*Louis a hatalmas ágyunkon ugrál és össze vissza halandzsázik a zenére amit beraktam neki. Imádja ezt a számot. Felszabadult, semmi nem zavarja, végre boldog. Bámulom őt. Bámulnám én az örökké valóságig is...*

- Harry! Figyelsz te egyáltalán? - zökkent ki a gondolataimból a fodrászom. Éppen szárítja a hajam. - Bocsánat - nézek rá a tükörben zavartan.
- Életem - nevet a kedves nő. - Min gondolkodtál el?
- A szerelmemen - mosolygok.
- Oh igen? Nos akkor meg van bocsátva hogy egy szavamra sem figyeltél.
- Bocsánat - nevetek fel halkan újra.
- Láthatom a szerencsés lánykát?
- Persze - veszem elő a telefonom és megmutatom rajta a háttérképem amin Louissal vagyok. Nem mond semmit csak mosolyogva nézi a képet. Csak később szólal meg.
- Nagyon bájos.
Mikor kész vagyok boldogan hagyom ott a fodrászatot és Zaynékhez megyek felöltözni hogy aztán együtt mehessünk az esküvőre. Nagyon vártam már ezt a napot, az egész család az esküvővel volt elfoglalva már hetek óta. Ben és Jay nem akartak sokat várni.

Louis már most hiányzik. De Hannah és Migorral van, velük készül. Már most izgulok hogy fog kinézni az én Loum. Együtt vettük az öltönyt, tudom hogy szuperül áll rajta mégis izgulok.

Hamar megérkezünk az esküvő helyszínére. Elég hideg van már, így zárt helyen van a szertartás.
Majd kiugrok a bőrömből pedig nem is az én esküvőm. Louist keresem a szememmel, látni akarom már. Senkit sem ismerek ahogy körbenézek. Azon gondolkodom vajon ezek a rokonok, ismerősök mennyire álltak Jay és Louis mellett. Elfogadják őt? Törődtek vele valaha is? Vajon ott voltak Jaynek mikor minden rosszra fordult?

Kék és fehér a díszítés ami gyönyörű. Igazán kitettek magukért, biztos vagyok benne hogy szép szertartás lesz. Igazán rövid idő alatt szervezték le és mégis csodás. Amikor meglátom anyáékat az ajtóban, boldogan szaladok hozzájuk. Gemma és Niall is eljött. Anya össze csókolgat és Niall is megnyomorgat.
- Eszel te eleget fiam? - igazgatja meg a zakóm anya, majd a nyakkendőm birizgálja.
- Hidd el elég sokat eszek. Louistól megkaptam már hogy meg fogok hízni. - És kérlek hagyd abba, nagy vagyok már, húsz is elmúltam - nyafogok. Anya felnevet és körbenéz.
- Merre van?
- Nem tudom, lehet még nem értek ide - nézek körbe én is izgatottan. Reggel óta ezt várom.
- Nagyon jól festesz Harry.
- El ne hidd - böki oda Gemma.
- Oh drága Gemma - vigyorodok el. - Te aztán tényleg nem tudod hogy szarul áll neked a rózsaszín - bökök a rózsaszín virágos ruhára amit visel.
- Hogy mi? - néz le magára és kétségbeesetten fordul anya felé. Nevetve figyelem ahogy anya nyugtatja, semmi gond nincs a szín választással.
- Nyugi már nővérke - ölelem át. - Szivatlak mint mindig. Csodásan nézel ki.
- Hú de utállak - karol át ő is és így maradunk egy darabig.

Hamarosan meglátom. Ő még nem vett észre. Unokatestvére mellett áll szorosan, látszik rajta hogy zavarja őt a sok ember. Migor kedvesen simít a hátára. A kék összeállítás amit választottunk tökéletesen simul az alakjára. Haját a fodrász csodálatossá varázsolta. Vágott kicsit és felzselézte. Nyakában egy apró kereszt lóg. Ezt az arany nyakláncot Jaytől kapta. Elnyílt ajkakkal figyelem. A szívem hevesen ver és ahogy rám emeli tengerkék szemeit hatalmas mosolyra húzom a szám. Nem érdekli őt a sok vendég abban a pillanatban, nem érdekli semmi. Felém rohan boldogan és hirtelen vágódik a nyakamba. Lábaival átkulcsolja a derekam és szorosan ölel, csimpaszkodik belém. Bele nevetek a nyakába. Megtartom óvatosan a fenekénél és a nyakába hajolva beszívom kellemes illatát.
- Hiányoztál kicsim - suttogom.
- Te is hiányoztál Harry - fúrja fejét a nyakamba. Óvatosan simogatom a haját. Érzem ahogy egyre inkább megnyugszik most hogy itt vagyok. Imádom hogy ilyen hatással vagyok rá. Nem érdekel hogy egy csomóan minket kezdenek el bámulni, hogy nem egy nem is kettő ember összesúg. Ha Louist a karjaimban tarthatom semmi nem érdekel.

Hamarosan lerakom őt. Megigazítom a nyakkendőt és öltönyt rajta, majd egy puszit nyomok a kipirult kis arcára.
- Nagyon jól nézel ki Lou - mosolyog rá Zayn. Ő közelebb húzódik hozzám. Kezét az enyémnek nyomja jelezve ezzel azt hogy fogjam meg. Rá kulcsolom az ujjaira az enyémeket.
- Köszönöm - néz Zaynre.
- Kapok pacsit? - mondja kedvesen. Lou nézi picit majd bólint és Zayn tenyerébe csap mosolyogva. Anya a karjaiba zárja, az én kis macim pedig boldogan öleli. Anyát szereti nagyon, benne mindig megbízott. Louisból csak úgy dől a sok sztori hogy milyen jegyei vannak, hogy miket szokott velem játszani. Anya figyelmesen hallgatja és meghatódva pislog rám. Ő sem gondolta volna hogy ennyire sokat javult a helyzet.
- Csinálok rólatok egy képet, nagyon jól mutattok - veszi elő a telefonját Liam és mosolyogva áll elénk. Louist magam mellé húzom, derekát átfogom és óvatosan simogatom azt.
Mikor megmutatja a képet elgondolkodva nézem egy darabig. Sosem gondoltam hogy ilyen életem lesz. Ez egy tökéletes élet, és Louis teszi azzá.

Benre nagyon felnézek. Boldog vagyok hogy ő az a férfi aki mellett Jay végül megtalálja a boldogságot. Megérdemli annyi keserűség után. A férfi mosolyogva áll és várja Jayt. Jay Hannah-ba kapaszkodva jelenik meg.
Gyönyörű, minden szem rá tapad. Egy egyszerű fehér ruhában van, haja kivan engedve és pici virágokkal van teli. A problémáktól gondterhes arca most kisimult, szinte ragyog.
- Angyal... - suttog nekem Lou az anyukáját nézve. Megdobban a szívem ahogy ezt mondja és bólintok.
- Egy angyal.

Jay Louhoz megy, átöleli és puszit nyom a homlokára. A fülébe suttogja hogy szereti majd megkezdődik a szertartás. Gyönyörű és megható az egész. Louis kezét egyszer sem engedem el. Figyelem ahogy kíváncsian elgondolkodva figyeli az eseményt, a végén pedig könnyek csillognak a szemeiben. Tudom hogy ezek most nem bánat könnyek. Louis meghatódott.

Remek hangulatot varázsoltak a rendezvény terembe, Jay és Benedict táncolnak. Én a macimmal állok és figyelem őket.
- Szervusz Louis - nyújtja a kezét egy magas, őszülő férfi. A tekintete és tolakodó kölnije azonnal ellenszenvet vált ki belőlem. Louis nem nyújtja a kezét. Mögém lép.
- Lou - próbálom magam elé tolni, de belekapaszkodik az ingembe.
- Szép napot, Harry Styles vagyok - mosolygok hogy oldjam a hangulatot és én fogok kezet vele Lou helyett.
- Simon Cowell - rázza a kezem. - Johannah unokatestvére vagyok. Téged még nem láttalak a családnál.
- Louis a párom - mosolygok és próbálom figyelmen kívül hagyni ahogy felhúzza a szemöldökét és hidegen figyel engem majd Louist.
- Érdekes. Nos nem valami jól nevelt fiú - fintorogva figyeli Lout aki a fejét a hátamba fúrja. - Köszönni sem bír.

Elönt a méreg. A kezem ökölbe szorul. Biztos vagyok benne hogy jól tudja mi történt Jay és Louval. Tudja hogy min ment keresztül nagyon fiatalon. Hogy mennyire beteg ember bántotta őt és az édesanyját. Hogy viselkedhet így vele? Összeszorítom a fogam. Higgadtnak kell maradnom nem fogom elrontani ezt az esküvőt.
- Louis nagyon jól nevelt fiú, úgy gondolom leginkább azokkal akik megérdemlik - nézek a férfi szemébe ami kikerekedik. - További jó mulatást - mosolygok és Louist kézen fogva húzom ki a mosdóba. Otthagyjuk a felháborodott férfit a gusztustalan kölnivel együtt.
A mosdóban elégedetten vigyorgok és rá kacsintok mire ő is felnevet.
- Beoltottad Hazzy. - Ezen jobban nevetni kezdek és megpuszilom.
- Ő sosem szeret. Mindig gonosz és uborka szaga van. Félek tőle Harry.

Megsimogatom a haját. Nem csodálom hogy Louist taszítja ez az ember. Jay unokatestvére, az lenne a dolga hogy vele legyen. Sosem tette és még bántja is Louist.
- Semmi baj baby itt vagyok és nem hagyom hogy a közeledbe jöjjön ez az uborka ember - simogatom a pofiját, mire elmosolyodik. Percekig nézzük egymást, majd óvatosan tolom a falnak és az ajkaira hajolok. Szükségem van erre most, érezni akarom a csodás ajkak ízét. Hallani akarom ahogy szuszog a csókba. Karjai a nyakamba fonódnak és jóleső kis nyögést hallat. Imádom hogy egyre jobban ráérez a dolgokra. Ösztönösen érint meg, csókol. Tudom hogy ő is épp annyira imádja mint én.
- Szeretlek - súgom és kezem az inge alá csusszan. Végigfuttatom ujjaim a csupasz bőrén. Őt kirázza a hideg és apró ujjait a hajamba vezeti. Most ő tapasztja ajkait az enyémekre és lehunyt szemmel hagyom hogy az egész testem átjárja a melegség. Az a melegség amelyet csakis Louis Tomlinson tud kiváltani belőlem. Ezt az érzést csak ő tudja megadni nekem.

Szerelmem feje a mellkasomon van. Lassan táncolunk összebújva egy lassú számra. Kizárom a környezetet magunk körül. Számomra ott akkor csak Louis létezik és a szerelmünk. Egyik kezem a derekát tartja másikkal a kezét fogom és ringatózunk.
Csendben vagyunk, hatalmas nyugalom áraszt el. Úgy érzem ebben a pillanatban a világot tartom a karjaimban. Az időérzékem is elveszik ahogy vele vagyok.

Anya nem nyugszik míg meg nem táncoltatom, így hát hamar rám hárul a szerep hogy mindenkivel forogjak egyet. Jayel nevetve mozgunk ide oda és önfeledten bulizunk. Sorra kerül Gemma, és még a fiúkkal is szórakozunk egyet. Louis teljesen el is felejtette a Simonos incidenst, és akárhányszor a közelünkbe kerül, befogja az orrát és vihogva néz rám. Nem elbújik, nem megijed. Nevet és túl tudott lépni a dolgon.

Később az asztalnál ültünk Zaynnel, Liammel és anyáékkal. Figyeltem ahogy Lou Jayel és Bennel kézenfogva táncol. Boldoggá tesz hogy ők a családom. Boldoggá tesz hogy az a kisfiú a legókkal a sarokból most ennyire boldog. Nevet és táncol. Nem némán lehajtott fejjel ül, hanem hangosan nevet és ide oda rázza a csinos kis kerek seggét, nem foglalkozva az emberekkel.

Lou már alszik mire hazaérünk. Zaynék tesznek ki minket, Jayék még a lagzin vannak de Lou már elég nyűgös volt úgyhogy egy hosszas búcsúzás után elhoztam. Jayék ugyanis már nem jönnek haza, egy hétre elutaznak kettesben nászútra. Én fogok Loura vigyázni, már most egy csomó program van a fejemben amivel boldoggá tehetem majd a fiút.

Óvatosan hámozom ki a ruhákból és befektetem az ágyba. Néha szusszan egy kicsit. Apró csókot hintek az arcára majd egy gyors zuhany után fájdalomcsillapítót kell keresnem a konyhában. Szerencsére hamar megtalálom, ugyanis a fejem hasogat. Beveszem és szorosan Lou mellé bújok. Kezem a hasán pihen, zúgó fejemben az este gyönyörű pillanatai még ott élnek.

Szörnyű fejfájással kelek és az sem segít hogy úgy érzem egy kandallóban fekszem. A takarót lerúgom magamról és zihálva keresem magam mellett Lout, de nincs ott. Vasárnap van, itt kellene lennie. Nincs iskola. Zihálva ülök fel. Hajam az arcomba tapad és rettenetesen izzadok.
- Lou - nyögöm halkan de ő nincs ott. Erőm sincs kikászálódni. A pólóm ledobom hogy kevésbé legyen melegem de szinte semmit nem segít. Rég éreztem ilyet. Lou ekkor bejön és elém áll. Már nem a pizsamájába van. Az órára pillantva látom hogy már dél is elmúlt.
- Lou - nyögöm újra.

Rosszul vagy Harry? - mászik mellém aggódva.
-

Semmi baj csak...nem érzem valami jól magam Lou. Tudsz nekem hozni egy pohár vizet? Összeszedem magam kincsem - simítok a puha arcára. Forró ujjaimnak olyan hidegnek tűnik a bőre, hogy muszály ott tartanom kicsit. Hagyja hogy simogassam az arcát forró ujjaimmal, majd leszalad és egy pohár vízzel jön vissza. Mellém ül és nézi ahogy kiiszon a pohár tartalmát.
- Szerintem lázas vagyok - zihálok és az ágy támlájának dőlök.
- Mit tehetek Hazzy? Mit hozzak? - látom rajta hogy megijedt.
- Semmi baj Lou, elmegyek fürödni és jobb lesz.
- Gyere Harry - nyúl a kezemért. Megfogom és mosolygok ahogy óvatosan a fürdőbe húz. Pizsamám egy pillanat alatt távolítja el rólam. Szédelegve nézem és a falnak dőlve próbálok nem elesni. A zuhany alá segít és aggódó kis szemekkel vizslat. Nem akarom őt megijeszteni próbálom összeszedni magam de képtelenség. Egyre jobban zúg a fülem, a kezeim görcsösen zsibbadnak. Magamra folyatom a jéghideg vizet, úgy érzem talán tényleg jobban leszek. De amikor erre gondolok, a szemem előtt elsötétedik minden és a csempébe kapaszkodnék de az utolsó amire emlékszem Lou ijedt sikítása és az hogy megbotlok. Éles fájdalom nyilal a kezemben aztán képszakadás.

Kinyílnak a szemeim. Egy kórházi ágyon fekszem, infúzióra kötve. Érzem hogy ki van száradva a szám, és bármit megadnék hogy be nedvesítsem.
Egy mosolygós nővér jön be. A negyvenes éveiben járhat, haja egy kontyba van fogva. Megnyugtat a jelenléte.
- Szia Harry.
- Jó napot - hangom rekedten hangzik és fáj a torkom ahogy beszélek.
- Hogy érzed magad? - ellenőrzi az infúziót.
- Szomjasan - nyögök.
- Mindjárt le is vehetünk az infúzióról és inni is kaphatsz. Ki száradtál és elég magas lázad volt, de már minden rendben lesz. Csupán pihenésre lesz szükséged, és jó sok folyadék bevitelre. Valami vírus kerülgetett meg.
- Köszönöm - sóhajtok és a párnára dőlök. Kimerültnek érzem magam.
- Nagyon aranyos kis udvarlód van - kuncog.
- Tessék?
- A fiú odakint. Egész eddig neked rajzolt és pityergett. Nagyon aranyos.
- Itt van? Bejöhet?
- Persze. Behívom míg a doktor úr meg nem érkezik.
- Köszönöm - mosolygok rá, ő pedig kimegy. Az órára pillantok, hét körül jár az idő. Az azt jelenti hogy jó sok ideig ki voltam ütve. Megrémíthettem Louist, hiszen előtte estem össze. Hamarosan beszalad és az ágyra mászik.
- Harry! - simul hozzám és a nyakamba szipog. Liam követi és leül mellém.
- Hogy vagy? - sóhajt Liam és kedvesen simítja meg a karom.
- Siasztok. Minden oké lesz már - bólogatok és a szabad kezemmel Louis hajába túrok.
- Louis. Semmi baj sincsen tudod ugye? Semmi baj baby - suttogom a fülébe. Meleg teste, az illata annyira jól esik hogy azt elmondani nem lehet.
- Louis egy kis hős. Nagyon ügyes - mosolyog Liam. - Ő értesítette a mentőket amikor elájultál, meg szólt Jayéknek. Ők hívtak hogy hazajöjjenek e, mi legyen de mondtam nekik hogy megyek Louishoz minden oké lesz. Zayn dolgozik még.
- Köszönöm Liam - nézek rá hálásan.
- És köszönöm maci - cirógatom őt. - Nagyon ügyes fiú vagy ugye tudod? - húzom közel a testét. Az illata megtölti az orrom és azonnal jobban érzem magam.
Őnagyon csendben van és folyamatosan a hajam simogatja. Egy papírt tesz a hasamra. A könnyeim utat törnek maguknak és jobban magamhoz húzom őt.
- Lou - lehelem és pici puszit nyomok az arcára. - Köszönöm...annyira szeretlek.

A rajzon én vagyok angyal szárnyakkal, kis glóriával a fejem felett. Gyönyörűen kidolgozott rajz. Lou ilyennek lát engem?...

Este már szerencsére otthon vagyunk. Liam és Zayn átjöttek támogatni kicsit. A nappali nagy fotelébe fészkeljük magunkat mind. Nagyon hálás vagyok nekik hogy eljöttek, kaját hoztak és tartották a lelket mindkettőnkben. Soha semmire nem mentem volna a két legjobb barátom nélkül.
Társasoztunk, filmeztünk és nevettünk egészen későig. Valamikor Jay és Ben is bejelentkeztek videóhívásban, Lou pedig mindent elmesélt nekik hogy milyen ügyes volt. Mosolyogva néztem a fiút és folyamatosan a haját simogattam.

Végül Zaynék maradtak az estére, hogy ha bármi baj lenne itt legyenek. Megköszöntem nekik mindent és Louval összebújva aludtunk el.

...

Sziasztok drága olvasóim! Kicsit több mint két éve nem voltam aktív itt. Az oka igazából nagyon sok minden volt a magánéletemben. Nem szeretnék szépíteni, sajnos abban az időszakban elment a kedvem az írástól. Sokszor nagyon szerettem volna írni, írtam is nagyon sokféle dolgot de szinte soha semmivel nem voltam elégedett. Az eddigi publikált történeteimmel sem voltam/vagyok megelégedve rendesen. Mégis nagyon szeretem ezeket és nagyon szeretném őket rendesen befejezni. Újakat is szeretnék veletek megosztani. Nagyon sokan szerettétek ezt a sztorit és az én szívemhez is hozzánőtt. Rengetegen írtatok azzal kapcsolatban hogy folytatom-e. Mindannyiótoknak vissza fogok írni, hihetetlen az a rengeteg szeretet amit nekem küldtetek. Szörnyen jól esik, és ösztönöz a folytatásra! ❤️ Mostanában egyre több időm tudom írásra fordítani és nagyon szeretném ezeket nektek is tovább adni.

Remélem hogy tetszett nektek a folytatás. Nagyon izgulok 😅 Nagyon hálás vagyok nektek! Nyugodtan írjátok le hogy vagytok mostanság, és mit gondoltok az új részről.  😘

❤️❤️❤️

(2021.06.23.)