúrós szemekkel nézett szerelmére.
- Bocsánat, akkor Louis.
- Igen...mikor náluk voltam a mellkasomon aludt el...meg nem is tudom azt mondták ő senkivel nem ilyen közvetlen, csak velem. Annyira édes és nem nagyon tudok mostanában másra gondolni.
- Tetszik neked az a fiú? - mondta halkan Liam.
- Dave-be vagyok szerelmes. - válaszoltam inkább csak ennyit.
A fiúk elterelték kicsit a figyelmem és jól szórakoztam aznap.
Megkérték, hogy hozzak össze egy közös találkát Louissal meg velük. Nem tudom, hogy mit fog szólni ehhez Lou, de remélem bele megy.

Hétfőn nem vártam meg a délutánt, már reggel bementem anyával hogy több időt legyek Louissal.
Boldogan fedeztem fel a megszokott sarokban.
- Szia pici! - pattantam oda azonnal. Szám a fülemig ért.
- Szia Harry! - pattant föl és azonnal megölelt szorosan.
- Hogy vagy? - érdeklődtem.
- Vártam már hogy találkozzunk!
- Én is.
- Annyira szeretem ha megölelsz!
- Én is szeretem... - Istenem hogy lehet ennyire édes? -  Na mit szeretnél játszani?
- Kérdezz felelekezzünk! Egyet én kérdezek, egyet meg te.
- Rendben. - egyeztem bele.
- Mi a kedvenc színed? - kérdezett azonnal.
- Azt hiszem a lila, vagy a piros.
- Nekem a világoskék.
- Megnézed majd velem a moziban a Star Wars új részét? - reménykedtem.
- Igen! - vágta rá azonnal, én pedig nagyon boldogan figyeltem rá továbbra is.
- Mit szeretsz enni?
- Sütit. - vigyorodtam el.
- Mit szólnál ha eljönnél velem a városba sétálni meg enni a két barátommal Zaynnel meg Liammel?  
Láttam rajta hogy elbizonytalanodik.
- Ők a barátaid?
- Igen, a legjobb barátaim. Nagyon kedvesek.
- Elmegyek veletek. Mikor?
- Holnap esetleg? Megpróbálok anyától elkéredzkedni, meg az anyukádat is megkérdezzük, hogy elenged e.
- Jó! - lelkesedett be. Nem gondoltam volna hogy ilyen közvetlen lesz.
Egész nap beszélgettünk meg legóztunk.
Anya megengedte, hogy elmenjünk holnap, már csak Jaytől kellett engedély. Mikor megérkezett, boldogan jött oda hozzánk.
- Sziasztok!
Louis azonnal megölelte.
- Szia! - köszöntem.
- Elmehetek Harryvel meg a barátaival? - Lou nem habozott, a lényegre tért. Jay kérdőn nézett rám.
- Két jó barátommal mennénk el holnap ebédelni, meg sétálni a városban. Végig Louis mellett lennék.
- És ebbe Lou beleegyezett? - nézett most kérdőn, csodálkozva fiára.
- Igen! - lelkesedett.
- Persze hogy elengedlek. Megbízok Harryben. - mosolygott rám.
- Akkor holnap ha délre motorral megyek Louisért akkor jó lesz? Kábé négyre hazaviszem.
- Rendben, én csak örülök! Nagyon örülök, hogy kimozgatod kicsit a szívemet.
Olyan boldog voltam már megint, már megint Louis miatt.
Láttam hogy ő is az.

Másnap délre elrobogtam Louisért.
Nem félt a motortól. Fejére raktam a sisakot és mondtam neki, hogy kapaszkodjon a derekamba.
Édes kis karjaival átölelt.
Így érkeztünk meg az étteremhez ahol barátaim már ott voltak.
- Sziasztok! - köszöntek. Louis határozottan markolta meg a kezem és kicsit közelebb húzódott.
- Sziasztok. - mondta halkan.
- Heló, ő Louis Tomlinson.
Nem engedte el a kezem, nem is bántam. Így mentünk be az étterembe. Zayn kicsit felvont szemöldökkel nézett minket.
Lou mellettem ült, a fiúk meg szemben. Miután rendeltünk, Liamék kérdezgetni kezdték.
- Hallottuk szeretsz legózni! - kezdte Liam - Én nekem is megvannak még, nagyon szerettem játszani. - láttam rajta, hogy próbál kedveskedni.
Egy idő után Liam és Louis egyre jobban kijöttek egymással. Ebéd után Liam kapott egy csókot Zayntől, amit Louis kicsit elnyílt ajkakkal, érdeklődő szemekkel nézett végig. Én nem mertem ránézni, csak pirulva vettem észre szemem sarkából, hogy hol rám hol a fiú párosra néz. Mikor elmentek mosdóba, ketten maradtunk.
- Ők csókolóztak?
- Igen...ők szerelmesek. Ők egy pár.
- Mi is azok vagyunk? Akkor mi is csinálhatjuk azt? Jobb mint az ölelés? izgalmában még ide oda mozogni is kezdett.
- Izé. - ennyi volt az első reakcióm - Mi nem vagyunk egy pár, mert...nem vagyunk szerelmesek. Ezért mi nem csinálhatjuk azt. -
Furcsán fájt minden egyes szó amit kimondtam.
Láttam hogy Lou csalódottan görbíti le a száját, én meg szintén elszomorodva meredtem magam elé.
Bejártuk a várost, Louis végig a kezemet fogta. Ő nem volt tisztában a kézfogás, ölelés, csók, meg gondolom más ilyesmi dolgoknak a jelentésével sem, hiszen mindig is egymaga volt. Magán tanárnál tanult majd egy intézetbe és ott nem fejlődhetett ki benne ez a dolog.
Csak Zayn húzogatta a szemét egész nap, mert tényleg a kezemen csüngött a kis kócos fiú. Én örültem neki, hisz annyira édes volt.
A nap vége fele Dave felhívott, hogy menjünk el egy péntek esti buliba, Liamék is jöjjenek. Zayn meg Li onnantól erről beszéltek.
- Oda én is elmehetek veled Harry?
- Ömm...persze, elviszlek, ha anyukád megengedi.
- Biztosan megengedi. - nevetett aprót a kis angyal. Louis is élvezte  a napot és mikor hazavittem lelkesen mesélt Jaynek.
A pénteki bulit is megengedte, de csak ha időben hazahozom. Megbeszéltük, hogy ötre megyek majd érte.
Jay teljesen el volt ámulva amiért Louis hirtelen ilyen közvetlen lett. Hisz elmondása szerint azelőtt, hogy én beléptem volna Louis életébe soha senkivel nem beszélt.

Szerda délutánig minden jól ment. Louis egyre jobban megnyílt nekem, ami nagyon jól esett.
Most is ott ültünk a kis sarokban és éppen befejeztük a legózást. Már sokakat elvittek, Jay késett valamiért. Megdöbbentem mikor Dave lépett be az ajtón és amint meglátott mosolyogva elindult felém.
- Szia szerelmem. - azzal derekam köré fonta a kezét és megcsókolt.
Gyomorgörccsel, pirulva pillantottam le az üldögélő Louisra.
Kerek szemekkel nézett fel ránk és kicsire összehúzta magát. A szívem majd megszakadt.
- Öm Dave. Ő itt Louis Tomlinson, a barátom. Itt ismerkedtünk meg.
- Aha. Na megyünk valahova?
- Ő itt David Corny a...párom. - fordultam a megszeppent Louis fele.
Jobban fájt ez az egy mondat most, mint eddigi életemben bármi. Mi van már velem?! Louis motyogott egyet, és amint belépett az anyukája felpattant és odaszaladt hozzá. El sem köszönt tőlem. Úgy éreztem a szívem ezer darabra törik szét ahogy néztem utána.

Köszönöm szépen a komikat, csillagokat!
❤❤❤
(2017.04.22.)